tag:blogger.com,1999:blog-40394695376299492382023-11-16T02:42:05.636-08:00ਸ਼ਿਵਚਰਨ ਜੱਗੀ ਕੁੱਸਾShivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.comBlogger87125tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-46643821686089924582009-10-18T20:40:00.000-07:002009-10-18T20:45:59.227-07:00ਸਾਡੀ ਵੀ ਕੋਈ ਮਾਂ ਹੁੰਦੀ ਸੀ- ਯਾਦਾਂ (1)<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhP7CGNhGKUUIaFzr8eC0ozRYnT8UEHeQQ4Wrz9vSHjlqUdouOyz_huEQuFcp5RLDbgEQbSJptig3nNXctjfGhaCXsQODCtC4veecZ9fq_NpJWp2UAYMihSTZjzs9lh_OZWtE-A01U2Lg/s1600-h/Shivcharan's+Mom.jpg"><img style="MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 80px; FLOAT: left; HEIGHT: 97px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5394151350279941106" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhP7CGNhGKUUIaFzr8eC0ozRYnT8UEHeQQ4Wrz9vSHjlqUdouOyz_huEQuFcp5RLDbgEQbSJptig3nNXctjfGhaCXsQODCtC4veecZ9fq_NpJWp2UAYMihSTZjzs9lh_OZWtE-A01U2Lg/s200/Shivcharan's+Mom.jpg" /></a> <strong><span style="color:#ff0000;">ਸਾਡੀ ਵੀ ਕੋਈ ਮਾਂ ਹੁੰਦੀ ਸੀ<br /></span>ਯਾਦਾਂ <br /></strong>(ਕਿਸ਼ਤ 1)<br />ਮਾਂ ਜ਼ਿੰਦਗੀ ਦਾ ਇਕ ਉਹ ਅਨਮੋਲ ਤੋਹਫ਼ਾ ਹੈ, ਜਿਹੜਾ ਇਨਸਾਨ ਨੂੰ ਜ਼ਿੰਦਗੀ ਵਿਚ ਸਿਰਫ਼ ਇਕ ਵਾਰ ਹੀ ਨਸੀਬ ਹੁੰਦਾ ਹੈ। ਕੁਦਰਤ ਦੀ ਮਹਿਮਾਂ ਅਪਰ-ਅਪਾਰ ਹੈ। ਜਿੱਥੇ ਅੰਡਜ, ਜੇਰਜ, ਸੇਤਜ ਦੀ ਚਰਚਾ ਹੈ, ਉਥੇ ਮਾਂ ਦਾ ਰਿਸ਼ਤਾ ਅਟੁੱਟ ਹੈ, ਅਭੁਰ ਹੈ, ਅਖੁਰ ਹੈ ਅਤੇ ਪਰਬਤ ਵਾਂਗ ਸਥਿਰ ਹੈ। ਪਰ ਜਦ ਮਾਂ ਦਾ ਰਿਸ਼ਤਾ ਟੁੱਟਦਾ, ਖੁਰਦਾ ਜਾਂ ਭੁਰਦਾ ਹੈ ਤਾਂ ਉਥੇ ਬੰਜਰ ਉਜਾੜਾਂ ਵਰਗੀ ਸਥਿਤੀ ਹੁੰਦੀ ਹੈ। ਜਿਵੇਂ ਛਾਂ ਰੁੱਖ ਤੋਂ ਜੁਦਾ ਨਹੀਂ ਹੋ ਸਕਦੀ, ਰੁੱਖ ਛਾਂ ਤੋਂ ਨਹੀਂ। ਉਸ ਤਰ੍ਹਾਂ ਹੀ ਪੁੱਤ-ਮਾਂ ਅਤੇ ਮਾਂ-ਪੁੱਤ ਦਾ ਰਿਸ਼ਤਾ ਵੱਖ ਨਹੀਂ ਹੋ ਸਕਦਾ। ਮਾਂ ਦਾ ਰਿਸ਼ਤਾ ਨਿਰਲੇਪ, ਨਿਰਛਲ, ਨਿਰਕਪਟ, ਨਿਰਾਕਾਰ ਅਤੇ ਸੁਖਦਾਈ ਹੈ।<br />------<br />ਮਾਂ ਦਾ ਨਾਂ ਸੁਣ ਕੇ ਹੀ ਪ੍ਰਵਾਸ ਭੋਗਦੇ ਪ੍ਰਵਾਸੀ ਦੇ ਦਿਲੋਂ ਵਿਛੋੜੇ ਦੀ ਐਸੀ ਹੂਕ ਨਿਕਲਦੀ ਹੈ ਕਿ ਆਤਮਾ ਕਸੀਸ ਵੱਟ ਕੇ ਰਹਿ ਜਾਂਦੀ ਹੈ! ਮਾਂ ਸ਼ਬਦ ਹੀ ਮੋਹ ਨਾਲ ਲਿਬਰੇਜ਼ ਅਤੇ ਸ਼ਹਿਦ ਵਰਗਾ ਮਿੱਠਾ ਸ਼ਬਦ ਹੈ। ਵੈਸੇ ਮੇਰੀ ਨਜ਼ਰ ਵਿਚ ਮਾਂ ਦਾ ਰਿਸ਼ਤਾ ਸਿਰਫ਼ ਮੌਤ-ਵਿਛੋੜੇ ਨਾਲ ਸਰੀਰਕ ਤੌਰ 'ਤੇ ਹੀ ਸਮਾਪਤ ਹੁੰਦਾ ਹੈ, ਪਰ ਖ਼ਤਮ ਫਿਰ ਵੀ ਨਹੀਂ ਹੁੰਦਾ! ਜਿਸ ਤਰ੍ਹਾਂ ਮਰਨ ਨਾਲ ਸਰੀਰ ਜ਼ਰੂਰ ਮਿਟ ਜਾਂਦਾ ਹੈ, ਪਰ ਰੂਹ ਅਰਥਾਤ ਆਤਮਾ ਅਮਿਟ, ਬਰਕਰਾਰ ਅਤੇ ਅਮਰ ਰਹਿੰਦੀ ਹੈ। ਮਾਂ ਦਾ ਰਿਸ਼ਤਾ ਸਦੀਵੀ ਅਤੇ ਅਟੁੱਟ ਹੈ। ਸਰੀਰਕ ਪੱਖੋਂ ਤਾਂ ਚਾਹੇ ਮਾਂ ਵਿਛੜ ਜਾਂਦੀ ਹੈ, ਪਰ ਉਸ ਦੀਆਂ ਘਾਲੀਆਂ ਘਾਲਣਾਵਾਂ, ਕੀਤਾ ਪਾਲਣ ਪੋਸ਼ਣ ਧੀ-ਪੁੱਤ ਦੇ ਦਿਲ 'ਤੇ ਸਦਾ ਸ਼ਿਲਾਲੇਖ ਵਾਂਗ ਉੱਕਰਿਆ ਰਹਿੰਦਾ ਹੈ। ਤਾਂ ਹੀ ਤਾਂ ਪੁੱਤ ਜੁਆਨ ਹੋ ਕੇ ਵੀ ਮਾਂ ਦੀ ਦਿੱਤੀ ਗੁੜ੍ਹਤੀ, ਦਿੱਤੀਆਂ ਦੁਆਵਾਂ ਅਤੇ ਮੱਥੇ 'ਤੇ ਦਿੱਤਾ ਪਹਿਲਾ ਚੁੰਮਣ ਨਹੀਂ ਭੁੱਲ੍ਹਦਾ। ਮਾਂ ਦੀ ਗੁਣਵਾਨ-ਦੇਣ ਬ੍ਰਿਹੋਂ, ਮੋਹ, ਦੁੱਖ-ਦਰਦ ਅਤੇ ਪ੍ਰੇਮ ਸਿਰਜਣ ਵਿਚ ਹਰ ਥਾਂ ਸੋਲ੍ਹਾਂ ਕਲਾਂ ਸੰਪੂਰਨ ਹੋ ਕੇ ਨਿੱਤਰਦੀ ਹੈ।<br />----- <br />ਸੰਸਾਰ ਵਿਚ ਕਈਆਂ ਦੇ ਪੰਜ-ਪੰਜ ਪੁੱਤਰ, ਪੰਜ-ਪੰਜ ਧੀਆਂ, ਦੋ-ਦੋ ਪਤਨੀਆਂ ਹਨ। ਪਰ ਮਾਂ ਇਕ ਹੀ ਹੁੰਦੀ ਹੈ। ਮੇਰੇ ਪ੍ਰਮ-ਮਿੱਤਰ ਬਾਈ ਦੇਵ ਥਰੀਕਿਆਂ ਵਾਲੇ ਵਰਗਿਆਂ ਨੇ ਐਂਵੇਂ ਨਹੀਂ ਗੀਤ ਜੋੜ ਦਿੱਤੇ, "ਮਾਂ ਹੁੰਦੀ ਏ ਮਾਂ ਉਏ ਦੁਨੀਆਂ ਵਾਲਿਓ....!" ਕੱਲ੍ਹ ਵਿਸਾਖੀ ਹੈ। ਅੱਜ, ਜਦੋਂ ਇਹ ਸਤਰਾਂ ਲਿਖੀਆਂ ਜਾ ਰਹੀਆਂ ਹਨ, 13 ਅਪ੍ਰੈਲ 2006 ਹੈ! ਅੱਜ ਮੇਰੀ ਮਾਂ ਨੂੰ ਗੁਜ਼ਰਿਆਂ ਪੂਰਾ ਇਕ ਮਹੀਨਾ ਬੀਤ ਗਿਆ ਹੈ। ਅਜੇ ਕੱਲ੍ਹ ਦੀ ਗੱਲ ਹੈ, ਪਰ ਇੰਜ ਲੱਗਦਾ ਹੈ ਕਿ ਜਿਵੇਂ ਕੋਈ ਯੁੱਗ ਬੀਤ ਗਿਆ ਹੋਵੇ। 13 ਮਾਰਚ 2006 ਦਿਨ ਸੋਮਵਾਰ ਨੂੰ ਮਾਂ ਨੇ ਸਵੇਰੇ ਸੱਤ ਵੱਜ ਕੇ ਬੱਤੀ ਮਿੰਟ ਉਤੇ, ਮੇਰੇ ਸੱਜੇ ਗੋਡੇ 'ਤੇ ਆਖਰੀ ਸਾਹ ਲਿਆ ਸੀ। ਕਿੰਨਾ ਦੁਖਦਾਈ ਸੀ ਉਹ ਸਮਾਂ, ਜਿਸ ਦਾ ਬਿਆਨ ਕਰਨਾ ਹੀ ਮੇਰੇ ਲਈ ਅਤਿ ਮੁਸ਼ਕਿਲ ਹੈ।<br />----- <br />ਜਦੋਂ ਮਾਂ ਦੀ ਅਰਥੀ ਤਿਆਰ ਕਰਕੇ ਆਖਰੀ ਦਰਸ਼ਣ ਕਰਵਾਏ ਤਾਂ ਮੇਰੇ ਮਨ ਨੂੰ ਹੌਲ ਜਿਹਾ ਪਿਆ, ਕਿ ਅੱਜ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਮਾਂ ਦਾ ਇਹ ਚਿਹਰਾ ਦੇਖਣਾ ਨਸੀਬ ਨਹੀਂ ਹੋਵੇਗਾ। ਖ਼ੈਰ! ਦੂਸਰੇ ਪਾਸੇ ਆਪਣੇ ਆਪ ਨੂੰ ਭਾਗਸ਼ਾਲੀ ਵੀ ਸਮਝਦਾ ਹਾਂ ਕਿ ਅੰਤਿਮ ਸਮੇਂ ਮੈਂ ਆਪਣੀ ਮਾਤਾ ਦੇ ਕੋਲ ਸਾਂ, ਉਸ ਦੀ ਰੂਹ-ਆਤਮਾਂ ਵੀ ਸੁਰਖ਼ਰੂ ਇਸ ਦੁਨੀਆਂ ਤੋਂ ਗਈ ਹੋਵੇਗੀ ਕਿ ਮੇਰਾ ਇਕਲੌਤਾ ਪੁੱਤਰ ਮੇਰੇ ਪਾਸ ਹੈ। ਕਈ ਨਿਭਾਗਿਆਂ ਦੇ ਤਾਂ ਇਹ ਸਮਾਂ ਵੀ ਕਰਮਾਂ ਵਿਚ ਨਹੀਂ ਹੁੰਦਾ। ਮਾਂ ਕਿਤੇ ਵਿਲਕਦੀ ਹੁੰਦੀ ਹੈ ਅਤੇ ਪੁੱਤ ਧੀਆਂ ਕਿਤੇ ਤੜਫ਼ਦੇ ਹੁੰਦੇ ਨੇ! ਖ਼ੈਰ, ਹਰ ਕੁਝ ਕੁਦਰਤ ਦੇ ਵੱਸ ਹੈ। ਸੰਯੋਗ ਵਿਯੋਗ ਅਨੁਸਾਰ ਸੰਸਾਰ ਤੁਰਦਾ ਹੈ। ਬੰਦਾ ਕੁਝ ਵੀ ਨਹੀਂ ਕਰ ਸਕਦਾ। ਕੀ ਹੱਥ-ਵੱਸ ਹੈ ਬੰਦੇ ਦੇ...? ਕੁਝ ਵੀ ਤਾਂ ਨਹੀਂ...! ਬੱਸ ਵਾਧੂ ਮੇਰੀ-ਮੇਰੀ ਹੀ ਹੈ।<br />---- <br />ਮੇਰਾ ਪ੍ਰੀਵਾਰ ਆਸਟਰੀਆ ਤੋਂ ਇੰਗਲੈਂਡ 'ਮੂਵ' ਹੋ ਗਿਆ ਹੈ। 30 ਅਪ੍ਰੈਲ ਤੱਕ ਮੈਂ ਅਜੇ ਆਸਟਰੀਆ ਹੀ ਰਹਿਣਾ ਸੀ। ਕੁਝ ਛੁੱਟੀਆਂ ਲੈ ਕੇ ਮਕਾਨ ਖਰੀਦਣ ਦੇ ਮਸਲੇ ਵਿਚ ਮੈਂ 28 ਫ਼ਰਵਰੀ ਨੂੰ ਇੰਗਲੈਂਡ ਪੁੱਜ ਗਿਆ। ਪੰਜ ਕੁ ਦਿਨ ਭੱਜ-ਨੱਠ ਹੋਈ। ਛੇ ਮਾਰਚ ਨੂੰ ਸਵੇਰੇ-ਸਵੇਰੇ ਦੋ ਵੱਜ ਕੇ ਛੇ ਮਿੰਟ 'ਤੇ ਮੇਰੇ ਹਮਜਮਾਤੀ ਅਤੇ ਪ੍ਰਮ-ਮਿੱਤਰ ਹਰਪਾਲ ਕੁੱਸਾ ਦਾ ਫ਼ੋਨ ਆ ਗਿਆ। ਹਰਪਾਲ ਕੁੱਸਾ ਨੂੰ ਸਾਰੇ 'ਨੀਲੂ' ਕਹਿ ਕੇ ਬੁਲਾਉਂਦੇ ਹਨ। ਨੀਲੂ, ਅਕਾਲੀ ਦਲ ਅੰਮ੍ਰਿਤਸਰ ਦਾ, ਮੋਗਾ ਜਿਲ੍ਹੇ ਦਾ ਪ੍ਰਧਾਨ ਹੈ। ਜਦੋਂ ਨੀਲੂ ਦਾ ਇਤਨੀ ਸਾਝਰੇ ਫ਼ੋਨ ਖੜਕਿਆ ਤਾਂ ਕੁਝ ਹੈਰਾਨੀ ਜਿਹੀ ਹੋਈ। ਉਸ ਨੇ ਸੰਖੇਪ ਜਿਹੀ ਗੱਲ ਕੀਤੀ, "ਬਾਈ, ਬੇਬੇ ਥੋੜ੍ਹੀ ਜੀ ਬਿਮਾਰ ਹੋਗੀ ਸੀ-ਮੋਗੇ ਹਸਪਤਾਲ ਦਾਖ਼ਲ ਕਰਵਾਈ ਐ!" ਮੇਰੀ ਮਾਂ ਨੀਲੂ ਦੀ ਲੱਗਦੀ ਤਾਂ ਚਾਚੀ ਹੈ, ਪਰ ਨੀਲੂ ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਕਿਉਂ 'ਬੇਬੇ' ਹੀ ਆਖ ਕੇ ਬੁਲਾਉਂਦਾ ਰਿਹਾ ਹੈ।<br /> -"ਕੋਈ ਖ਼ਤਰੇ ਵਾਲੀ ਗੱਲ ਤਾਂ ਨ੍ਹੀ?" ਮੈਂ ਪੁੱਛਿਆ।<br /> -"ਨਹੀਂ, ਕੋਈ ਖ਼ਤਰੇ ਆਲੀ ਗੱਲ ਨ੍ਹੀ-ਮਾੜਾ ਜਿਆ ਬਲੱਡ ਪ੍ਰੈਸ਼ਰ ਚੜ੍ਹ ਗਿਆ ਸੀ-ਤਾਂ ਦਾਖ਼ਲ ਕਰਵਾਈ ਐ।" ਨੀਲੂ ਦੇ ਆਖਣ 'ਤੇ ਮੈਂ ਵੀ ਬੇਫਿ਼ਕਰ ਜਿਹਾ ਹੋ ਗਿਆ ਅਤੇ ਇਸ ਸੰਖੇਪ ਗੱਲ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਫਿਰ ਸੌਂ ਗਿਆ। ਸੁਚੇਤ ਤਾਂ ਮੈਂ ਉਦੋਂ ਹੋਇਆ, ਜਦੋਂ ਨੀਲੂ ਦਾ ਘੰਟੇ ਕੁ ਬਾਅਦ, ਅਰਥਾਤ ਸਵੇਰੇ ਤਿੰਨ ਵੱਜ ਕੇ ਚਾਰ ਮਿੰਟ 'ਤੇ ਫਿਰ ਫ਼ੋਨ ਵੱਜਿਆ।<br /> -"ਬਾਈ, ਬੇਬੇ ਦੀ ਹਾਲਤ ਥੋੜੀ ਜੀ ਖਰਾਬ ਹੋਗੀ!" ਉਸ ਨੇ ਦੱਸਿਆ।<br /> -"ਨੀਲੂ ਸਥਿਤੀ ਸਪੱਸ਼ਟ ਕਰ-!" ਮੈਂ ਉਠ ਕੇ ਬੈਠ ਗਿਆ। <br /> -"ਸਥਿਤੀ ਤਾਂ ਬਾਈ ਇਉਂ ਐਂ-।" ਉਸ ਨੇ ਲੰਬਾ ਸਾਹ ਲੈ ਕੇ ਗੱਲ ਫਿਰ ਸ਼ੁਰੂ ਕੀਤੀ, "ਐਕਸਰੇ ਤੇ ਸਕੈਨਿੰਗ ਕਰਵਾਈ ਐ-ਰਿਪੋਰਟਾਂ ਅਜੇ ਆਉਣੀਐਂ-ਸਥਿਤੀ ਤਾਂ ਰਿਪੋਰਟਾਂ ਆਉਣ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਈ ਦੱਸਾਂਗੇ-ਤੂੰ ਪੰਜਾਬ ਆ ਸਕਦੈਂ?" <br /> -"ਹੁਣ ਤਿੰਨ ਵੱਜ ਕੇ ਪੰਜ ਮਿੰਟ ਹੋਏ ਐ-ਆਉਣ ਬਾਰੇ ਤਾਂ ਮੈਂ ਜਹਾਜ ਦੀ ਸੀਟ ਮਿਲਣ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਈ ਦੱਸ ਸਕਦੈਂ-ਪਰ ਜਦੋਂ ਰਿਪੋਰਟਾਂ ਆਉਣ-ਬਾਈ ਬਣਕੇ ਮੈਨੂੰ ਤੁਰੰਤ ਦੱਸਣੈਂ-ਓਨਾਂ ਚਿਰ ਮੈਂ ਸੀਟ ਸੂਟ ਦਾ ਪ੍ਰਬੰਧ ਕਰਦੈਂ-।" ਫ਼ੋਨ ਕੱਟਿਆ ਗਿਆ। ਦਿਲ ਨੂੰ ਡੋਬੂ ਜਿਹਾ ਪਿਆ। ਮੇਰੀ ਦਰਵੇਸ਼ ਮਾਂ, ਜਿਸ ਨੇ ਗਰੀਬੀ ਵਿਚ ਵੀ ਸਾਨੂੰ ਕਦੇ ਮੱਥੇ ਵੱਟ ਨਹੀਂ ਸੀ ਪਾ ਕੇ ਵਿਖਾਇਆ। ਉਹ ਹਸਪਤਾਲ ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਕਿਹੜੀ ਹਾਲਤ ਵਿਚ ਪਈ ਸੀ?<br /> ਉਠ ਕੇ ਬੁਰਸ਼ ਕੀਤਾ ਅਤੇ ਮਾਂ ਦੀ ਚੜ੍ਹਦੀ ਕਲਾ ਲਈ ਪਾਠ ਆਰੰਭ ਕਰ ਦਿੱਤਾ।……<br /> -"ਤੀਨੇ ਤਾਪ ਨਿਵਾਰਣਹਾਰਾ ਦੁਖੁ ਹੰਤਾ ਸੁਖ ਰਾਸ।। ਤਾ ਕੋ ਵਿਘਨ ਨ ਕੋਊ ਲਾਗੈ ਜਾਂ ਕੀ ਪ੍ਰਭ ਆਗੈ ਅਰਦਾਸ।।…<br /> -"ਜਿਸ ਕੇ ਸਿਰ ਊਪਰਿ ਤੂੰ ਸੁਆਮੀ ਸੋ ਦੁਖੁ ਕੈਸਾ ਪਾਵੈ।। ਬੋਲਿ ਨ ਜਾਣੈ ਮਾਇਆ ਮਦਿ ਮਾਤਾ ਮਰਣਾ ਚੀਤਿ ਨ ਆਵੈ।।"……<br /> ਸਵੇਰੇ ਸੱਤ ਵਜੇ ਨੀਲੂ ਦਾ ਫ਼ੋਨ ਫਿਰ ਆ ਗਿਆ।<br /> -"ਬਾਈ ਐਧਰੋਂ ਮਾੜ੍ਹਾ ਜਿਆ ਫ਼ੋਨ ਕਰੀਂ…!" ਜਦੋਂ ਉਸ ਨੇ ਆਖ ਕੇ ਫ਼ੋਨ ਕੱਟਿਆ ਤਾਂ ਮੇਰਾ ਦਿਲ ਹਿੱਲ ਗਿਆ। ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਕੀ ਗੱਲ ਸੀ? ਕੀ ਖ਼ਬਰ ਸੀ? ਦਿਲ ਡਿੱਕਡੋਲੇ ਜਿਹੇ ਖਾਣ ਲੱਗ ਪਿਆ। ਫ਼ੋਨ ਕਰਨ ਨੂੰ ਦਿਲ ਜਿਹਾ ਨਾ ਪਵੇ। ਪਰ ਸਾਰਾ ਸਾਹਸ ਇਕੱਠਾ ਕਰਕੇ ਫ਼ੋਨ ਮਿਲਾ ਹੀ ਲਿਆ। ਮਿਲਾਉਣਾ ਹੀ ਪੈਣਾ ਸੀ। ਕੀ ਕੋਈ ਵੱਸ ਸੀ?<br /> -"ਹਾਂ ਬਾਈ ਨੀਲੂ, ਕੀ ਹਾਲ ਐ?" ਗੱਲ ਕਰਦੇ ਦਾ ਮੇਰਾ ਮਨ ਮੁੱਠੀ ਵਿਚੋਂ ਰੇਤ ਵਾਂਗ ਕਿਰੀ ਜਾ ਰਿਹਾ ਸੀ।<br /> -"ਬਾਈ ਰਿਪੋਰਟਾਂ ਆ ਗਈਆਂ-।"<br /> -"ਹਾਂ ਵੀਰੇ, ਜਲਦੀ ਦੱਸ?" ਮੈਂ ਅੰਦਰੋਂ ਕਾਹਲਾ ਪਿਆ ਹੋਇਆ ਸੀ।<br /> -"ਬਾਈ ਰਿਪੋਰਟਾਂ ਆ ਗਈਆਂ-ਤੇ ਡਾਕਟਰ ਨੇ 'ਜਵਾਬ' ਦੇ ਦਿੱਤਾ।" ਉਸ ਨੇ ਰੁਕ-ਰੁਕ ਕੇ ਜਿਹੇ ਦੱਸਿਆ।<br /> -"ਕਾਹਤੋਂ…?" ਮੇਰਾ ਦਿਲ ਹਥੌੜੇ ਵਾਂਗ ਛਾਤੀ ਵਿਚ ਵੱਜਣ ਲੱਗ ਪਿਆ।<br /> -"ਕਹਿੰਦਾ, ਮਾਤਾ ਨੂੰ ਘਰੇ ਲੈ ਜਾਵੋ ਤੇ ਸੇਵਾ ਸੂਵਾ ਕਰ ਲਓ!"<br /> -"ਬਾਈ ਗੱਲ ਐਨੀ ਐਂ…।" ਮੈਂ ਕਿਹਾ।<br /> -"……।"<br /> -"ਮੇਰੀ ਫ਼ਲਾਈਟ ਦਾ ਮੈਨੂੰ ਸਵਾ ਦਸ ਵਜੇ ਪਤਾ ਲੱਗਣੈਂ-ਓਨਾ ਚਿਰ ਡਾਕਟਰ ਨੂੰ ਬੇਨਤੀ ਕਰੋ ਕਿ ਸਾਡਾ ਬੰਦਾ ਇੰਗਲੈਂਡ ਤੋਂ ਆ ਰਿਹਾ ਹੈ-ਉਸ ਦੇ ਆਉਣ ਤੱਕ ਅਸੀਂ ਮਾਤਾ ਨੂੰ ਐਥੇ ਹਸਪਤਾਲ 'ਚ ਈ ਰੱਖਾਂਗੇ।" ਮੇਰਾ ਤਾਂ ਇਕ ਤਰ੍ਹਾਂ ਦਾ ਤਰਲਾ ਹੀ ਸੀ। ਵੈਸੇ ਮੇਰੀ ਜਹਾਜ ਦੀ ਸੀਟ ਬਾਰੇ ਬਾਈ ਬਲਦੇਵ ਨੇ ਫ਼ੋਨ ਕਰ ਦਿੱਤਾ ਸੀ। ਟਰੈਵਲ ਏਜੰਸੀ ਵਾਲਾ ਆਖ ਰਿਹਾ ਸੀ ਕਿ ਅਸੀਂ ਤੁਹਾਨੂੰ ਦਸ ਵਜੇ ਦੱਸਾਂਗੇ।<br /> ਖ਼ੈਰ! ਟਰੈਵਲ ਏਜੰਟ ਦਾ ਸਵਾ ਕੁ ਦਸ ਵਜੇ ਫ਼ੋਨ ਆ ਗਿਆ। ਸ਼ਾਮ ਦੀ 'ਸਹਾਰਾ ਏਅਰ' ਵਿਚ ਸੀਟ ਮਿਲ ਰਹੀ ਸੀ। ਰੇਟ 429 ਪੌਂਡ! ਮੈਂ 'ਹਾਂ' ਕਰ ਦਿੱਤੀ। 429 ਪੌਂਡ ਮਾਂ ਤੋਂ ਵੱਡੇ ਨਹੀਂ ਸਨ। ਫ਼ਲਾਈਟ ਸ਼ਾਮ ਨੌਂ ਵਜੇ ਦੀ ਸੀ।Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-411480605332308322009-10-07T11:24:00.000-07:002009-10-07T11:31:20.939-07:00ਸਮਾਂ ਆਪਣੀਆਂ ਮੁਹਾਰਾਂ ਕਦੋਂ ਮੋੜੇਗਾ? - ਲੇਖ<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXqddbACfCYjd5NcA7N22dwRWvAkcoCKpE-OWTZBfb9_zpW6XbmZ8_oYP74rTuCnezuwaYr0aKeSMkjAT1k2bVTFe1tjGdPlxoYdiwg9e9UsnS4xFJm3Wak8scAez0tK72WVRwNkWP3OQ/s1600-h/Waqt.jpg"><img style="MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 116px; FLOAT: left; HEIGHT: 107px; CURSOR: hand" id="BLOGGER_PHOTO_ID_5389925954483047010" border="0" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXqddbACfCYjd5NcA7N22dwRWvAkcoCKpE-OWTZBfb9_zpW6XbmZ8_oYP74rTuCnezuwaYr0aKeSMkjAT1k2bVTFe1tjGdPlxoYdiwg9e9UsnS4xFJm3Wak8scAez0tK72WVRwNkWP3OQ/s200/Waqt.jpg" /></a> <strong><span style="font-size:130%;"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="color:#ff0000;">ਸਮਾਂ ਆਪਣੀਆਂ ਮੁਹਾਰਾਂ ਕਦੋਂ ਮੋੜੇਗਾ</span></span><span style="font-family:Times New Roman;"><span style="color:#ff0000;">?</span><span style="mso-spacerun: yes"> </span></span></span></strong><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><strong><span style="font-size:130%;"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਲੇਖ</span><span style="font-family:Raavi;"><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p></span></span></strong></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>ਮਨੁੱਖਤਾ ਕਿੰਨੀ ਲਾਲਚੀ ਅਤੇ ਬੇਰਹਿਮ ਹੋ ਚੁੱਕੀ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇਸ ਦਾ ਜਵਾਬ ਨਿੱਤ ਛਪਦੀਆਂ ਅਖ਼ਬਾਰਾਂ ਦੇ ਦਿੰਦੀਆਂ ਹਨ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸਾਡਾ ਸਮਾਜਿਕ ਢਾਂਚਾ ਕਿਵੇਂ ਅਪਾਹਜ ਬਣਦਾ ਜਾ ਰਿਹਾ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇਸ ਦਾ ਸਬੂਤ ਸਾਡੇ ਲੀਡਰਾਂ ਦੀ ਚੁੱਪ ਹੈ! ਉਹ ਸਭ ਕੁਝ ਹੱਥ ਵੱਸ ਹੋਣ ਦੇ ਬਾਵਜੂਦ ਵੀ ਮੂੰਹ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਛਿੱਕਲ਼ੀ ਚਾੜ੍ਹ ਲੈਂਦੇ ਹਨ ਕਿ ਕਿਤੇ ਕੁਝ ਬੋਲਿਆਂ ਤੋਂ ਸਾਡਾ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਵੋਟ ਬੈਂਕ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਨਾ ਖੁੱਸ ਜਾਵੇ! ਕਿਸੇ ਸਮੇਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਰੰਗਲੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਤੇ ਅੱਜ ਦੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕੰਗਲੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪੰਜਾਬ ਵਿਚ ਮਨੁੱਖ ਆਪਣੀਆਂ ਧੀਆਂ-ਭੈਣਾਂ ਅਤੇ ਨੂੰਹਾਂ ਨੂੰ ਬੇਰਹਿਮੀ ਨਾਲ਼ ਕਤਲ ਕਰੀ ਜਾ ਰਿਹਾ ਹੈ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਲੀਡਰਾਂ ਵੱਲੋਂ ਵੱਡੇ ਵੱਡੇ ਦਮਗੱਜੇ ਮਾਰਨ ਦੇ ਬਾਵਜੂਦ ਹੋ ਕੁਝ ਵੀ ਨਹੀਂ ਰਿਹਾ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਿਉਂ..</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦਹੇਜ...! ਸਿਰਫ਼ ਇਹਨਾਂ ਕੂੜਤਾ ਭਰੇ ਸ਼ਬਦਾਂ ਦੇ ਮਗਰ ਲੱਗ ਕੇ! ਸੱਚ ਹੀ ਅੱਜ ਉਸ ਵਿਅਕਤੀ ਨੂੰ ਕੋਸਣ ਨੂੰ ਮਨ ਕਰਦਾ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਿਸ ਨੇ ਦਹੇਜ ਦੇ ਇਹਨਾਂ ਤਿੰਨ ਅੱਖਰਾਂ ਦਾ ਸੁਮੇਲ ਕਲਪਿਆ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਹਾਵਤ ਹੈ ਕਿ ਲੋੜ ਕਾਢ ਦੀ ਮਾਂ ਹੈ! ਜਦ ਸਾਨੂੰ ਕਿਸੇ ਚੀਜ਼ ਦੀ ਲੋੜ ਪੈਂਦੀ ਹੈ ਤਾਂ ਅਸੀਂ ਕਿਸੇ ਚੀਜ਼ ਦੀ ਕਾਢ ਕੱਢਦੇ ਹਾਂ ਅਤੇ ਜ਼ਰੂਰ ਕੋਈ ਨਾ ਕੋਈ ਨਵੀਂ ਵਸਤੂ ਹੋਂਦ ਵਿਚ ਆਉਂਦੀ ਹੈ! ਇੱਥੇ ਸਾਰਿਆਂ ਤੋਂ ਵੱਡਾ ਸੁਆਲ ਇਹ ਉਠਦਾ ਹੈ ਕਿ ਦਹੇਜ ਦੀ ਲੋੜ ਕਿਉਂ ਪਈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਲੋੜ ਤਾਂ ਸ਼ਾਇਦ ਇਸ ਕਰਕੇ ਪਈ ਕਿ ਮਾਂ-ਬਾਪ ਆਪਣੀ ਧੀ ਨੂੰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਿਗਾਨੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਘਰੇ ਜਾਣ ਕਰਕੇ ਉਸ ਨੂੰ ਆਪਣੇ ਵੱਲੋਂ ਕੁਝ ਨਾ ਕੁਝ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦਾਨ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦੇ ਰੂਪ ਵਿਚ ਦਿੰਦੇ ਸਨ ਅਤੇ ਧੀ ਦੀਆਂ ਲੋੜਾਂ ਦਾ ਮੁਢਲਾ ਸਮਾਨ ਦਾਜ ਵਿਚ ਦਿੱਤਾ ਜਾਣ ਲੱਗਿਆ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਿਉਂਕਿ ਪੁਰਾਣੇ ਜ਼ਮਾਨੇ ਵਿਚ ਦਰਜਣ-ਦਰਜਣ ਭੈਣ ਭਰਾ ਹੁੰਦੇ ਸਨ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮਾਂ-ਬਾਪ ਜਾਂ ਕਬੀਲੇ ਵਾਲ਼ੇ ਸੋਚਦੇ ਸਨ ਕਿ ਕੁੜੀ ਵੱਡੇ ਪ੍ਰੀਵਾਰ ਵਿਚ ਜਾ ਰਹੀ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੇ ਪ੍ਰੀਵਾਰ ਵੱਡਾ ਹੋਣ ਕਾਰਨ ਕਿਤੇ ਇਸ ਦੀ ਸੁਖ-ਸਹੂਲਤ ਵਿਚ ਸੰਕਟ ਆ ਗਿਆ ਤਾਂ ਇਹ ਆਪਣਾ ਸਮਾਨ ਕੱਢ ਕੇ ਵਰਤ ਲਵੇਗੀ! ਇੱਥੋਂ ਇਸ ਲੈਣ-ਦੇਣ ਦੀ ਸ਼ੁਰੂਆਤ ਹੋਈ!</span></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">----</span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>ਇਕ ਤਾਂ ਮਾਂ-ਬਾਪ ਦੇ ਘਰ ਬੈਠੀ ਕੁੜੀ ਆਪਣੇ ਸਹੁਰੇ ਘਰ ਜਾਂ ਆਪਣੇ ਹੋਣ ਵਾਲ਼ੇ ਪਤੀ ਦੀ ਕਲਪਨਾ ਕਰਦੀ ਕੋਈ ਸਿਰਹਾਣਾਂ ਜਾਂ ਚਾਦਰ ਕੱਢਦੀ ਸੀ ਅਤੇ ਜਾਂ ਕੋਈ ਬਾਗ! ਦਰੀ ਬੁਣਦੀ ਸੀ ਜਾਂ ਖੇਸ! ਇਸ ਨਾਲ਼ ਉਸ ਕੁੜੀ ਦੀ ਆਪਣੇ ਹੋਣ ਵਾਲ਼ੇ ਪਤੀ ਪ੍ਰਤੀ ਸ਼ਰਧਾ ਅਤੇ ਪ੍ਰੇਮ-ਭਾਵਨਾ ਦਾ ਪ੍ਰਗਟਾਵਾ ਵੀ ਹੁੰਦਾ ਸੀ ਅਤੇ ਉਸ ਦੀ ਸੁਚੱਜੀ ਯੋਗਤਾ ਦਾ ਵੀ ਸਬੂਤ ਮਿਲ਼ਦਾ ਸੀ ਅਤੇ ਤਿਆਰ ਕੀਤੀ ਚੀਜ਼ ਪ੍ਰੀਵਾਰ ਵਿਚ ਕੰਮ ਵੀ ਆਉਂਦੀ ਸੀ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਸ ਸਮੇਂ ਵੱਡੇ ਵੱਡੇ ਪ੍ਰੀਵਾਰਾਂ ਵਿਚੋਂ ਭਰਾਵਾਂ ਦਾ ਆਪਸ ਵਿਚ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅੱਡ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹੋਣਾ ਵੀ ਕਦੇ ਨਾ ਕਦੇ ਲਾਜ਼ਮੀ ਹੁੰਦਾ ਸੀ ਅਤੇ ਮਾਂ ਬਾਪ ਸੋਚਦੇ ਸਨ ਕਿ ਅਗਰ ਕੁੜੀ ਆਪਣੇ ਸਹੁਰੇ ਪ੍ਰੀਵਾਰ ਨਾਲ਼ੋਂ ਅੱਡ ਹੁੰਦੀ ਹੈ ਤਾਂ ਉਹ ਸਾਡੇ ਵੱਲੋਂ ਦਿੱਤਾ ਗਿਆ ਸਮਾਨ ਬੇਝਿਜਕ ਵਰਤ ਲਵੇਗੀ ਅਤੇ ਇਹ ਸਮਾਨ ਉਸ ਦੇ ਅੱਡ ਹੋਣ ਵਾਲ਼ੇ ਸਮੇਂ ਕੰਮ ਵੀ ਆਉਂਦਾ ਸੀ! ਸਵਰਗਵਾਸੀ ਜਗਮੋਹਣ ਕੌਰ ਦਾ ਗੀਤ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਾਪੂ ਵੇ ਅੱਡ ਹੁੰਨੀ ਐਂ...!" ਇਸ ਗੱਲ ਦੀ ਹਾਮੀਂ ਭਰਦਾ ਹੈ! </span></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">----</span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>ਪਰ ਹੁਣ ਵੱਡਾ ਸੁਆਲ ਇਹ ਉਠਦਾ ਹੈ ਕਿ ਸਾਡੇ ਸੁਆਰਥੀ ਲੋਕ ਇਸ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦਾਜ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦੇ ਨਾਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਵਪਾਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਿਉਂ ਕਰਨ ਲੱਗ ਪਏ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਆਖਰ ਕੋਹੜ ਨੂੰ ਇਸ ਨੂੰ ਜੱਗ ਦੀਆਂ ਰੀਤਾਂ ਰਿਵਾਜਾਂ ਵਿਚ ਸ਼ਾਮਲ ਕਿਉਂ ਕਰ ਲਿਆ ਗਿਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਵਪਾਰ ਹੀ ਤਾਂ ਹੈ! ਮੁੰਡੇ ਦਾ ਮੁੱਲ ਵੱਟ ਕੇ ਫੇਰ ਵਿਆਹੁਣਾ! ਫੇਰ ਉਲਾਂਭਾ ਕਿਸ ਲਈ ਦਿੰਦੇ ਨੇ ਕਿ ਸਾਡੀ ਨੂੰਹ ਸਾਡੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸੇਵਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਨਹੀਂ ਕਰਦੀ ਜਾਂ ਸਾਨੂੰ ਚੰਗਾ ਨਹੀਂ ਸਮਝਦੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਿਹੜੀ ਨੂੰਹ ਦੀ ਧੌਣ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਗੋਡਾ ਧਰ ਕੇ ਟੈਲੀਵੀਯਨ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਫ਼ਰਿੱਜ ਜਾਂ ਹੋਰ ਮਨੋਰੰਜਨ ਦੀਆਂ ਚੀਜ਼ਾਂ ਮੰਗਵਾਉਂਦੇ ਹੋ ਅਤੇ ਫਿਰ ਉਸ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਇਹ ਝਾਕ ਵੀ ਰੱਖਦੇ ਹੋ ਕਿ ਸਾਡੀ ਨੂੰਹ ਸਾਨੂੰ ਚੰਗਾ ਵੀ ਸਮਝੇ ਅਤੇ ਸਾਡੀਆਂ ਲੱਤਾਂ ਵੀ ਘੁੱਟੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦਿਲ ਉਸ ਨੂੰ ਪ੍ਰਵਾਨ ਕਰਦਾ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੋ ਤੁਹਾਨੂੰ ਪ੍ਰੇਮ ਕਰਦਾ ਹੈ! ਜਿਹੜੀ ਚੀਜ਼ ਨੂੰ ਅੱਖਾਂ ਨਹੀਂ ਝੱਲਦੀਆਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਸ ਨੂੰ ਜੀਭ ਕਦ ਝੱਲੇਗੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? <span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></span></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">----</span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੈਨੂੰ ਇਕ ਗੱਲ ਯਾਦ ਆ ਗਈ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੇਰੀ ਵੱਡੀ ਸਾਲ਼ੀ ਦੇ ਮੁੰਡੇ ਦਾ ਵਿਆਹ ਸੀ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਵਿਆਹ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਤਾਂ ਮੈਂ ਜਾ ਨਾ ਸਕਿਆ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਉਸ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਮੈਨੂੰ ਅਤੇ ਮੇਰੇ ਘਰਵਾਲ਼ੀ ਨੂੰ ਮੇਰੀ ਸਾਲ਼ੀ ਅਤੇ ਸਾਢੂ ਨੇ ਵਿਸ਼ੇਸ਼ ਤੌਰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਸੱਦਿਆ ਅਤੇ ਸਾਨੂੰ ਕੱਪੜੇ ਬਗੈਰਾ ਦਿੱਤੇ ਗਏ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੈਂ ਚਾਹ ਪੀਂਦਿਆਂ ਆਪਣੇ ਸਾਢੂ ਨੂੰ ਪੁੱਛਿਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਾਈ..! ਸਾਰੀ ਜ਼ਿੰਦਗੀ ਤੂੰ ਵੀ ਦਾਜ ਦੇ ਖ਼ਿਲਾਫ਼ ਹੀ ਰਿਹੈਂ ਤੇ ਮੈਂ ਵੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਨਾ ਮੈਂ ਦਾਜ ਲਿਐ ਤੇ ਨਾ ਤੂੰ..! ਤੇ ਹੁਣ ਆਹ ਕੀ ਕਰੀ ਜਾਨੈਂ..</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਬਾਈ ਆਖਣ ਲੱਗਿਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੈਂ ਕੁਛ ਨ੍ਹੀ ਕੀਤਾ..! ਮੈਂ ਤਾਂ ਆਪਦੇ ਕੁੜਮਾਂ ਨੂੰ ਬਥੇਰਾ ਰੋਕਿਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਉਹ ਕਹਿੰਦੇ ਜੇ ਅਸੀਂ ਲੈਣ ਦੇਣ ਨਾ ਕੀਤਾ ਤਾਂ ਸਾਡਾ ਨੱਕ ਨਹੀਂ ਰਹਿਣਾ..!" ਨਾ ਤਾਂ ਸਾਡੇ ਕੋਲ ਬਾਈ ਦਾ ਕੁੜਮ ਸੀ ਅਤੇ ਨਾ ਹੀ ਮੈਂ ਹੋਰ ਕਿਸੇ ਨਾਲ ਦਲੀਲਬਾਜ਼ੀ ਕਰ ਸਕਦਾ ਸੀ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸੋ ਚੁੱਪ ਰਹਿਣਾ ਹੀ ਬਿਹਤਰ ਸਮਝਿਆ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੇਰੇ ਸਾਲ਼ੀ ਸਾਹਿਬਾਂ ਲੋਕਾਂ ਨੂੰ ਹਮੇਸ਼ਾ ਇਕ ਦਲੀਲ ਦਿੰਦੇ ਹੁੰਦੇ ਹਨ ਕਿ ਸਾਡੇ ਪਿਉ ਨੇ ਸਾਨੂੰ ਪਾਲ਼ ਦਿੱਤਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪੜ੍ਹਾ ਦਿੱਤਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਸੀਂ ਦਾਜ ਕਾਹਦੇ ਵਾਸਤੇ ਲਿਆਉਣਾ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੈਂ ਲਿਆਉਣ ਦੇ ਹੱਕ ਵਿਚ ਵੀ ਨਹੀਂ ਹਾਂ! ਪਰ ਹੁਣ ਮੈਂ ਆਪਣੀ ਸਾਲ਼ੀ ਸਾਹਿਬਾਂ ਨੂੰ ਪੁੱਛਣਾ ਚਾਹੁੰਦਾ ਸੀ ਕਿ ਸਾਲ਼ੀ ਸਾਹਿਬਾਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੋ ਤੁਹਾਡੀ ਇੰਗਲੈਂਡ ਵਿਚ ਜੰਮੀ ਪਲ਼ੀ ਨੂੰਹ ਆਈ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਸ ਦੇ ਪਿਉ ਨੇ ਉਹ ਅਨਪੜ੍ਹ ਹੀ ਤੁਹਾਡੇ ਘਰੇ ਤੋਰ ਦਿੱਤੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੇ ਤੁਹਾਡੀ ਨੂੰਹ ਵੀ ਪੜ੍ਹ ਲਿਖ ਕੇ ਤੁਹਾਡੇ ਘਰ ਆਈ ਹੈ ਤਾਂ ਫਿਰ ਹੁਣ ਦਾਜ ਕਿਉਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹੁਣ ਕਿਉਂ ਨਾ ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਸਖ਼ਤੀ ਨਾਲ਼ ਮਨ੍ਹਾ ਕੀਤਾ ਕਿ ਅਸੀਂ ਦਾਜ ਨਹੀਂ ਲੈਣਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਫਿਰ ਪਿੰਡਾ ਅਗਾਂਹ ਤੇ ਪੁੱਤਾ ਪਿਛਾਂਹ ਦਾ ਸਿਧਾਂਤ ਕਿਉਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਤੁਹਾਡੀ ਦਲੀਲ ਵੀ ਉਥੇ ਚੱਲਦੀ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਿੱਥੇ ਕੋਈ ਤੁਹਾਡੀ ਦਲੀਲ ਸੁਣਨ ਵਾਲ਼ਾ ਹੋਵੇ! ਨਹੀਂ ਕੱਟੇ ਦੇ ਅੱਗੇ ਵੰਝਲੀ ਵਜਾਉਣ ਦਾ ਕੋਈ ਫਾਇਦਾ ਨਹੀਂ ਕਿਉਂਕਿ ਉਸ ਨੂੰ ਸੁਰਾਂ ਦੀ ਸਮਝ ਨਹੀਂ ਹੁੰਦੀ! ਉਸ ਨੂੰ ਤਾਂ ਗੋਹੇ ਨਾਲ਼ ਲਿੱਬੜੀ ਪੂਛ ਘੁੰਮਾ ਕੇ ਮੂੰਹ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਮਾਰਨ ਦੀ ਹੀ ਜਾਂਚ ਹੁੰਦੀ ਹੈ! ਜੇ ਅਗਲਾ ਆਪ ਦੀ ਦਲੀਲ ਜਬਰੀ ਮੰਨਵਾਉਣ ਲਈ ਆਖੇ ਕਿ ਜੀ ਅਸੀਂ ਤਾਂ ਕੁਛ ਮੰਗਿਆ ਹੀ ਨਹੀਂ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਗਲੇ ਨੇ ਆਪਦੀ ਕੁੜੀ ਨੂੰ ਸ਼ਰੀਕੇ ਕਬੀਲੇ ਵਿਚ ਆਪਣਾ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਨੱਕ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਰੱਖਣ ਮੱਲੋਮੱਲੀ ਦੇ ਦਿੱਤਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤਾਂ ਕੀ ਉਥੇ ਦਾਜ ਲੈਣ ਵਾਲ਼ੇ ਦਾਜ ਲੈਣ ਦੇ ਦੋਸ਼ ਤੋਂ ਮੁਕਤ ਹੋ ਗਏ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">----</span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>ਹਰ ਮਾਂ-ਬਾਪ ਨੂੰ ਆਪਣੇ ਧੀ-ਪੁੱਤ ਜੁਆਨ ਹੋਣ ਅਤੇ ਜੁਆਨ ਦੇਖਣ ਦਾ ਚਾਅ ਹੁੰਦਾ ਹੈ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੁਆਨ ਹੋਣ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਪੁੱਤ ਨੂੰ ਵਿਆਹ ਕੇ ਨੂੰਹ ਘਰੇ ਲਿਆਉਣ ਦਾ ਉਤਨਾ ਚਾਅ ਨਹੀਂ ਹੁੰਦਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਿੰਨਾਂ ਨੂੰਹ ਦੇ ਦਾਜ ਆਉਣ ਦਾ ਚਾਅ ਹੁੰਦਾ ਹੈ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਦ ਨੂੰਹ ਘਰ ਆਉਂਦੀ ਹੈ ਤਾਂ ਘਰ ਵਾਲ਼ੇ ਮੱਝ ਵਾਂਗ ਸੰਗਲ਼ ਜਿਹੇ ਤੁੜਾ ਕੇ ਦਾਜ ਨੂੰ ਪੱਬਾਂ ਭਾਰ ਹੋ ਕੇ ਦੇਖਦੇ ਹਨ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੇ ਕਿਸੇ ਗਰੀਬ ਨੇ ਦਾਜ ਘੱਟ ਦਿੱਤਾ ਹੋਵੇ ਤਾਂ ਸੌ ਨੱਕ ਬੁੱਲ੍ਹ ਮਾਰੇ ਜਾਂਦੇ ਨੇ ਅਤੇ ਨਵੀਂ ਵਿਆਹੀ ਆਈ ਦੇ ਨਾਸੀਂ ਧੂੰਆਂ ਲਿਆਂਦਾ ਜਾਂਦਾ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇਰੇ ਪਿਉ ਨੇ ਤਾਂ ਬੜਾ ਨਿੱਕਾ ਕੱਤਿਆ ਕੁੜ੍ਹੇ..!" ਅੱਜ ਦੇ ਜ਼ਮਾਨੇ ਵਿਚ ਵਿਚ ਕਈ ਬੇਕਿਰਕ ਮਾਪੇ ਆਪਣੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸੁੱਖੀ ਲੱਧੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪੁੱਤ ਦਾ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸੌਦਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਰਕੇ ਸਹੁਰੇ ਘਰੋਂ ਲਹੂ-ਪਸੀਨੇ ਨਾਲ਼ ਕਮਾਇਆ ਧਨ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੁੱਛ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਲਿਆਉਂਦੇ ਹਨ ਅਤੇ ਸ਼ਰੀਕੇ ਕਬੀਲੇ ਵਿਚ ਆਪਣੀ ਹੈਂਕੜ ਨੂੰ ਖਲ਼ ਚਾਰਦੇ ਹਨ! ਇਹੀ ਕਾਰਨ ਹੈ ਕਿ ਅੱਜ ਕੱਲ੍ਹ ਦਿਲਾਂ ਦਾ ਪਿਆਰ ਸਤਿਕਾਰ ਤਾਂ ਮਾਨੁੱਖਤਾ ਵਿਚੋਂ ਖੰਭ ਲਾ ਕੇ ਉਡ ਗਿਆ ਹੈ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਿਹੜੀ ਨੂੰਹ ਮਜਬੂਰੀ ਕਾਰਨ ਆਪਣੇ ਮਾਂ-ਬਾਪ ਦੇ ਗਲ਼ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਆਰੀ ਧਰ ਕੇ ਦਾਜ ਲੈ ਕੇ ਆਈ ਹੁੰਦੀ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸਹੁਰੇ ਘਰ ਪੈਰ ਲੱਗਣ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਉਹ ਸਾਰੀ ਉਮਰ ਆਪਣੇ ਸਹੁਰੇ ਘਰ ਨੂੰ ਕੋਸਦੀ ਪਿੱਟਦੀ ਰਹਿੰਦੀ ਹੈ ਅਤੇ ਕਦੇ ਕਦੇ ਗੱਲ ਤਲਾਕ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਜਾ ਕੇ ਨਿੱਬੜਦੀ ਹੈ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਹਿਣ ਦਾ ਮਤਲਬ ਇਹ ਹੈ ਕਿ ਕੁੜੀ ਦਾ ਪੇਕਾ ਘਰ ਫਸਿਆ ਫਸਾਇਆ ਇਕ ਵਾਰ ਤਾਂ ਦਾਜ ਦੇਣ ਦਾ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹੂਲ਼ਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਫ਼ੱਕ ਲੈਂਦਾ ਹੈ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਕੁੜੀ ਸਾਰੀ ਜ਼ਿੰਦਗੀ ਸਹੁਰੇ ਘਰ ਨਾਲ਼ ਮਨ ਨਹੀਂ ਮਿਲ਼ਾਉਂਦੀ! ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਅੱਖ-ਤਿਣ ਹੀ ਰੱਖਦੀ ਹੈ! </span></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">----</span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>ਇਸ ਦਾ ਦੂਜਾ ਪੱਖ ਇਹ ਹੈ ਕਿ ਜਦ ਧੀ ਧਰੇਕ ਵਾਂਗ ਦਿਨੋਂ ਦਿਨ ਜੁਆਨ ਹੋਣ ਲੱਗਦੀ ਹੈ ਤਾਂ ਉਸ ਦੇ ਵਿਆਹ ਦੀ ਚਿੰਤਾ ਮਾਪਿਆਂ ਦੇ ਦਿਲ ਨੂੰ ਖੋਰਨ ਲੱਗਦੀ ਹੈ ਅਤੇ ਇਸ ਦੇ ਨਾਲ਼ ਨਾਲ਼ ਦਾਜ ਦੀ ਸੋਚ ਦਹਿਲੀਜਾਂ ਆਣ ਟੱਪਦੀ ਹੈ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਖ਼ਾਸ ਤੌਰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਇਹ ਸੋਚ ਮਾਪਿਆਂ ਦੀ ਮਾਨਸਿਕਤਾ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਘਰੂਟ ਮਾਰਨ ਲੱਗਦੀ ਹੈ ਅਤੇ ਜਜ਼ਬਾਤਾਂ ਨੂੰ ਖੁਰਚਦੀ ਹੈ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੇਰੇ ਬਾਈ ਕੁਲਦੀਪ ਮਾਣਕ ਨੇ ਇਕ ਵਾਰ ਕਿਹਾ ਸੀ ਕਿ ਜੇ ਸਾਡੇ ਸਮਾਜ ਵਿਚ ਦਾਜ ਦਾ ਕੋਹੜ੍ਹ ਨਾ ਹੁੰਦਾ ਤਾਂ ਧੀ ਨੂੰ ਕੋਈ ਬੁਰਾ ਨਾ ਆਖਦਾ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇਸ ਬਾਰੇ ਸਟੇਜਾਂ ਉਪਰ ਹਿੱਕ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਧੱਫ਼ੇ ਮਾਰ ਕੇ ਟਾਹਰਾਂ ਮਾਰਨ ਵਾਲ਼ਿਆਂ ਨੂੰ ਵਿਚਾਰ ਕਰਨੀ ਚਾਹੀਦੀ ਹੈ! ਸਾਡੇ ਸਮਾਜ ਵਿਚ ਉਹ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਗਿੱਦੜਮਾਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਵੀ ਹਨ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਿੰਨ੍ਹਾਂ ਦੀ ਕਥਨੀ ਅਤੇ ਕਰਨੀ ਕਦੇ ਵੀ ਹਾਣੀ ਹੋ ਕੇ ਨਹੀਂ ਤੁਰਦੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸਗੋਂ ਜੋ ਉਹ ਦਾਅਵੇ ਕਰਦੇ ਹਨ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਸ ਤੋਂ ਸਰਾਸਰ ਉਲਟ ਚੱਲਦੇ ਹਨ! ਮੁੰਡੇ ਵਾਲ਼ਿਆਂ ਵੱਲੋਂ ਮੂੰਹ ਪਾੜ ਕੇ ਮੰਗਣਾ ਅਤੇ ਕੁੜੀ ਵਾਲ਼ਿਆਂ ਵੱਲੋਂ ਉਹਨਾਂ ਦੇ ਬੋਲਾਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਫ਼ੁੱਲ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚੜਾਉਣਾ ਇਕ ਮਜਬੂਰੀ ਬਣ ਕੇ ਰਹਿ ਗਿਆ ਹੈ! ਘੱਟ ਦਾਜ ਦੇਣ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਅਗਲੇ ਦੀ ਧੀ ਦੀ ਜ਼ਿੰਦਗੀ ਸ਼ਿਕਾਰੀਆਂ ਦੀ ਮਾਰ ਵਿਚ ਆਏ ਖ਼ਰਗੋਸ਼ ਵਰਗੀ ਬਣ ਜਾਂਦੀ ਹੈ! ਸਹੁਰੇ ਘਰ ਅਤਿਅੰਤ ਘ੍ਰਿਣਾ ਭਰਿਆ ਵਤੀਰਾ ਅਤੇ ਪਸ਼ੂਆਂ ਵਰਗਾ ਵਰਤਾਉ ਉਹਨਾਂ ਦਾ ਜਿਉਣਾ ਮੁਹਾਲ ਕਰੀ ਰੱਖਦਾ ਹੈ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">----</span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਿਸੇ ਮਿੱਤਰ ਨੇ ਇਕ ਗੱਲ ਸੁਣਾਈ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇਕ ਵਾਰ ਕਿਸੇ ਦੇ ਘਰ ਕੋਈ ਮਹਿਮਾਨ ਆ ਗਿਆ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮਾਂ ਨੇ ਪੁੱਤ ਸੱਜਰਾ ਹੀ ਵਿਆਹਿਆ ਸੀ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦਾਜ ਘੱਟ ਲਿਆਉਣ ਕਰਕੇ ਨੂੰਹ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਤਾਂ ਮਾਤਾ ਜੀ ਪਹਿਲਾਂ ਹੀ ਅੱਕੇ ਰਹਿੰਦੇ ਸਨ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਆਂਢ ਗੁਆਂਢ ਅਤੇ ਸ਼ਰੀਕੇ ਵਿਚ ਤਾਂ ਮਾਤਾ ਜੀ ਦਾ ਨੱਕ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਵੱਢਿਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਗਿਆ ਸੀ! ਐਹੋ ਜਿਹੀਆਂ ਸੱਸਾਂ ਦੇ ਤਾਂ ਰੱਬ ਨੂੰ ਨੱਕ ਨਹੀਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹਾਥੀ ਦੀ ਸੁੰਡ ਲਾਉਣੀ ਚਾਹੀਦੀ ਸੀ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੇ ਪੰਜ ਸੱਤ ਨੂੰਹਾਂ ਦੇ ਆਉਣ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਹਰ ਵਾਰ ਨੱਕ ਚਾਰ ਉਂਗਲਾਂ ਵੱਢਿਆ ਵੀ ਜਾਂਦਾ ਤਾਂ ਸਾਹ ਜੋਕਰਾ ਤਾਂ ਫੇਰ ਵੀ ਬਾਕੀ ਬਚ ਜਾਂਦਾ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। ....</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਖ਼ੈਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅੱਤ ਦੀ ਗਰਮੀ ਹੋਣ ਕਾਰਨ ਅੱਕਲ਼ਕਾਨ ਹੋਏ ਮਹਿਮਾਨ ਨੇ ਆ ਕੇ ਠੰਢੇ ਪਾਣੀ ਦੀ ਮੰਗ ਰੱਖੀ ਤਾਂ ਸੱਸ ਘਰੋੜਵੇਂ ਸ਼ਬਦਾਂ ਵਿਚ ਬੋਲੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕੁੜ੍ਹੇ ਨੂੰਹ ਰਾਣੀ..! ਆਹ ਤੇਰੇ ਮਾਸੜ ਜੀ ਆਏ ਨੇ..! ਇਹਨਾਂ ਨੂੰ ਠੰਢਾ ਪਾਣੀ ਲਿਆ ਕੇ ਦੇਹ ਫਰਿੱਜ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚੋਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਿਹੜਾ ਤੇਰੇ ਪੇਕਿਆਂ ਨੇ ਦਿੱਤਾ ਸੀ..!" ਅਸਲ ਵਿਚ ਨੂੰਹ ਰਾਣੀ ਦਾਜ ਵਿਚ ਕੋਈ ਫਰਿੱਜ ਲੈ ਕੇ ਹੀ ਨਹੀਂ ਆਈ ਸੀ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਸੇ ਦਿਨ ਨੂੰਹ ਰਾਣੀ ਨੇ ਆਪਣੇ ਬਾਪ ਦੀ ਹਿੱਕ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਅੜੀ ਦੀ ਬੰਦੂਕ ਧਰ ਲਈ ਕਿ ਮੈਨੂੰ ਜਲਦੀ ਫਰਿੱਜ ਲਿਆ ਕੇ ਭੇਜੋ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਿੱਥੋਂ ਮਰਜ਼ੀ ਐ ਪੈਸਿਆਂ ਦਾ ਪ੍ਰਬੰਧ ਕਰੋ! ਮੈਨੂੰ ਸਹੁਰੇ ਘਰ ਵਿਚ ਨਿੱਤ ਤਾਹਨੇ ਮਿਹਣੇ ਮਿਲ਼ਦੇ ਨੇ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦੱਸੋ ਉਹ ਨੂੰਹ ਸਹੁਰੇ ਘਰ ਨੂੰ ਕਿਵੇਂ ਚੰਗਾ ਸਮਝੇਗੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਿਸ ਨੂੰ ਰਿਸ਼ਤੇਦਾਰਾਂ ਵਿਚ ਸ਼ਰੇਆਮ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਨਸ਼ਤਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਲਾਏ ਜਾ ਰਹੇ ਹਨ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">----</span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>ਦਾਜ ਦਹੇਜ ਕਾਰਨ ਮਾਰ ਮਰਾਈ ਅਜੇ ਵੀ ਜਾਰੀ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੋ ਵਾਕਿਆ ਹੀ ਚਿੰਤਾਜਨਕ ਹੈ! ਇਕ ਚੰਗੀ ਪੜ੍ਹੀ ਲਿਖੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਮੀਰ ਘਰਾਣੇ ਦੀ ਕੁੜੀ ਮੇਰੇ ਸਾਹਮਣੇ ਟਾਹਰਾਂ ਮਾਰ ਰਹੀ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕੁੱਸਾ ਜੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੈਂ ਤਾਂ ਆਬਦੇ ਮਾਂ ਬਾਪ ਨੂੰ ਸ਼ਰੇਆਮ ਠੋਕ ਕੇ ਕਿਹਾ ਹੋਇਐ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਈ ਜੇ ਤੁਸੀਂ ਮੇਰੇ ਵਿਆਹ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਪੱਚੀ ਤੀਹ ਲੱਖ ਲਾਵੋਂਗੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੈਂ ਤਾਂ ਵਿਆਹ ਕਰੂੰਗੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਨਹੀਂ ਮੈਂ ਵਿਆਹ ਈ ਨ੍ਹੀ ਕਰਵਾਉਣਾ...!" ਇਸ ਵਿਚ ਕੋਈ ਸ਼ੱਕ ਨਹੀਂ ਕਿ ਉਸ ਦੇ ਘਰਦੇ ਪੱਚੀ ਤੀਹ ਤਾਂ ਕੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪੰਜਾਹ ਲੱਖ ਲਾਉਣ ਦੀ ਸਮਰੱਥਾ ਵੀ ਰੱਖਦੇ ਸਨ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਇਹ ਸਾਰਾ ਅਡੰਬਰ ਕਾਹਦੇ ਵਾਸਤੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੈਂ ਉਸ ਕੁੜੀ ਨੂੰ ਕਿਹਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੇ ਕੋਈ ਅਣਪੜ੍ਹ ਕੁੜੀ ਮੈਨੂੰ ਆਹ ਗੱਲ ਆਖ ਦਿੰਦੀ ਤਾਂ ਮੈਂ ਗੁੱਸਾ ਗ਼ਿਲਾ ਨਾ ਕਰਦਾ..! ਪਰ ਤੇਰੀ ਪੜ੍ਹੀ ਲਿਖੀ ਸੋਚ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਮੈਨੂੰ ਤਰਸ ਨਹੀਂ ਆਉਂਦਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਫ਼ਸੋਸ ਹੋ ਰਿਹੈ!" ਉਹ ਬੇਪਰਵਾਹ ਹੋ ਕੇ ਆਖਣ ਲੱਗੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕੁੱਸਾ ਜੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬੰਦਾ ਇਕ ਵਾਰੀ ਜਿਉਂਦੈ ਤੇ ਸ਼ਾਦੀ ਦੀ ਖ਼ੁਸ਼ੀ ਵੀ ਜ਼ਿੰਦਗੀ ਵਿਚ ਇਕ ਵਾਰ ਆਉਂਦੀ ਐ..!" ਉਸ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪੜ੍ਹੀ ਲਿਖੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕੁੜੀ ਨਾਲ਼ ਮੈਂ ਮਗਜ਼ਮਾਰੀ ਕਰਨੀ ਆਪਣੀ ਬੇਵਕੂਫ਼ੀ ਸਮਝੀ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੈਂ ਉਸ ਨੂੰ ਕਹਿਣ ਤਾਂ ਲੱਗਿਆ ਸੀ ਕਿ ਜੇ ਤੇਰੇ ਵਰਗੀਆਂ ਪੜ੍ਹੀਆਂ ਲਿਖੀਆਂ ਸਮਾਜ ਨੂੰ ਸੁਧਾਰਨ ਦੀ ਵਜਾਏ ਬਾਪ ਦੇ ਅਮੀਰਪੁਣੇ ਦੀ ਧੌਂਸ ਵਿਚ ਕੁਰਾਹੇ ਲਈ ਜਾ ਰਹੀਆਂ ਹਨ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤਾਂ ਅਨਪੜ੍ਹਾਂ ਨੂੰ ਕੀ ਮਿਹਣਾ ਦੇਣਾ ਹੋਇਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚੱਲ ਉਸ ਕੁੜੀ ਦਾ ਬਾਪ ਤਾਂ ਪੱਚੀ ਤੀਹ ਲੱਖ ਦੇਣ ਦੀ ਸਮਰੱਥਾ ਰੱਖਦਾ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦੇ ਵੀ ਦੇਵੇਗਾ! ਪਰ ਜਿੰਨ੍ਹਾਂ ਕੋਲ਼ ਪੱਚੀ ਤੀਹ ਲੱਖ ਨਹੀਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਹ ਕੀ ਕਰਨ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਭੇਡ ਨੂੰ ਦੇਖ ਕੇ ਭੇਡ ਖੂਹ ਵਿਚ ਤਾਂ ਛਾਲ਼ ਮਾਰੇਗੀ ਹੀ ਮਾਰੇਗੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਿਉ ਚਾਹੇ ਕਰਜ਼ਾਈ ਹੋ ਕੇ ਕਿਸੇ ਗੱਡੀ ਥੱਲੇ ਆ ਜਾਵੇ ਜਾਂ ਜ਼ਹਿਰ ਪੀ ਕੇ ਖ਼ੁਦਕਸ਼ੀ ਹੀ ਕਰ ਲਵੇ! ਉਹ ਕੁੜੀ ਵਾਰ ਵਾਰ ਇੱਕੋ ਗੱਲ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਜੋਰ ਦੇ ਰਹੀ ਸੀ ਕਿ ਮੇਰੇ ਨਾਲ਼ ਜੋ ਕੁੜੀਆਂ ਕਾਲਜ ਵਿਚ ਪੜ੍ਹਦੀਆਂ ਸਨ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਮੈਂ ਨਿੱਤ ਆਖ ਕੇ ਚਿੜਾਉਂਦੀ ਹੁੰਦੀ ਸੀ ਕਿ ਮੈਂ ਤੁਹਾਡੇ ਸਾਰੀਆਂ ਨਾਲ਼ੋਂ ਵੱਧ ਦਾਜ ਲੈ ਕੇ ਜਾਵਾਂਗੀ ਤੇ ਪੱਚੀ ਤੀਹ ਲੱਖ ਵਿਆਹ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਖ਼ਰਚ ਕਰਵਾਵਾਂਗੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਉਹ ਗੱਲ ਮੈਂ ਪੂਰੀ ਕਰ ਕੇ ਹਟਣੀ ਹੈ ਤੇ ਕੁੜੀਆਂ ਨੂੰ ਕਰ ਕੇ ਵੀ ਦਿਖਾਉਣਾ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੇਰੇ ਨਾਲ਼ ਪੜ੍ਹਦੀ ਕੁੜੀ ਦੇ ਪਿਉ ਨੇ ਉਸ ਦੇ ਵਿਆਹ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਵੀਹ ਲੱਖ ਖਰਚਿਆ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਮੈਂ ਆਪਦੇ ਬਾਪ ਤੋਂ ਪੱਚੀ ਜਾਂ ਤੀਹ ਲੱਖ ਲੁਆਵਾਂਗੀ...! ਦੱਸੋ ਇਹੋ ਜਿਹੀ ਕੁੜੀ ਨੂੰ ਬੰਦਾ ਕੀ ਆਖੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਖਾੜਕੂਵਾਦ ਵੇਲ਼ੇ ਲੋਕਾਂ ਨੂੰ ਇਸ ਪੱਖੋਂ ਜ਼ਰੂਰ ਕੁਝ ਸੁਖ ਦਾ ਸਾਹ ਆਇਆ ਸੀ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਲਹਿਰ ਦੇ ਦਬਣ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਉਹੀ ਬੈਹਾਂ ਅਤੇ ਉਹੀ ਕੁਹਾੜੀ ਖੜ੍ਹੀ ਹੋ ਗਈ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family:Times New Roman;"></span></o:p></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">----<span style="mso-spacerun: yes"> </span></span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੈਂ ਨਿੱਜੀ ਤੌਰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਕਈ ਧਰਮ ਦੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਠੇਕੇਦਾਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਵੀ ਦੇਖੇ ਹਨ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੋ ਆਪਣੇ ਆਪ ਨੂੰ ਬੜੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਧਰਮੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਤੇ ਅਸੂਲਾਂ ਦੇ ਨਾਨੇ ਅਖਵਾਉਂਦੇ ਹਨ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਅੰਦਰੋਂ ਕੀ ਹਨ...</span><span style="font-family:Times New Roman;">? "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇਰਾ ਹੀ ਆਸਰਾ" ਕਹਿ ਕੇ ਜ਼ੁਲਮ ਢਾਹੁਣ ਵਾਲ਼ੇ ਬੁੱਚੜ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਹਿਸਾਨ ਫ਼ਰਾਮੋਸ਼</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਕ੍ਰਿਤਘਣ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹਾਉਮੈ-ਗ੍ਰਸੇ ਅਤੇ ਅੱਤ ਦੇ ਲਾਲਚੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਖ਼ੂਨੀ ਕੁੱਤੇ ਹਨ! ਜੋ ਡਰਾਵੇ ਦੇ ਕੇ ਜਾਂ ਫਿਰ ਤਰ੍ਹਾਂ ਤਰ੍ਹਾਂ ਦੇ ਪੱਤੇ ਖੇਡ ਕੇ ਆਪਣੇ ਨਿੱਜੀ ਸੁਆਰਥਾਂ ਲਈ ਮਜਬੂਰ ਰਿਸ਼ਤੇਦਾਰਾਂ ਨੂੰ ਵਰਤਦੇ ਹਨ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਹਨਾਂ ਦੀ ਸੌੜੀ ਸੋਚ ਸਿਰਫ਼ ਆਪਣੇ ਮਤਲਬ ਤੱਕ ਹੀ ਸੀਮਤ ਰਹਿੰਦੀ ਹੈ! ਮਨੁੱਖ ਨੂੰ ਕਤਲ ਕਰਨਾ ਕਿਸ ਧਰਮ ਨੇ ਦੱਸਿਆ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸਾਡੇ ਗੁਰੂ ਤਾਂ "ਨਾ ਕੋ ਬੈਰੀ ਨਹੀ ਬਿਗਾਨਾ ਸਗਲ ਸੰਗਿ ਹਮ ਕਉ ਬਨਿ ਆਈ" ਦਾ ਹੋਕਾ ਹੀ ਦਿੰਦੇ ਹਨ!</span></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">----</span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>ਮੈਂ ਤਾਂ ਇਸ ਗੱਲ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਹੀ ਜੋਰ ਦਿਆਂਗਾ ਕਿ ਕਸੂਰ ਜਿੰਨਾਂ ਦਾਜ ਲੈਣ ਵਾਲ਼ਿਆਂ ਦਾ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਸ ਤੋਂ ਕਿਤੇ ਵੱਧ ਦਾਜ ਦੇਣ ਵਾਲ਼ਿਆਂ ਦਾ ਹੈ! ਆਮ ਦੇਖਣ ਵਿਚ ਆਉਂਦਾ ਹੈ ਕਿ ਉਸੇ ਲੜਕੀ ਨੂੰ ਹੀ ਜ਼ਿਆਦਾ ਤੰਗ ਪ੍ਰੇਸ਼ਾਨ ਕੀਤਾ ਜਾਂਦਾ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੋ ਵੱਧ ਤੋਂ ਵੱਧ ਦਾਜ ਲੈ ਕੇ ਆਉਂਦੀ ਹੈ! ਕੁੱਤੇ ਦੇ ਮੂੰਹ ਨੂੰ ਲਹੂ ਲੱਗਿਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਦੋਂ ਭਲੀ ਗੁਜ਼ਾਰਦਾ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਵਾਰਦਾਤਾਂ ਦੇਖ ਸੁਣ ਅਤੇ ਪੜ੍ਹ ਕੇ ਸੋਚੀਦਾ ਹੈ ਕਿ ਜ਼ਮਾਨਾ ਇਤਨਾ ਜ਼ਾਲਮ ਕਿਉਂ ਬਣਦਾ ਜਾ ਰਿਹਾ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮਨੁੱਖ ਦੀ ਮਤਲਬ-ਪ੍ਰਸਤ ਸੋਚ ਕਿਉਂ ਇਤਨੀ ਪਤਲੀ ਪੈਂਦੀ ਜਾ ਰਹੀ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਲੋਭੀਆਂ ਨੂੰ ਰੱਬ ਦਾ ਡਰ ਭੈਅ ਕਿਉਂ ਨਹੀਂ ਰਿਹਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮਨੁੱਖਤਾ ਇਤਨੀ ਕੁਰਾਹੇ ਕਿਉਂ ਪੈਂਦੀ ਜਾ ਰਹੀ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇਹ ਨੌਜਵਾਨ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇੱਕੀਵੀਂ ਸਦੀ ਵਿਚ ਵਿਚਰਦੀ ਪੜ੍ਹੀ ਲਿਖੀ ਪੀੜ੍ਹੀ ਵੀ ਕਿਉਂ ਹਨ੍ਹੇਰੇ ਭਰੇ ਰਸਤਿਆਂ ਨੂੰ ਅੰਨ੍ਹੇਵਾਹ ਅਪਣਾਉਂਦੀ ਜਾ ਰਹੀ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇਸ "ਤਰੱਕੀ ਕਰ ਰਹੇ" ਸਮਾਜ ਵਿਚੋਂ ਇਹ ਊਣਤਾਈਆਂ ਅਤੇ ਖੋਟਾਂ ਕਦੋਂ ਨਿਕਲਣਗੀਆਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦਿਸ਼ਾਹੀਣ ਹੋਇਆ ਸਮਾਂ ਆਪਣੀਆਂ ਮੁਹਾਰਾਂ ਕਦੋਂ ਮੋੜੇਗਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇਕ ਗੱਲ ਹੋਰ ਵੀ ਦੱਸਦਾ ਜਾਵਾਂ..! ਇਕ ਜ਼ਾਲਮ ਟੱਬਰ ਆਪਣੀ ਨੂੰਹ ਨੂੰ ਰੱਜ ਕੇ ਕੁੱਟਦਾ ਮਾਰਦਾ ਰਿਹਾ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਖੀਰ ਉਸ ਨਿਭਾਗੀ ਕੁੜੀ ਦਾ ਅੰਤ ਉਸ ਦੀ ਮੌਤ ਨਾਲ਼ ਹੋਇਆ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇਕ ਦਿਨ ਉਹਨਾਂ ਦਾ ਨੌਕਰ ਦੁੱਧ ਦਾ ਡਰੰਮ ਚੁੱਕੀ ਆ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਸ ਪ੍ਰੀਵਾਰ ਦਾ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅੱਤ ਪਿਆਰਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਾਲਤੂ ਕੁੱਤਾ ਨੌਕਰ ਦੇ ਪੈਰ ਚੱਟਣ ਆ ਲੱਗਿਆ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਨੌਕਰ ਦੇ ਕੁਤਕੁਤੀਆਂ ਜਿਹੀਆਂ ਨਿਕਲਣ ਲੱਗ ਪਈਆਂ ਅਤੇ ਉਸ ਨੇ ਦੁੱਧ ਡੁੱਲ੍ਹਣ ਦੇ ਡਰੋਂ ਕੁੱਤੇ ਦੇ ਪੋਲੀ ਜਿਹੀ ਲੱਤ ਮਾਰ ਦਿੱਤੀ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬੱਸ ਫਿਰ ਕੀ ਸੀ...</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਨੌਕਰ ਦੀ ਸ਼ਾਮਤ ਆ ਗਈ ਅਤੇ ਕੁੱਤਾ-ਪ੍ਰੇਮੀ ਟੱਬਰ ਨੇ ਉਸ ਦੀ ਕੁੱਟ ਕੁੱਟ ਕੇ ਲੱਤ ਤੋੜ ਦਿੱਤੀ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇਸ ਦਾ ਮਤਲਬ ਕੀ ਹੋਇਆ..</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਿ ਉਸ ਬੇਰਹਿਮ ਟੱਬਰ ਨੂੰ ਆਪਣੀ ਨੂੰਹ ਨਾਲ਼ੋਂ ਜ਼ਿਆਦਾ ਆਪਣਾ ਪਾਲਤੂ ਕੁੱਤਾ ਪਿਆਰਾ ਸੀ ਅਤੇ ਉਸੇ ਕੁੱਤੇ ਦੀ ਖਾਤਰ ਗ਼ਰੀਬ ਨੌਕਰ ਦੀ ਲੱਤ ਵੀ ਤੋੜੀ ਗਈ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੈਂ ਨਹੀਂ ਕਹਿੰਦਾ ਕਿ ਬੇਜ਼ੁਬਾਨ ਜਾਨਵਰ ਨੂੰ ਪ੍ਰੇਮ ਨਹੀਂ ਕਰਨਾ ਚਾਹੀਦਾ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਜਾਨਵਰ ਦੇ ਨਾਲ਼ ਨਾਲ਼ ਇਨਸਾਨ ਅਤੇ ਇਨਸਾਨੀਅਤ ਨੂੰ ਵੀ ਮੋਹ ਕਰਨਾ ਚਾਹੀਦਾ ਹੈ! ਤੀਜੇ ਪਾਤਿਸ਼ਾਹ ਸ੍ਰੀ ਗੁਰੂ ਅਮਰਦਾਸ ਜੀ ਨੇ ਫ਼ੁਰਮਾਇਆ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਗੁਣਵੰਤੀ ਸਚੁ ਪਾਇਆ ਤ੍ਰਿਸਨਾ ਤਜਿ ਵਿਕਾਰ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >।। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਗੁਰ ਸਬਦੀ ਮਨੁ ਰੰਗਿਆ ਰਸਨਾ ਪ੍ਰੇਮ ਪਿਆਰਿ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >।।" </span></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><o:p><span style="font-family:Times New Roman;"></span></o:p></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">----<span style="mso-spacerun: yes"> </span></span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><p style="MARGIN: 0in 0in 0pt" class="MsoNormal"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>ਆਪਣੀਆਂ ਧੀਆਂ-ਭੈਣਾਂ ਦੇ ਸਿਵੇ ਦੀ ਅੱਗ ਸੇਕਦੇ ਪੰਜਾਬੀਓ! ਹੰਭਲਾ ਮਾਰਨ ਦੀ ਲੋੜ ਹੈ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੁਸੀਂ "ਪਹਿਲੇ ਆਪ - ਪਹਿਲੇ ਆਪ" ਕਰਦੇ ਕਰਦੇ ਗੱਡੀਆਂ ਲੰਘਾਈ ਜਾ ਰਹੇ ਹੋ! ਚੁੱਪ ਕਰਕੇ ਕਾਤਲਾਂ ਦੇ ਚਿਹਰੇ ਪੜ੍ਹਨ ਦੀ ਲੋੜ ਨਹੀਂ! ਜ਼ਾਲਮ ਅਤੇ ਜ਼ੁਲਮ ਨਾਲ਼ ਟੱਕਰ ਲੈਣ ਦੀ ਲੋੜ ਹੈ! ਇਹ ਬਰਬਾਦੀ ਵੱਲ ਤੁਰਿਆ ਸਮਾਜ ਛੇਤੀ ਕੀਤੇ ਸਹੀ ਦਿਸ਼ਾ ਵੱਲ ਆਉਣ ਵਾਲ਼ਾ ਨਹੀਂ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇਸ ਲਾਲਚ ਤੋਂ ਵਿੱਥ ਰੱਖ ਕੇ ਆਪਣੀਆਂ ਧੀਆਂ-ਭੈਣਾਂ ਦੀ ਇੱਜ਼ਤ ਨੂੰ ਇੱਜ਼ਤ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਾਨ ਨੂੰ ਜਾਨ ਅਤੇ ਇਨਸਾਨ ਨੂੰ ਇਨਸਾਨ ਸਮਝੋ! ਦਾਜ ਮੰਗ ਕੇ ਘੱਟੋ ਘੱਟ ਪੰਜਾਬ ਦੇ ਨਾਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਕਲੰਕ ਨਾ ਬਣੋਂ! ਇਹ ਗੁਰੂਆਂ-ਫ਼ਕੀਰਾਂ ਦੀ ਰਹਿਮਤ ਵਾਲ਼ੀ ਧਰਤੀ ਹੈ! ਹੌਸਲੇ ਨਾਲ਼ ਨਵੀਂ ਨਰੋਈ ਦੁਨੀਆਂ ਸਿਰਜਣ ਦਾ ਸੰਕਲਪ ਲੈਣਾ ਨਾਜ਼ੁਕ ਸਮੇਂ ਦੀ ਜ਼ਰੂਰਤ ਹੈ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕੁਰਾਹੇ ਪਏ ਸਮਾਜੀਆਂ ਨੂੰ ਇਕ ਮੁੱਠ ਹੋ ਕੇ ਲਾਹਣਤਾਂ ਪਾਉਣ ਦੀ ਲੋੜ ਹੈ! ਜਿੰਨਾਂ ਘਰ ਫ਼ੂਕ ਕੇ ਤਮਾਸ਼ਾ ਦੇਖੀ ਜਾਓਗੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦਾਜ ਦੇ ਲਾਲਚੀਆਂ ਦੇ ਹੌਸਲੇ ਹੋਰ ਬੁਲੰਦ ਹੋਣਗੇ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਲੋੜ ਹੈ ਇਸ ਨੂੰ ਨੱਥ ਕੇ ਠੱਲ੍ਹ ਪਾਉਣ ਦੀ! ਜੋ ਬਿਗਾਨੀਆਂ ਧੀਆਂ ਨੂੰ ਹਥਿਆਰ ਬਣਾ ਕੇ ਵਰਤਦੇ ਹਨ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਹਨਾਂ ਦੇ ਨਿਸ਼ਾਨੇ ਤੋੜਨਾ ਅਤੇ ਮੂੰਹ ਮੋੜਨਾ ਹੀ ਮਰਦਾਨਗੀ ਅਤੇ ਨਵੇਂ ਸਮਾਜ ਦੀ ਸਿਰਜਣਾ ਹੈ! ਸਾਡੀਆਂ ਧੀਆਂ-ਭੈਣਾਂ ਨੂੰ ਵੀ ਆਪਣੀ ਜ਼ਿੰਦਗੀ ਮਹਿਫ਼ੂਜ਼ ਅਤੇ ਖ਼ੁਸ਼ਹਾਲ ਰੱਖਣ ਲਈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਫ਼ੋਕੀ ਸ਼ੁਹਰਤ ਪਾਸੇ ਰੱਖ ਕੇ ਦਾਜ ਦੀ ਕਾਲ਼ੀ ਵਹੀ ਪਾੜਨੀ ਹੋਵੇਗੀ</span><span style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" lang="HI" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੇ ਤੁਹਾਡੇ ਅਮੀਰ ਬਾਪ ਤੁਹਾਡੀਆਂ ਖ਼ਾਹਿਸ਼ਾਂ ਪੂਰੀਆਂ ਕਰਨ ਦੀ ਸਮਰੱਥਾ ਰੱਖਦੇ ਹਨ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤਾਂ ਇਹ ਜ਼ਰੂਰੀ ਨਹੀਂ ਕਿ ਸਾਰੀਆਂ ਧੀਆਂ ਦੇ ਬਾਪ ਤੁਹਾਡੇ ਬਾਪ ਜਿੰਨੀ ਧਗੇੜ ਝੱਲਣ ਦੀ ਸਮਰੱਥਾ ਰੱਖਦੇ ਹੋਣ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸਮੇਂ ਦੀ ਨਬਜ਼ ਤੁਹਾਡੇ ਹੱਥ ਹੈ!</span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><br /><div></div>Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-63626107813611249802009-07-06T21:33:00.000-07:002009-07-06T21:41:41.380-07:00"ਬੋਲ ਛਿੱਤਰ ਭਲਵਾਨ ਕੀ...!" - ਵਿਅੰਗ<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSG_q0g3BK5Qvfo7O7WgR0nynHrXu7xhZ8bAtbSk7yI5qAmAloPOOMH8lJHmTZ9FTRdWvNuLi2DkCc2tBTX_30RvcqRy847Yi1sLvNGDs0jMld2T3hWgxpaeSH4SyeeYF7ePusNx8uToc/s1600-h/Punjabi+Jutti.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5355573349180785218" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 200px; CURSOR: hand; HEIGHT: 150px" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSG_q0g3BK5Qvfo7O7WgR0nynHrXu7xhZ8bAtbSk7yI5qAmAloPOOMH8lJHmTZ9FTRdWvNuLi2DkCc2tBTX_30RvcqRy847Yi1sLvNGDs0jMld2T3hWgxpaeSH4SyeeYF7ePusNx8uToc/s200/Punjabi+Jutti.jpg" border="0" /></a> <span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><strong>"<span style="font-size:130%;">ਬੋਲ ਛਿੱਤਰ ਭਲਵਾਨ ਕੀ...!"</span></strong></span> <div><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਲਓ ਜੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਛਿੱਤਰ ਭਲਵਾਨ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਪਿਛਲੇ ਸਾਲ ਦਸੰਬਰ ਤੋਂ ਲੈ ਕੇ ਹੁਣ ਤੱਕ ਬਹੁਤ ਕੁਛ ਲਿਖਿਆ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੈਂ ਚੁੱਪ ਜਿਹਾ ਬੈਠਾ ਰਿਹਾ! ਇਕ ਕਠੋਰ ਚੁੱਪ ਵੱਟੀ ਰੱਖੀ! ਸੋਚਿਆ ਕਿ ਛਿੱਤਰ ਭਲਵਾਨ ਦੀ ਪ੍ਰੀਭਾਸ਼ਾ ਮੇਰੇ ਕੋਲੋਂ ਲਿਖੀ ਨਹੀਂ ਜਾਣੀ..! ਸਿਆਣੇ ਆਖਦੇ ਹਨ ਕਿ ਜਿਸ ਦਾ ਖਾਈਏ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਸ ਦੇ ਗੁਣ ਗਾਈਏ..! ਇਸ ਛਿੱਤਰ ਭਲਵਾਨ ਜੀ ਦੀ ਮੇਰੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਐਨੀ ਕਿਰਪਾ ਰਹੀ ਹੈ ਕਿ ਸਕੂਲ ਦੇ ਮਾਸਟਰਾਂ ਤੋਂ ਲੈ ਕੇ ਮੇਰੇ ਘਰਵਾਲ਼ੀ ਤੱਕ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਛਿੱਤਰ ਭਲਵਾਨ ਜੀ ਮੇਰੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਮਿਹਰਬਾਨ ਹੀ ਰਹੇ ਹਨ! ਮੈਂ ਛਿੱਤਰ ਭਲਵਾਨ ਜੀ ਦੀ ਬਦਖ਼ੋਹੀ ਕਿਉਂ ਕਰਾਂ..</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਦਖੋਹੀ ਬੰਦਾ ਉਸ ਦੀ ਕਰਦਾ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੋ ਆਪ ਦੀ ਸਿਹਤ ਅਤੇ ਮੱਤ ਵਾਸਤੇ ਹਾਨੀਕਾਰਕ ਹੋਵੇ! ਪਰ ਜੋ ਚੀਜ਼ ਤੁਹਾਡੇ ਲਈ ਫ਼ਾਇਦੇਮੰਦ ਸਾਬਤ ਹੁੰਦੀ ਹੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬੰਦਾ ਉਸ ਨਾਲ਼ ਛਿੱਤਰੋ-ਛਿੱਤਰੀ ਕਿਉਂ ਹੋਵੇ..</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੈਨੂੰ ਛਿੱਤਰ ਦੀ ਯਾਦ ਕਿੱਥੋਂ ਆਈ..</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੈਂ ਮਹੀਨਾ ਭਰ ਆਪਦੇ ਘਰ ਦੇ ਅੰਦਰਲੇ ਅਤੇ ਬਾਹਰਲੇ ਗਾਰਡਨ ਵਿਚ ਮੱਥਾ ਮਾਰਦਾ ਰਿਹਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹਰ ਵੀਕ-ਐਂਡ ਵੀ ਦੋਨੋਂ ਗਾਰਡਨਾਂ ਦੀ ਭੇਂਟ ਚੜ੍ਹ ਜਾਂਦਾ! 14 ਤਰ੍ਹਾਂ ਦੇ ਵੱਖੋ ਵੱਖਰੇ ਗੁਲਾਬ ਲਾਏ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਦ ਗੁਲਾਬ ਖਿੜ ਗਏ ਅਤੇ ਗਾਰਡਨ ਮਹਿਕਣ ਲੱਗਣ ਲੱਗ ਪਿਆ ਤਾਂ ਮੇਰੀ ਬੱਤੀ ਸੁਲੱਖਣੀਂ ਘਰਵਾਲ਼ੀ ਨੇ ਅੰਦਰਲੇ ਗਾਰਡਨ ਵਿਚ ਡੰਡੇ ਦੇ ਸਿਰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਛਿੱਤਰ ਟੰਗ ਦਿੱਤਾ! ਅਖੇ ਕਿਸੇ ਚੰਦਰੇ ਦੀ ਨਜ਼ਰ ਨਾ ਲੱਗ ਜਾਵੇ..! ਮੈਂ ਕਿਹਾ ਆਪਣੇ ਘਰ ਵਿਚ ਜਾਂ ਤਾਂ ਆਪਣੇ ਬੱਚੇ ਹਨ ਅਤੇ ਜਾਂ ਮੈਂ ਅਤੇ ਤੂੰ..! ਨਜ਼ਰ ਕੀਹਦੀ ਲੱਗਣੀ ਐਂ..</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੈਂ ਛਿੱਤਰ ਪੱਟ ਕੇ ਪਰਾਂਹ ਮਾਰਿਆ ਅਤੇ ਮੈਨੂੰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਛਿੱਤਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' '</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਲਿਖਣ ਦਾ ਹਲ਼ਕ ਜਿਹਾ ਉਠ ਖੜ੍ਹਿਆ!</span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">----</span><span style="font-family:Raavi;"><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p></span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>ਮੈਂ ਕਿਸੇ ਏਅਰਪੋਰਟ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਜਾਂ ਕਿਸੇ ਗੁਰੂ ਘਰ ਜਾਵਾਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਾਂ ਕਿਤੇ ਸੜਕ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਹੀ ਤੁਰਿਆ ਜਾਂਦਾ ਹੋਵਾਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤਾਂ ਮੈਨੂੰ ਦੋ ਚਾਰ ਬੀਬੀਆਂ ਜਾਂ ਬੰਦੇ ਐਹੋ ਜਿਹੇ ਜ਼ਰੂਰ ਮਿਲ ਜਾਂਦੇ ਹਨ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੋ ਪੁੱਛਦੇ ਹਨ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਾਈ ਤੂੰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਓਹੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਐਂ..</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਹਨਾਂ ਦਾ ਇਸ਼ਾਰਾ ਮੇਰੇ ਲੇਖਕ ਹੋਣ ਵੱਲ ਹੁੰਦਾ ਹੈ! ਬਹੁਤਾ ਰੌਲ਼ਾ ਜਿਹਾ ਪਾਉਣ ਦਾ ਆਦੀ ਮੈਂ ਵੀ ਨਹੀਂ! ਮੈਂ ਵੀ ਹੱਸ ਕੇ ਬੜਾ ਸੰਖੇਪ ਆਖਦਾ ਹੁੰਦਾ ਹਾਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਿਲਕੁਲ ਈ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਓਹੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਐਂ ਬਾਈ ਜੀ..!" ਸਾਨੂੰ ਦੇਖਣ ਵਾਲ਼ੇ ਜਾਂ ਮੈਨੂੰ ਨਾ ਜਾਨਣ ਵਾਲ਼ੇ ਲੋਕ ਆਚੰਭੇ ਜਿਹੇ ਵਿਚ ਪੈ ਜਾਂਦੇ ਹਨ ਕਿ ਇਹ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਓਹੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਲਾਅ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹੋਈ..</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹਾਲਾਂ ਕਿ ਜੇ ਤੁਸੀਂ ਮਾਲਵੇ ਵਿਚ ਕਿਸੇ ਨੂੰ ਆਖ ਦੇਵੋਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਾਹ ਯਾਰ..! ਤੂੰ ਓਹੀ ਦਾ ਓਹੀ ਰਿਹਾ ਨ੍ਹਾਂ...!" ਇਕ ਤਰ੍ਹਾਂ ਦੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਗਾਲ਼</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੰਨੀ ਜਾਂਦੀ ਐ! ਤੇ ਹੁਣ ਜੇ ਕਿਸੇ ਸਮਾਗਮ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਜਾਈਏ ਤਾਂ ਲੋਕ ਆਪਸ ਵਿਚ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਘੁਸਰ-ਮੁਸਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਰਨ ਲੱਗ ਪੈਂਦੇ ਹਨ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇਹ ਤਾਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਓਹੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਐ ਯਾਰ..! ਇਹਦੀ ਜੁੱਤੀ ਬਾਹਰ ਈ ਲੁਹਾ ਲਓ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹੋਰ ਨਾ ਕਿਸੇ ਦੀ ਪੁੜਪੜੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚਿੱਬ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਾ ਦੇਵੇ..!" ਹੁਣ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'ਜ਼ਿੰ</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੇਵਾਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਲੋਕ ਕਲਮਾਂ ਵਾਲਿ਼ਆਂ ਨੂੰ ਵੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਓਹੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦੱਸਣ ਲੱਗ ਪਏ ਹਨ ਕਿਉਂਕਿ ਇਰਾਕ ਦੇ ਪੱਤਰਕਾਰ ਮੁਨਤਾਦਹਾਰ ਅਲ-ਜਾਇਦੀ ਤੋਂ ਲੈ ਕੇ ਪੱਤਰਕਾਰ ਜਰਨੈਲ ਸਿੰਘ ਤੱਕ ਵੱਲੋਂ ਮੰਤਰੀਆਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਤਕਰੀਬਨ ਇੱਕੋ ਤਰ੍ਹਾਂ ਦਾ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹਥਿਆਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਵਰਤਿਆ ਗਿਆ! ਅਜੇ ਤਾਂ ਮੈਂ ਸ਼ੁਕਰ ਕਰਦਾ ਹਾਂ ਕਿ ਜ਼ਮਾਨਾ ਬਦਲ ਗਿਆ ਹੈ ਅਤੇ ਲੋਕ ਮੁਲਾਇਮ ਬੂਟ ਪਹਿਨਣ ਲੱਗ ਪਏ ਹਨ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੇ ਕਿਤੇ ਜ਼ਮਾਨਾ ਪੁਰਾਣਾ ਹੁੰਦਾ ਅਤੇ ਲੋਕ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਖੜਾਵਾਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਾਉਂਦੇ ਹੁੰਦੇ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੰਤਰੀਆਂ ਦਾ ਤਾਂ ਫ਼ੇਰ ਰੱਬ ਹੀ ਰਾਖਾ ਸੀ! ਅੱਗੇ ਜੁੱਤੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਸੂਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦੀ ਮਸ਼ਹੂਰ ਮੰਨੀ ਜਾਂਦੀ ਸੀ ਅਤੇ ਹੁਣ ਕਿਸੇ ਨਾ ਕਿਸੇ ਦੇਸ਼ ਦੀ ਜੁੱਤੀ ਆਏ ਦਿਨ ਮਸ਼ਹੂਰੀ ਪ੍ਰਾਪਤ ਕਰਦੀ ਹੀ ਰਹਿੰਦੀ ਐ..! ਇਹਦੇ ਵਿਚ ਕੋਈ ਸ਼ੱਕ ਨਹੀਂ ਕਿ ਅਲ-ਜਾਇਦੀ ਦੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਿਰਪਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਨਾਲ਼ ਸਭ ਤੋਂ ਪਹਿਲਾਂ ਜੁੱਤੀ ਇਰਾਕ ਦੀ ਮਸ਼ਹੂਰ ਹੋਈ! ਲੋਕਾਂ ਨੇ ਉਸ ਨੂੰ ਖਰੀਦਣ ਲਈ ਆਪਣੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬੋਲੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਲਾ ਦਿੱਤੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਬੁਸ਼ ਬਾਬਾ ਜੀ ਦੀ ਇੱਜ਼ਤ-ਆਬਰੂ ਨੂੰ ਮੁੱਖ ਰੱਖ ਕੇ ਉਹ ਜੁੱਤੀ ਹੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਨਸ਼ਟ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਰ ਦਿੱਤੀ ਗਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਨਾ ਚੋਰ ਲੱਗੇ ਤੇ ਨਾ ਕੁੱਤੀ ਭੌਂਕੇ!</span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">----</span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>ਜੁੱਤੀਆਂ ਚੱਲਣ ਦੇ ਕਈ ਅੰਦਾਜ਼ ਰਹੇ ਹਨ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹਰ ਚੀਜ਼ ਨੂੰ ਚਲਾਉਣ ਦਾ ਢੰਗ ਹੁੰਦਾ ਹੈ! ਇਕ ਵਾਰ ਸਾਡੇ ਪਿੰਡ ਵਿਚ ਕਾਮਰੇਡਾਂ ਵੱਲੋਂ ਕੋਈ ਡਰਾਮਾ ਖੇਡਿਆ ਜਾ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਿੰਡ ਦੇ ਕੁਝ ਲੋਕਾਂ ਦੀ ਦਾਰੂ ਪੀਤੀ ਹੋਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੈਨੂੰ ਉਮੀਦ ਹੈ ਕਿ ਮੇਰੇ ਮਾਲਵੇ ਦੇ ਲੋਕ ਸਿਰਫ਼ ਮਕਾਣ ਹੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸੋਫ਼ੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਾਂਦੇ ਹਨ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਨਹੀਂ ਕੋਈ ਕਿੱਤਾ ਐਹੋ ਜਿਹਾ ਨਹੀਂ ਹੋਵੇਗਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਿੱਥੇ ਮਲਵਈ ਦਾਰੂ ਨਹੀਂ ਪੀਂਦੇ! ਕਿਸੇ ਗੱਲ ਤੋਂ ਸ਼ਰਾਬੀ ਬੰਦੇ ਡਰਾਮਾ ਦੇਖਦੇ ਦੇਖਦੇ ਆਪਸ ਵਿਚ ਲੜ ਪਏ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦੁਨੀਆਂ ਖਿੰਡ ਗਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਧੂਤਕੜਾ ਪੈਣ ਸਾਰ ਡਰਾਮਾਕਾਰੀ ਵੀ ਸਟੇਜਜ ਵਿਹਲੀ ਕਰ ਗਏ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸਟੇਜ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਇਕ ਗੈਸ ਜਗੀ ਜਾ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਦੋਂ ਪਿੰਡਾਂ ਵਿਚ ਬਿਜਲੀ ਨਹੀਂ ਆਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸਟੇਜਾਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਚਾਨਣ ਕਰਨ ਲਈ ਗੈਸ ਨਾਲ਼ ਹੀ ਕੰਮ ਚਲਾਇਆ ਜਾਂਦਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇਕ ਅਮਲੀ ਨੇ ਆਪਣੀ ਜੁੱਤੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਰੋੜਾ ਪਾ ਕੇ ਗੈਸ ਵੱਲ ਨੂੰ ਚਲਾਇਆ ਤੇ ਬਣਾ ਸੁਆਰ ਕੇ ਕਹਿੰਦਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਲਸੇ ਆਲ਼ੇ ਤਾਂ ਤਿੱਤਰ ਹੋਗੇ ਤੇ ਆਹ ਭੈਣ ਦੇਣੇ ਦਾ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕੱਲਾ ਈ ਜਗੀ ਜਾਂਦੈ..</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੁੱਤੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਪਾਏ ਰੋੜੇ ਨਾਲ਼ ਗੈਸ ਖੱਖੜੀਆਂ ਹੋ ਗਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">----</span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>ਇਸੇ ਤਰ੍ਹਾਂ ਹੀ ਮੈਂ ਬੱਸ ਵਿਚ ਛਿੱਤਰ-ਪਰੇਡ ਹੁੰਦੀ ਦੇਖੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਦੋਂ ਮੈਂ ਡੀ.ਐੱਮ. ਕਾਲਜ ਮੋਗੇ ਪੜ੍ਹਦਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਸੀਂ ਬੌਡਿਆਂ ਤੋਂ ਬੱਸ ਫੜਕੇ ਮੋਗੇ ਆਉਂਦੇ ਹੁੰਦੇ ਸਾਂ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸਾਡੇ ਪਿੰਡ ਅਜੇ ਬੱਸ ਨਹੀਂ ਆਉਣ ਲੱਗੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੇ ਕਦੇ ਕਦਾਈਂ ਕੋਈ ਆਉਂਦੀ ਵੀ ਸੀ ਤਾਂ ਲੋਕ ਉਸ ਦੀ ਇਉਂ ਉਡੀਕ ਕਰਦੇ ਜਿਵੇਂ ਕਰਵਾ ਚੌਥ ਦਾ ਵਰਤ ਰੱਖੀ ਬੀਬੀਆਂ ਰਾਤ ਨੂੰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਰਘ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦੇਣ ਲਈ ਚੰਦਰਮਾਂ ਦੀ ਉਡੀਕ ਕਰਦੀਆਂ ਹਨ! ਮੋਗੇ ਦੇ ਬੱਸ ਸਟੈਂਡ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਖੜ੍ਹੀਆਂ ਬੱਸਾਂ ਵਿਚ ਇਕ ਬੰਦਾ ਇਕ-ਇਕ ਰੁਪਈਏ ਦੀ ਜਲਧਾਰੇ ਦੀ ਸ਼ੀਸ਼ੀ ਵੇਚਦਾ ਹੁੰਦਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇਕ ਰੁਪਏ ਦੀ ਇਸ ਸ਼ੀਸ਼ੀ ਦੇ ਗੁਣ ਜਦ ਉਹ ਦੱਸਣ ਲੱਗਦਾ ਤਾਂ ਲੋਕ ਉਸ ਦੇ ਇੰਜ ਕਾਇਲ ਹੋ ਜਾਂਦੇ ਜਿਵੇਂ ਉਹ ਲੰਡਨ ਦਾ ਕਿੰਗ ਜੌਰਜ ਹਸਪਤਾਲ਼ ਨਾਲ਼ ਹੀ ਚੁੱਕੀ ਫਿ਼ਰਦਾ ਹੋਵੇ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸ਼ੀਸ਼ੀ ਦੇ ਗੁਣਾਂ ਵਿਚ ਇਹ ਵੀ ਸ਼ਾਮਲ ਸੀ ਕਿ ਜੇ ਕਿਤੇ ਰਾਤ ਬਰਾਤੇ ਕਿਸੇ ਦੇ ਕੱਟਰੂ-ਵੱਛਰੂ ਨੂੰ ਅਫ਼ਰੇਵਾਂ ਹੋ ਜਾਵੇ ਤਾਂ ਪਸ਼ੂ ਦੀ ਅੱਖ ਵਿਚ ਇਕ ਤੁਪਕਾ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਲਧਾਰੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦਾ ਪਾਓ! ਅਫ਼ਰੇਵਾਂ ਖ਼ਤਮ ਹੋ ਜਾਵੇਗਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਖ਼ੈਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸਾਡੇ ਪਿੰਡ ਦੇ ਧਿਆਨੇ ਨੇ ਉਸ ਸ਼ੀਸ਼ੀ ਦੇ ਵੀਹ-ਪੱਚੀ ਗੁਣ ਸੁਣ ਕੇ ਇਕ ਰੁਪਈਆ ਖ਼ਰਚ ਦਿੱਤਾ ਅਤੇ ਜਲਧਾਰੇ ਦੀ ਸ਼ੀਸ਼ੀ ਖ਼ਰੀਦ ਲਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕੁਦਰਤ ਰੱਬ ਦੀ ਇਕ ਦਿਨ ਗੁਆਂਢੀਆਂ ਦੀ ਮੱਝ ਨੂੰ ਸਪਰੇਅ ਵਾਲ਼ਾ ਗੁਆਰਾ ਖਾ ਕੇ ਅਫ਼ਰੇਵਾਂ ਹੋ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਧਿਆਨ ਸਿੰਘ ਨੇ ਜਦ ਰੌਲ਼ਾ ਜਿਹਾ ਸੁਣਿਆ ਤਾਂ ਉਹ ਆਪਣੀ ਸ਼ੀਸ਼ੀ ਗੀਝੇ ਵਿਚ ਪਾ ਕੇ ਗੁਆਂਢੀਆਂ ਦੇ ਘਰੇ ਚਲਾ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">----</span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>-"ਕੀ ਗੱਲ ਐ ਭਤੀਜ...</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><o:p><span style="font-family:Times New Roman;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>-"ਕਾਹਦੀ ਗੱਲ ਐ ਤਾਇਆ..! ਮੱਝ ਨੂੰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਫ਼ਰੇਮਾਂ ਹੋ ਗਿਆ..!" ਗੁਆਂਢੀ ਮੁੰਡੇ ਨੇ ਦੁਖੀ ਜਿਹੇ ਮਨ ਨਾਲ਼ ਦੱਸਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><o:p><span style="font-family:Times New Roman;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>-"ਦੁਆਈ ਮੇਰੇ ਕੋਲ਼ੇ ਐ - ਤੁਸੀਂ ਇਹਨੂੰ ਕੇਰਾਂ ਮੂਧੀ ਪਾਓ!" ਉਸ ਨੇ ਹਕੀਮ ਵਾਂਗ ਕਿਹਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><o:p><span style="font-family:Times New Roman;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>-"ਮੂਧੀ ਪਾਉਣ ਨੂੰ ਕੋਈ ਟੀਕਾ ਟੂਕਾ ਲਾਉਣੈਂ ਭਾਈ ਜੀ..</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੁੰਡੇ ਦੀ ਮਾਂ ਨੇ ਪੁੱਛਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><o:p><span style="font-family:Times New Roman;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>-"ਕਾਹਨੂੰ ਲਾਣੇਦਾਰਨੀਏਂ..! ਤੂੰ ਆਬਦੀਆਂ ਦੁੱਧ ਰਿੜਕਣ ਆਲ਼ੀਆਂ ਗੱਲਾਂ ਨਾ ਕਰ..! ਦੁਆਈ ਇਹਦੀ ਅੱਖ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਪਾਉਣੀਂ ਐਂ..! ਦੇਖੀ ਜਾਈਂ..! ਚੱਕਦੂ ਅੱਖਾਂ ਦੀ ਲਾਲੀ..!" </span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><o:p><span style="font-family:Times New Roman;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>-"ਫ਼ੇਰ ਮੂਧੀ ਪਾਉਣ ਦੀ ਕੀ ਲੋੜ ਐ ਤਾਇਆ..</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੂਧਾ ਤਾਂ ਪਸ਼ੂ ਪਹਿਲਾਂ ਈ ਹੁੰਦੈ..!"</span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><o:p><span style="font-family:Times New Roman;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>-"ਹਾਂ..! ਇਹ ਗੱਲ ਵੀ ਸਹੀ ਐ..! ਚਲੋ ਫ਼ੇਰ ਇਹਨੂੰ ਟੇਢੀ ਪਾਓ..!" </span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><o:p><span style="font-family:Times New Roman;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>ਮੁੰਡਿਆਂ ਨੇ ਬਿਮਾਰ ਮੱਝ ਔਖੇ ਸੌਖੇ ਹੋ ਕੇ ਟੇਢੀ ਕਰ ਲਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><o:p><span style="font-family:Times New Roman;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>ਮੱਝ ਦੀ ਅੱਖ ਵਿਚ ਜਲਧਾਰਾ ਪਾ ਦਿੱਤਾ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਕੋਈ ਫ਼ਰਕ ਨਾ ਪਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੱਝ ਹੋਰ ਵੀ ਔਖੇ ਔਖੇ ਸਾਹ ਲੈਣ ਲੱਗ ਪਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><o:p><span style="font-family:Times New Roman;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>-"ਦੇਬੂ..! ਮੱਝ ਤੰਗ ਐ ਭਾਈ..! ਕਿਸੇ ਸਲੋਤਰੀ ਨੂੰ ਬੁਲਾਓ..!" ਦੇਬੂ ਦੀ ਮਾਂ ਚਿੰਤਾ ਵਿਚ ਬੋਲੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><o:p><span style="font-family:Times New Roman;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>-"ਲਾਣੇਦਾਰਨੀਏਂ ਤੂੰ ਫਿ਼ਕਰ ਕਿਉਂ ਕਰਦੀ ਐਂ..</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸਲੋਤਰੀ ਨੇ ਆ ਕੇ ਕਿਹੜਾ ਟੂਣਾਂ ਕਰ ਜਾਣੈਂ..</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦੁਆਈ ਆਪਣੇ ਕੋਲ਼ੇ ਐ..! ਇਕ ਵਾਰੀ ਹੋਰ ਚਾੜ੍ਹ ਦਿਆਂਗੇ..!"</span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><o:p><span style="font-family:Times New Roman;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>-"ਵੇ ਭਾਈ ਉਹਨਾਂ ਦੀਆਂ ਪੜ੍ਹਾਈਆਂ ਕੀਤੀਆਂ ਹੁੰਦੀਐਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਗਲੇ ਮਿੰਟ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਰੋਗ ਬੁੱਝ ਲੈਂਦੇ ਐ..!" </span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><o:p><span style="font-family:Times New Roman;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>-"ਲੈ ਭੜ੍ਹਾਈਆਂ ਕਰਕੇ ਉਹਨਾਂ ਕੋਲ਼ੇ ਕਿਹੜਾ ਗਿੱਦੜਸਿੰਗੀ ਆ ਜਾਂਦੀ ਐ..</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਆਹ ਬਰਾੜਾਂ ਦਾ ਬੱਲੀ ਸਾਰੇ ਪਿੰਡ ਜਿੰਨਾਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕੱਲਾ ਈ ਪੜ੍ਹ ਗਿਆ..! ਉਹਦਾ ਡਮਾਕ ਹਿੱਲ ਗਿਆ..! ਆਬਦੇ ਬਾਪੂ ਨੂੰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਭਾਅਪਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਈ ਦੱਸਦੈ..! ਉਏ ਮੁੰਡਿਓ..! ਹੁਣ ਮੈਨੂੰ ਇਹਦੀ ਦੂਜੀ ਅੱਖ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਪਾਉਣ ਦਿਓ ਇਕ ਤੁਪਕੀ..! ਦੇਖਿਓ ਕਿਮੇ ਫ਼ੁੱਲ ਮਾਂਗੂੰ ਹੌਲ਼ੀ ਹੁੰਦੀ ਐ..! ਇਹ ਤਾਂ ਦਸਾਂ ਮਿੰਟਾਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਸੀਟੀਆਂ ਮਾਰੂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸੀਟੀਆਂ..! ਸੀਸੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਮੇਰਾ ਪੂਰਾ ਰੁਪਈਆ ਲਾਇਆ ਵਿਐ..! ਜਿਹੜੇ ਬੱਸਾਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰਾਟੀਸ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਰਦੇ ਫਿਰਦੇ ਐ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਿਤੇ ਝੂਠ ਤੁਫ਼ਾਨ ਤਾਂ ਨ੍ਹੀ ਤੋਲਦੇ..! ਕਰੋ ਇਹਨੂੰ ਮਾੜਾ ਜਿਆ ਬੱਤ ਕੇਰਾਂ..! ਫੜ ਬਈ ਇਹਦਾ ਕੰਨ..! ਡਰਦਾ ਕਾਹਤੋਂ ਐਂ..</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇਹ ਸ਼ਾਟ ਤਾਂ ਨ੍ਹੀ ਮਾਰਦੀ..!" ਮੁੰਡਿਆਂ ਨੇ ਉਸ ਦੇ ਆਖੇ ਲੱਗ ਕੇ ਦੁਆਈ ਮੱਝ ਦੀ ਦੂਜੀ ਅੱਖ ਵਿਚ ਵੀ ਪੁਆ ਦਿੱਤੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਰਾਜ਼ੀ ਹੋਣ ਦੀ ਜਗਾਹ ਮੱਝ ਅੱਧੇ ਕੁ ਘੰਟੇ ਬਾਅਦ ਇਸ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਫ਼ਾਨੀ ਸੰਸਾਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਨੂੰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਫ਼ਤਹਿ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬੁਲਾ ਗਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦਸ ਕਿਲੋ ਦੁੱਧ ਦੇਣ ਵਾਲ਼ੀ ਮੱਝ ਦੇ ਵਿਯੋਗ ਵਿਚ ਬੁੜ੍ਹੀ ਦੇ ਪਿੱਟ-ਸਿਆਪਾ ਜਿਹਾ ਕਰਨ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਮੁੰਡਿਆਂ ਨੇ ਧਿਆਨਾ ਮੱਝ ਵਾਂਗ ਹੀ ਮੂਧਾ ਪਾ ਲਿਆ ਅਤੇ ਤਕੜੀ ਦੁਰਬੜੀ ਲਾ ਦਿੱਤੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕੁੱਟ ਖਾ ਕੇ ਸਤਿਆ ਧਿਆਨਾਂ ਅਗਲੇ ਦਿਨ ਮੋਗੇ ਨੂੰ ਬੱਸ ਚੜ੍ਹ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਾਣ ਸਾਰ ਉਸ ਨੇ ਉਹ ਸ਼ੀਸ਼ੀਆਂ ਵੇਚਣ ਵਾਲ਼ਾ ਬਾਈ ਲੱਭ ਲਿਆ ਅਤੇ ਉਸ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਧੌੜੀ ਦੀ ਜੁੱਤੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਫੇਰਨੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸ਼ੁਰੂ ਕਰ ਦਿੱਤੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">----</span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>ਇਕ ਸੱਭਿਆਚਾਰਕ ਮੇਲੇ ਵਿਚ ਇਕ ਗਾਇਕ ਲੋਕਾਂ ਨੂੰ ਅਤੇ ਗਾਇਕਾਂ ਨੂੰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਪਦੇਸ਼</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਿਹਾ ਦੇਈ ਜਾ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੇਰੀ ਗਾਇਕ ਵੀਰਾਂ ਨੂੰ ਬੇਨਤੀ ਹੈ ਕਿ ਪ੍ਰਸਿੱਧੀ ਲਈ ਲੱਚਰ ਗੀਤਾਂ ਦਾ ਸਹਾਰਾ ਨਾ ਲੈਣ..! ਜਿੱਥੋਂ ਤੱਕ ਹੋ ਸਕੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਗੀਤ ਧੀਆਂ ਭੈਣਾਂ ਵਿਚ ਸੁਣਨ ਵਾਲ਼ੇ ਹੀ ਗਾਏ ਜਾਣ..! ਮੇਰੀ ਗੀਤਕਾਰ ਭਰਾਵਾਂ ਨੂੰ ਵੀ ਗੁਜ਼ਾਰਿਸ਼ ਹੈ ਕਿ ਉਹ ਅਸ਼ਲੀਲ ਗੀਤ ਨਾ ਸਿਰਜਿਆ ਕਰਨ..! ਸੱਭਿਆਚਾਰਕ ਗੀਤ ਹੀ ਲਿਖਿਆ ਕਰਨ ਤਾਂ ਕਿ ਅਸੀਂ ਆਪਣਾ ਵਿਰਸਾ ਬਚਾ ਸਕੀਏ..!" ਤੇ ਜਦ ਉਸੇ ਗਾਇਕ ਨੇ "ਨਾਲ਼ੋਂ ਜਾ ਕੇ ਨਾਇਣ ਚੱਕ ਲਈ - ਮੈਂ ਤਾਂ ਸੋਚਿਆ ਪਟੋਲ੍ਹਾ ਹੱਥ ਆ ਗਿਆ..!" ਸ਼ੁਰੂ ਕੀਤਾ ਤਾਂ ਉਥੇ ਉਸ ਦੇ ਸਿਰ ਵਿਚ ਕਿੰਨੇ ਅਤੇ ਕਿੰਨੀ ਤਰ੍ਹਾਂ ਦੇ ਛਿੱਤਰ ਵਰ੍ਹੇ..</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦੱਸਣਾ ਮੁਸ਼ਕਿਲ ਹੈ..! ਇਹ ਤਾਂ ਸ਼ਾਇਦ ਕੋਈ ਡਾਕਟਰੀ ਰਿਪੋਰਟ ਹੀ ਦੱਸ ਸਕੇਗੀ! </span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">----</span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>ਸਾਡੇ ਪਿੰਡ ਵਿਚ ਇਕ ਤਾਈ ਹਰਨਾਮੀ ਹੁੰਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਮਰ ਉਸ ਦੀ ਅੱਸੀਆਂ ਦੇ ਨੇੜ ਅਤੇ ਸੋਟੀ ਆਸਰੇ ਹੀ ਤੁਰਦੀ ਸੀ! ਆਦਤ ਉਸ ਦੀ ਵੀ ਬਹੁਤ ਭੈੜ੍ਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਦ ਕਿਸੇ ਪਿੰਡ ਦੀ ਨੂੰਹ ਨੇ ਖੇਤ ਰੋਟੀ ਲਈ ਜਾਂਦੀ ਨੇ ਉਸ ਨੂੰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬੇਬੇ ਜੀ ਮੱਥਾ ਟੇਕਦੀ ਆਂ" ਆਖ ਜਾਣਾ ਤਾਂ ਤਾਈ ਹਰਨਾਮੀ ਨੇ ਸੋਟੀ ਆਸਰੇ ਉਥੇ ਹੀ ਖੜ੍ਹ ਕੇ ਅਸੀਸਾਂ ਦੇਣ ਲੱਗ ਜਾਣਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਵੀਰ ਜਿਉਣ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮਹਾਰਾਜ ਬੱਚਾ ਦੇਵੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਰੱਬ ਭਾਗ ਲਾਵੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬੁੱਢ ਸੁਹਾਗਣ ਰਹੇਂ..!" ਮੱਥਾ ਟੇਕਣ ਵਾਲ਼ੀ ਨੇ ਰੋਟੀ ਲੈ ਕੇ ਖੇਤ ਪਹੁੰਚ ਜਾਣਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਤਾਈ ਨੇ ਉਥੇ ਖੜ੍ਹੀ ਨੇ ਹੀ ਅਸੀਸਾਂ ਦੇਈ ਜਾਣੀਆਂ! ਤੇ ਜੇ ਕਿਸੇ ਨੇ ਬੇਧਿਆਨੀ ਜਾਂ ਤੇਜੀ ਵਿਚ ਤਾਈ ਹਰਨਾਮੀ ਨੂੰ ਮੱਥਾ ਟੇਕਣੋਂ ਭੁੱਲ ਜਾਣਾ ਤਾਂ ਉਦੋਂ ਤਾਂ ਤਾਈ ਨੇ ਕੁਝ ਨਾ ਬੋਲਣਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਜਦ ਅਗਲੀ ਨੇ ਕਿੱਲਾ ਦੋ ਕਿੱਲੇ ਵਾਟ ਅੱਗੇ ਲੰਘ ਜਾਣਾ ਤਾਂ ਤਾਈ ਨੇ ਆਪਣਾ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸੋਲ੍ਹਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਛਿੱਤਰ ਲਾਹ ਕੇ ਅਗਲੀ ਦੇ ਪੈਰ ਦੀ ਪੈੜ ਕੁੱਟਣ ਲੱਗ ਜਾਣੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇਹ ਤਾਂ ਕਿਸੇ ਗਏ ਘਰ ਦੀ ਐ..! ਇਹਨੂੰ ਅਕਲ ਨ੍ਹੀ ਭਾਈ..!" ਤੇ ਜੇ ਕਿਸੇ ਨੇ ਉਸ ਨੂੰ ਜੁੱਤੀ ਨਾਲ਼ ਪੈੜ ਕੁੱਟਣ ਦਾ ਕਾਰਨ ਪੁੱਛਣਾ ਤਾਂ ਉਸ ਨੇ ਛਿੱਤਰ ਦੀ ਸੱਟ ਹੋਰ ਕਰੜੀ ਕਰ ਦੇਣੀਂ ਅਤੇ ਨਾਲ਼ੇ ਪੈੜ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਥੁੱਕਣਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਿਸੇ ਮਾੜੇ ਪੈੜੇ ਆਲ਼ੀ ਦੀ ਪੈੜ ਕੁੱਟਦੀ ਐਂ ਭਾਈ..! ਐਹੋ ਜੀ ਦਾ ਤਾਂ ਪਿੰਡ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਪਰਛਾਵਾਂ ਪਿਆ ਵੀ ਮਾੜੈ..!" ਉਸ ਨੇ ਮੱਥਾ ਨਾ ਟੇਕਣ ਦਾ ਗੁੱਸਾ ਅਗਲੀ ਦੀ ਪੈੜ ਕੁੱਟ ਕੇ ਲੈਣਾਂ! ਕਦੇ ਕਦੇ ਉਸ ਨੇ ਬਿਨਾ ਗੱਲੋਂ ਵੀਹੀ ਵਿਚ ਖੜ੍ਹ ਕੇ ਆਪਣਾ ਗੁੱਸਾ ਕੱਢਣ ਲੱਗ ਪੈਣਾਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪੰਜ ਦਿਨ ਹੋ ਗਏ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਆਹ ਟੁੱਟੜਾ ਮਿਸਤਰੀ ਮੇਰੀ ਪੀੜ੍ਹੀ ਨ੍ਹੀ ਠੋਕ ਕੇ ਦਿੰਦਾ..! ਮੈਂ ਇਕ ਅੱਧਾ ਦਿਨ ਹੋਰ ਦੇਖਣੈਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਰੁੜ੍ਹ ਜਾਣੇ ਦੇ ਘਰੇ ਸਿਆਪਾ ਕਰ ਕੇ ਆਊਂ..!" ਤੇ ਨਾਲ਼ ਦੀ ਨਾਲ਼ ਉਸ ਨੇ ਅੰਦਰੋਂ ਛੱਜ ਲਿਆ ਕੇ ਉਸ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਆਪਣਾ ਛਿੱਤਰ ਖੜਕਾਉਣਾ ਸ਼ੁਰੂ ਕਰ ਦੇਣਾ!<span style="mso-spacerun: yes"> </span></span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">----</span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>ਇਕ ਗੱਲ ਹੋਰ ਦੱਸਦਾ ਜਾਂਵਾਂ ਕਿ ਛਿੱਤਰ ਸਿਰਫ਼ ਕੁੱਟਣ ਵਾਸਤੇ ਹੀ ਨਹੀਂ ਹੁੰਦਾ! ਛਿੱਤਰ ਕਦੇ ਕਦੇ ਦੁਆਈ ਵਾਂਗ ਲਾਹੇਵੰਦ ਵੀ ਸਾਬਤ ਹੁੰਦਾ ਹੈ! ਆਮ ਲੋਕਾਂ ਦਾ ਕਥਨ ਹੈ ਕਿ ਜੇ ਕਿਸੇ ਨੂੰ ਮਿਰਗੀ ਪੈ ਜਾਵੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤਾਂ ਉਸ ਰੋਗੀ ਨੂੰ ਛਿੱਤਰ ਸੁੰਘਾਓ! ਠੀਕ ਹੋ ਜਾਵੇਗਾ! ਜੁੱਤੀ ਉਤਨੀ ਬਦਨਾਮ ਨਹੀਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਿੰਨੀ ਲੋਕਾਂ ਨੇ ਬਦਨਾਮ ਕਰ ਮਾਰੀ ਹੈ! ਜਦ ਅਸੀਂ ਗੁਰੂ ਘਰ ਜਾਂਦੇ ਹਾਂ ਤਾਂ ਜੋੜਿਆਂ ਦੀ ਸੇਵਾ ਨੂੰ ਉੱਤਮ ਸਮਝ ਕੇ ਕਰਦੇ ਹਾਂ! ਜੋੜਿਆਂ ਦੀ ਸੇਵਾ ਕਰਨ ਨਾਲ਼ ਮਨ ਦੀ ਮੈਲ਼ ਅਤੇ ਪਾਪ ਧੋਤੇ ਜਾਂਦੇ ਹਨ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇਕ ਵਾਰੀ ਧੰਨੇ ਅਮਲੀ ਨੂੰ ਕੋਈ ਜੋਗੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮਣਕਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦੇ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਖੇ ਜੇ ਕਿਸੇ ਦੇ ਸੱਪ ਲੜ ਜਾਵੇ ਤਾਂ ਇਹ ਮਣਕਾ ਉਪਰ ਲਾ ਦੇਵੀਂ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇਹ ਮਣਕਾ ਸਾਰੀ ਜ਼ਹਿਰ ਚੂਸ ਲਵੇਗਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਮਲੀ ਸੀ ਕਮਲ਼ਾ! ਉਸ ਨੇ ਖੇਤਾਂ ਦੀਆਂ ਉੱਜੜੀਆਂ ਖੱਡਾਂ ਵਿਚ ਹੱਥ ਮਾਰਨੇ ਸ਼ੁਰੂ ਕਰ ਦਿੱਤੇ ਕਿ ਕਦੋਂ ਸੱਪ ਮੇਰੇ ਲੜੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਕਦੋਂ ਮੈਂ ਮਣਕਾ ਅਜ਼ਮਾਵਾਂ..! ਸਾਡੇ ਗੁਆਂਢੀ ਤਾਏ ਨੇ ਹੱਸਦਿਆਂ ਕਿਹਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦੇਖੋ ਉਏ ਮੁੰਡਿਓ..! ਇਹਦੀਆਂ ਲੱਕੜਾਂ ਦਾ ਪ੍ਰਬੰਧ ਕਰੋ ਉਏ..! ਔਹ ਧੰਨੇ ਨੂੰ ਮਣਕੇ ਦਾ ਕੀ ਕਮਲ਼ ਚੜ੍ਹਿਐ..! ਦਿਨ ਰਾਤ ਸੱਪਾਂ ਦੀਆਂ ਖੱਡਾਂ ਵਿਚ ਹੱਥ ਪਾ ਪਾ ਕੇ ਸੱਪ ਟੋਂਹਦੈ ਫਿਰਦੈ..! ਇਹ ਕਿਸੇ ਦਿਨ ਸੱਪ ਫੜਦਾ ਫੜਦਾ ਕਿਤੇ ਬੰਦੇ ਨਾ ਫੜਨ ਲੱਗ ਪਵੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਿਸੇ ਦਿਨ ਸੱਪ ਆਉਣੈਂ ਨਿਕਲ਼ ਤੇ ਉਹਨੇ ਮਾਰਨੈਂ ਇਹਦੇ ਡੰਗ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮਣਕੇ ਨੇ ਕੁਛ ਕਰਨਾ ਨ੍ਹੀ ਤੇ ਇਹਨੇ ਮਰ ਜਾਣੈਂ..! ਲੱਕੜਾਂ ਆਪਾਂ ਨੂੰ ਈ ਲਾਉਣੀਆਂ ਪੈਣੀਐਂ..!" ਇਕ ਦਿਨ ਕਿਸੇ ਖੱਡ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚੋਂ ਕੋਈ ਚੂਹੇ ਖਾਣਾ ਸੱਪ ਨਿਕਲ਼ ਆਇਆ ਤੇ ਧੰਨੇ ਦੇ ਦੰਦੀ ਜਿਹੀ ਵੱਢ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸੱਪ ਦੀਆਂ ਕਈ ਨਸਲਾਂ ਐਹੋ ਜਿਹੀਆਂ ਹੁੰਦੀਆਂ ਨੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਿੰਨ੍ਹਾਂ ਦੇ ਡੰਗ ਵਿਚ ਜ਼ਹਿਰ ਹੀ ਨਹੀਂ ਹੁੰਦਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸੱਪ ਦੇ ਡੰਗਣ ਨਾਲ਼ ਧੰਨੇ ਨੂੰ ਬਹੁਤਾ ਕੁਛ ਤਾਂ ਨਾ ਹੋਇਆ ਅਤੇ ਨਾ ਹੀ ਉਸ ਦੇ ਮਣਕੇ ਨੇ ਕੋਈ ਕੰਮ ਕੀਤਾ! ਪਿੰਡ ਵਾਲ਼ੇ ਕਿਤੋਂ ਕਿਸੇ ਜੋਗੀ ਨੂੰ ਲੱਭ ਲਿਆਏ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਸ ਨੇ ਸਲਾਹ ਦਿੱਤੀ ਕਿ ਚੂਹੇ ਖਾਣੇ ਸੱਪ ਦੇ ਡੰਗਣ ਨਾਲ਼ ਬੰਦਾ ਮਰਦਾ ਨਹੀਂ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬੱਸ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਘਾਊਂ-ਮਾਊਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਿਹਾ ਹੋ ਜਾਂਦੈ ਤੇ ਡੰਗ ਵਾਲ਼ੀ ਜਗਾਹ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਸੋਜ਼ ਜਿਹੀ ਹੋ ਜਾਂਦੀ ਐ! </span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">----</span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>-"ਇਹਦਾ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਲਾਜ ਵੀ ਦੱਸ ਦਿਓ ਜੋਗੀ ਜੀ..! ਇਹਦੀ ਸੋਜ ਦਾ ਕੀ ਕਰੀਏ..</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਿਸੇ ਰਹਿਮ ਦਿਲ ਨੇ ਪੁੱਛਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><o:p><span style="font-family:Times New Roman;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>-"ਇਹਦੇ ਸੋਜਜ ਵਾਲ਼ੀ ਥਾਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਨਿੰਮ੍ਹ ਦਾ ਪਾਣੀ ਲਾ ਕੇ ਸੁੱਕਿਆ ਛਿੱਤਰ ਰਗੜੋ..! ਲੋਟ ਹੋਜੂ..!" ਆਖ ਕੇ ਜੋਗੀ ਚਲਾ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><o:p><span style="font-family:Times New Roman;"></span></o:p></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-spacerun: yes"></span>ਸੋ ਮਿੱਤਰੋ! ਛਿੱਤਰ ਇਕੱਲਾ ਦੁੱਖ ਦੇਣ ਵਾਲ਼ਾ ਹੀ ਨਹੀਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦੁਆਈ ਦਾ ਕੰਮ ਵੀ ਕਰਦਾ ਹੈ! ਇਹ ਤਾਂ ਵਰਤਣ ਦਾ ਢੰਗ ਆਉਣਾ ਚਾਹੀਦਾ ਹੈ! ਬਹੁਤੀਆਂ ਗੱਲਾਂ ਦੱਸਣ ਵਾਲ਼ੀਆਂ ਨਹੀਂ ਹੁੰਦੀਆਂ! ਇਸੇ ਲਈ ਹੀ ਤਾਂ ਮੈਂ ਆਖਦਾ ਹਾਂ ਕਿ ਬੋਲ ਛਿੱਤਰ ਭਲਵਾਨ ਕੀ..! ਅੱਗੇ ਥੋਡਾ ਕੰਮ ਹੈ..!</span></p></div>Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-52958051422511413872009-05-17T11:23:00.000-07:002009-05-17T11:25:07.027-07:00ਕੂੜ ਫਿਰੇ ਪ੍ਰਧਾਨ ਵੇ ਲਾਲੋ - ਕਹਾਣੀ<p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><strong><span style="font-size:130%;color:#ff0000;">ਕੂੜ ਫਿਰੇ ਪ੍ਰਧਾਨ ਵੇ ਲਾਲੋ</span></strong></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"></span> </p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਖ਼ੁਸ਼ੀ ਵਿਚ ਜੰਗੀਰ ਕੌਰ ਦੀ ਅੱਡੀ ਨਹੀਂ ਲੱਗਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕਿਸੇ ਚਾਅ ਵਿਚ ਉਹ ਭੱਜੀ ਫਿਰਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਤਾਂ ਲੋਕਾਂ ਦੀਆਂ ਖ਼ੁਸ਼ੀਆਂ ਸਾਂਝੀਆਂ ਕਰਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਅੱਜ ਤਾਂ ਫਿਰ ਉਸ ਦੇ ਘਰੇ ਖ਼ੁਸ਼ੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਖੇੜਾ ਸੀ! ਉਸ ਦੇ ਇਕਲੌਤੇ ਪੁੱਤ ਦਾ ਵਿਆਹ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਹਿਲੀ ਅਤੇ ਇੱਕੋ-ਇਕ ਨੂੰਹ ਘਰੇ ਆਉਣੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚਾਅ ਤਾਂ ਕੁਦਰਤੀਂ ਹੋਣਾ ਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਸ਼ਾਦੀ ਹੋ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਨੂੰਹ ਘਰੇ ਆ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜੰਗੀਰ ਕੌਰ ਨੇ ਨੂੰਹ-ਪੁੱਤ ਉਪਰੋਂ ਦੀ ਖ਼ੂਬ ਪਾਣੀ ਵਾਰ-ਵਾਰ ਪੀਤਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਰੱਜ ਕੇ ਸ਼ਗਨ ਕੀਤੇ ਸਨ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਗੀਤ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਦੋਹੇ ਗਾਏ ਸਨ ਅਤੇ ਧਰਤੀ ਹਿਲਾਊ ਗਿੱਧਾ ਪਾਇਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜਾਣੋਂ ਹਰ ਖ਼ੁਸ਼ੀ ਪੂਰੀ ਕੀਤੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਜੰਗੀਰ ਕੌਰ ਬਹੁਤ ਹੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਲਾਈਲੱਗ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੁੜ੍ਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਹਰ ਇਕ ਦੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਿੱਛੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਲੱਗ ਜਾਂਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕੋਈ ਕੁਝ ਵੀ ਕਹਿ ਦਿੰਦਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਨੂੰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੱਤ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਹੀ ਮੰਨਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਦਿਮਾਗ ਦੀ ਥੋਥੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਇਸ ਲਈ ਕੁਝ ਸੋਚਦੀ ਵੀ ਨਹੀਂ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਭੇਡ ਦੇ ਪਿੱਛੇ ਭੇਡ ਡਿੱਗਣ ਵਾਂਗ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕਿਸੇ ਮਗਰ ਲੱਗ ਕੇ ਤਾਂ ਉਹ ਖੂਹ ਵਿਚ ਵੀ ਡਿੱਗ ਸਕਦੀ ਸੀ!</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਇਕ ਗੱਲ ਸੁਣ ਲੈ ਜੰਗੀਰੋ! ਨੂੰਹ ਨੂੰ ਸਿਰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਨਾ ਚੜ੍ਹਾਲੀਂ-ਇਹ ਚਾਂਭਲਦੀਆਂ ਵੀ ਬਾਹਲੀ ਛੇਤੀ ਐ-ਮੇਰੀ ਮੰਨੇਂ ਤਾਂ ਹੁਣੇ ਤੋਂ ਈ ਛਿੱਤਰ ਹੇਠਾਂ ਰੱਖੀਂ-ਤੇਰੀ ਤਾਂ ਫਿਰ ਵੀ ਇਕੋ ਇਕ ਨੂੰਹ ਐਂ-ਵਿਗੜੀ ਲੋਟ ਨ੍ਹੀ ਆਉਣੀ!" ਸੰਤੀ ਕੂਕਣ ਇਕ ਦਿਨ ਘਰੇ ਆ ਕੇ ਜੰਗੀਰੋ ਨੂੰ ਕਹਿ ਗਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">----<span style="mso-tab-count: 1"> </span></span><span style="mso-bidi-font-family: Raavi"><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੰਤੀ ਕੂਕਣ ਨੂੰਹਾਂ ਤੋਂ ਕਾਫ਼ੀ ਮਾਯੂਸ ਹੋ ਗਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਨੂੰਹਾਂ ਨੂੰ ਜੁੱਤੀ ਹੇਠ ਰੱਖਦੀ-ਰੱਖਦੀ ਨੇ ਕਿ ਦਿਨ ਝਾਟਾ ਹੀ ਪੁਟਵਾ ਲਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਨੂੰਹਾਂ ਨੂੰ ਮੂੰਹ ਨਹੀਂ ਬੋਲਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਇਕ ਦਿਨ ਕਰੋਧੀ ਹੋਈਆਂ ਨੂੰਹਾਂ ਨੇ ਕਿੱਲੇ ਨਾਲ ਬੰਨ੍ਹ ਕੇ ਸੁੱਕੇ ਛਿੱਤਰਾਂ ਨਾਲ ਮੂੰਹ ਹੀ ਮੂੰਹ ਭੰਨਿਆਂ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਸੰਤੀ ਨੇ ਰੌਲਾ ਨਹੀਂ ਪਾਇਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚੁੱਪ-ਚਾਪ ਸੀਲ ਬਣ ਲੇ ਕੁੱਟ ਸਹਿ ਲਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਰੱਬ ਦਾ ਭਾਣਾ ਮਿੱਠਾ-ਮਿੱਠਾ ਕਰਕੇ ਮੰਨ ਲਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੁੱਢੀ ਦਾ ਮੂੰਹ ਸੁੱਜ ਕੇ ਬੁਲ੍ਹਬਲ੍ਹੇ ਜਿੱਡਾ ਬਣ ਗਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜਦ ਲੋਕਾਂ ਨੇ ਮੂੰਹ ਸੁੱਜਣ ਦਾ ਕਾਰਨ ਪੁੱਛਿਆ ਤਾਂ ਉਸ ਨੇ ਬੜੀ ਧਹੱਮਲ ਨਾਲ ਫੈਂਟਰ ਸੁੱਟਿਆ ਸੀ ਕਿ ਉਹ ਅੰਦਰੋਂ ਪਾਥੀਆਂ ਲੈਣ ਗਈ ਤਾਂ ਛੱਤ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਭਰਿੰਡਾਂ ਦੀ ਖੱਖਰ ਲੱਗੀ ਹੋਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਭਰਿੰਡਾਂ ਨੇ ਅਚਾਨਕ ਹਮਲਾ ਕਰ ਦਿੱਤਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਅਸਲੀਅਤ ਦੱਸਣੀ ਤਾਂ ਉਸ ਦੀ ਆਪਣੀ ਹੀ ਬੇਇੱਜ਼ਤੀ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਹੇਠੀ ਸੀ!</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਜੰਗੀਰ ਕੌਰ ਸੱਚੀਂ ਹੀ ਲਾਈਲੱਗ ਨਿਕਲੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜਦੋਂ ਦੂਜੀ ਵਾਰ ਨੂੰਹ ਸਹੁਰੀਂ ਆਈ ਤਾਂ ਉਸ ਨੇ ਜ਼ਿਆਦਤੀਆਂ ਸ਼ੁਰੂ ਕਰ ਦਿੱਤੀਆਂ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਨੂੰਹ ਸਚਿਆਰੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕੰਮ ਧੰਦੇ ਨੂੰ ਤਕੜੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਜੰਗੀਰੋ ਨਿਘੋਚਾਂ ਕੱਢਣੋਂ ਨਹੀਂ ਹੱਟਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਹਰ ਵਕਤ ਨੱਕ ਬੁੱਲ੍ਹ ਕੱਢਦੀ ਰਹਿੰਦੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਸੱਸਾਂ ਭੁੱਲ ਕਿਉਂ ਜਾਂਦੀਐਂ ਬਈ ਨੂੰਹਾਂ ਵੀ ਕਿਸੇ ਦੀਆਂ ਧੀਆਂ ਹੁੰਦੀਐਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬਹੂ ਕਦੇ-ਕਦੇ ਸੋਚਦੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਚੁੱਪ ਰਹਿੰਦੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਆਪਦੇ ਘਰਵਾਲੇ ਨੂੰ ਵੀ ਕਦੇ ਕੁਝ ਨਾ ਦੱਸਦੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਹਿੱਕ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਪੱਥਰ ਰੱਖ ਕੇ ਸਭ ਕੁਝ ਜਰਦੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਮਹੀਨਾ ਕੁ ਗੁਜਰਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬਹੂ ਦਾ ਵੱਡਾ ਭਰਾ ਲੈਣ ਲਈ ਆ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸ਼ਾਮ ਨੂੰ ਉਸ ਨੇ ਬੁੱਢੀ ਦੇ ਮੰਜੇ ਦੀ ਪੈਂਦ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਬੈਠ ਕੇ ਲਿਜਾਣ ਵਾਲੀ ਗੱਲ ਚਿਤਾਰੀ ਤਾਂ ਬੁੜ੍ਹੀ ਕੌੜ ਮੱਝ ਵਾਂਗ ਲੱਤ ਹੀ ਚੁੱਕ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਲੋਹੇ ਦਾ ਥਣ ਬਣ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਭਾਈ ਸਾਡਾ ਤਾਂ ਕੰਮ ਦਾ ਆਬਦਾ ਨ੍ਹੀ ਸਰਦਾ-ਇਕ ਔਤਰੇ ਮੇਰੇ ਹੱਡ ਪ੍ਰਾਣ ਜੁੜੇ ਰਹਿੰਦੇ ਐ-ਮੇਥੀ ਜਿਹੀ ਵੀ ਰਲਾ ਕੇ ਖਾਧੀ ਸੀ-ਪਰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਰਾਮ ਨ੍ਹੀ ਆਇਆ-ਨਾਲੇ ਪੁੱਤ ਜੇ ਇਹਨੂੰ ਪੇਕੀਂ ਰੱਖਣ ਦਾ ਬਹੁਤਾ ਈ ਚਾਅ ਸੀ-ਤਾਂ ਇਹਨੂੰ ਵਿਆਹੁੰਣਾ ਈ ਕਾਹਤੋਂ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਘਰੇ ਈ ਰੱਖ ਲੈਂਦੇ!" ਬੁੱਢੀ ਦਾ ਖੱਪਰਖਾਧਾ ਮੂੰਹ ਕੌੜਾ ਜਿਹਾ ਹੱਸਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਮੁੰਡਾ ਚੁੱਪ ਵੱਟ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਬੁੱਢੀ ਦੀ ਚੋਭਵੀਂ ਗੱਲ ਮੁੰਡੇ ਦੇ ਸੀਨੇ ਵਿਚ ਲਾਟ ਵਾਂਗ ਫਿਰ ਗਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਭਰਿਆ ਪੀਤਾ ਮੁੜ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਬੱਤੀ-ਸੁਲੱਖਣੀਂ ਨੂੰਹ ਨੇ ਫਿਰ ਨਾ ਕਿਸੇ ਕੋਲ ਭਾਫ਼ ਕੱਢੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਅੰਦਰੋ-ਅੰਦਰੀ ਰੋ ਕੇ ਚੁੱਪ ਕਰ ਗਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਸੋਚਦੀ ਸੀ ਕਿ ਕਿਵੇਂ ਨਾ ਕਿਵੇਂ ਇਸ ਘਰ ਵਿਚ ਵਸ ਜਾਵਾਂ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਨਾਲੇ ਸੱਸ ਦਾ ਕੀ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਨਦੀ ਕਿਨਾਰੇ ਰੁੱਖ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਇਹ ਨਹੀਂ ਪਤਾ ਸੀ ਕਿ ਕਦੋਂ ਸਾਹ ਛੱਡ ਜਾਣੇ ਸਨ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬਹੂ ਬਹੁਤੀਆਂ ਹੀ ਡੂੰਘੀਆਂ ਗੱਲਾਂ ਸੋਚਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪੱਟ-ਹੋਣੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੁੜ੍ਹੀ ਹੋਸ਼ੀ ਵਗਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">----<span style="mso-tab-count: 1"> </span></span><span style="mso-bidi-font-family: Raavi"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸਬੱਬੀਂ ਇਕ ਦਿਨ ਸੰਤੀ ਕੂਕਣ ਨੇ ਫਿਰ ਗੇੜਾ ਮਾਰਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਅੱਜ ਫਿਰ ਉਸ ਦੀ ਇਕ ਅੱਖ ਸੁੱਜੀ ਹੋਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕਿਸੇ ਨੂੰਹ ਦੀ ਕਰਤੂਤ ਜਾਪਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕੁੱਟ ਖਾਧੇ ਬਿਨਾ ਸੰਤੀ ਦੇ ਰੋਟੀ ਹਜ਼ਮ ਨਹੀਂ ਆਉਂਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਮੱਥਾ ਟੇਕਦੀ ਐਂ ਅੰਮਾਂ ਜੀ!" ਜੰਗੀਰੋ ਨੇ ਸੰਤੀ ਦੇ ਪੈਰੀਂ ਹੱਥ ਲਾਏ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਵੀਰ ਜਿਉਣ-ਗੁਰੂ ਭਾਗ ਲਾਵੇ-ਪੋਤਿਆਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚ ਖੇਡੇਂ!" ਸੰਤੀ ਨੇ ਘਰਾਟ ਰਾਗ ਚਾਲੂ ਕਰ ਦਿੱਤਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਅੰਮਾਂ ਜੀ-ਅੱਖ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਕੀ ਹੋ ਗਿਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਨੀ ਕੀ ਪੁੱਛਦੀ ਐਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਹੱਥ ਮੂੰਹ ਧੋ ਕੇ ਗੁਰਦੁਆਰੇ ਜਾਣ ਲੱਗੀ ਸੀ-ਤਿਲ੍ਹਕ ਕੇ ਡਿੱਗਪੀ-ਤੇ ਨਲਕੇ ਦੀ ਹੱਥੀ ਵੱਜੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੰਤੀ ਨੇ ਕਾਹਲੀ ਨਾਲ ਸਮਾਂ ਬੋਚਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਅਸਲ ਵਿਚ ਛੋਟੀ ਨੂੰਹ ਨੇ ਚਲਾਵਾਂ ਘੋਟਣਾ ਮਾਰਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਸੱਚ! ਦੇਹ ਗੱਲ ਬਹੂ ਦੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਹੋਈ ਕੋਈ ਮੈਦਵਾਰੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੰਤੀ ਨੇ ਪੈਂਦੀ ਸੱਟੇ ਗੱਲ ਬਦਲੀ!</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਨੀ ਕਾਹਨੂੰ ਅੰਮਾਂ ਜੀ! ਅਜੇ ਤਾਂ ਕੋਈ ਮੈਦਵਾਰੀ ਨ੍ਹੀ ਹੋਈ-ਆਹ ਕੱਲ੍ਹ ਫੇਰ ਬਿਮਾਰ ਹੋਗੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਿਛਲੀ ਗੱਲ ਜੰਗੀਰੋ ਨੇ ਦੱਬਵੀਂ ਜਿਹੀ ਅਵਾਜ਼ ਨਾਲ ਕਹੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਹਾਏ-ਹਾਏ ਨ੍ਹੀ! ਬੁਰਸ਼ੇ ਅਰਗੀ ਪਈ ਐ-ਜੇ ਇਹੇ ਸਾਡੇ ਪ੍ਰੀਵਾਰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚ ਵਾਧਾ ਨਾ ਕਰੂਗੀ-ਫੇਰ ਅਸੀਂ ਐਹੋ ਜੀ ਕੰਜ ਬੱਕਰੀ ਤੋਂ ਕਾਢਾ ਕਢਵਾਉਣੈਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੰਤੀ ਨੇ ਮੂੰਹ ਘੁੱਟ ਲਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੁੱਜੀ ਅੱਖ ਡੰਡ ਬੈਠਕਾਂ ਕੱਢਣ ਲੱਗ ਪਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਨੀ ਬਹੂ! ਤੈਨੂੰ ਐਨੀ ਵੀ ਅਕਲ ਨ੍ਹੀ ਬਈ ਘਰ ਆਏ ਬੰਦੇ ਦਾ ਕਿਮੇ ਮਾਣ ਤਾਣ ਕਰਨੈਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਅੰਮਾਂ ਜੀ ਦੇ ਪੈਰੀਂ ਹੱਥ ਨ੍ਹੀ ਲਾਏ ਤੂੰ---</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜੰਗੀਰੋ ਨੇ ਨੂੰਹ ਉਪਰ ਆਪਣਾ ਰੋਅਬ ਜਿਹਾ ਦਿਖਾਉਣ ਲਈ ਕਿਆਂਕ ਕੱਢੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬਹੂ ਆ ਕੇ ਪੈਰੀਂ ਹੱਥ ਲਾ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬਹੂ ਨੂੰ ਸੰਤੀ ਆਈ ਦਾ ਪਤਾ ਤਾਂ ਲੱਗ ਗਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਉਹ ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਕਿਉਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੰਤੀ ਦੇ ਮੱਥੇ ਲੱਗਣੋਂ ਡਰਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਕਿਉਂ ਉਸ ਦਾ ਸੰਤੀ ਨੂੰ ਦੇਖ ਕੇ ਕਾਲਜਾ ਜਿਹਾ ਨਿਕਲ ਜਾਂਦਾ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਡਰ ਜਿਹੀ ਜਾਂਦੀ ਸੀ ਉਹ ਉਸ ਦੀ ਮਨਹੂਸ ਸ਼ਕਲ ਤੱਕ ਕੇ!</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਕੁਛ ਘਰੋੜ ਜਿਹੀ ਰੱਖਦੀ ਐ ਬਹੂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੰਤੀ ਨੇ ਪੁੱਛਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਤੀਮੀ ਮਾਲਕ ਦੀ ਘੱਟ ਈ ਬਣਦੀ ਐ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜੰਗੀਰੋ ਨੇ ਸੰਤੀ ਦੇ ਨੇੜੇ ਜਿਹੇ ਹੋ ਕੇ ਕਿਹਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਤੇ ਫੇਰ ਤੂੰ ਬਣ ਚੁੱਕੀ ਦਾਦੀ!" ਸੰਤੀ ਨੇ ਬੁੱਲ੍ਹ ਟੇਰੇ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"-----</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜੰਗੀਰੋ ਕੁਝ ਚੁੱਪ ਜਿਹਾ ਕਰ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸ਼ਾਇਦ ਉਸ ਨੂੰ ਆਪਣੀ ਕਹੀ ਗੱਲ ਦਾ ਅਹਿਸਾਸ ਹੋਇਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਦੇਹ ਅੰਮਾਂ ਜੀ ਤੇਰੇ ਘਰ ਦੀ ਖਬਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜੰਗੀਰੋ ਨੇ ਗੱਲ ਬਦਲਣ ਦਾ ਯਤਨ ਕੀਤਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਮਿਹਰ ਐ ਦਾਤੇ ਦੀ-ਵੱਡੀ ਪੇਕੀਂ ਗਈ ਹੋਈ ਐ-ਤੇ ਛੋਟੀ ਸੁੱਖ ਨਾਲ ਮੰਜੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਪੈਣ ਆਲੀ ਐ-ਅੱਜ ਉਹਦਾ ਭਰਾ ਲੈਣ ਆਇਆ ਬੈਠੈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੰਤੀ ਨੇ ਦੱਸਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਅਸਲ ਵਿਚ ਵੱਡੀ ਲੜ ਕੇ ਪੇਕੀਂ ਗਈ ਹੋਈ ਸੀ ਅਤੇ ਛੋਟੀ ਨਾਲ ਸੰਤੀ ਹੁਣੇ ਜੁੰਡੋ-ਜੁੰਡੀ ਹੋ ਕੇ ਆਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਵਿਚਲੀ ਗੱਲ ਉਹ ਕਿਸੇ ਨੂੰ ਵੀ ਨਹੀਂ ਦੱਸਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਭੁੱਖਣ-ਭਾਣੀ ਘਰੋਂ ਖਿਸਕ ਆਈ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਮਤਾਂ ਨੂੰਹ ਫਿਰ ਨਾ ਤਾਉਣੀ ਚਾੜ੍ਹ ਦੇਵੇ!</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਬਹੂ ਚਾਹ ਬਣਾ ਕੇ ਰੱਖ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਕੁੜ੍ਹੇ ਬਹੂ! ਇਕ ਅੱਧੀ ਰੋਟੀ ਨ੍ਹੀ ਪਈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੰਤੀ ਨੇ ਪੁੱਛਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬਹੂ ਬਿਨਾ ਬੋਲੇ ਹੀ ਚਕਲੇ ਵਰਗੀਆਂ ਦੋ ਰੋਟੀਆਂ ਅਚਾਰ ਨਾਲ ਰੱਖ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਰੋਟੀਆਂ ਰਗੜ ਕੇ ਅਤੇ ਚਾਹ ਸੜ੍ਹਾਕ ਕੇ ਸੰਤੀ ਤੁਰ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">----<span style="mso-tab-count: 1"> </span></span><span style="mso-bidi-font-family: Raavi"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜੰਗੀਰੋ ਕੇ ਘਰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਵੀ ਰੱਬ ਦੀ ਮਿਹਰ ਹੋਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬਹੂ ਦਾ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪੈਰ ਭਾਰਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਹੋ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਮੀਦਵਾਰੀ ਹੋ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਦਿਨ ਬੀਤਦੇ ਗਏ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪੰਜਵਾਂ ਮਹੀਨਾਂ ਚੱਲ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਇਕ ਸਵੇਰ ਬਹੂ ਨੂੰ ਚੱਕਰ ਜਿਹੇ ਆ ਰਹੇ ਸਨ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਮੰਜੇ ਤੋਂ ਨਾ ਉਠ ਸਕੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੁੱਢੀ ਦਾ ਪੁੱਤ ਤਾਂ ਦਹੀਂ ਪੀ ਕੇ ਸਾਝਰੇ ਹੀ ਖੇਤ ਚਲਾ ਗਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪੁੱਤ ਬਹੁਤ ਸਾਊ ਅਤੇ ਕੂਨਾਂ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਹਨ੍ਹੇਰੇ-ਹਨ੍ਹੇਰੇ ਹੌ ਖੇਤ ਚਲਾ ਜਾਂਦਾ ਅਤੇ ਅੱਧੀ ਰਾਤ ਘਰ ਆਉਂਦਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਸੂਰਜ ਦੀ ਕਿਰਨ ਫੁੱਟੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਜੰਗੀਰੋ ਨੂੰ ਨੂੰਹ ਵਿਹੜੇ ਵਿਚ ਫਿਰਦੀ ਨਜ਼ਰ ਨਾ ਆਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਮੱਚ ਕੇ ਕੋਲੇ ਹੋ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਦੀਆਂ ਚੜ੍ਹ ਮੱਚੀਆਂ ਸਨ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਕਰੋਧ ਨਾਲ ਸੜ ਉਠੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਨੀ ਤੂੰ ਸੁੱਤੀ ਨ੍ਹੀ ਉਠੀ ਅਜੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਮੇਰੇ ਘਰੇ ਤੇਰੇ ਹਰਾਮ ਹੱਡ ਨ੍ਹੀ ਚੱਲਣੇ! ਇਹ ਤੇਰੇ ਪੇਕੇ ਨ੍ਹੀ ਬਈ ਦਿਨੇ ਯਾਰਾਂ ਹੇਠ ਪੈ ਗਈ ਤੇ ਰਾਤ ਨੂੰ ਸੌਂ ਲਿਆ-ਕੀ ਢਿੱਡ ਜਿਆ ਕਰਵਾ ਕੇ ਮਸਤਗੀ ਇਹੇ-ਨੀ ਅਸੀਂ ਵੀ ਤਿੰਨ ਜੰਮੇ ਸੀ-ਪਰ ਤੇਰੇ ਮਾਂਗੂੰ ਪਖੰਡ ਨ੍ਹੀ ਸੀ ਕੀਤੇ-</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜੰਗੀਰੋ ਦੇ ਮੂੰਹੋਂ ਝੱਗ ਡਿੱਗਣ ਲੱਗ ਪਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜੁਆਕ ਤਾਂ ਉਸ ਨੇ ਤਿੰਨ ਹੀ ਜੰਮੇ ਸਨ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਦੋ ਮਰ ਗਏ ਸਨ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਉਠ ਕੇ ਗੋਹਾ ਸਿੱਟ! ਪਸ਼ੂ ਚਰਘਲ ਕਰੀ ਜਾਂਦੇ ਐ-ਉਠ ਕੇ ਖੜ੍ਹੀ ਹੋਜਾ ਜੇ ਅਸਲ ਦੀ ਐਂ ਤਾਂ---!" ਬੁੜ੍ਹੀ ਨੇ ਭਕਾਟ ਪਾ ਦਿੱਤਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਦੇ ਸਾਹਮਣੇ ਧਰਤੀ ਘੁਕਣ ਲੱਗ ਪਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਬਹੂ ਦੀਆਂ ਅੱਖਾਂ ਵਿਚੋਂ ਹੰਝੂ ਵਗ ਰਹੇ ਸਨ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਸੱਸ ਦੀਆਂ ਜ਼ਿਆਦਤੀਆਂ ਤੋਂ ਅਤੀਅੰਤ ਦੁਖੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਕਰ ਵੀ ਕੀ ਸਕਦੀ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਦਾ ਤਾਂ ਇਕ ਹੀ ਮਿਥਿਆ ਹੋਇਆ ਸੀ ਕਿ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਵਸਣਾ ਹੈ!</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">----<span style="mso-tab-count: 1"> </span></span><span style="mso-bidi-font-family: Raavi"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਬੜੀ ਜੱਦੋਜਹਿਦ ਨਾਲ ਉਠੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਦਾ ਬੁਰਾ ਹਾਲ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸਿਰ ਫ਼ਟ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚੱਕਰ ਆ ਰਹੇ ਸਨ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੁਖ਼ਾਰ ਨਾਲ ਸਰੀਰ ਭੱਠ ਵਾਂਗ ਤਪ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਨੇ ਕੜਾਹੀਆ ਲਿਆ ਅਤੇ ਗੋਹਾ ਇਕੱਠਾ ਕਰਨ ਲੱਗ ਪਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਦੀ ਨਜ਼ਰ ਪਾਟ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਅੱਖਾਂ ਮੂਹਰੇ ਭੰਬੂਤਾਰੇ ਜਿਹੇ ਨੱਚ ਰਹੇ ਸਨ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਸੱਸ ਨੇ ਉਸ ਨੂੰ ਗੋਹੇ ਦਾ ਭਰਿਆ ਕੜਾਹੀਆ ਚੁਕਾ ਦਿੱਤਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਡਿਗਦੀ-ਢਹਿੰਦੀ<span style="mso-spacerun: yes"> </span>ਦਰਵਾਜੇ ਤੱਕ ਪਹੁੰਚੀ ਤਾਂ ਬੇਵੱਸ ਹੋ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਨਜ਼ਰ ਬਿਲਕੁਲ ਜਵਾਬ ਦੇ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਅੱਖਾਂ ਅੱਗੇ ਹਨ੍ਹੇਰ ਛਾ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਲੱਤਾਂ ਸੌਂ ਗਈਆਂ ਅਤੇ ਉਹ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਧੜ੍ਹੰਮ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕਰਕੇ ਮੂਧੇ ਮੂੰਹ ਡਿੱਗ ਪਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਦੇਹਲੀ ਤੋਂ ਅੱਧੀ ਉਧਰ ਅਤੇ ਅੱਧੀ ਉਧਰ ਉਹ ਲਟਕ ਜਿਹੀ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਦੀਆਂ ਚੀਕਾਂ ਗੁਆਂਢੀਆਂ ਦੇ ਘਰੇ ਸੁਣੀਆਂ ਸਨ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਦਰਦ ਨਾ ਸਹਿੰਦੀ ਹੋਈ ਉਹ ਬੇਹੋਸ਼ ਹੋ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਲੋਕਾਂ ਨੇ ਆ ਕੇ ਉਸ ਨੂੰ ਮੂਧੀ ਪਈ ਨੂੰ ਚੁੱਕਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਗਰਭ ਤੜਪ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੁੜ੍ਹਕ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬਹੂ ਦਾ ਬੁਰਾ ਹਾਲ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਖ਼ੂਨ ਦਾ ਛੱਪੜ ਲੱਗ ਗਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">----<span style="mso-tab-count: 1"> </span></span><span style="mso-bidi-font-family: Raavi"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਿੰਡ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚੋਂ ਟਰਾਲੀ ਲਿਆਂਦੀ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਟਰਾਲੀ ਵਿਚ ਪਾ ਕੇ ਬਹੂ ਨੂੰ ਹਸਪਤਾਲ ਪਹੁੰਚਾਇਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਦੀ ਹਾਲਤ ਕਾਫ਼ੀ ਖ਼ਤਰਨਾਕ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਡਾਕਟਰ ਪ੍ਰੇਸ਼ਾਨ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਨੀ ਕਮਲੀਏ-ਤੂੰ ਪੰਜਮੇਂ ਮਹੀਨੇ ਬਹੂ ਕਿਉਂ ਗੋਹੇ ਕੂੜੇ ਲਾਈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕਈ ਬੁੜ੍ਹੀਆਂ ਨੇ ਆ ਕੇ ਜੰਗੀਰੋ ਨੂੰ ਠ੍ਹੋਕਰਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਨੀ ਕਾਹਨੂੰ ਭਗਵਾਨ ਕੁਰੇ-ਮੈਂ ਤਾਂ ਬੀਹ ਆਰੀ ਵਰਜਿਆ ਸੀ ਬਈ ਨਾ ਗੋਹੇ ਨਾਲ ਪੰਗੇ ਲਿਆ ਕਰ-ਕੋਈ ਮਜ੍ਹਬਣ ਰੱਖ ਲੈਨੇ ਐਂ-ਪਰ ਕੀ ਕਰਾਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਮੰਨੀ ਈ ਨ੍ਹੀ!" </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਨੀ ਭੈਣੇ ਐਹੋ ਜੇ ਮੌਕੇ ਤਾਂ ਅਗਲਾ ਕਿਸੇ ਚੂਹੜ੍ਹੀ ਤੋਂ ਨ੍ਹੀ ਗੋਹਾ ਕੂੜਾ ਸੁੱਟਵਾਉਂਦਾ-ਇ ਤਾਂ ਫੇਰ ਵੀ ਸਕੀ ਨੂੰਹ ਐਂ-ਤੇ ਉਹ ਵੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕੱਲੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕੱਲੀ!" ਕਿਸੇ ਸਿਆਣੀ ਬੁੜ੍ਹੀ ਨੇ ਹੱਡ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਮਾਰੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਨੀ ਮੈਂ ਬਥ੍ਹੇਰੀ ਕਲਪੀ-ਪਰ ਕਾਹਨੂੰ ਥੜ੍ਹੇ-ਥੂਹ ਲੱਗਣ ਦਿੰਦੀ ਸੀ-ਨੀ ਭੈਣੇ ਅਸੀਂ ਤਾਂ ਜੁਆਕ ਵੀ ਜੰਮੇ ਸੀ-ਪੰਦਰਾਂ ਪੰਦਰਾਂ ਪਸ਼ੂਆਂ ਦਾ ਗੋਹਾ ਵੀ ਸਿੱਟਿਆ-ਤੇ ਨਾਲੇ ਪਕਾਉਂਦੇ ਸੀ ਪੂਰੇ ਪੰਜਾਹਾਂ ਜਾਣਿਆਂ ਦੀਆਂ ਰੋਟੀਆਂ-ਸਾਨੂੰ ਤਾਂ ਕੋਈ ਕੋਹੜ ਨਾ ਚੱਲਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜੰਗੀਰੋ ਚੀਕ ਜਿਹੀ ਪਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਨੀ ਹੁਣ ਉਹ ਖੁਰਾਕਾਂ ਕਿਤੇ ਰਹੀਐਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੂੰ ਪੂਰਾ ਰਿੜਕਣਾਂ ਲੱਸੀ ਦਾ ਈ ਪੀ ਜਾਂਦੀ ਸੀ-ਤੇ ਅੱਜ ਦੀਆਂ ਨੂੰ ਕੌਲੀ ਦਹੀਂ ਦੀ ਹਜਮ ਨ੍ਹੀ ਆਉਂਦੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਭੈਣੇ ਬਹੂ ਉਦਮੀ ਐਂ-ਰੱਬ ਤੰਦਰੁਸਤੀ ਦੇਵੇ ਬਿਚਾਰੀ ਨੂੰ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪੰਜਾਬ ਕੌਰ ਨੇ ਕਿਹਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਦੀਆਂ ਗੰਧਲੀਆਂ ਅੱਖਾਂ ਵਿਚ ਦੁੱਖ ਅਤੇ ਨਿਰਾਸ਼ਾ ਛੁਪੀ ਹੋਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਅਗਲੀ ਸ਼ਾਮ ਹਸਪਤਾਲੋਂ ਖ਼ਬਰ ਪਹੁੰਚ ਗਈ ਕਿ ਗਹਿਰੀ ਚੋਟ ਲੱਗਣ ਕਾਰਨ ਗਰਭ ਤਾਂ ਜਾਂਦਾ ਰਿਹਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਬਹੂ ਰੱਬ ਦੀ ਮਿਹਰ ਨਾਲ ਹੁਣ ਠੀਕ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਡਾਕਟਰ ਨੇ ਤਿੰਨ ਹਜ਼ਾਰ ਦਾ ਬਿੱਲ ਬਣਾ ਦਿੱਤਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੁਣ ਕੇ ਜੰਗੀਰੋ ਹੋਰ ਭੂਤਰ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਜਦੋਂ ਸਾਡਾ ਜੁਆਕ ਈ ਨ੍ਹੀ ਰਿਹਾ-ਫੇਰ ਕੜਮੀਂ ਬਹੂ ਤੋਂ ਅਸੀਂ ਮੇਹੜ ਪੁਆਉਣੀ ਐਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸਾਡੇ ਕੋਲੇ ਹੈਨ੍ਹੀ ਪੈਸੇ ਪੂਸੇ! ਲਿਆਵੇ ਆਬਦੇ ਪੇਕਿਆਂ ਤੋਂ ਜਿਹਨਾਂ ਨੇ ਉਹ ਜੰਮੀ ਐਂ-ਸਾਡਾ ਨਿੱਤ ਦਾ ਠੇਕਾ ਨ੍ਹੀ ਲਿਆ-ਉਹ ਤਾਂ ਨਿੱਤ ਬਿਮਾਰ ਈ ਰਹਿੰਦੀ ਐ-ਬਿਮਾਰੀ ਦਾ ਘਰ-ਕਿਹੜਾ ਰੋਜ ਪੈਸੇ ਲਾਈ ਜਾਵੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕਿੱਥੇ ਲਹਿ ਜਾਣਿਆਂ ਨੇ ਬਿਮਾਰੀ ਮੱਥੇ ਮਾਰੀ ਸਾਡੇ!" ਜੰਗੀਰੋ ਬੜੀ ਪੱਥਰ ਦਿਲ ਬੁੜ੍ਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਹਿਲਾਂ ਉਸ ਨੇ ਆਪਣੀ ਸੱਸ ਅਜਿਹੀਆਂ ਘਤਿੱਤਾਂ ਕਰ-ਕਰ ਮਾਰੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">----<span style="mso-tab-count: 1"> </span></span><span style="mso-bidi-font-family: Raavi"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੁਨੇਹੇ ਵਾਲਾ ਵਾਪਿਸ ਮੁੜ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਖ਼ੈਰ! ਬਹੂ ਦੇ ਪੇਕਿਆਂ ਨੇ ਸਾਰਾ ਹਸਪਤਾਲ ਦਾ ਖਰਚਾ ਦੇ ਦਿੱਤਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਦੋ ਮਹੀਨੇ ਪੇਕਿਆਂ ਤੋਂ ਆਉਣ ਨਾ ਦਿੱਤਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਬੇਬੇ ਤੂੰ ਇਹ ਸਾਰਾ ਕੁਛ ਠੀਕ ਨ੍ਹੀ ਕੀਤਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਇਕ ਦਿਨ ਅੱਕਿਆ ਮੁੰਡਾ ਬਘਿਆੜ੍ਹੀ ਮਾਂ ਮੂਹਰੇ ਬੋਲ ਹੀ ਪਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸ਼ਾਇਦ ਉਹ ਮਾਂ ਅੱਗੇ ਪਹਿਲੀ ਵਾਰ ਬੋਲਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਵੇ ਜਾਹ ਵੇ ਪਰ੍ਹਾਂ ਜੱਭਲਾ ਜਿਆ! ਮੇਰਾ ਜੰਮਿਆਂ ਤੂੰ ਕੱਲ੍ਹ ਦੀ ਵਿਆਹੀ ਦੀ ਸੁੱਥਣ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚ ਵੜੀ ਜਾਨੈਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਖਾਖਾਂ ਪਾੜਦੂੰ ਖਾਖਾਂ-ਸਣੇ ਤੇਰੀ ਬਹੂ ਦੀਆਂ! ਜੇ ਬਾਹਲਾ ਔਖੈਂ ਤਾਂ ਚੱਕਲਾ ਹਿੱਸੇ ਬਹਿੰਦਾ ਸਮਾਨ ਤੇ ਅੱਡ ਹੋਜਾ! ਮੈਂ ਈ ਮਾੜੀ ਬਣਗੀ ਇਸ ਘਰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚ-ਬਾਕੀ ਸਾਰੇ ਦੁੱਧ ਧੋਤੇ ਐ-ਵੇ ਮੈਂ ਥੋਨੂੰ ਹਥਾਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਚੱਕਾਂ-ਤੇ ਤੂੰ ਮੈਨੂੰ ਆਹ ਦਾਤਨਾ ਦੇਤੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੁੜ੍ਹੀ ਮੁੰਡੇ ਨੂੰ ਭਰਿੰਡ ਵਾਂਗ ਪਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਸਿਆਣਾ ਮੁੰਡਾ ਚੁੱਪ ਕਰ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਜੱਗ ਤਮਾਸ਼ੇ ਤੋਂ ਕੁਝ ਜ਼ਿਆਦਾ ਹੀ ਡਰਦਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਦਿਨ ਲੰਘਦੇ ਰਹੇ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜੰਗੀਰੋ ਦਾ ਉਹੀ ਕੰਮ ਚੱਲਦਾ ਰਿਹਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੰਤੀ ਆਉਂਦੀ ਅਤੇ ਜੰਗੀਰੋ ਨੂੰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੇਕ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਦੇ ਜਾਂਦੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਜੰਗੀਰੋ ਦਾ ਤਾਪਮਾਨ ਘਟਣ ਨਹੀਂ ਦਿੰਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਹਰ ਰੋਜ ਨਵੀਂ ਹੀ ਸਕੀਮ ਦੱਸਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕਿਤਨਾ ਸਿਦਕ ਸੀ ਸੰਤੀ ਵਿਚ!</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਠੰਢ ਦਾ ਮੌਸਮ ਉਤਰ ਆਇਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਠੰਢ ਵੀ ਕੀ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕਹਿਰਾਂ ਦੀ ਸਰਦੀ ਪੈਂਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਵੀ ਸੁੱਕੀ! ਹਰ ਬੱਚਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੁੱਢਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜੁਆਨ ਹਰ ਵਕਤ ਨਲੀ ਸੁਣਕਦਾ ਰਹਿੰਦਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਨਿੱਘੀ ਰਜਾਈ ਵਿਚੋਂ ਰਾਤ ਨੂੰ ਜੰਗੀਰੋ ਪਿਸ਼ਾਬ ਕਰਨ ਉਠੀ ਤਾਂ ਠੱਕਾ ਵਗ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਗਰਮ ਸਰੀਰ ਵਿਚ ਠੰਢੀ ਸੀਤ ਹਵਾ ਵੱਜੀ ਤਾਂ ਬੁੜ੍ਹੀ ਸਾਰੀ ਦੀ ਸਾਰੀ ਹੀ ਜੁੜ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਦੀਆਂ ਲੱਤਾਂ ਬਾਂਹਾਂ ਟੁੱਟ ਰਹੀਆਂ ਸਨ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੰਘ ਬੈਠ ਗਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਛਾਤੀ ਜੁੜ ਕੇ ਮਾੜੇ ਟਰੱਕ ਵਾਂਗ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਘੈਂ-ਘੈਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕਰ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸਾਹ ਕਿਸ਼ਤਾਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਹੀ ਆਉਂਦਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਨੱਕ ਵਿਚ ਸੀਂਢ ਬਰੇਕਾਂ ਲਾਈ ਬੈਠਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਿੱਠ ਪਟੜਾ ਬਣ ਗਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">----<span style="mso-tab-count: 1"> </span></span><span style="mso-bidi-font-family: Raavi"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੁੱਢੀ ਨੂੰ ਬਰਾਂਡੀ ਵਿਚ ਸ਼ਹਿਦ ਪਾ ਕੇ ਦਿੱਤਾ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਫਿਰ ਗਰਮ ਦੁੱਧ ਵਿਚ ਦੋ ਆਂਡੇ ਫੈਂਟ ਕੇ ਪਿਆਏ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਕੋਈ ਫ਼ਰਕ ਨਾ ਪਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੁੱਢੀ ਨੇ ਮੰਜੇ ਕੋਲ ਸੁਆਹ ਦਾ ਭਰਿਆ ਬੱਠਲ ਰਖਵਾ ਲਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜਿਸ ਵਿਚ ਉਹ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੋਤੇ ਰੰਗੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਘੰਗਾਰ ਤੋਲ-ਤੋਲ ਕੇ ਸੁੱਟ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬਹੂ ਉਸ ਦੀ ਲਗਾਤਾਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਦਿਲੋਂ ਸੇਵਾ ਕਰ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਜ਼ਿੱਦੀ ਬੁੜ੍ਹੀ ਬੁੱਢੇ ਬੋਤੇ ਵਾਂਗ ਬੁੱਲ੍ਹ ਸੁੱਟੀ ਬੈਠੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਸੰਤੀ ਵੀ ਬੁੱਢੀ ਦੀ ਖ਼ਬਰ ਨੂੰ ਪਹੁੰਚ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਨੀ ਤੂੰ ਹਿੰਗ ਲੈ ਕੇ ਦੇਖ!" ਸੰਤੀ ਨੇ ਅਕਲ ਅਨੁਸਾਰ ਇਲਾਜ ਦੱਸਿਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਹਿੰਗ ਨੇ ਤਾਂ ਸਾਡੀ ਝੋਟੀ ਆਥਣ ਨੂੰ ਰਾਜੀ ਕਰਤੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੰਤੀ ਨੇ ਪ੍ਰਮਾਣ ਦਿੱਤਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਅਜੇ ਸ਼ੁਕਰ ਹੈ ਉਸ ਨੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸਲੋਤਰੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੁਲਾਉਣ ਲਈ ਨਹੀਂ ਆਖ ਦਿੱਤਾ!</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਅੰਮਾਂ ਜੀ ਸਾਰਾ ਕੁਛ ਕਰਕੇ ਦੇਖ ਲਿਆ-ਨਪੁੱਤੇ ਦਾ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਰਾਮ ਈ ਨ੍ਹੀ ਆਉਂਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜੰਗੀਰੋ ਨੱਕ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚੋਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਭੱਗ-ਭੱਗ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜਿਹਾ ਕਰਕੇ ਬੋਲੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਤੇ ਕੋਈ ਡਾਕਦਾਰ ਤੋਂ ਗੋਲੀ ਗੱਪਾ ਲੈ ਲੈਣਾ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਇਹ ਵੀ ਕਰ ਕੇ ਦੇਖ ਲੈਨੀਂ ਆਂ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜੰਗੀਰੋ ਕਾਫ਼ੀ ਤੰਗ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਗੁਆਂਢੀਆਂ ਦਾ ਜੁਆਕ ਭੇਜ ਕੇ ਡਾਕਟਰ ਬੁਲਾਇਆ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਡਾਕਟਰ ਵੀ ਕਾਹਦਾ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਨੇ ਦੋ ਕੁ ਮਹੀਨੇ ਸ਼ਹਿਰ ਕਿਸੇ ਡਾਕਟਰ ਕੋਲ ਲਾਏ ਸਨ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਫਿਰ ਉਥੇ ਉਸ ਨੇ ਕੋਈ ਕੁੜੀ-ਕੱਤਰੀ ਨਾਲ ਪੰਗਾ ਲੈ ਲਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜਿਸ ਕਰਕੇ ਡਾਕਟਰ ਨੇ ਕਲੀਨਿਕ ਵਿਚੋਂ ਦਫ਼ਾ ਕਰ ਦਿੱਤਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਗੋਲੀ-ਗੱਟੇ ਦੀ ਮਾੜੀ ਮੋਟੀ ਸੂੰਹ ਆ ਗਈ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜਿਸ ਕਰਕੇ ਉਸ ਨੇ ਪਿੰਡ ਆ ਕੇ ਦੁਕਾਨ ਕਰ ਲਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">----<span style="mso-tab-count: 1"> </span></span><span style="mso-bidi-font-family: Raavi"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਡਾਕਟਰ ਨੇ ਬੁੱਢੀ ਨੂੰ ਟੂਟੀ ਜਿਹੀ ਲਾ ਕੇ ਦੇਖੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਫਿਰ ਥਰਮਾਮੀਟਰ ਲਾਇਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਫਿਰ ਬੁੱਢੀ ਦੀ ਨਬਜ਼ ਅਤੇ ਆਪਣੀ ਘੜ੍ਹੀ ਪੜ੍ਹੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਤੁਸੀਂ ਲੋਕ ਬਿਮਾਰੀ ਵਧੀ ਤੋਂ ਚੀਕਾਂ ਮਾਰਦੇ ਓਂ-ਪਹਿਲਾਂ ਗੌਰ ਨ੍ਹੀ ਕਰਦੇ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਨੇ ਸੁਲਝੇ ਡਾਕਟਰਾਂ ਵਾਲਾ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਛੁਰਲ੍ਹਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਛੱਡ ਕੇ ਬੁੜ੍ਹੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਰੋਅਬ ਜਿਹਾ ਖਿਲਾਰਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਵੇ ਪੁੱਤ! ਤੈਨੂੰ ਪਤਾ ਈ ਐ ਘਰਾਂ ਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੁੜ੍ਹੀ ਨੇ ਆਪਣੀ ਗਲਤੀ ਜਿਹੀ ਮੰਨੀ ਅਤੇ ਖੰਘ ਕੇ ਥੁੱਕਣ ਦਾ ਦਿਖਾਵਾ ਜਿਹਾ ਕੀਤਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਮਾਈ ਪਹਿਲਾਂ ਸਰੀਰ ਫੇਰ ਘਰ-ਜੇ ਸਿਹਤ ਈ ਠੀਕ ਨਹੀਂ ਤਾਂ ਘਰ ਕਿਹੜਾ ਸਿਰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਚੱਕ ਕੇ ਲੈ ਜਾਣੈਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਦੋ ਸੁਣੀਆਂ ਸੁਣਾਈਆਂ ਗੱਲਾਂ ਕਰਕੇ ਡਾਕਟਰ ਨੇ ਬੁੱਢੀ ਨੂੰ ਸੱਪ ਵਾਂਗ ਕੀਲ ਜਿਹਾ ਲਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਨੇ ਦੋ ਗੋਲੀਆਂ ਪਾਣੀ ਵਿਚ ਘੋਲ ਕੇ ਬੁੜ੍ਹੀ ਨੂੰ ਪਿਆਈਆਂ ਅਤੇ ਇਕ ਟੀਕਾ ਲਾਇਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਮਾੜੀ ਕਿਸਮਤ ਸੀ ਜੰਗੀਰੋ ਦੀ ਕਿ ਟੀਕਾ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਰੀ-ਐਕਸ਼ਨ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕਰ ਗਿਆ! ਉਸ ਨੇ ਪਿੰਡਾ ਖੁਰਕਣਾ ਛੱਡ ਵੱਢਣਾਂ ਸ਼ੁਰੂ ਕਰ ਦਿੱਤਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸਰੀਰ ਭੜ੍ਹੋਲੇ ਵਾਂਗ ਸੁੱਜ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਨੂੰ ਸਾਹ ਘੁੱਟ-ਘੁੱਟ ਕੇ ਆਉਣ ਲੱਗ ਪਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਦਿਲ ਦੀ ਧੜਕਣ ਬੰਦ ਹੁੰਦੀ ਲੱਗਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਡਾਕਟਰ ਭਮੱਤਰਿਆ ਖੜ੍ਹਾ ਕੰਬੀ ਜਾ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕੁਝ ਸੁੱਝ ਨਹੀਂ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੰਘ ਖੁਸ਼ਕ ਹੋ ਗਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚਿਹਰਾ ਬੱਗਾ ਅਤੇ ਜ਼ੁਬਾਨ ਸੁੱਕ ਗਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਇਹਨੂੰ ਸ਼ਹਿਰ ਵੱਡੇ ਹਸਪਤਾਲ ਲੈ ਜਾਓ-ਨਹੀਂ ਤਾਂ ਮਰਜੂਗੀ!" ਕਹਿੰਦਾ ਡਾਕਟਰ ਆਪਣਾ ਝੋਲਾ ਜਿਹਾ ਚੁੱਕ ਕੇ ਭੱਜ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਦੇਰ ਨ੍ਹੇਰ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੁੱਢੀ ਤਾਂ ਅੱਖਾਂ ਫੇਰ ਚੱਲੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸਾਰਾ ਮੂੰਹ ਸਿਰ ਸੁੱਜ ਕੇ ਇੱਕੋ ਹੀ ਬਣ ਗਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕੰਨ ਗੁਲਗਲੇ ਵਰਗੇ ਬਣ ਗਏ ਸਨ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਲਗਾਤਾਰ ਖੁਰਕ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚੀਕ-ਚਿਹਾੜਾ ਪਾ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਮੱਝ ਦੇ ਮੱਖ ਲੜਨ ਵਾਂਗ ਛੜਾਂ ਜਿਹੀਆਂ ਮਾਰ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">----<span style="mso-tab-count: 1"> </span></span><span style="mso-bidi-font-family: Raavi"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪੰਚਾਇਤ ਦੀ ਸਾਂਝੀ ਕਾਰ ਲਿਆਂਦੀ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੋਹੜ ਦੇ ਮੁੱਛ ਵਰਗੀ ਬੁੱਢੀ ਨੂੰ ਕਾਰ ਵਿਚ ਲੱਦ ਕੇ ਸਰਕਾਰੀ ਹਸਪਤਾਲ ਪਹੁੰਚਾਇਆ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਡਾਕਟਰਾਂ ਨੇ ਬੁੱਢੀ ਨੂੰ ਸੰਭਾਲਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਟੀਕੇ ਲਾਏ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਗੋਲੀਆਂ ਦਿੱਤੀਆਂ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਦੁਆਈ ਪਿਆਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਘੰਟੇ ਕੁ ਬਾਅਦ ਬੁੱਢੀ ਨੂੰ ਸ਼ਾਂਤੀ ਜਿਹੀ ਆ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤਾਜ਼ੀ ਸੂਅ ਕੇ ਹਟੀ ਮੱਝ ਵਾਂਗ ਨਿਢਾਲ ਜਿਹੀ ਹੋ ਗਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਨੂੰ ਮੱਲੋਮੱਲੀ ਨੀਂਦ ਆ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਡਾਕਟਰਾਂ ਦਾ ਕਹਿਣਾ ਸੀ ਕਿ ਉਹ ਸੌਂ ਨਹੀਂ ਸੀ ਸਕਦੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੌਣ ਨਾਲ ਦਿਲ ਦੀ ਹਰਕਤ ਕਦੇ ਵੀ ਬੰਦ ਹੋ ਸਕਦੀ ਸੀ ਅਤੇ ਬੁੱਢੀ ਦਾ ਗੁੱਗਾ ਪੂਜਿਆ ਜਾਣਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਖ਼ੈਰ! ਰੱਬ ਬੁੱਢੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਮਿਹਰਵਾਨ ਹੋਇਆ ਅਤੇ ਉਹ ਤੀਜੇ ਦਿਨ ਟੱਲੀ ਵਰਗੀ ਹੋ ਕੇ ਘਰੇ ਆ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੰਤੀ ਕੂਕਣ ਨੇ ਫਿਰ ਚੱਕਰ ਮਾਰਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬਹੂ ਨੂੰ ਚੱਕਰ ਆਇਆ! ਉਸ ਦਾ ਦਿਲ ਕੰਬਿਆ ਕਿ ਕੋਈ ਪੁਆੜਾ ਫਿਰ ਪੈਣ ਵਾਲਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕੋਈ ਨਵਾਂ ਭਾਣਾ ਵਰਤਣ ਵਾਲਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੁੱਖ ਨਹੀਂ ਸੀ!</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਕੀ ਬਿਪਤਾ ਆ ਪਈ ਸੀ ਰੱਬ ਨੇ ਹੱਥ ਦੇ ਕੇ ਰੱਖੀਂ ਐਂ-ਸ਼ੁਕਰ ਕਰ!" ਸੰਤੀ ਨੇ ਹਮਦਰਦੀ ਪ੍ਰਗਟਾਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚੁੱਪ ਰਹਿਣਾ ਉਸ ਲਈ ਅਸੰਭਵ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਤੇ ਹੋਰ ਅੰਮਾਂ ਜੀ-ਔਤਾਂ ਦੇ ਨੇ ਜਾਹ ਜਾਂਦੀ ਕਰ ਦੇਣੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜੰਗੀਰੋ ਅੰਦਰੋਂ ਹਿੱਲੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਨੂੰ ਡਾਕਟਰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਹੋਣੀਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜਾਪਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਨੀ ਇਹੋ ਡਾਕਦਾਰ ਲੋਕਾਂ ਦਾ ਵੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਲਾਜ ਕਰਦਾ ਈਐ-ਤੇ ਫੇਰ ਤੇਰੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਆ ਕੇ ਈ ਆਹ ਘਾਣੀਂ ਬੀਤਣੀ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਮੈਨੂੰ ਤਾਂ ਦਾਲ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚ ਕੁਛ ਕਾਲਾ ਲੱਗਦੈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਿਛਲੀ ਗੱਲ ਸੰਤੀ ਨੇ ਟਿਕਾਅ ਕੇ ਜਿਹੇ ਕਹੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਕੀ ਅੰਮਾਂ ਜੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਮੈਨੂੰ ਤਾਂ ਹੋਰ ਸ਼ੱਕ ਐ ਬਈ ਤੇਰੀ ਨੂੰਹ ਨੇ ਤੈਨੂੰ ਕੁਛ ਕਰਵਾਤਾ-ਐਹੋ ਜੀਆਂ ਫਫੇਕੁੱਟ ਧਾਗਿਆਂ ਤਬੀਤਾਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬਾਹਲਾ ਪਈਆਂ ਹੁੰਦੀਐਂ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੰਤੀ ਬਰਾਬਰ ਜੰਗੀਰੋ ਦੇ ਚਿਹਰੇ ਨੂੰ ਨਿਹਾਰ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਚੱਲ ਕੱਲ੍ਹ ਨੂੰ ਤੈਨੂੰ ਰੋਡੇ ਸਾਧ ਕੋਲੇ ਲੈ ਕੇ ਚੱਲਾਂ-ਭੈਣੇਂ ਆਪਾਂ ਨੂੰ ਤਾਂ ਆਉਂਦੈ ਤੇਰਾ ਦੁੱਖ-ਮੈਨੂੰ ਤਾਂ ਤਿੰਨ ਦਿਨ ਰੋਟੀ ਨੀ ਸੁਆਦ ਲੱਗੀ-ਤੇਰੇ ਘਰ ਵੱਲੀਂ ਦੇਖਣ ਨੂੰ ਚਿੱਤ ਨਾ ਕਰੇ-ਸੋਚੀ ਜਾਵਾਂ-ਖਬਰੇ ਘਰੇ ਮੁੜੇਂਗੀ-ਖਬਰੇ ਨਹੀਂ!" ਗੱਲਾਂ ਗੱਲਾਂ ਵਿਚ ਸੰਤੀ ਨੇ ਜੰਗੀਰੋ ਨੂੰ ਇਕ ਤਰ੍ਹਾਂ ਨਾਲ ਨਹਿਬ ਲਿਆ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਨਰੜ ਲਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">----<span style="mso-tab-count: 1"> </span></span><span style="mso-bidi-font-family: Raavi"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਅਗਲੀ ਸਵੇਰ ਹੀ ਦੋਵੇਂ ਰੋਡੇ ਸਾਧ ਦੇ ਡੇਰੇ ਜਾ ਵੜੀਆਂ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਇਸ ਸਾਧ ਦੀਆਂ ਲੋਕ ਕਾਫ਼ੀ ਸਿਫ਼ਤਾਂ ਕਰਦੇ ਸਨ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੁਣਿਆਂ ਸੀ ਉਹ ਸਰਦੀਆਂ ਵਿਚ ਜਲਧਾਰਾ ਕਰਦਾ ਸੀ ਅਤੇ ਗਰਮੀਆਂ ਵਿਚ ਧੂੰਣਾ ਤਾਪਦਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਫਿਰ ਸਵਾ ਮਹੀਨਾ ਇਕ ਲੱਤ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਖੜ੍ਹਦਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੜਾ ਕਰਨੀ ਵਾਲਾ ਸਾਧ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਰੋਡਾ ਸਾਧ ਹਲਟੀ ਤੋਂ ਇਸ਼ਨਾਨ ਕਰ ਕੇ ਹਟਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਆਪਣੇ ਸਾਰੇ ਸਰੀਰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਵਾਲ ਨਹੀਂ ਛੱਡਦਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜਿਸ ਕਰ ਕੇ ਉਸ ਦਾ ਨਾਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਰੋਡਾ ਸਾਧ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਿਆ ਹੋਇਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਦੋਹਾਂ ਨੇ ਬਾਬੇ ਦੇ ਚਰਨੀਂ ਹੱਥ ਲਾਏ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬਾਬੇ ਨੇ ਆਸ਼ੀਰਵਾਦ ਦਿੱਤਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜੰਗੀਰੋ ਭੁੱਬੀਂ ਰੋ ਪਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਸਭ ਮਾਲੁਮ ਹੈ ਹਮੇਂ-ਸਭ ਮਾਲੁਮ ਹੈ! ਰੋਨਾ ਬੰਦ ਕਰੀਏ-ਰੋਨਾ ਪਸੰਦ ਨਹੀਂ ਹੈ ਹਮੇਂ--!" ਸਾਧ ਨੇ ਚਿਲਮ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚੋਂ ਸੂਟਾ ਮਾਰਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਜੰਗੀਰੋ ਹੈਰਾਨ ਹੋਈ ਕਿ ਬਾਬੇ ਤਾਂ ਜਾਣੀਜਾਣ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਹੁੰਚੇ ਹੋਏ ਹਨ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਫਿਰ ਵੀ ਉਸ ਨੇ ਸੰਖੇਪ ਦੁੱਖ ਸੁਣਾਇਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਹੂੰ---!" ਕਹਿ ਕੇ ਉਸ ਨੇ ਜੰਗੀਰੋ ਦੇ ਚਿਹਰੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਫ਼ੂਕ ਮਾਰੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਹੱਥ ਹਵਾ ਵਿਚ ਲਹਿਰਾਇਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਅੱਖਾਂ ਬੰਦ ਕਰ ਲਈਆਂ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸਾਧ ਕਿੱਲੇ ਵਾਂਗ ਆਕੜ ਗਿਆ ਸੀ!</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਰਵੀਵਾਰ ਕੋ ਤੁਮਹਾਰੀ ਬਹੂ ਨੇ ਤੁਮਹੇਂ ਦੂਧ ਮੇਂ ਤਬੀਤ ਘੋਲ ਕਰ ਪਿਲਾਏ ਹੈਂ-ਤਬੀਤ ਬਹੁਤ ਖ਼ਤਰਨਾਕ ਥੇ-ਯੇਹ ਏਕ ਮੁਸਲਮਾਨ ਕਾ ਪ੍ਰੇਤ ਥਾ-ਲੇਕਿਨ ਤੁਮ ਹਮਾਰੀ ਜੂਹ ਮੇਂ ਵਸਤੀ ਹੈਂ-ਇਸ ਲੀਏ ਤੁਮ ਬਚ ਗਈ-ਤੁਮ ਹਮਾਰੇ ਭਗਤ ਹੈਂ-ਆਜ ਸੇ ਕੋਈ ਭੀ ਐਸੀ ਵੈਸੀ ਵਸਤੂ ਤੁਮਹੇਂ ਪ੍ਰੇਸ਼ਾਨ ਨਹੀਂ ਕਰੇਗੀ-ਕੁਸ਼ਲ ਵਸੀਏ-ਪ੍ਰੀਵਾਰ ਮੇਂ ਖੁਸ਼ਹਾਲੀ ਆ ਜਾਏਗੀ-ਬਹੂ ਸੇ ਸਾਵਧਾਨ ਰਹਿਨਾ ਔਰ ਸੰਗਰਾਂਦ ਕੋ ਏਕ ਸੌ ਏਕ ਰੁਪਏ ਔਰ ਸਾਮੱਗਰੀ ਲੇਕਰ ਆ ਜਾਨਾ-ਹਵਨ ਕਰੇਂਗੇ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸਾਧ ਥਾਪੀਆਂ ਮਾਰ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੂਟੇ ਮਾਰ ਮਾਰ ਉਸ ਨੇ ਚਿਲਮ ਦਾ ਧੂੰਆਂ ਰੋਲ ਕਰ ਦਿੱਤਾ ਅਤੇ ਫਿਰ ਉਸ ਨੂੰ ਹੱਥੂ ਆ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਦੋਨਾਂ ਨੇ ਮੱਥਾ ਟੇਕਿਆ ਅਤੇ ਵਾਪਿਸ ਪਰਤ ਆਈਆਂ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਕਿਉਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਮੈਂ ਕੀ ਕਿਹਾ ਸੀ ਜੰਗੀਰੋ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੰਤੀ ਨੇ ਆਪਣੀ ਜਿੱਤ ਦੀ ਵਡਿਆਈ ਜਿਹੀ ਕੀਤੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਜੰਗੀਰੋ ਗੁੱਸੇ ਵਿਚ ਜਲੀ ਪਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਅੱਜ ਕੱਲ੍ਹ ਦੀਆਂ ਨ੍ਹੀ ਕਰਦੀਆਂ ਸੇਵਾ! ਉਹ ਤਾਂ ਆਪਾਂ ਈ ਸੀ ਜਿਹੜੀਆਂ ਅੜਬ ਸੱਸਾਂ ਨਾਲ ਵੀ ਕੱਟ ਗਈਆਂ-ਕੀ ਕਲਯੁੱਗ ਆ ਗਿਆ ਭੈਣੇਂ-ਲੋਹੜਾ!" ਸਾਰੇ ਰਾਹ ਹੀ ਸੰਤੀ ਉਸ ਨੂੰ ਫ਼ੂਕ ਭਰਦੀ ਆਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">----<span style="mso-tab-count: 1"> </span></span><span style="mso-bidi-font-family: Raavi"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬਹੂ ਨੂੰ ਫਿਰ ਬਾਲ-ਬੱਚਾ ਹੋਣ ਵਾਲਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੀਜਾ ਮਹੀਨਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਰਸੋਈ ਵਿਚ ਕੋਈ ਚੱਕਣ-ਧਰਨ ਕਰ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਗੁੱਸੇ ਨਾਲ ਦਧਨ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਭੂਤਰੀ ਜੰਗੀਰੋ ਅੰਦਰ ਆਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪੂਰੇ ਕਰੋਧ ਅਤੇ ਜੋਰ ਨਾਲ ਉਸ ਨੇ ਘੋਟਣਾ ਚੁੱਕ ਕੇ ਬਹੂ ਦੇ ਸਿਰ ਵਿਚ ਮਾਰਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬਹੂ ਦੇ ਹੋਸ਼ ਪਹਿਲੀ ਸੱਟ ਨਾਲ ਹੀ ਉੱਡ ਗਏ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਕਿਸੇ ਪੱਥਰ ਵਾਂਗ ਧਰਤੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਵਿਛ ਗਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਈ ਬਹੂ ਦੇ ਕਈ ਵਾਰ ਜੰਗੀਰੋ ਨੇ ਹੋਰ ਕੀਤੇ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਉਸ ਦੇ ਮੂੰਹੋਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਹਾਏ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਵੀ ਨਾ ਨਿਕਲੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸ਼ਾਇਦ ਮਰ ਗਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸਿਰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚੋਂ ਲਹੂ ਦਾ ਖਾਲ ਤੁਰ ਪਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਸੰਤੀ ਨੇ ਦੁਹਾਈ ਦਿੱਤੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਪਿੰਡ ਇਕੱਠਾ ਹੋ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਬਹੂ ਸੱਚ ਹੀ ਮਰ ਚੁੱਕੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕਿਸੇ ਦੀ ਖਬਰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਪੁਲੀਸ ਪੁੱਜ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਲਾਸ਼ ਕਬਜ਼ੇ ਵਿਚ ਕਰ ਲਈ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਮੁੰਡੇ ਅਤੇ ਜੰਗੀਰੋ ਨੂੰ ਗ੍ਰਿਫ਼ਤਾਰ ਕਰ ਲਿਆ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪੁੱਛ-ਦੱਸ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਮੁੰਡੇ ਦਾ ਤਾਂ ਰੱਸਾ ਲਾਹ ਦਿੱਤਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਜੰਗੀਰੋ ਨੂੰ ਹੱਥਕੜੀ ਲਾ ਕੇ ਧਰਮਸਾਲਾ ਵਿਚ ਬਿਠਾ ਲਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਨੂੰਹਾਂ ਸੱਸਾਂ ਲੜਦੀਆਂ ਤਾਂ ਸੁਣੀਆਂ ਸੀ-ਪਰ ਆਹ ਅਨਰਥ ਨ੍ਹੀ ਸੁਣਿਆਂ-ਹਾਏ ਹਾਏ ਨੀ ਕਲਜੋਗਣੇਂ! ਤੈਨੂੰ ਸੋਨੇ ਅਰਗੀ ਸਾਊ ਨੂੰਹ ਮਾਰਦੀ ਨੂੰ ਤਰਸ ਨਾ ਆਇਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਕਾਹਨੂੰ ਭਾਈ-ਕਲਯੁਗ ਐ ਕਲਯੁਗ!" ਸੰਤੀ ਜੰਗੀਰੋ ਦੇ ਮੂੰਹ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚ ਹੱਥ ਦੇਣ ਤੱਕ ਜਾਂਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਠਾਣੇਦਾਰਾ-ਜੇ ਤੂੰ ਮੇਰਾ ਧਰਮ ਦਾ ਪੁੱਤ ਐਂ ਤਾਂ ਏਸ ਕਲਜੋਗਣ ਨੂੰ ਫਾਹਾ ਲੁਆ ਦੇਹ!" ਸੰਤੀ ਨੇ ਕਿਹਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">----<span style="mso-tab-count: 1"> </span></span><span style="mso-bidi-font-family: Raavi"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜੰਗੀਰੋ ਮੁਤਰ-ਮੁਤਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਮਜੌਰਾਂ ਦੀ ਮਾਂ ਵਾਂਗ ਸੰਤੀ ਵੱਲ ਘੋਰ ਹੈਰਾਨ ਤੱਕ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਨੂੰ ਸਮਝ ਨਹੀਂ ਆ ਰਹੀ ਸੀ ਕਿ ਹਮੇਸ਼ਾ ਉਸ ਦੀ ਮੱਦਦਗਾਰ ਰਹੀ ਸੰਤੀ ਅੱਜ ਕੀ ਬੱਕੜਵਾਹ ਕਰ ਰਹੀ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਰਿਸ਼ਤਿਆਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚ ਭਾਨੀ ਮਾਰਨ ਵਾਲਿਆਂ ਤੇ ਲਾਈਲੱਗਾਂ ਨਾਲ ਇਉਂ ਈ ਹੁੰਦੀ ਐ!" ਸੰਤੀ ਨੇ ਜੰਗੀਰੋ ਦੇ ਕਾਫ਼ੀ ਨਜ਼ਦੀਕ ਹੋ ਕੇ ਕੰਨ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚ ਕਿਹਾ ਤਾਂ ਜੰਗੀਰੋ ਦੇ ਕੰਨ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਟੱਕ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਦੇਣੇ ਖੁੱਲ੍ਹ ਗਏ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਅਸਲ ਵਿਚ ਜੰਗੀਰੋ ਨੇ ਸੰਤੀ ਦੇ ਭਤੀਜੇ ਦੇ ਸਾਕ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚ ਭਾਨੀ ਮਾਰੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਰਿਸ਼ਤਾ ਨਹੀਂ ਹੋਣ ਦਿੱਤਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਸੰਤੀ ਚੁੱਪ ਕਰ ਗਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਨੇ ਜ਼ਾਹਿਰ ਨਾ ਹੋਣ ਦਿੱਤਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਬਦਲਾ ਲੈਣ ਦੀ ਠਾਣ ਲਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਸੰਤੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬਾਖਰੂ-ਬਾਖਰੂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕਰਦੀ ਘਰ ਨੂੰ ਜਾ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜੰਗੀਰੋ ਅੱਡੀਆਂ ਅੱਖਾਂ ਨਾਲ ਜਾਂਦੀ ਸੰਤੀ ਨੂੰ ਤੱਕ ਰਹੀ ਸੀ! </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span></span></p>Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-66872191331871766802009-04-13T12:14:00.000-07:002009-04-13T12:16:19.472-07:00ਖਾਲਸੇ ਦੇ ਸਿਰਜਣਾ ਦਿਵਸ ਅਤੇ ਵਿਸਾਖੀ ਦੀ ਲੱਖ-ਲੱਖ ਵਧਾਈ ਹੋਵੇ<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQmYJ3ApNndqW1qd9Mwb-gpnuo9nJw0_9b3VfaDVBtBcN_CBN1b1nmiqz7nY7j4ia3Q_q2PDaIM_3oV1upZBrXF8AmNZm0dXg7ZOqEEGlY1xuRjNQ5i5cVpedx1-v-TTpBJr6VO1cKGtU/s1600-h/Visakhi+Mubarak.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5324256674612391810" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; CURSOR: hand; HEIGHT: 200px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQmYJ3ApNndqW1qd9Mwb-gpnuo9nJw0_9b3VfaDVBtBcN_CBN1b1nmiqz7nY7j4ia3Q_q2PDaIM_3oV1upZBrXF8AmNZm0dXg7ZOqEEGlY1xuRjNQ5i5cVpedx1-v-TTpBJr6VO1cKGtU/s400/Visakhi+Mubarak.jpg" border="0" /></a><br /><div></div>Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-29736353230759299482009-03-01T12:49:00.001-08:002009-03-01T12:51:12.891-08:00ਅੱਜ ਦੇ ਧਰਮਰਾਜ - ਕਹਾਣੀ<p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><strong><span style="font-size:130%;color:#ff0000;">ਅੱਜ ਦੇ ਧਰਮਰਾਜ</span></strong></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"></span> </p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜਦੋਂ ਦੇ ਪੰਜਾਬ ਦੇ ਹਾਲਾਤ ਕੁਝ ਸੁਧਰੇ ਸਨ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸੱਥਾਂ ਅਤੇ ਖੁੰਢਾਂ ਦੀ ਰੌਣਕ ਮੁੜ ਪਰਤ ਆਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਢਾਣੀਆਂ ਫਿਰ ਜੁੜ ਕੇ ਬੈਠਣ ਲੱਗ ਪਈਆਂ ਸਨ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਜੋ ਤਕਰੀਬਨ ਇਕ ਦਹਾਕੇ ਤੋਂ ਵੀ ਵੱਧ ਸੰਤਾਪ ਪੰਜਾਬ ਨੇ ਆਪਣੇ ਪਿੰਡੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਹੰਢਾਇਆ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਦੀ ਗੱਲ ਵੀ ਕਦੇ ਨਾ ਕਦੇ ਜ਼ਰੂਰ ਤੁਰ ਪੈਂਦੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਪਹਿਲਾਂ ਵਾਲਾ ਮਿਲਵਰਤਣ ਲੋਕਾਂ ਵਿਚ ਰਹਿ ਨਹੀਂ ਗਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕਦੇ-ਕਦੇ ਗੱਲ ਖਹਿਬੜਬਾਜ਼ੀ ਤੱਕ ਵੀ ਪੁੱਜ ਜਾਂਦੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਖਾਸ ਕਰਕੇ ਕਾਮਰੇਡ ਸੁੱਚਾ ਸਿੰਘ ਕਿਸੇ ਇਕੱਲੇ-ਦੁਕੱਲੇ ਸਿੱਖ ਗੱਭਰੂ ਨੂੰ ਢਾਣੀ ਵਿਚ ਦੇਖ ਕੇ ਸਿੰਗੜੀ ਛੇੜਨੋਂ ਬਾਜ਼ ਨਾ ਆਉਂਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਲੈ ਬਈ ਹੁਣ ਪੰਜਾਬ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚ ਪੂਰੀ ਅਮਨ ਸ਼ਾਂਤੀ ਐ-ਜਾਣੀਂ ਦੀ ਮਸਾਂ ਈ ਸੁਖ ਦਾ ਸਾਹ ਆਇਐ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਕਿੰਨਾਂ ਕੁ ਚਿਰ---</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕੋਈ ਤੱਤੇ ਸੁਭਾਅ ਵਾਲਾ ਗੱਭਰੂ ਬੋਲਣੋ ਨਾ ਰਹਿ ਸਕਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕਾਮਰੇਡ ਦੀ ਰੜਕਵੀਂ ਗੱਲ ਫ਼ੱਟ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਮਿਰਚਾਂ ਵਾਂਗ ਲੱਗਦੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਐਨਾਂ ਤਾਂ ਮੈਨੂੰ ਪਤਾ ਨ੍ਹੀ-ਇਕ ਆਰੀ ਤਾਂ ਓਸ ਗੱਲ ਦੇ ਆਖਣ ਮਾਂਗੂੰ ਜੜਤੇ ਕੋਕੇ!"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਕਦੇ ਲਹਿਰਾਂ ਵੀ ਖਤਮ ਹੋਈਐਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਤਰਾਅ-ਚੜ੍ਹਾਅ ਤਾਂ ਆਉਂਦੇ ਈ ਰਹਿੰਦੇ ਐ-ਕਦੇ ਦਾਦੇ ਦੀਆਂ ਕਦੇ ਪੋਤੇ ਦੀਆਂ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਤੂੰ ਦੱਸ ਬਈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੂੰ ਦਾਦੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚ ਐਂ ਕਿ ਪੋਤੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚ ਐਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਐਥੇ ਬੈਠ ਕੇ ਜਾਭਾਂ ਮਾਰਨ ਜੋਗੈਂ-ਜਾਂ ਤਾਂ ਚੱਕ ਏ ਕੇ ਸੰਤਾਲੀ-ਫੇਰ ਦੇਖੀਏ ਤੇਰਾ ਵੀ ਦਿਲ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕਾਮਰੇਡ ਲੂਤੀ ਲਾਈ ਰੱਖਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਤੇ ਥੋਥੋਂ ਜਾਭਾਂ ਦਾ ਭੇੜ੍ਹ ਵੀ ਨਾ ਹੋਇਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਦੋਂ ਤਾਂ ਤੀਮੀਆਂ ਦੀਆਂ ਤੰਬੀਆਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚ ਲੁਕੇ ਰਹਿੰਦੇ ਸੀ-ਜਦੋਂ ਥੋਡਾ ਪਤੰਦਰ ਜਿਉਂਦਾ ਸੀ ਤੇ ਹਿੱਟ ਲਿਸਟਾਂ ਬਣਦੀਆਂ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਦੋਂ ਤਾਂ ਸਾਲਿਓ ਟੌਲੈਟਾਂ ਵੀ ਘਰੇ ਈ ਪੱਟਵਾ ਲਈਆਂ ਸੀ-ਉਦੋਂ ਖੜ੍ਹਦੇ ਖਾਂ ਪਿਉ ਮੂਹਰੇ-ਹੁਣ ਮਰੇ ਤੋਂ ਸ਼ੇਰ ਬਣਦੇ ਓਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਜਰੂਰੀ ਨਹੀਂ ਬਈ ਗੋਲੀ ਦਾ ਜਵਾਬ ਗੋਲੀ ਨਾਲ ਦਿੰਦੇ-ਲੋਕ ਨਾਲ ਤੋਰੇ ਬਿਨਾਂ ਕੋਈ ਲਹਿਰ ਸਿਰੇ ਲੱਗੀ ਐ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕਾਮਰੇਡ ਆਖਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਤੇ ਤੁਸੀਂ ਤਾਂ ਰਾਜ ਲਈ ਬੈਠੇ ਐਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਥੋਡੇ ਕੋਲੋਂ ਬਣਿਆਂ ਬਣਾਇਆ ਰੂਸ ਨ੍ਹੀ ਰੱਖਿਆ ਗਿਆ-ਸਾਰਾ ਈ ਖੱਖੜੀਏਂ ਕਰਵਾ ਲਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਤੇ ਤੁਸੀਂ ਤਾਂ ਖ਼ਾਲਿਸਤਾਨ ਲੈ ਲਿਆ ਹੋਊ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕਾਮਰੇਡ ਘਰੋੜਵੀਂ ਗੱਲ ਆਖਣੋਂ ਨਾ ਰਹਿ ਸਕਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਗੱਲ ਐਸੀ ਵਿਗੜਦੀ ਕਿ ਸਾਰਾ ਆਂਢ-ਗੁਆਂਢ ਇਕੱਠਾ ਹੋ ਜਾਂਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਕੀ ਗੱਲ ਐ ਬਈ ਜੁਆਨੋ - ਰੌਲਾ ਕਰਦੇ ਓਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਮੱਲ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜਿਹਨਾਂ ਦੇ ਦਰਵਾਜੇ ਅੱਗੇ ਖੁੰਢ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਰੌਲਾ ਸੁਣ ਕੇ ਬਾਹਰ ਆ ਜਾਂਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਕੁਛ ਨ੍ਹੀ ਤਾਇਆ ਜੀ-ਆਹ ਕਾਮਰੇਟ ਈ ਹਮੇਸ਼ਾ ਵੱਢਵੀਂ ਕਰਦੈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਕਿਉਂ ਉਏ ਸੁੱਚਿਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? '</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕੱਲਾ ਕਹਿਰਾ ਦੇਖ ਕੇ ਪੰਗਾ ਲੈ ਲੈਨੈਂ-ਤੇ ਜਦੋਂ ਦੋ-ਚਾਰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕੱਠੇ ਹੋ ਜਾਂਦੇ ਐ-ਫੇਰ ਚੱਡਿਆਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚ ਪੂਛ ਦੇ ਕੇ ਹਵਾ ਹੋ ਜਾਨੈਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਪੁੱਛਦਾ ਤਾਂ ਕਾਮਰੇਡ ਦੰਦੀਆਂ ਜਿਹੀਆਂ ਕੱਢ ਕੇ ਚੁੱਪ ਕਰ ਜਾਂਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਖਬਰਦਾਰ ਜੇ ਸਾਡੇ ਘਰ ਮੂਹਰੇ ਖਰੂਦ ਕੀਤੈ ਤਾਂ-ਮਾਰ ਮਾਰ ਰੈਂਗੜੇ ਘੀਸਵਲ ਕੱਢਦੂੰ!" ਮੱਲ ਪੈਰਾਂ ਹੇਠੋਂ ਮਿੱਟੀ ਕੱਢਣ ਲੱਗ ਪੈਂਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਇਹਦੀਆਂ ਵਿੰਗੀਆਂ ਜੀਆਂ ਲੱਤਾਂ ਤਾਇਆ ਜੀ ਮੈਨੂੰ ਕਦੇ ਵੱਢਣੀਆਂ ਈ ਪੈਣੀਐਂ-ਉਦੋਂ ਉਸ ਬਾਪੂ ਦੇ ਡਰ ਤੋਂ ਦਾਹੜ੍ਹੀਆਂ ਵੀ ਵਧਾ ਗਏ-ਤੇ ਹੁਣ ਮਰੇ ਤੋਂ ਖੁੱਡਿਆਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚੋਂ ਨਿਕਲ-ਨਿਕਲ ਕੇ ਬਾਂਗਾਂ ਦਿੰਦੇ ਐ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਮੁੰਡਾ ਕਾਫ਼ੀ ਜਲਾਲ ਫੜ ਜਾਂਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਵੱਢਦੂਗਾ ਲੱਤਾਂ ਇਹੇ ਵੱਡਾ ਨਗੌਰੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਲੋਕ ਇਕੱਠੇ ਹੋਏ ਦੇਖ ਕੇ ਕਾਮਰੇਡ ਡਰੇ ਹੋਏ ਕੁੱਤੇ ਵਾਂਗ ਦੰਦੀਆਂ ਜਿਹੀਆਂ ਚਿੜਾਉਣ ਲੱਗ ਪੈਂਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਚੱਲੋ ਛੱਡੋ ਬਈ ਮੁੰਡਿਓ ਰੌਲੇ ਗੌਲੇ ਨੂੰ-ਮੱਲ ਤੋਂ ਇਹਦੀ ਘਾਣੀਂ ਸੁਣੋਂ! ਆ ਬਈ ਮੱਲ ਸਿਆਂ ਸੁਣਾ ਕੇਰਾਂ ਹੱਡਬੀਤੀ!" ਘੁੱਕੀ ਅਮਲੀ ਬੋਲਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਮੱਲ ਦੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਮਰਨ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਵਾਲੀ ਗੱਲ ਬੜੀ ਦਿਲਚਸਪੀ ਨਾਲ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕੰਨ ਲਾ ਕੇ ਸੁਣਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਮੱਲ ਦਾ ਅਸਲ ਨਾਂ ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੜਾ ਭਗਤ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਫ਼ੱਕਰ ਬੰਦਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸਾਰੀ ਉਮਰ ਉਸ ਨੇ ਹੱਡ ਤੋੜਵੀਂ ਮਿਹਨਤ ਕੀਤੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਮਿੱਟੀ ਨਾਲ ਮਿੱਟੀ ਹੋਇਆ ਰਿਹਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਇਕ ਰਾਤ ਖੇਤੋਂ ਵੱਟਾਂ ਪਾ ਕੇ ਮੁੜਿਆ ਤਾਂ ਸਖ਼ਤ ਬਿਮਾਰ ਹੋ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਦੋ-ਤਿੰਨ ਦਿਨ ਪਿੰਡ ਦੇ ਡਾਕਟਰ ਤੋਂ ਹੀ ਇਲਾਜ ਕਰਵਾਉਂਦੇ ਰਹੇ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪਰ ਅਖੀਰ ਚੌਥੀ ਰਾਤ ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਅਕਾਲ ਚਲਾਣਾਂ ਕਰ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਘਰ ਵਿਚ ਰੋਣ ਪਿੱਟਣ ਪੈ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਦੋ ਜੁਆਨ ਪੁੱਤਾਂ ਦਾ ਪਿਉ ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਇਕੱਲਿਆਂ ਛੱਡ ਜਹਾਨੋਂ ਕੂਚ ਕਰ ਗਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਲਾਗੀ ਰਿਸ਼ਤੇਦਾਰਾਂ ਵੱਲ ਨੂੰ ਤੋਰ ਦਿੱਤਾ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਸਵੇਰੇ ਸਾਝਰੇ ਹੀ ਸਸਕਾਰ ਦੀਆਂ ਤਿਆਰੀਆਂ ਹੋਣ ਲੱਗ ਪਈਆਂ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚਿਖ਼ਾ ਲਈ ਲੱਕੜ-ਤਿੰਬੜ ਸ਼ਮਸ਼ਾਨ-ਭੂਮੀ ਪਹੁੰਚਣਾ ਸ਼ੁਰੂ ਹੋ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸਾਰੀ ਤਿਆਰੀ ਮੁਕੰਮਲ ਹੋ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੱਸ! ਹੁਣ ਸਿਰਫ਼ ਰਿਸ਼ਤੇਦਾਰਾਂ ਦੀ ਉਡੀਕ ਹੋਣ ਲੱਗ ਪਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਨੇੜਲੇ ਪਿੰਡਾਂ ਦੇ ਰਿਸ਼ਤੇਦਾਰ ਤਾਂ ਪਹੁੰਚਣੇਂ ਵੀ ਸ਼ੁਰੂ ਹੋ ਗਏ ਸਨ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਚਿੱਟਾ ਦਿਨ ਚੜ੍ਹ ਆਇਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਨੀ ਮੈਨੂੰ ਇਉਂ ਲੱਗਿਐ-ਜਿਮੇਂ ਮੱਲ ਸਿਉਂ ਦਾ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਗੂਠਾ ਹਿੱਲਿਆ ਹੁੰਦੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਇਕ ਬਿਰਧ ਮਾਈ ਨੇ ਅਜੀਬ ਹੀ ਅਕਾਸ਼ਬਾਣੀ ਕੀਤੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਮੱਲ ਦੇ ਘਰਵਾਲੀ ਸੀਬੋ ਮੱਲ ਦੇ ਪੈਰਾਂ ਵੱਲ ਬੈਠੀ ਰੋਈ ਜਾ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜੀਵਨ ਸਾਥੀ ਸਦਾ ਲਈ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਅਲਵਿਦਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜਿਉਂ ਆਖ ਗਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਦੂਰ ਬੈਠੇ ਬੰਦੇ-ਬੁੜ੍ਹੀਆਂ ਲਾਸ਼ ਕੋਲ ਭੱਜ ਕੇ ਆਏ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਇਕ ਅਚੰਭਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸਾਰੇ ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਦੇ ਪੈਰ ਵੱਲ ਸ਼ਿਸ਼ਤ ਬੰਨ੍ਹ ਕੇ ਤੱਕ ਰਹੇ ਸਨ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਅੰਮਾਂ ਜੀ ਥੋਨੂੰ ਭੁਲੇਖਾ ਲੱਗਿਆ ਹੋਣੈਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕਿਸੇ ਨੇ ਕਿਹਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਗਿਆ ਕੌਣ ਮੁੜਦੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਭਾਈ ਰੱਬ ਦੇ ਘਰ ਦਾ ਕੋਈ ਪਤਾ ਨ੍ਹੀ!"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਹਰ ਭਾਵੈ ਬਿਨ ਸਾਸ ਤੇ ਰਾਖੈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਗਿਆਨੀ ਨੇ ਬਾਣੀ ਦੀ ਉਦਾਹਰਣ ਦਿੱਤੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਨੀ ਸਹੁੰ ਵੀਰ ਦੀ-ਮੈਂ ਆਪਣੀਆਂ ਅੱਖਾਂ ਨਾਲ ਦੇਖਿਐ-ਮੈਂ ਕਿਤੇ ਝੂਠ ਬੋਲਦੀ ਐਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਮਾਈ ਅੱਖੀਂ ਦੇਖਿਆ ਸੱਚ ਬਿਆਨ ਕਰ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਫਿਰ ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਦਾ ਪੈਰ ਹਿੱਲਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸਾਰੇ ਪ੍ਰੀਵਾਰ ਵਿਚ ਖੁਸ਼ੀ ਅਤੇ ਹੈਰਾਨੀ ਦੀ ਲਹਿਰ ਦੌੜ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਇਹ ਸਾਰਿਆਂ ਨੇ ਅੱਖੀਂ ਪ੍ਰਤੱਖ ਦੇਖਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਹਾੜ੍ਹੇ ਵੇ ਕੋਈ ਡਾਕਦਾਰ ਨੂੰ ਬੁਲਾਓ!" ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਦੀ ਘਰਵਾਲੀ ਨੇ ਦੁਹਾਈ ਦਿੱਤੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕੋਈ ਡਾਕਟਰ ਵੱਲ ਨੂੰ ਦੌੜ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸਾਰੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਵਾਹਿਗੁਰੂ-ਵਾਹਿਗੁਰੂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜਪਣ ਲੱਗ ਪਏ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਡਾਕਟਰ ਪਹੁੰਚਣ ਤੋਂ ਪਹਿਲਾਂ ਹੀ ਮੱਲ ਸਿੰਘ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸਤਿਨਾਮ-ਸਤਿਨਾਮ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕਰਦਾ ਉਠ ਬੈਠਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕੁਝ ਡਰੇ ਹੋਏ ਅਤੇ ਕੁਝ ਹੈਰਾਨਗੀ ਨਾਲ ਉਸ ਨੂੰ ਹੱਥ ਲਾ-ਲਾ ਕੇ ਦੇਖ ਰਹੇ ਸਨ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਸੱਚਮੁੱਚ ਹੀ ਹਰੀ-ਕਾਇਮ ਸੀ! ਸਾਰੇ ਰਿਸ਼ਤੇਦਾਰ ਹੱਸਦੇ-ਖੇਡਦੇ ਵਾਪਿਸ ਪਰਤ ਗਏ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਦਿਨ ਤੋਂ ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਨੇ ਚਿੱਟਾ ਚੋਲਾ ਸਜਾ ਲਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਅੰਮ੍ਰਿਤਪਾਨ ਕਰ ਲਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਸਵੇਰੇ ਸ਼ਾਮ ਗੁਰਦੁਆਰੇ ਜਾਂਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਗੁਰਬਾਣੀ ਸੁਣਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕੀਰਤਨ ਸਰਵਣ ਕਰਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਇਕ ਦਿਨ ਉਸ ਨੇ ਆਪਣੇ ਦੋਨਾਂ ਪੁੱਤਾਂ ਨੂੰ ਕੋਲ ਬੁਲਾ ਕੇ ਆਖਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਲੈ ਸ਼ੇਰੋ! ਮੈਂ ਬਹੁਤ ਕਮਾਈ ਕਰ ਲਈ-ਹੁਣ ਮੈਂ ਕੰਮ ਨੂੰ ਹੱਥ ਨ੍ਹੀ ਲਾਉਣਾ-ਮੈਂ ਤਾਂ ਗੁਰੂ ਦੇ ਲੜ ਲੱਗ ਗਿਆ-ਤੁਸੀਂ ਸ਼ੇਰੋ ਹੁਣ ਆਪਣਾ ਕਾਰੋਬਾਰ ਸਾਂਭੋ!"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਅੱਛਾ ਬਾਪੂ ਜੀ!" ਮੁੰਡੇ ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਦੇ ਬੜੇ ਹੀ ਨੇਕ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੀਬੇ ਸਨ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਉਤਲੇ ਕੰਮਾਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਹੋ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਮੁੰਡਿਆਂ ਦੀ ਰੋਟੀ ਖੇਤ ਪਹੁੰਚਦੀ ਕਰ ਦਿੰਦਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜਾਂ ਫਿਰ ਗੁਰਬਾਣੀ ਉਚਾਰਨ ਕਰਦਾ ਪਸ਼ੂਆਂ ਨੂੰ ਪੱਠੇ-ਦੱਥੇ ਪਾ ਛੱਡਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਹਾਂ ਬਈ ਗੱਭਰੂਓ! ਥੁੱਕੋ ਗੁੱਸਾ ਤੇ ਧਿਆਨ ਦੇਵੋ ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਦੀ ਗੱਲ ਵੱਲੀਂ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਘੁੱਕੀ ਅਮਲੀ ਨੇ ਫਿਰ ਕਿਹਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਨੇ ਕਹਿਣਾ ਸ਼ੁਰੂ ਕੀਤਾ:</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਲੈ ਭਾਈ ਮੈਨੂੰ ਦੋ ਜਾਣੇਂ ਲੈਣ ਆ ਗਏ-ਕਹਿੰਦੇ ਚੱਲ ਬਈ ਮੱਲ ਸਿਆਂ ਤੇਰੀ ਜੀਵਨ ਯਾਤਰਾ ਖਤਮ ਹੋ ਗਈ ਤੇ ਚੱਲ ਤੈਨੂੰ ਧਰਮਰਾਜ ਨੇ ਬੁਲਾਇਐ-ਤੇ ਭਾਈ ਮੈਨੂੰ ਡੱਡ ਮਾਂਗੂੰ ਚੱਕ ਕੇ ਲੈ ਤੁਰੇ-ਤੇ ਭਾਈ ਮੈਂ ਉਹਨਾਂ ਦੀਆਂ ਵੱਡੀਆਂ ਵੱਡੀਆਂ ਬਾਂਹਾਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚ ਤੋਰੀ ਮਾਂਗੂੰ ਲਮਕਾਂ-ਫੇਰ ਭਾਈ ਮੈਨੂੰ ਖਾਅਸਾ ਚਿਰ ਤੋਰੀ ਗਏ-ਤੋਰੀ ਗਏ-ਤੇ ਗਾਹਾਂ ਜਾ ਕੇ ਇਕ ਸੂਈ ਦੇ ਨੱਕੇ ਜਿੱਡੀ ਦਰਵਾਜੀ ਜਿਹੀ ਆਈ ਤੇ ਭਾਈ ਮੈਨੂੰ ਖਿੱਚ ਕੇ ਮਸਾਂ ਉਸ ਦਰਵਾਜੀ ਜੀ ਵਿਚੋਂ ਦੀ ਪਾਰ ਕੱਢਿਆ-ਮੇਰੇ ਤਾਂ ਭਾਈ ਛਿੱਲਤੇ ਉਹਨਾਂ ਨੇ ਪਾਸੇ-ਤੇ ਅੱਗੇ ਜਾਕੇ ਭਾਈ ਬੜੀ ਠੰਢੀ ਸ਼ਾਂਤ ਜਗਾਹ-ਬਲਾਅ ਸੋਹਣੀਆਂ-ਸੋਹਣੀਆਂ ਦਰੀਆਂ ਗਲੀਚੇ ਵਿਛੇ ਹੋਏ-ਤੇ ਅੱਗੇ ਜਾ ਕੇ ਭਾਈ ਕੀ ਹੋਇਆ-ਐਥੋਂ ਲੈ ਕੇ ਆਪਣੀ ਹੱਡਾਂਰੋੜੀ ਜਿੰਨੀ ਵਾਟ ਮੈਨੂੰ ਫਿਰ ਤੋਰ ਕੇ ਲੈ ਕੇ ਗਏ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਨੇ ਸਾਹ ਲੈ ਕੇ ਫਿਰ ਬੋਲਣਾ ਸ਼ੁਰੂ ਕੀਤਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਲੈ ਬਈ ਫੇਰ ਮੈਨੂੰ ਧਰਮਰਾਜ ਦੀ ਕਚਿਹਰੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚ ਪੇਸ਼ ਕੀਤਾ-ਉਸ ਦੇ ਭਾਈ ਲਾਲ ਕੱਪੜੇ ਪਾਏ ਹੋਏ-ਖੁੱਲ੍ਹ ਚਿੱਟਾ ਦਾਹੜਾ-ਚਿਹਰੇ ਤੋਂ ਜਾਣੀਂ ਦੀ ਨੂਰ ਵਰ੍ਹੇ-ਉਹਦੇ ਅੱਗੇ ਭਾਈ ਫਾਈਲਾਂ ਦਾ ਢੇਰ ਲੱਗਿਆ ਹੋਇਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਹਾਂ ਬਈ ਇਹ ਕੌਣ ਐਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਧਰਮਰਾਜ ਨੇ ਭਾਈ ਜਿਹੜੇ ਮੈਨੂੰ ਲੈ ਕੇ ਗਏ ਸੀ-ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਪੁੱਛਿਆ-ਤੇ ਇਕ ਨੇ ਦੱਸਿਆ ਕਿ ਤਖਤੂਪੁਰੇ ਆਲਾ ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਐ ਜੀ-ਤੇ ਰੱਬ ਥੋਡਾ ਭਲਾ ਕਰੇ-ਧਰਮਰਾਜ ਬੜੀ ਧਹੱਮਲ ਨਾਲ ਬੋਲਿਆ-ਉਏ ਇਹਨੂੰ ਅਜੇ ਕਾਹਨੂੰ ਲੈ ਆਏ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਇਹਦੀ ਅਜੇ ਬਥੇਰੀ ਉਮਰ ਪਈ ਐ-ਤੁਸੀਂ ਲੋਪੋ ਆਲੇ ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਨੂੰ ਲੈ ਕੇ ਆਓ-ਇਹਨੂੰ ਛੱਡ ਦਿਓ-ਤੇ ਲੈ ਭਾਈ ਉਹਨਾਂ ਨੇ ਮੈਨੂੰ ਉਥੋਂ ਉਸੇ ਟੈਮ ਈ ਮੋੜ ਲਿਆ ਤੇ ਵੱਡੇ ਸਾਰੇ ਦਰਵਾਜੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਲਿਆ ਕੇ ਧੱਕਾ ਦੇ ਦਿੱਤਾ-ਤੇ ਜਦੋਂ ਭਾਈ ਮੈਨੂੰ ਧਰਤੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਤੇ ਪਹੁੰਚ ਕੇ ਕਿਤੇ ਸੁਰਤ ਆਈ ਤਾਂ ਮੇਰੇ ਆਸੇ ਪਾਸੇ ਤਾਂ ਲੱਗਿਆ ਪਿਆ ਮੇਲਾ! ਤੇ ਲੋਕੀ ਮੈਨੂੰ ਹੱਥ ਲਾ-ਲਾ ਕੇ ਦੇਖਣ-ਨਾਲੇ ਮੈਨੂੰ ਦੱਸਣ ਅਖੇ ਮੱਲ ਸਿਆਂ ਤੇਰਾ ਤਾਂ ਦਿਹਾਂਤ ਹੋ ਗਿਆ ਸੀ-ਬੱਸ ਭਾਈ ਆਪਾਂ ਤਾਂ ਉਸੀ ਦਿਨ ਤੋਂ ਸਭ ਕਾਅਸੇ ਤੋਂ ਸਨਿਆਸ ਲੈ ਲਿਆ-ਤੇ ਗੁਰਬਾਣੀ ਵੱਲ ਰੁੱਖ ਕਰ ਲਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਤੇ ਮੱਲ ਸਿਆਂ-ਤੂੰ ਧਰਮਰਾਜ ਕੋਲੋਂ ਕੋਈ ਮੁਆਵਜ਼ਾ ਨ੍ਹੀ ਮੰਗਿਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਕਾਮਰੇਡ ਟਾਂਚ ਕਰਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਰੱਬ ਤੋਂ ਡਰਿਆ ਕਰ ਉਏ ਪੋਪਲਾ ਜਿਆ! ਜੀਹਨੂੰ ਜਾਨ ਦੇਣੀਂ ਐਂ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਅਮਲੀ ਫ਼ਿਟਕਾਰ ਪਾਉਂਦਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਇਕ ਦਿਨ ਸਵੇਰੇ ਤਿੰਨ ਵਜੇ ਮੱਲ ਸਿੰਘ "ਮੈਦਾਨ ਮਾਰਨ" ਜਾ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਪੁਰਾਣੇ ਘੁਲਾੜ੍ਹੇ ਕੋਲੋਂ ਉਸ ਨੂੰ ਕੁਝ ਅਵਾਜ਼ਾਂ ਸੁਣਾਈ ਦਿੱਤੀਆਂ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਨੇ "ਸਤਿਨਾਮ-ਵਾਹਿਗੁਰੂ" ਦਾ ਜਾਪ ਹੌਲੀ ਕਰ ਦਿੱਤਾ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਫਿਰ ਕੁਝ ਗਾਹਲਾਂ ਉਸ ਦੇ ਕੰਨੀਂ ਪਈਆਂ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਨੂੰ ਸ਼ੱਕ ਪਿਆ ਕਿ ਗਾਹਲਾਂ ਵਿਚ ਸ਼ਰਾਬ ਬੋਲ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਰੁਕ ਕੇ ਗੌਰ ਨਾਲ ਉਧਰ ਤੱਕਣ ਲੱਗ ਪਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਦੂਰ ਸਿਰਫ਼ ਇਕ ਬੈਟਰੀ ਦਾ ਚਾਨਣ ਹੀ ਨਜ਼ਰ ਆ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੈਟਰੀ ਕਦੇ ਜਗ ਅਤੇ ਕਦੇ ਬੁਝ ਜਾਂਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਫਿਰ "ਟੀਂਅ--!" ਕਰਦੀ ਗੋਲੀ ਦੀ ਆਵਾਜ਼ ਆਈ ਅਤੇ ਨਾਲ ਹੀ ਕਿਸੇ ਮਨੁੱਖ ਦੀ ਚੰਘਿਆੜ---! ਉਹ ਪਾਣੀ ਵਾਲਾ ਲੀਟਰ ਸੁੱਟ ਕੇ ਸਿਰ ਤੋੜ ਉਧਰ ਨੂੰ ਦੌੜ ਪਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੈਟਰੀ ਫਿਰ ਜਗੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਦਿਲ ਕੰਬਾਊ ਦ੍ਰਿਸ਼ ਦੇਖ ਕੇ ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਠਠੰਬਰ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਇਕ ਨੌਜਵਾਨ ਟਾਹਲੀ ਨਾਲ ਨਰੜਿਆ ਹੋਇਆ ਸੀ ਅਤੇ ਉਸ ਦੀ ਛਾਤੀ ਵਿਚੋਂ ਖ਼ੂਨ ਦਾ ਫ਼ੁਆਰਾ ਚੱਲ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਦੇ ਕੇਸ ਖੁੱਲ੍ਹੇ ਅਤੇ ਸਿਰ ਇਕ ਪਾਸੇ ਨੂੰ ਲੁੜਕਿਆ ਹੋਇਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸਾਹਮਣੇਂ ਪੁਲੀਸ ਖੜ੍ਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।<span style="mso-spacerun: yes"> </span></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਉਏ ਦੁਸ਼ਟੋ! ਇਹ ਕੀ ਕਹਿਰ ਢਾਹ ਦਿੱਤਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਇਕ ਰੱਬ ਦਾ ਬੰਦਾ ਟਾਹਲੀ ਨਾਲ ਨੂੜ ਕੇ ਮਾਰ ਦਿੱਤਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਹ ਬੱਦਲ ਵਾਂਗ ਗਰਜਦਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸਾਹਣ ਵਾਂਗ ਧੁੱਸ ਦੇਈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਬੰਨ੍ਹੇ ਨੌਜਵਾਨ ਵੱਲ ਨੂੰ ਦੌੜਿਆ ਜਾ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਉਏ ਦੁਸ਼ਟੋ---!"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਪੁਲੀਸ ਦੇ ਕੈਂਟਰ ਦੀਆਂ ਬੱਤੀਆਂ ਜਗੀਆਂ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਜਨਾਬ! ਇਸ ਬੁੱਢੇ ਨੇ ਸਾਰਾ ਕੁਛ ਦੇਖ ਲਿਆ!" ਇਕ ਸ਼ਰਾਬੀ ਸਿਪਾਹੀ ਆਪਣੇ ਅਫ਼ਸਰ ਨੂੰ ਦੱਸ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਇਹਦਾ ਵੀ ਧੰਦਾ ਨਬੇੜ ਦਿਓ!" ਕੈਂਟਰ ਅੰਦਰੋਂ ਅਫ਼ਸਰ ਦਾ ਹੁਕਮ ਆਇਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਕੋਈ ਸਬੂਤ ਪਿੱਛੇ ਨਾ ਰਹੇ!"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਜੋ ਹੁਕਮ ਹਜ਼ੂਰ!" ਉਸ ਨੇ ਬੋਤਲ ਰੱਖ ਰਾਈਫ਼ਲ ਫੜ ਲਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਰਾਈਫ਼ਲ ਦੀ ਬਾਇਰਲ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚੋਂ ਨਿਕਲੀ ਗੋਲੀ ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਦੀ ਛਾਤੀ ਭਰਾੜ੍ਹ ਕਰ ਗਈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>"ਵਾਹਿਗੁਰੂ" ਦੀ ਲੰਮੀ ਹੇਕ ਨਿਕਲੀ ਅਤੇ ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਸੁੱਕੀ ਲੱਕੜ ਵਾਂਗ ਉਸ ਨੌਜਵਾਨ ਦੇ ਪੈਰਾਂ ਵਿਚ ਡਿੱਗ ਪਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਜਾ ਕੇ ਦੇਖੋ ਮਰ ਗਿਆ ਕਿ ਨਹੀਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਅੰਦਰੋਂ ਫਿਰ ਅਫ਼ਸਰ ਦਾ ਹੁਕਮ ਆਇਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਨਹੀਂ ਤਾਂ ਇਕ ਗੋਲੀ ਹੋਰ ਮਾਰੋ!"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਜੀ ਹਜ਼ੂਰ!"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਜਦ ਸਿਪਾਹੀ ਨੇ ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਕੋਲ ਜਾ ਕੇ ਦੇਖਿਆ ਤਾਂ ਉਹ ਸਹਿਕ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>"ਸਤਿਨਾਮ-ਵਾਹਿਗੁਰੂ" ਦੀ ਅਵਾਜ਼ ਉਸ ਦੇ ਮੂੰਹ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚੋਂ ਟੁੱਟ-ਟੁੱਟ ਕੇ ਆ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਕਿਉਂ ਬੁੱਢਿਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਲੈ ਲਿਆ ਸੁਆਦ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਬੜਾ ਭੱਜ ਕੇ ਆਇਆ ਸੀ-ਜਿਵੇਂ ਹੱਥ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚ ਸਟੇਨਗੰਨ ਫੜੀ ਹੁੰਦੀ ਐ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਝੂਲਦਾ ਸਿਪਾਹੀ ਵਿਅੰਗਮਈ ਕਹਿ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਉਏ ਆਦਮਖੋਰੋ! ਵਕਤ ਤੋਂ ਪਹਿਲਾਂ ਤਾਂ ਧਰਮਰਾਜ ਵੀ ਕਿਸੇ ਨੂੰ ਨ੍ਹੀ ਬੁਲਾਉਂਦਾ-ਤੇ ਤੁਸੀਂ ਪਲ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚ ਦੋ ਬੰਦੇ ਮਿੱਟੀ ਕਰ ਦਿੱਤੇ! ਹੇ ਸੱਚਿਆ ਪਾਤਿਸ਼ਾਹ! ਇਹਨਾਂ ਪਾਪੀਆਂ ਨੂੰ ਸੁਮੱਤ ਬਖਸ਼-ਵਾ-ਹਿ-ਗੁ-ਰੂ---!" ਤੇ ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਖ਼ਾਮੋਸ਼ ਹੋ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਵਜੂਦੋਂ ਭੌਰ ਉੱਡ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਉਸ ਦੀ ਖਿਲਰੀ ਲਾਸ਼ ਖੇਤ ਵਿਚ ਅਹਿਲ ਪਈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਆਪਣੇ ਖ਼ੂਨ ਨਾਲ ਫ਼ਸਲ ਸਿੰਜ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਜਿਵੇਂ ਮੱਲ ਸਿੰਘ ਕਦੇ ਦਾ ਘੂਕ ਸੁੱਤਾ ਪਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਚੁੱਪ ਚਾਪ!</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>ਅਗਲੇ ਦਿਨ ਅਖਬਾਰਾਂ ਵਿਚ ਖ਼ਬਰ ਸੀ:</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span>-"ਪਿੰਡ ਚਚਰਾੜੀ ਦੇ ਖੇਤਾਂ ਵਿਚੋਂ ਪੁਲੀਸ ਨੇ ਦੋ ਲਾਸ਼ਾਂ ਬਰਾਮਦ ਕਰਕੇ ਕਬਜ਼ੇ ਵਿਚ ਲੈ ਲਈਆਂ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਸਬੰਧਿਤ ਪੁਲੀਸ ਅਫ਼ਸਰ ਨੇ ਆਪਣਾ ਨਾਂ ਗੁਪਤ ਰੱਖਦੇ ਹੋਏ ਦੱਸਿਆ ਕਿ ਇਹ ਅੱਤਿਵਾਦੀਆਂ ਦੀ ਆਪਸੀ ਧੜੇਬੰਦੀ ਦਾ ਸਿੱਟਾ ਹੈ</span><span lang="HI" style="FONT-FAMILY: Mangal; mso-bidi-language: HI">। </span><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi">ਇਸ ਤੋਂ ਇਲਾਵਾ ਪੁਲੀਸ ਨੇ ਲਾਸ਼ਾਂ ਨੂੰ ਲਾਵਾਰਸ ਕਰਾਰ ਦਿੰਦੇ ਹੋਏ ਸਸਕਾਰ ਕਰ ਦਿੱਤਾ--!"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span><span style="mso-spacerun: yes"> </span></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="FONT-FAMILY: Raavi"><span style="mso-tab-count: 1"> </span></span></p>Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-71016248160521852242009-02-13T12:46:00.000-08:002009-02-13T12:53:25.427-08:00ਸ਼ਿਵਚਰਨ ਜੱਗੀ ਕੁੱਸਾ ਦੇ ਪਿਤਾ ਜੀ ਦਾ ਅਕਾਲ ਚਲਾਣਾ<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCsU6DRER4s3Uepz6fC8Pu5Jdg_sCvfdus3Y4uKPWOpqsiCJFoVEeKgM9l3h6GCjaAaci3dzLZhlD3FOdUfyRVLEonPwC7ZGXBkfeBpuYWLXmnhVpy8DPaPyRMznVMeelGjym96zKVDlE/s1600-h/Daddy.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5302386502283434658" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; WIDTH: 142px; CURSOR: hand; HEIGHT: 200px" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCsU6DRER4s3Uepz6fC8Pu5Jdg_sCvfdus3Y4uKPWOpqsiCJFoVEeKgM9l3h6GCjaAaci3dzLZhlD3FOdUfyRVLEonPwC7ZGXBkfeBpuYWLXmnhVpy8DPaPyRMznVMeelGjym96zKVDlE/s200/Daddy.jpg" border="0" /></a> <span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇਹ ਖ਼ਬਰ ਸਾਹਿਤਕ ਹਲਕਿਆਂ </span><span style="font-family:Raavi;"><span style="font-family:Times New Roman;">‘</span></span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਬੜੇ ਦੁੱਖ ਨਾਲ਼ ਸੁਣੀ ਜਾਵੇਗੀ ਕਿ ਦੋਸਤ ਸ਼ਿਵਚਰਨ ਜੱਗੀ ਕੁੱਸਾ ਦੇ ਪਿਤਾ ਜੀ ਅੱਜ ਇੰਡੀਆ ਦੇ ਵਕਤ ਅਨੁਸਾਰ ਮਿਤੀ ਫਰਵਰੀ 13, 2008 ਰਾਤ 10:50 ਮਿੰਟ ਤੇ ਆਪਣੀ ਸੰਸਾਰਿਕ ਯਾਤਰਾ ਪੂਰੀ ਕਰਦੇ ਹੋਏ, 78 ਸਾਲਾਂ ਦੀ ਉਮਰ ਭੋਗਦੇ ਹੋਏ, ਅਕਾਲ ਚਲਾਣਾ ਕਰ ਗਏ ਹਨ। ਆਖ਼ਰੀ ਵਕਤ ਮਿਸਿਜ਼ ਸਵਰਨਜੀਤ ਕੁੱਸਾ ਪਿਤਾ ਜੀ ਦੇ ਕੋਲ਼ ਸਨ। ਉਹ ਦੋ ਦਿਨ ਪਹਿਲਾਂ ਹੀ ਇੰਡੀਆ ਪਹੁੰਚੇ ਸਨ। ਸ਼ਿਵਚਰਨ ਜੀ ਅਜੇ ਇੰਗਲੈਂਡ ਹੀ ਹਨ ਅਤੇ ਕੱਲ੍ਹ ਜਾਂ ਪਰਸੋਂ ਉਹ ਪਿੰਡ ਕੁੱਸਾ ਪਹੁੰਚ ਜਾਣਗੇ। ਓਦੋਂ ਹੀ ਪਿਤਾ ਜੀ ਦੀ ਦੇਹ ਦਾ ਅੰਤਿਮ ਸੰਸਕਾਰ ਕੀਤਾ ਜਾਵੇਗਾ। ਆਰਸੀ ਲੇਖਕ /ਪਾਠਕ ਪਰਿਵਾਰ ਪਿਤਾ ਜੀ ਦੇ ਅਕਾਲ ਤੇ ਸਮੂਹ ਕੁੱਸਾ ਪਰਿਵਾਰ ਦੇ ਦੁੱਖ </span><span style="font-family:Raavi;"><span style="font-family:Times New Roman;">‘</span></span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਸ਼ਾਮਿਲ ਹੈ। ਵਾਹਿਗੁਰੂ ਵਿਛੜੀ ਆਤਮਾ ਨੂੰ ਆਪਣੇ ਚਰਨਾਂ </span><span style="font-family:Raavi;"><span style="font-family:Times New Roman;">‘</span></span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਨਿਵਾਸ ਦੇਵੇ ਅਤੇ ਕੁੱਸਾ ਪਰਿਵਾਰ ਨੂੰ ਭਾਣਾ ਮੰਨਣ ਦਾ ਬਲ ਬਖ਼ਸ਼ੇ!</span><span style="font-family:Raavi;"><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p></span> <p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span style="font-family:Raavi;"><o:p><span style="font-family:Times New Roman;"></span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸ਼ਿਵਚਰਨ ਜੀ ਨਾਲ਼ ਉਹਨਾਂ ਦੇ ਸੈੱਲ ਤੇ ਸੰਪਰਕ ਕੀਤਾ ਜਾ ਸਕਦਾ ਹੈ: 44-785-331-7891</span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦੁੱਖ </span><span style="font-family:Raavi;"><span style="font-family:Times New Roman;">‘</span></span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਸ਼ਰੀਕ</span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤਨਦੀਪ </span><span style="font-family:Raavi;"><span style="font-family:Times New Roman;">‘</span></span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤਮੰਨਾ</span><span style="font-family:Raavi;"><span style="font-family:Times New Roman;">’<o:p></o:p></span></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਤੇ ਸਮੂਹ ਆਰਸੀ ਪਰਿਵਾਰ</span><span style="font-family:Raavi;"><o:p></o:p></span></p><br /><div></div>Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-61211298014228621022009-01-11T14:11:00.000-08:002009-01-11T14:18:01.281-08:00ਧੋਬੀ ਦੇ ਕੁੱਤੇ - ਕਹਾਣੀ<p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><strong><span style="font-size:130%;color:#ff0000;">ਧੋਬੀ ਦੇ ਕੁੱਤੇ</span></strong></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><strong><span style="font-size:130%;color:#99ff99;">ਕਹਾਣੀ</span></strong></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਿੱਕਰ ਸਿੰਘ ਦੇ ਘਰ ਗਹਿਮਾ-ਗਹਿਮੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਸ ਦੇ ਯਾਰ-ਮਿੱਤਰ ਦੂਰੋਂ-ਦੂਰੋਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਖ਼ਬਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਲੈਣ ਲਈ ਆਏ ਸਨ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬੀਬੀਆਂ ਤਰ੍ਹਾਂ-ਤਰ੍ਹਾਂ ਦੇ ਪਕਵਾਨ ਗਪਲ-ਗਪਲ ਖਾ ਰਹੀਆਂ ਸਨ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਿੱਕਰ ਸਿੰਘ ਡਰਾਇੰਗ-ਰੂਮ ਵਿਚ ਬੈਠਾ ਜੁੰਡੀ ਦਿਆਂ ਯਾਰਾਂ ਨਾਲ ਵਿਸਕੀ ਪੀ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਉਸ ਨੂੰ ਕਿਹੜੀ ਗੱਲ ਦੀ ਖੁਸ਼ੀ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਡੈਡੀ ਮੈਂ ਤਾਂ ਸਾਲੇ ਮੁਸਲੇ ਦੀ ਲੱਤ ਵੱਢਣੀਂ ਐਂ-ਚਾਹੇ ਕੁਛ ਹੋਜੇ!" ਬਿੱਕਰ ਦਾ ਵੱਡਾ ਮੁੰਡਾ ਨ੍ਹੇਰੀ ਸ਼ਰਾਬੀ ਹੋ ਗਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਭਲਿਆ ਮਾਣਸਾ-ਲੱਤ ਵੱਢਣੀਂ ਐਥੇ ਸੌਖੀ ਐ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹੈਂ! ਇਹ ਇੰਡੀਆ ਨਹੀਂ-ਅਗਲੇ ਚੱਕ ਕੇ ਅੰਦਰ ਦੇ ਦੇਣਗੇ-ਕਿਸੇ ਨੇ ਦੱਸ ਪੁੱਛ ਕਰਨੀ ਐਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹੈ ਨਾ ਕਮਲਾ! ਲੱਤ ਵੱਢਣੀਂ ਐਂ ਡੈਡੀ!" ਬਿੱਕਰ ਨੇ ਮੁਰਗੇ ਦੀ ਟੰਗ ਮਰੋੜਦਿਆਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਆਪਣੇ ਮੁੰਡੇ ਨੂੰ ਤਾੜ ਕੇ ਸਾਂਗ ਜਿਹੀ ਲਾਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਡੈਡੀ! ਆਪਣੀ ਇੱਜ਼ਤ ਰੋਲਤੀ ਮੁਸਲੇ ਨੇ-ਮੇਰੇ ਤਾਂ ਚੜ੍ਹੀ ਜਾਂਦੇ ਐ ਵਟਣੇ-ਮੈਂ ਸੁੱਲੇ ਦੀ ਟੰਗ ਵੱਢ ਕੇ ਪਰਾਂਹ ਮਾਰਨੀ ਐਂ-ਮੈਨੂੰ ਨ੍ਹੀ ਪਤਾ!" ਮੁੰਡਾ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਤੋਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦੀ ਹੋਇਆ ਝੂਟੇ ਖਾ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਗੁੱਸੇ ਵਿਚ ਜਾਂ ਫਿਰ ਸ਼ਰਾਬ ਦੇ ਨਸ਼ੇ ਵਿਚ ਆਖ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਹੈ ਯਧ ਕਮਲਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੋ ਹੋ ਗਿਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸੋ ਹੋ ਗਿਆ-ਹੁਣ ਟੰਗ ਵੱਢ ਕੇ ਮਿਲੂ ਕੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹੈਂ! ਮਰਨਾ-ਮਾਰਨਾ ਮੂਰਖ ਜੱਟਾਂ ਦਾ ਕੰਮ ਐਂ-ਆਪਣਾ ਨਹੀਂ!"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਡੈਡੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਆਪਾਂ ਨੂੰ ਲੋਕ ਸਾਲੇ ਸੱਕ ਲਾਹੂ ਜਾਤ ਈ ਆਖਣਗੇ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਆਖੀ ਜਾਣ! ਲੋਕਾਂ ਦਾ ਕੀ ਐ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਲੋਕ ਤਾਂ ਕੁੱਤੇ ਐ-ਤੂੰ ਕਿਸੇ ਨੂੰ ਮਾਰ ਕੇ ਫਾਂਸੀ ਚੜ੍ਹਜਾ-ਸ਼ਾਬਾਸ਼ੇ ਇੰਨ੍ਹਾਂ ਨੇ ਫੇਰ ਵੀ ਨ੍ਹੀ ਦੇਣੀਂ-ਫਿੱਟ ਲਾਹਣਤ ਈ ਦੇਣਗੇ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਥੋਡੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਕਣ-ਕੰਡਾ ਈ ਨ੍ਹੀ ਨਾ ਫੇਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਨ੍ਹੇਰੀ ਭੂਸਰ ਗਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਬਿੱਕਰ ਦੇ ਦੋਸਤਾਂ ਨੇ ਉਸ ਨੂੰ ਸ਼ਾਂਤ ਕੀਤਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਚੱਲ ਜਾਣਦੇ ਸ਼ੇਰਾ! ਕੱਲ੍ਹ ਨੂੰ ਗੱਲ ਕਰਾਂਗੇ-ਐਮੇ ਨ੍ਹੀ ਕਮਲ ਮਾਰੀਦਾ ਹੁੰਦਾ-ਚੱਲ ਪੈ---!" ਜੋਗਿੰਦਰ ਉਸ ਨੂੰ ਇੱਕ ਤਰ੍ਹਾਂ ਨਾਲ ਫੜ ਕੇ ਬੈੱਡ-ਰੂਮ ਵਿਚ ਸੁੱਟ ਆਇਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਕਿੱਡੀ ਸਿੱਧਰੀ ਔਲਾਦ ਐ-ਵੰਝ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਚਾੜ੍ਹਨੇ ਲਏ ਐਂ!" ਬਿੱਕਰ ਨੇ ਲੰਡਾ ਪੈੱਗ ਅੰਦਰ ਸੁੱਟਦਿਆਂ ਕਿਹਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਗੱਲ ਕਿਹੜਾ ਬਿੱਕਰਾ ਛੋਟੀ ਐ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਕਸਰ ਫਿਰ ਵੀ ਸਕੀ ਭੈਣ ਐਂ-ਮੁੰਡੇ ਦਾ ਗਰਮ ਖ਼ੂਨ ਐਂ-ਪੰਘਰੂ ਨਾ ਤਾਂ ਹੋਰ ਕੀ ਕਰੂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੋਗਿੰਦਰ ਨੂੰ ਨ੍ਹੇਰੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਘੱਟ ਅਤੇ ਬਿੱਕਰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਵੱਧ ਗੁੱਸਾ ਆ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਿਹੜਾ ਪਹਾੜ੍ਹ ਜਿੱਡੀ ਗੱਲ ਨੂੰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਲੱਲੋ-ਪੱਤੋ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹੀ ਸਮਝਦਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਲਟਕੀ ਨੇ ਵੀ ਸਹੁਰੀ ਨੇ ਕਮਲ ਈ ਮਾਰਿਆ-ਸੁੱਲੇ ਦੇ ਜਾ ਕੇ ਬਹਿ ਗਈ-ਉਹ ਜਾਣੇਂ ਕਿਸੇ ਦੇਸੀ ਭਾਈਬੰਦ ਦੇ ਚਲੀ ਜਾਂਦੀ-ਚਾਰ ਲਾਮਾਂ ਦੇ ਕੇ ਪਰ੍ਹਾਂ ਕਰਦੇ-ਪਰ ਮੁਸਲੇ ਨਾਲ ਤਾਂ ਨਿਕਾਹ ਕਰਨੋਂ ਰਹੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਧੂਤ ਬੋਲਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਹ ਕਦੋਂ ਦਾ ਕੋਹੜ ਕਿਰਲੇ ਜਿੱਡੀ ਮੁੱਛ ਨੂੰ ਰੱਸੀ ਵਾਂਗ ਵੱਟ ਦੇ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਬਾਧੂ ਕੋਹੜੀ ਵੀ ਨੇ ਤੋਏ ਤੋਏ ਕਰਵਾਈ!"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਦੱਸੋ ਫਿਰ ਮੈਂ ਕਿਹੜੇ ਖੂਹ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਡਿੱਗਾਂ---</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਿੱਕਰ ਕੁਰਲਾਇਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਤੈਨੂੰ ਖੂਹ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਡਿੱਗਣ ਨੂੰ ਕੌਣ ਕਹਿੰਦੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਤੂੰ ਨਿਰਾ ਪੁਰਾ ਪੈਸੇ ਮਗਰ ਈ ਨਾ ਪੈ-ਔਲਾਦ ਬੰਨੀਂ ਵੀ ਖਿਆਲ ਕਰ!" ਸੁੱਚੇ ਸੂਰਮੇਂ ਨੇ ਬਿੱਕਰ ਨੂੰ ਸਿੱਧੀ ਸੁਣਾਈ ਕੀਤੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਮੈਂ ਕਾਹਨੂੰ ਪੈਸੇ ਮਗਰ ਪਿਐਂ ਯਾਰ-ਤੁਸੀਂ ਤਾਂ ਬੱਸ---!" ਬਿੱਕਰ ਸਿੱਧੀ ਸੁਣ ਕੇ ਕੰਬ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਸ ਨੂੰ ਕੋਈ ਟਿਕਾਣੇ ਦਾ ਉੱਤਰ ਨਾ ਸੁੱਝਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਚੱਲੀਏ ਫੇਰ ਸ਼ਿੰਗਾਰਿਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸਵੇਰੇ ਕੰਮ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਵੀ ਜਾਣੈਂ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਰੰਧਾਵੇ ਨੇ ਕਿਹਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦਾਰੂ ਦੇ ਨਸ਼ੇ ਨਾਲ ਉਹ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਾਬੂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਣਿਆਂ ਬੈਠਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਚੱਲ ਪਾ ਫੇਰ ਚੱਲੀਏ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸ਼ਿੰਗਾਰੇ ਨੇ ਬੋਤਲ ਰੰਧਾਵੇ ਦੀ ਬੁੱਕਲ ਵਿਚ ਜੁਆਕ ਵਾਂਗ ਰੱਖ ਦਿੱਤੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਪੈੱਗ ਪੀ ਕੇ ਦੋਨੋਂ ਉਠ ਖੜ੍ਹੇ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਹੋਰ ਕੋਈ ਸਾਡੇ ਲੈਕ ਸੇਵਾ ਹੋਵੇ ਤਾਂ ਦੱਸੀਂ!" ਤੇ ਫਿਰ ਰੰਧਾਵਾ ਰਸੋਈ ਕੋਲ ਹੋ ਕੇ ਬਿੱਕਰ ਦੇ ਘਰਵਾਲੀ ਹਰਦੇਵ ਕੌਰ ਨੂੰ ਆਖਣ ਲੱਗਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚੰਗਾ ਭਰਜਾਈ! ਅਸੀਂ ਚੱਲਦੇ ਐਂ ਫੇਰ-ਅਗਲੇ ਹਫ਼ਤੇ ਦੇਖਾਂਗੇ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਵੇ ਰੋਟੀ ਖਾ ਕੇ ਜਾਂਦੇ ਰਿਹੋ-ਕੀ ਐਡੀ ਛੇਤੀ ਨ੍ਹੇਰੀ ਆਈ ਐ ਥੋਨੂੰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਰੋਟੀ ਖਾਣ ਜੋਗੇ ਤਾਂ ਭਰਜਾਈ ਅਜੇ ਹੋਣੈਂ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਰੰਧਾਵਾ ਤੋਤਲਾ ਬੋਲਿਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਜੇ ਖੁਰਕ ਜੀ ਹੋਣ ਨ੍ਹੀ ਲੱਗੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਵੇ ਕਦੋਂ ਦਾ ਤਾਂ ਡੱਫ਼ੀ ਜਾਨੈਂ ਡੋਕਲਾ!"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਜਿੰਨਾਂ ਚਿਰ ਭਰਜਾਈ ਇਹੇ ਦਾਲ ਦੀ ਕੌਲੀ ਉਪਰ ਨ੍ਹੀ ਡੋਲ੍ਹਦਾ-ਇਹ ਰੋਟੀ ਖਾਣ ਜੋਕਰਾ ਨ੍ਹੀ ਹੁੰਦਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹੱਸਦੇ ਸ਼ਿੰਗਾਰੇ ਦਾ ਨਾਲ ਹੀ ਢਿੱਡ ਹਿਲਦਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਨਜ਼ਰ ਵਾਲੀ ਐਨਕ ਵਿਚੋਂ ਉਸ ਦੀਆਂ ਲਾਲ ਅੱਖਾਂ ਬੈਟਰੀ ਵਾਂਗ ਜਗ ਰਹੀਆਂ ਸਨ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਵੇ ਗੱਡੀ ਹੌਲੀ ਚਲਾਇਓ----!" ਉਪਰੋਂ ਹਰਦੇਵ ਕੌਰ ਦੀ ਅਵਾਜ਼ ਆਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਉਹ ਇੱਕ ਦੂਜੇ ਵਿਚ ਵੱਜਦੇ ਹੇਠਾਂ ਉਤਰ ਆਏ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਇਹਨਾਂ ਨੂੰ ਕੁੱਤੀਆਂ ਜਾਤਾਂ ਐਮੇਂ ਨ੍ਹੀ ਕਹਿੰਦੇ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਰੰਧਾਵਾ ਕਾਰ ਦੀ ਸੀਟ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਬੈਠ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬੈੱਲਟ ਲਾਉਂਦਾ ਹੋਇਆ ਬੋਲਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਮੋੜ ਕੇ ਲਿਆਂਦੀ ਨਿਕਲੀ ਵੀ ਕੁੜੀ ਐ-ਪਾਲਟੀਆਂ ਇਉਂ ਕਰੀ ਜਾਂਦੇ ਐ ਜਿਵੇਂ----!" ਕਾਰ ਤੋਰਦਿਆਂ ਸਿ਼ੰਗਾਰੇ ਮਾਨ ਦਾ ਹਾਸਾ ਛੁੱਟ ਪਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਯਾਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੇਰੇ ਤਾਂ ਹੋਰ ਸੁਣਨ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਆਇਐ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਰੰਧਾਵੇ ਨੇ ਮੂੰਹ ਮਾਨ ਦੇ ਮੂੰਹ ਕੋਲ ਕਰ ਲਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਬਈ ਮੁਸਲੇ ਨੇ ਕੁੜੀ ਦੀਆਂ ਫ਼ੋਟੂਆਂ ਵੀ ਲਾਹੀਐਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਤੂੰ ਫੋਟੋਆਂ ਦੀ ਗੱਲ ਕਰਦੈਂ-ਉਹਨੇ ਤਾਂ ਕੁੜੀ ਦੀ ਮੂਵੀ ਵੀ ਬਣਾਈ ਐ!"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਹੈਤ ਥੋਡੀ ਮਾਂ ਦੀ----! ਫੇਰ ਮਰੇ ਵੇ ਈ ਐ ਨਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚੱਪਣੀਆਂ ਦੇਣ ਭੰਨ ਸਾਲੇ ਦੀਆਂ-ਮੂਵੀ ਤੇ ਫੋਟੂਆਂ ਤਾਂ ਮੁੜਵਾਉਣ-ਅਗਲਾ ਪਤਾ ਨ੍ਹੀ ਕੀਹਨੂੰ ਕੀਹਨੂੰ ਦਿਖਾਊ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਾਂ ਦੱਸਣ ਪੁਲਸ ਨੂੰ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਪੁਲਸ ਐਥੇ ਕੀ ਕਰੂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇੱਥੇ ਇੰਡੀਆ ਆਲੀ ਪੁਲਸ ਥੋੜ੍ਹੋ ਐ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਗੱਲਾਂ ਕਰਦਿਆਂ-ਕਰਦਿਆਂ ਉਹਨਾਂ ਨੇ ਕਾਰ ਆਪਣੇ ਮਕਾਨ ਅੱਗੇ ਆ ਲਾਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 2"></span>------ਅਸਲ ਵਿਚ ਬਿੱਕਰ ਸਿੰਘ ਕਾਮਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮਿਹਨਤੀ ਹੋਣ ਦੇ ਨਾਲ-ਨਾਲ ਪੈਸੇ ਦਾ ਪੁੱਤ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਤੀਅੰਤ ਸੂਮ! ਦੋ ਜੁਆਨ ਮੁੰਡੇ ਅਤੇ ਦੋ ਹੀ ਜੁਆਨ ਕੁੜੀਆਂ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਿੱਕਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਿੱਕਰ ਦੇ ਘਰਵਾਲੀ ਹਰਦੇਵ ਕੌਰ ਅਤੇ ਸਾਰੇ ਮੁੰਡੇ-ਕੁੜੀਆਂ ਕਿੱਤਿਆਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਲੱਗੇ ਹੋਏ ਸਨ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚੰਗਾ-ਚੋਖਾ ਪੈਸਾ ਘਰੇ ਆਉਂਦਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਿੱਕਰ ਨੇ ਆਪਣਾ ਇੱਕ ਚੰਗਾ ਵੱਡਾ ਮਕਾਨ ਖਰੀਦ ਲਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਆਪਣੀ ਰਹਾਇਸ਼ ਜੋਗਾ ਰੱਖ ਕੇ ਬਾਕੀ ਕਮਰੇ ਇੰਡੀਅਨ ਅਤੇ ਪਾਕਿਸਤਾਨੀ ਮੁੰਡਿਆਂ ਨੂੰ ਕਿਰਾਏ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਦੇ ਦਿੱਤੇ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਆਮਦਨ ਹੋਰ ਵੀ ਵਧ ਗਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬੱਸ! ਹੁਣ ਬਿੱਕਰ ਅੱਠ ਘੰਟੇ ਹੀ ਡਿਊਟੀ ਕਰਦਾ ਅਤੇ ਰਾਤ ਨੂੰ ਦਾਰੂ ਪੀ ਕੇ ਸੌਂ ਛੱਡਦਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਛੁੱਟੀ ਵਾਲੇ ਦਿਨ ਤਾਂ ਉਹ ਸਵੇਰੇ ਹੀ ਸ਼ੁਰੂ ਹੋ ਜਾਂਦਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੁੰਡੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕੁੜੀਆਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹਰਦੇਵ ਕੌਰ ਕਦੋਂ ਕੰਮ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਜਾਂਦੀ ਅਤੇ ਕਦੋਂ ਆਉਂਦੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਹ ਬਹੁਤਾ ਕਿਆਲ ਨਾ ਕਰਦਾ!</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਅਖੀਰ ਬਿੱਕਰ ਦੇ ਘਰਵਾਲੀ ਹਰਦੇਵ ਕੌਰ ਨੇ ਵੱਡੀ ਕੁੜੀ ਦੇ ਵਿਆਹ ਬਾਰੇ ਜੋਰ ਪਾਇਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਬਿੱਕਰ ਨੇ ਕੰਨ-ਮੁੱਢ ਮਾਰ ਛੱਡਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਅਜੇ ਵਿਆਹ ਦੀ ਕੋਈ ਉਮਰ ਐ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕੱਲ੍ਹ ਦੀ ਤਾਂ ਜੁਆਕੜੀ ਐ!" ਉਹ ਸੋਨੇ ਦਾ ਅੰਡਾ ਦੇਣ ਵਾਲੀ ਧੀ ਨੂੰ ਛੇਤੀ ਕੀਤੇ ਖੁੱਡੇ ਵਿਚੋਂ ਕੱਢਣ ਲਈ ਤਿਆਰ ਨਹੀਂ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਮਾਂ ਨੇ ਧੀ ਦੀਆਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਰਤੂਤਾਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇੱਕ ਤੁਰਕੀ ਮੁੰਡੇ ਨਾਲ ਅੱਖੀਂ ਦੇਖ ਲਈਆਂ ਸਨ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਹ ਠਠੰਬਰੀ ਹੋਈ ਕੁੜੀ ਦੇ ਕਮਰੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚੋਂ ਅੱਖਾਂ ਮੁੰਦ ਕੇ ਵਾਪਿਸ ਆ ਗਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅੱਖੀਂ ਦੇਖਿਆ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸੀਨ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਸ ਨੂੰ ਵਾਰ-ਵਾਰ ਕੰਬਣੀ ਚਾੜ੍ਹਦਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਘੱਟ ਮਾਂ ਵੀ ਨਹੀਂ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਗਲ ਥਾਣੀਂ ਪਜਾਮਾ ਉਹ ਲਾਹੁੰਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਿੱਕਰ ਤੋਂ ਕਾਟੋ ਲਾਹੁੰਣ ਦੀ ਸ਼ੌਕੀਨ ਹਰਦੇਵ ਕੌਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਿੱਕਰ ਤੋਂ ਪੂਰੀ ਦਸ ਸਾਲ ਛੋਟੀ ਸੀ! ਅਕਸਰ ਬੰਦੇ-ਬੁੜ੍ਹੀ ਨੇ ਆਪਣੀ ਭੁੱਖ ਪੂਰੀ ਕਰਨ ਲਈ ਕਿਤੇ ਨਾ ਕਿਤੇ ਤਾਂ ਡਿੱਗਣਾ ਹੀ ਹੋਇਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮਾਂ ਖ਼ੁਦ ਭਾਂਤ-ਭਾਂਤ ਦੇ ਯਾਰ ਹੰਢਾਉਂਦੀ ਸੀ! ਮਾਂ ਖੂਹ ਵਿਚ ਅਤੇ ਕੁੜੀ ਖਾਤੇ ਵਿਚ ਡਿੱਗ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਆਖਰ ਜਦ ਤੁਰਕੀ ਮੁੰਡੇ ਦਾ ਇਹ ਨਿੱਤ ਦਾ ਹੀ ਕੰਮ ਹੋ ਗਿਆ ਤਾਂ ਹਰਦੇਵ ਕੌਰ ਦੇ ਭਾਅ ਦੀ ਬਣ ਗਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਇਹ ਤਾਂ ਜੁਆਕ ਬਣਾ ਕੇ ਪਾਸੇ ਹੋਊ-ਅਸੀਂ ਕੀਹਦੀ ਮਾਂ ਨੂੰ ਮਾਸੀ ਕਹਾਂਗੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਹ ਅੰਦਰੋ-ਅੰਦਰੀ ਖੁਰਦੀ ਰਹਿੰਦੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਕੰਜਰਾ! ਦਾਰੂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਡੁੱਬਿਆ ਰਹਿੰਨੈਂ-ਕੁੜੀ ਉੱਜੜਨ ਰਸਤੇ ਪੈਗੀ!" ਇੱਕ ਦਿਨ ਹਰਦੇਵ ਕੌਰ ਨੇ ਪੱਟ ਪਿੱਟੇ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਉਹਦੀ ਮਾਂ ਦੀ----!" ਸ਼ਰਾਬ ਨਾਲ ਰੱਜਿਆ ਬਿੱਕਰ ਸਿੰਘ ਕਰੋਧ ਨਾਲ ਸੜ ਉਠਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।<span style="mso-tab-count: 1"> </span></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਤੂੰ ਕੁੱਤੀਏ! ਮੈਨੂੰ ਪਹਿਲਾਂ ਕਿਉਂ ਨਾ ਦੱਸਿਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਸ ਨੇ ਡਾਂਗ ਲੈ ਕੇ ਹਰਦੇਵ ਕੌਰ ਨਿੱਸਲ ਕਰ ਦਿੱਤੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਕੰਜਰ ਚੌਰਿਆ! ਮੈਂ ਤਾਂ ਨਿੱਤ ਤੇਰੇ ਮੂੰਹ ਅੱਗੇ ਹੱਥ ਦਿੰਦੀ ਰਹੀ-ਹੁਣ ਨਾ ਕੰਜਰਪੁਣਾਂ ਕਰਕੇ ਲੋਕਾਂ ਨੂੰ ਤਮਾਸ਼ਾ ਦਿਖਾ-ਝੱਗਾ ਚੱਕਿਆਂ ਆਬਦਾ ਈ ਢਿੱਡ ਨੰਗਾ ਹੁੰਦੈ-ਕਰਨ ਆਲਾ ਕੰਮ ਕਰ ਮੌਤ ਪੈਣਿਆਂ!" ਕੁੱਟ ਖਾ ਕੇ ਵੀ ਹਰਦੇਵ ਕੌਰ ਧੀਮੀਂ ਅਵਾਜ਼ ਵਿਚ ਗੱਲ ਕਰ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਤੂੰ ਅਜੇ ਤੱਕ ਯਾਰਾਂ ਦੀਆਂ ਬੁੱਕਲਾਂ ਨਿੱਘੀਆਂ ਕਰਦੀ ਐਂ-ਤੇਰੀਆਂ ਧੀਆਂ ਕਿਹੜਾ ਘੱਟ ਕਰਨਗੀਆਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਸ ਨੇ ਇੱਕ ਕਰੜੀ ਝੁੱਟੀ ਹੋਰ ਲਾ ਕੇ ਹਰਦੇਵ ਕੌਰ ਦੀ ਤਹਿ ਲਾ ਦਿੱਤੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਤੂੰ ਤਾਂ ਨਮਰਦਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸ਼ਰਾਬ ਚੋਂ ਅੱਖ ਨ੍ਹੀ ਖੋਲ੍ਹਦਾ-ਮੈਂ ਤਾਂ ਕਿਤੇ ਮੱਚਣਾ ਈ ਐਂ!" ਦੁਹੱਥੜ ਮਾਰ ਕੇ ਹਰਦੇਵ ਕੌਰ ਨੇ ਸਿੱਧੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸੱਚੀ ਸੁਣਾਈ ਤਾਂ ਬਿੱਕਰ ਠਰ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਸੂਰ ਉਸ ਦਾ ਆਪਣਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸੱਚੀ ਗੱਲ ਇੱਟ ਵਾਂਗ ਕਪਾਲ ਵਿਚ ਪਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਖ਼ੈਰ! ਇੱਕ ਤੂਫ਼ਾਨ ਆਇਆ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੋ ਕਮਰੇ ਅੰਦਰ ਹੀ ਖ਼ੌਰੂ ਪਾ ਕੇ ਸ਼ਾਂਤ ਹੋ ਗਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਬਿੱਕਰ ਨੇ ਪੈੱਗ ਲਾ ਕੇ ਸਾਰੇ ਘਰ ਵਿਚ ਭਲਵਾਨੀ ਗੇੜਾ ਦਿੱਤਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਵੱਡੀ ਕੁੜੀ ਉਸ ਨੂੰ ਕਿਤੇ ਨਜ਼ਰ ਨਾ ਆਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਹ ਡਰਾਇੰਗ-ਰੂਮ ਵਿਚ ਸੋਫ਼ੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਬੈਠਾ ਨਹੀਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇੱਕ ਤਰ੍ਹਾਂ ਨਾਲ ਡਿੱਗ ਹੀ ਪਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਵੱਡਾ ਮੁੰਡਾ ਨ੍ਹੇਰੀ ਅੰਦਰ ਆਇਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਿੱਕਰ ਨੇ ਮੁੰਡੇ ਨੂੰ ਬੜੀ ਗਹੁ ਨਾਲ ਤੱਕਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੁੰਡੇ ਦੇ ਮੋਢਿਆਂ ਤੱਕ ਵਾਲ ਰੱਖ ੇਹੋਏ ਸਨ ਅਤੇ ਕੰਨਾਂ ਵਿਚ ਮੁਰਕੀਆਂ ਪਾਈਆਂ ਹੋਈਆਂ ਸਨ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਆਹ ਕੀ ਨਚਾਰਾਂ ਮਾਂਗੂੰ ਕੰਨਾਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਕੋਕਰੂ ਜਿਹੇ ਪਾਈ ਫਿਰਦੈਂ ਉਏ ਹਰਾਮਦਿਆ! ਸ਼ਰਮ ਨ੍ਹੀ ਆਉਂਦੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਿੱਕਰ ਨੇ ਕੁੜੀ ਵਾਲਾ ਗੁੱਸਾ ਮੁੰਡੇ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਕੱਢਣਾ ਚਾਹਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਮੁੰਡਾ ਅੱਗਿਓਂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਲੀ-ਅਲੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਰ ਕੇ ਮਗਰ ਪੈ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਇਹ ਮੇਰੀ ਪ੍ਰਾਬਲਮ ਐ-ਮੈਂ ਜੋ ਚਾਹੂੰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਰੂੰ! ਰਾਈਟ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸਾਥੋਂ ਥੋਡੇ ਮਾਂਗੂੰ ਪੱਗੂ ਨਹੀਂ ਬੰਨ੍ਹੇ ਜਾਂਦੇ! ਜੇ ਮੇਰੀ ਕਿਸੇ ਗੱਲ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਇੰਟਰਫ਼ੀਅਰ ਕੀਤਾ-ਮੈਂ ਪੁਲਸ ਨੂੰ ਫ਼ੋਨ ਕਰ ਦਿਊਂ!" </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਬਹੁੜ੍ਹੀ ਉਏ! ਸਾਰਾ ਟੱਬਰ ਗਲ ਨੂੰ ਆਉਂਦੈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਿੱਕਰ ਦੀ ਹਾਲਤ ਆਟੇ ਦੇ ਦੀਵੇ ਵਰਗੀ ਹੋ ਗਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਹ ਤਪਿਆ ਹੋਇਆ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬੁੜ-ਬੁੜ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਰਦਾ ਬਾਹਰ ਨਿਕਲ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਿੱਕਰ ਆਪਣਾ ਕਸੂਰ ਮੰਨਣ ਲਈ ਤਿਆਰ ਨਹੀਂ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਿਸਨੇ ਸ਼ਰਾਬ ਅਤੇ ਪੈਸੇ ਨੂੰ ਮੁੱਖ ਰੱਖ ਕੇ ਆਪਣੇ ਘਰ ਅੰਦਰ ਝਾਤੀ ਨਹੀਂ ਮਾਰੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਅਖੀਰ ਬਿੱਕਰ ਨੇ ਇੱਕ ਮੁੰਡਾ ਦੇਖ ਕੇ ਕੁੜੀ ਦਾ ਵਿਆਹ ਪੱਕਾ ਕਰ ਦਿੱਤਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸਾਰੀ ਤਿਆਰੀ ਮੁਕੰਮਲ ਹੋ ਗਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਾਰਡ ਵੰਡ ਦਿੱਤੇ ਗਏ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਵਿਆਹ ਤੋਂ ਇੱਕ ਹਫ਼ਤਾ ਪਹਿਲਾਂ ਮੁੰਡੇ ਵਾਲਿਆਂ ਨੇ ਜਵਾਬ ਦੇ ਦਿੱਤਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਿਸੇ ਆਪਣੇ ਹੀ ਭਾਈਬੰਦ ਨੇ ਮੁੰਡੇ ਵਾਲਿਆਂ ਦੇ ਕੰਨ ਵਿਚ ਫ਼ੂਕ ਜਾ ਮਾਰੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕੁੜੀ ਖਰਾਬ ਐ!"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਬਿੱਕਰ ਅਤੇ ਹਰਦੇਵ ਕੌਰ ਨੂੰ ਹੱਥਾਂ ਪੈਰਾਂ ਦੀ ਪੈ ਗਈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਿਉਂਕਿ ਦਿਨ ਪੱਕਾ ਕੀਤਾ ਹੋਇਆ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਾਰਡ ਵੰਡੇ ਹੋਏ ਸਨ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਿੱਕਰ ਨੇ ਮੁੰਡੇ ਦੇ ਪਿਉ ਦੇ ਪੈਰੀਂ ਪੱਗ ਜਾ ਧਰੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਮੁੰਡੇ ਦੇ ਬਾਪ ਨੇ ਇੱਕੋ ਵਿਚ ਹੀ ਨਬੇੜ ਦਿੱਤੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਬਿੱਕਰ ਸਿਆਂ! ਪੱਗ ਚੱਕ ਕੇ ਸਿਰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਧਰਲਾ-ਮੈਥੋਂ ਨ੍ਹੀ ਦੁਨੀਆਂ ਦੀ ਜੂਠ ਨੂੰਹ ਬਣਾਈ ਜਾਣੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਨਾਲੇ ਲੋਕ ਸਾਡੇ ਮੂੰਹ ਨਾਲ ਕੀ ਕਰਨਗੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਲੋਕ ਸਾਡੇ ਮੂੰਹ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਛਿੱਤਰ ਨਾ ਦੇਣਗੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੂੰ ਤਾਂ ਗਿੱਠ ਲੀਰ ਸਾਡੇ ਪੈਰਾਂ ਤੇ ਆ ਸਿੱਟੀ-ਜਿਮੇਂ ਪਟਿਆਲੇ ਆਲੇ ਰਾਜੇ ਦਾ ਤਾਜ ਹੁੰਦੈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੁੰਡੇ ਦੀ ਮਾਂ ਨੇ ਲੰਬੀ ਬਾਂਹ ਕਰਕੇ ਕਿਹਾ ਤਾਂ ਬਿੱਕਰ ਮਿੱਟੀ ਹੋ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਸਰਦਾਰਾ! ਮੇਰੀ ਇੱਜ਼ਤ ਦਾ ਸੁਆਲ ਐ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਿੱਕਰ ਨੇ ਆਖਰੀ ਤਰਲਾ ਭਰਿਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮਾਰ ਚਾਹੇ ਰੱਖ!"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਤੇਰੀ ਇੱਜਤ ਕਾਹਦੀ ਰਹਿਗੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੁਰਕ ਨੇ ਉਹਨੂੰ ਕਿਹੜੇ ਪਾਸਿਓਂ ਕੁਆਰੀ ਛੱਡਿਆ ਹੋਊ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਿਹੜਾ ਨਿੱਤ ਕੁੜੀ ਨਾਲ ਰਾਤਾਂ ਕੱਟਦੈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਥੋਡੀ ਖਾਤਰ ਅਸੀਂ ਆਬਦੀ ਖੇਹ ਕਰ ਲਈਏ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬੁੜ੍ਹੀ ਜਿ਼ਆਦਾ ਤੱਤੀ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਥੋਡੀ ਇੱਜਤ ਦੇ ਤਾਂ ਲੋਕੀਂ ਗੁਣ ਗਾਉਂਦੇ ਨ੍ਹੀ ਥੱਕਦੇ-ਮਾਂ ਧੀ ਨੇ ਥਾਂ-ਥਾਂ ਖਸਮ ਕੀਤੇ ਵੇ ਐ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬੁੜ੍ਹੀ ਫ਼ੱਟ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਅੱਕ ਚੋਅ ਰਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਲੋਕ ਤਾਂ ਕੁੜਮਣੀਏਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚਾਰ ਦਿਨ ਭੌਂਕ ਕੇ ਚੁੱਪ ਹੋ ਜਾਣਗੇ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਿੱਕਰ ਜਿਵੇਂ ਖੂਹ ਵਿਚੋਂ ਬੋਲਿਆ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਿੱਛੋਂ ਸਾਰਾ ਕੁਛ ਸਾਅਵਾਂ ਹੋ ਜਾਂਦੈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਬਿੱਕਰਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੂੰ ਈ ਐਂ ਜਿਹੜਾ ਸੁਣ ਕੇ ਚੁੱਪ ਹੋ ਜਾਨੈਂ-ਸਾਥੋਂ ਕਿਸੇ ਦੀ ਜਾਹ ਜਾਂਦੀ ਹੋਜੂ-ਬਾਧੂ ਨਰੜੀ ਦੇ ਮਰਜਾਂਗੇ-ਜਾਹ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਾਹ ਮੇਰਾ ਵੀਰ ਕੋਈ ਹੋਰ ਟਿਕਾਣਾ ਕਰ-ਝੋਟੇ ਆਲਿਆਂ ਦੇ ਘਰੋਂ ਲੱਸੀ ਨਾ ਮੰਗ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੁੰਡੇ ਦੇ ਪਿਉ ਨੇ ਬਿੱਕਰ ਨੂੰ ਬਾਂਹੋਂ ਫੜ ਬਾਹਰ ਕੱਢ ਦਿੱਤਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਹ ਠਿੱਬੇ ਜਿਹੇ ਘੜ੍ਹੀਸਦਾ ਪਰਤ ਆਇਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਗੱਲ ਬਿੱਕਰ ਜਿੰਨੀ ਸੰਭਾਲਣ ਦੀ ਕੋਸ਼ਿਸ਼ ਕਰ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਤਨੀ ਹੀ ਬੁੱਕ ਵਿਚੋਂ ਪਾਣੀ ਵਾਂਗ ਡੁੱਲ੍ਹਦੀ ਜਾਂਦੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਸ਼ਾਮ ਨੂੰ ਬਿੱਕਰ ਡਰਾਇੰਗ-ਰੂਮ ਵਿਚ ਬੈਠਾ ਪੀ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸੋਚਾਂ ਦੀ ਘੋੜ-ਦੌੜ ਨੇ ਉਸ ਨੂੰ ਦਧਨ ਕਰ ਰੱਖਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਚਾਨਕ ਦੁਕਾਨਦਾਰ ਧਾਲੀਵਾਲ ਦਾਲਾਂ-ਮਸਾਲੇ ਦੇਣ ਆ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਿੱਕਰ ਦਾ ਉਤਰਿਆ ਹੋਇਆ ਮੂੰਹ ਦੇਖ ਕੇ ਉਸ ਨੇ ਪੁੱਛਿਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਿਮੇਂ ਬਾਬਿਓ ਢਿੱਲੇ ਜਿਹੇ ਬੈਠੇ ਐਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤਾਂ ਬਿੱਕਰ ਨੇ ਉਸ ਨਾਲ ਚੰਗੀ ਬੁੱਕਲ ਖੁੱਲ੍ਹੀ ਹੋਣ ਕਾਰਨ ਸਾਰੀ ਗੱਲ ਸਾਹਮਣੇ ਰੱਖ ਦਿੱਤੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਧਾਲੀਵਾਲ ਸੋਚੀਂ ਪੈ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਕੁੜੀ ਕੋਲੇ ਸਿਟੀਜ਼ਨਸ਼ਿੱਪ ਕਿਹੜੀ ਐ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਆਸਟਰੀਅਨ ਐਂ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਕੋਈ ਲੋੜਵੰਦ ਮੁੰਡਾ ਦੇਖ ਕੇ ਭੁਆਟਣੀਆਂ ਦੇ ਦਿਓ-ਪੱਕੇ ਹੋਣ ਦੇ ਲਾਲਚ ਨੂੰ ਵੀਹ ਅੱਗੇ ਲੱਗ ਤੁਰਨਗੇ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਤੇਰੀ ਨਿਗਾਹ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਹੈ ਕੋਈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੇਰੇ ਤਾਂ ਔਸਾਣ ਈ ਮਾਰੇ ਪਏ ਐ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਿੱਕਰ ਨੇ ਪੈੱਗ ਸੂਤਦਿਆਂ ਕਿਹਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਦੇਖ ਲਵਾਂਗੇ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਦੇਖ ਲਵਾਂਗੇ ਨ੍ਹੀ! ਵਿਆਹ ਦੇ ਦਿਨ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਸਾਰੇ ਈ ਪੰਜ ਦਿਨ ਐਂ-ਕੁਛ ਕਰ-ਚਾਹੇ ਕੋਈ ਲੂਲ੍ਹਾ-ਲੰਗੜ੍ਹਾ ਈ ਦੇਖਲਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਮੈਂ ਸਵੇਰੇ ਤੈਨੂੰ ਫ਼ੋਨ ਕਰੂੰ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਧਾਲੀਵਾਲ ਤੁਰ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਅਗਲੇ ਦਿਨ ਧਾਲੀਵਾਲ ਦਾ ਫ਼ੋਨ ਆ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੁੰਡਾ ਉਸ ਨੇ ਦੇਖ ਲਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪੱਕ ਕਰ ਲਿਆ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਬਿੱਕਰ ਨੇ ਖੁਸ਼ੀ ਵਿਚ ਛਾਲ ਮਾਰੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਸਲ ਵਿਚ ਮੁੰਡਾ ਧਾਲੀਵਾਲ ਦੇ ਦੂਰ-ਨੇੜਿਓਂ ਰਿਸ਼ਤੇ ਵਿਚੋਂ ਹੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਗੱਲ ਫ਼ੈਲੀ ਹੋਣ ਕਰਕੇ ਮੁੰਡੇ ਨੇ ਤੋਕੜ ਮੱਝ ਵਾਂਗ ਲੱਤ ਤਾਂ ਚੁੱਕੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਧਾਲੀਵਾਲ ਦੇ ਸਮਝਾਊ ਬੋਲਾਂ ਨਾਲ ਲੱਤ ਫਿਰ ਲਾ ਲਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>"ਸਾਲਿਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਵਿਆਹ ਕਰਵਾ ਕੇ ਸੈੱਟ ਹੋਣ ਦੀ ਕਰ-ਖਾਂਦੀ ਕਮਾਉਂਦੀ ਕੁੜੀ ਤੈਨੂੰ ਕਿਤੋਂ ਮਿਲਣੀ ਐਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸੈੱਟ ਹੋ ਕੇ ਜਦੋਂ ਮਰਜੀ ਐ ਛੱਡਦੀਂ-ਕੋਈ ਬਾਨ੍ਹ ਐਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਨਾਲੇ ਚਾਰ ਦਿਨ ਰਜਾਈ ਤੱਤੀ ਰਹੂ!"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਖ਼ੈਰ! ਧਾਲੀਵਾਲ ਵਿਚੋਲਾ ਬਣਿਆਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸ਼ਾਦੀ ਹੋ ਗਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸ਼ਾਦੀ ਵੀ ਕਾਹਦੀ ਹੋਈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? '</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੈ-ਮਾਲਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਾ ਕੇ ਰਵਾਇਤ ਜਿਹੀ ਪੂਰੀ ਕਰ ਦਿੱਤੀ ਅਤੇ ਕਾਗਜ਼ਾਂ ਵਿਚ ਵਿਆਹ ਰਜਿਸਟਰ ਕਰਵਾ ਦਿੱਤਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕੁੜੀ ਤੋਰ ਦਿੱਤੀ ਗਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਅਜੇ ਵਿਆਹ ਨੂੰ ਕੁਝ ਦਿਨ ਹੀ ਬੀਤੇ ਸਨ ਕਿ ਬਿੱਕਰ ਦੀ ਜਿ਼ੰਦਗੀ ਦੇ ਰਾਹ ਵਿਚ ਇੱਕ ਹੋਰ ਭਾਰਾ ਪੱਥਰ ਆ ਡਿੱਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਛੋਟੀ ਕੁੜੀ ਰਣਧੀਰ ਕਿਸੇ ਕਿਰਾਏਦਾਰ ਪਾਕਿਸਤਾਨੀ ਮੁੰਡੇ ਨਾਲ ਤੁਰ ਗਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਲੋਕਾਂ ਗੱਲ ਹੋਰ ਚੁੱਕ ਲਈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸਾਲਾ ਸਾਰਾ ਆਵਾ ਈ ਊਤਿਐ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਬਿੱਕਰ ਧੁਰੋਂ ਹਿੱਲ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦਾਰੂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਧੁੱਤ ਹੋ ਕੇ ਉਸ ਨੇ ਹਰਦੇਵ ਕੌਰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਝੰਬ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦਿੱਤੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਹਰਦੇਵ ਕੌਰ ਦਾ ਇਸ ਵਿਚ ਕਸੂਰ ਕੋਈ ਨਹੀਂ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਹ ਚੁੱਪ-ਚਾਪ ਕੁੱਟ ਸਹਿ ਗਈ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਦੇ-ਕਦੇ ਕਮਰੇ ਅੰਦਰ ਹੀ ਹਨ੍ਹੇਰ-ਗਰਦ ਉਠਦੀ ਅਤੇ ਕੁਝ ਪਲ ਝੁੱਲ ਕੇ ਅੰਦਰੇ ਅੰਦਰ ਹੀ ਸ਼ਾਂਤ ਹੋ ਜਾਂਦੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਇੱਕ ਹਫ਼ਤਾ ਤਾਂ ਗੱਲ ਗੁਪਤ ਹੀ ਰੱਖੀ ਗਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਜਦੋਂ ਕੁੜੀ ਸ਼ਹਿਰ ਵਿਚ ਉਸ ਪਾਕਿਸਤਾਨੀ ਮੁੰਡੇ ਦੀਆਂ ਬਾਂਹਾਂ ਵਿਚ ਬਾਂਹਾਂ ਪਾ ਕੇ ਸ਼ਰੇਆਮ ਘੁੰਮਣ ਲੱਗ ਪਈ ਤਾਂ ਧੂੰਆਂ ਰੋਲ ਹੋ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਬਿੱਕਰ ਨੇ ਕਈ ਮੂੰਹ-ਮੱਥੇ ਲੱਗਦੇ ਦੇਸੀ ਬੰਦੇ ਇਕੱਠੇ ਕਰਕੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਾ ਕੇ ਉਸ ਪਾਕਿਸਤਾਨੀ ਮੁੰਡੇ ਕਾਦਰ ਹੁਸੈਨ ਨਾਲ ਗੱਲ ਕੀਤੀ ਤਾਂ ਉਸ ਨੇ ਬੜੇ ਹੀ ਸਲੀਕੇ ਨਾਲ ਉੱਤਰ ਦਿੱਤਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਅੱਲਾ ਤਾਲਾ ਦੀ ਕਸਮ ਈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚਾਚਾ-ਮੈਂ ਇਸ ਨੂੰ ਉੱਕਾ ਨਹੀਂ ਜੇ ਲੈ ਕੇ ਆਇਆ-ਸਗੋਂ ਇਹ ਖੁਦ ਈ ਪਈ ਆਈ ਏ-ਪੁੱਛ ਲਵੋ ਜੇ ਕਸਮ ਦੇ ਕੇ-ਅਗਰ ਜਾਂਦੀ ਏ ਤੇ ਇੰਛਾ-ਆਲਾ ਲੈ ਜਾਵੋ-ਮਜ਼ਹਬ ਦੀ ਕਸਮ ਕਸਮ ਏ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੈਂ ਇਸ ਦੇ ਪਿੱਛੇ ਨਹੀਂ ਪਿਆ ਆਵਾਂਗਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸਾਰੇ ਹੀ ਨਿਮਾਣੇ ਜਿਹੇ ਹੋ ਕੇ ਕੁੜੀ ਰਣਧੀਰ ਦੀਆਂ ਮਿੰਨਤਾਂ ਕਰਨ ਲੱਗ ਪਏ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਕੁੜੀ ਨੇ ਭੌਣ ਤੋਂ ਹੀ ਲਾਹ ਦਿੱਤੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">-"ਮੈਂ ਨਹੀਂ ਜਾਣਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੋਰ ਲਾਲੋ-ਬਾਹਲੀ ਚੀਂ ਫ਼ੀਂ ਕਰੋਗੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪੁਲੀਸ ਨੂੰ ਫ਼ੋਨ ਕਰਦੂੰ-ਮੈਂ ਬਾਲਗ ਹੋ ਗਈ ਆਂ!"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਠਠੰਬਰੇ ਜਿਹੇ ਸਾਰੇ ਵਾਪਿਸ ਆ ਗਏ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਹਰਦੇਵ ਕੌਰ ਨੇ ਦੋ-ਚਾਰ ਸਿਆਣੀਆਂ ਬੁੜ੍ਹੀਆਂ ਇਕੱਠੀਆਂ ਕੀਤੀਆਂ ਅਤੇ ਕਾਦਰ ਹੁਸੈਨ ਦੇ ਕਮਰੇ ਵਿਚ ਜਾ ਅਲਖ ਜਗਾਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਡੋਬਾ ਪੈਜੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕੀ ਬੂ-ਬੂ ਕਰਵਾਈ ਐ ਕੁੜ੍ਹੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮਾਂ ਪਿਉ ਦੀ ਇੱਜਤ ਵੱਲੀਂ ਤਾਂ ਦੇਂਹਦੀ ਤੂੰ!" ਗਿਆਨਣ ਤਾਈ ਨੇ ਰਣਧੀਰ ਨੂੰ ਸੰਬੋਧਨ ਹੁੰਦਿਆਂ ਕਿਹਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਕਿਹੜੇ ਮਾਂ ਪਿਉ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤਾਈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜਿਹੜੀ ਮਾਂ ਦਿਨ ਦਿਹਾੜ੍ਹੇ ਯਾਰ ਹੰਢਾਉਂਦੀ ਐ ਤੇ ਪਿਉ ਦਾਰੂ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਗੁੱਟ ਰਹਿੰਦੈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕੁੜੀ ਇੱਟ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚ ਪੱਥਰ ਹੋ ਕੇ ਵੱਜੀ ਤਾਂ ਸਾਰਿਆਂ ਦੇ ਮੂੰਹ ਠਾਕੇ ਗਏ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਮੈਂ ਕੀ ਖੂਹ ਪੱਟਤਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹਰਦੇਵ ਕੌਰ ਕੁਰਲਾਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਹੋਰ ਕੀ ਘੱਟ ਕਰਦੀ ਐਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕੁੜੀ ਅੱਗੋਂ ਪਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਗਿਆਨਣ ਤਾਈ ਨੇ ਹਰਦੇਵ ਕੌਰ ਨੂੰ ਤਾੜਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਬੋਲੀਂ ਨਾ! ਮੈਂ ਬੂਥਾ ਭੰਨਦੂੰ-ਲੱਗਪੀ ਕੁੱਤੇ ਮਾਂਗੂੰ ਟਊਂ-ਟਊਂ ਕਰਨ!" ਫਿਰ ਕੁੜੀ ਵੱਲ ਨੂੰ ਹੋ ਕੇ ਆਖਣ ਲੱਗੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚੱਲ ਕੋਈ ਨਾ ਧੀਰ ਪੁੱਤ! ਤੂੰ ਸਿਆਣੀ ਐਂ ਕੁੜ੍ਹੇ-ਇਹੇ ਅਨਪੜ੍ਹ ਗਵਾਰ ਤੇ ਤੂੰ ਪੜ੍ਹੀ ਲਿਖੀ-ਤੇਰੇ ਨਾਲ ਰਲਗੇ ਇਹੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੂੰ ਪੁੱਤ ਹੋਸ਼ ਕਰ-ਫੇਰ ਵੀ ਤੇਰੇ ਮਾਂ ਪਿਉ ਐ-ਚਾਹੇ ਕਿੰਨੇ ਵੀ ਬੁਰੇ ਹੋਣ-ਮਾਂ ਬਾਪ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮਾਂ ਬਾਪ ਈ ਰਹਿੰਦੇ ਹੁੰਦੇ ਐ ਧੀਏ ਰਾਣੀਏਂ!"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਕੁੜੀ ਠੰਢੀ ਹੋ ਗਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਉਹਨਾਂ ਦੇ ਬੈਠੀਆਂ ਤੋਂ ਕਾਦਰ ਹੁਸੈਨ ਵੀ ਆ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਸ ਨੇ ਆਉਣਸਾਰ "ਅੱਸਲਾਮਾ-ਲੇਕੁਮ" ਕਿਹਾ ਤਾਂ ਬੁੜ੍ਹੀਆਂ ਨੇ ਸਕੂਲੀ ਬੱਚਿਆਂ ਵਾਂਗ ਇਕੱਠਿਆਂ ਹੀ "ਬਾਲੇਕੁਮ-ਸਲਾਮ" ਦਾ ਉੱਤਰ ਮੋੜਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਵੇ ਕਾਦਰਾ! ਤੂੰ ਚੰਗੀ ਕੀਤੀ ਭਾਈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੂੰ ਵੀ ਸੁੱਖ ਨਾਲ ਧੀਆਂ ਭੈਣਾਂ ਆਲੈਂ-ਆਹ ਕੀ ਕਮਲ ਮਾਰਿਆ ਤੂੰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤਾਈ ਬੋਲੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਤਾਈ ਜਾਨ! ਮੈਨੂੰ ਅੱਲਾਹ ਦੀ ਕਸਮ-ਮੈਂ ਅੱਗੇ ਵੀ ਅਰਜ਼ ਕਰ ਚੁੱਕਾ ਵਾਂ ਕਿ ਮੈਂ ਇਹਨੂੰ ਛਿੱਕ ਕੇ ਨਹੀਂ ਜੇ ਲੈ ਕੇ ਆਇਆ-ਰੱਬ ਅੱਗੇ ਜਾਨ ਦੇਣੀਂ ਜੇ-ਇਹ ਖੁਦ ਪਈ ਆਈ ਏ-ਜੇ ਜਾਂਦੀ ਏ ਤਾਂ ਇੰਛਾ-ਆਲਾ ਬੜੀ ਖੁਸ਼ੀ ਨਾਲ ਲੈ ਜਾਵੋ-ਮੈਨੂੰ ਕੋਈ ਇਤਰਾਜ਼ ਨਹੀਂ ਜੇ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਹਿ ਕੇ ਕਾਦਰ ਬਰੀ ਹੋ ਗਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਲੈ ਧੀਰ ਪੁੱਤ! ਹੁਣ ਤਾਂ ਕਾਦਰ ਨੇ ਵੀ ਆਖਤਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਇਤਨਾ ਹੱਠ ਨਹੀਂ ਜੇ ਕਰੀਦਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਭੈਣਾਂ!" ਸ਼ਮੀਮ ਨੇ ਆਖਿਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਜੋ ਹੋ ਗਿਆ-ਮਿੱਟੀ ਪਏ ਪਾਓ!"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਤੈਨੂੰ ਘਰੇ ਕੋਈ ਕੁਛ ਨਹੀਂ ਆਖਦਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਆਖੂ ਕਿਵੇਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">? </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪੁਲੀਸ ਕਾਹਦੇ ਲਈ ਐ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕੁੜੀ ਭਬਕੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਚੱਲ ਪੁੱਤ! ਹਿੰਡ ਨ੍ਹੀ ਕਰੀਦੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਚੱਲ ਤਾਂ ਤਾਈ ਜੀ ਮੈਂ ਵੜੂੰ-ਪਰ ਇਹ ਆਬਦਾ ਨਿੱਤ ਦਾ ਕੰਜਰਖਾਨਾ ਬੰਦ ਕਰਨ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਕਾਹਦਾ ਕੰਜਰਾਨਾ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਧੀਰ ਪੁੱਤ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਲੜਾਈ ਝਗੜਾ-ਘਰੇ ਮੇਰਾ ਦਮ ਘੁੱਟਦੈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਨਹੀਂ ਕਰਦੇ ਝਗੜਾ ਮਾਂ ਮੇਰੀਏ! ਹੁਣ ਤਾਂ ਤੁਰਪਾ!" ਹਰਦੇਵ ਕੌਰ ਨੇ ਹੱਥ ਜੋੜ ਕੇ ਦੁਹਾਈ ਦਿੱਤੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਤੂੰ ਕਿਉਂ ਬੱਕ-ਬੱਕ ਕਰੀ ਜਾਨੀਂ ਐਂ ਗੱਦਾਂ ਯੱਧੀਏ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹੈਂ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤਾਈ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹਰਦੇਵ ਕੌਰ ਨੂੰ ਕੁਦਾੜ ਕੇ ਪਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਫਿਰ ਰਣਧੀਰ ਵੱਲ ਨੂੰ ਰੁੱਖ ਕਰ ਲਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਮੈਂ ਜਿਉਂ ਬੈਠੀ ਐਂ-ਚੱਲ ਤਾਂ ਸਹੀ ਧੀਏ! ਮਜ਼ਾਲ ਐ ਜੇ ਸਾਹ ਵੀ ਕੱਢ ਜਾਣ ਤਾਂ!"</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਰਣਧੀਰ ਅਟੈਚੀ ਵਿਚ ਕੱਪੜੇ ਪਾਉਣ ਲੱਗ ਪਈ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਸਲ ਵਿਚ ਰਣਧੀਰ ਵੀ ਕਾਦਰ ਤੋਂ ਤੰਗ ਆ ਚੁੱਕੀ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਿਉਂਕਿ ਸਾਰਾ ਰੋਟੀ-ਪਾਣੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਚੱਕਣ-ਧਰਨ ਦਾ ਉਸੇ ਨੂੰ ਹੀ ਕਰਨਾ ਪੈਂਦਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਘਰੇ ਤਾਂ ਕਦੇ ਉਸ ਨੇ ਮਾਂ ਦੇ ਸਿਰ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਡੱਕਾ ਦੂਹਰਾ ਨਹੀਂ ਕੀਤਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਹਿਲਾਂ ਪਹਿਲਾਂ ਤਾਂ ਉਸ ਨੂੰ ਕਾਦਰ ਨਾਲ ਰਹਿਣ ਦਾ ਬੜਾ ਹੀ ਚਾਅ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਉਹ ਬਣ-ਠਣ ਕੇ ਉਸ ਨਾਲ ਤੁਰਦੀ ਫਿਰਦੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਅਸ਼ਲੀਲ ਹਰਕਤਾਂ ਕਰਕੇ ਨਗਨ ਹਾਲਤ ਵਿਚ ਫ਼ੋਟੋ ਖਿਚਵਾਉਂਦੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਮੂਵੀ ਬਣਵਾਉਂਦੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਹੁਣ ਤਾਂ ਉਸ ਦੇ ਨੱਕ ਵਿਚ ਦਮ ਆ ਚੁੱਕਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸਾਰੀ ਸਫ਼ਾ-ਸਫ਼ਾਈ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਰੋਟੀ-ਪਾਣੀ ਬਣਾਉਣਾ ਅਤੇ ਫਿਰ ਸ਼ਾਮ ਨੂੰ ਕਾਦਰ ਆ ਕੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਦਾਰੂ ਪੀ ਕੇ ਕੁੜੀ ਨੂੰ ਸਾਰੀ-ਸਾਰੀ ਰਾਤ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹਲਾਲ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਰਦਾ ਰਹਿੰਦਾ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਕਾਦਰ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਰਣਧੀਰ ਤੋਂ ਪੂਰੇ ਸਤਾਰਾਂ ਵਰ੍ਹੇ ਵੱਡਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >। </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਇੱਕ ਨਿੱਗਰ ਕਿਸਮ ਦਾ ਬਣਿਆ-ਤਣਿਆ ਮਾਨੁੱਖ! ਰਣਧੀਰ ਨੇ ਕਈ ਵਾਰ ਘਰ ਪਰਤਣ ਦੀ ਸੋਚੀ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, "</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਪਰ ਕਿਹੜੇ ਮੂੰਹ ਨਾਲ</span><span style="font-family:Times New Roman;">?" </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਸੋਚ ਕੇ ਉਹ ਕਤਲਗਾਹ ਵਿਚ ਹੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹਲਾਲ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਹੁੰਦੀ ਰਹੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਰਣਧੀਰ ਨੇ ਕੱਪੜੇ ਅਟੈਚੀ ਵਿਚ ਪਾ ਲਏ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>-"ਚੱਲ ਭਾਈ ਕਾਦਰਾ-ਸਾਨੂੰ ਘਰੇ ਛੱਡ ਕੇ ਆ!" ਤਾਈ ਦੇ ਕਹਿਣ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਕਾਦਰ ਕਾਰ ਦੀਆਂ ਚਾਬੀਆਂ ਲੈ ਕੇ ਅੱਗੇ ਲੱਗ ਤੁਰਿਆ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।</span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PA" style="font-family:Raavi;"><span style="mso-tab-count: 1"></span>ਜਦ ਉਹ ਘਰੇ ਪਹੁੰਚੀਆਂ ਤਾਂ ਬਿੱਕਰ ਦਾਰੂ ਨਾਲ ਟੁੰਨ ਹੋਇਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, '</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਧੋਬੀ ਦੇ ਕੁੱਤੇ</span><span style="font-family:Times New Roman;">' </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਵਾਂਗ ਸੈਟੀ </span><span style="font-family:Times New Roman;">'</span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਤੇ ਕੰਨ ਜਿਹੇ ਸੁੱਟੀ ਪਿਆ</span><span style="font-family:Times New Roman;">, </span><span lang="PA" style="font-family:Raavi;">ਘੁਰਾੜ੍ਹੇ ਮਾਰ ਰਿਹਾ ਸੀ</span><span lang="HI" style="mso-bidi-language: HI;font-family:Mangal;" >।<span style="mso-spacerun: yes"> </span></span></p>Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-58381877636470271232008-12-22T12:17:00.000-08:002008-12-22T12:21:58.198-08:00ਕਹਾਣੀ: ਬਚਨ ਬਿਲਾਸ<strong><span style="font-size:130%;color:#ff0000;">ਬਚਨ ਬਿਲਾਸ</span></strong><br /><strong><span style="font-size:130%;color:#99ff99;">ਕਹਾਣੀ</span></strong><br /><br />ਪਿੰਡ ਦੇ ਗੁਰਦੁਆਰੇ ਕੋਲ ਇਕ ਪੁਰਾਣਾ ਬੋਹੜ। ਬੋਹੜ ਦੇ ਦੁਆਲੇ ਬਣਿਆ ਇੱਟਾਂ ਅਤੇ ਸੀਮਿੰਟ ਦਾ ਮਜਬੂਤ ਚਬੂਤਰਾ। ਬੁੱਢੇ ਬੋਹੜ ਦੀ ਠੰਢੀ-ਠੰਢੀ ਛਾਂ ਹੁੰਦੀ, ਮਾਂ ਦੀ ਅਸੀਸ ਵਰਗੀ! ਇਸ ਕਰਮਾਂ ਵਾਲੀ ਛਾਂ ਹੇਠ, ਛੇ ਸਾਲ ਦੀ ਉਮਰ ਤੋਂ ਲੈ ਕੇ ਅੱਸੀ ਸਾਲ ਦੀ ਉਮਰ ਦੇ ਬਜ਼ੁਰਗਾਂ ਤੱਕ ਇਕੱਤਰ ਹੁੰਦੇ। ਇਸ ਛਾਂ ਵਿਚ ਇਤਨਾ ਜਾਦੂ ਸੀ ਕਿ ਸਾਰੇ ਜ਼ਾਤ-ਪਾਤ ਦੇ ਅਰਥ ਭੁੱਲ ਜਾਂਦੇ। ਬੱਸ! ਚੇਤੇ ਰਹਿ ਜਾਂਦਾ, ਹੱਸਣਾ-ਖੇਡਣਾ ਅਤੇ ਲੱਤੋ-ਲੱਤੀ ਹੋਣਾ।<br />-"ਉਏ ਆ ਬਈ ਬੀਘੜਾ ਕੀ ਹਾਲ ਐ?" ਬਚਿੰਤਾ ਬੁੜ੍ਹਾ ਪੁੱਛਦਾ।<br />-"ਲੋਟ ਐ ਬਾਬਾ!"<br />-"ਬੀਘੜਾ! ਮੱਲਾ ਇੱਕ ਗੱਲ ਪੁੱਛਾਂ?"<br />-"ਬਾਬਾ ਕੋਈ ਪੁੱਠੀ ਗੱਲ ਨਾ ਕਰੀਂ।"<br />-"ਹੈ ਕਮਲਾ! ਪੁੱਠੀ ਗੱਲ ਕਿਉਂ ਕਰੂੰ?"<br />-"ਪੁੱਛ ਬਾਬਾ ਫੇਰ!"<br />-"ਅੱਜ ਤੇਰੀ ਬੇਬੇ ਫ਼ੁਲਕਾਰੀ ਉਤੇ ਲੈ ਕੇ ਵੀਹੀਆਂ 'ਚ ਕਾਹਤੋਂ ਗੇੜੇ ਦਿੰਦੀ ਫਿਰਦੀ ਸੀ? ਦੇਖਿਓ ਮੱਲੋ ਕਿਤੇ ਥੋਡਾ ਚੁੱਲ੍ਹਾ ਨਾ ਠੰਢਾ ਕਰਜੇ?"<br />ਹਾਸੜ ਪੈ ਗਈ।<br />-"ਬਾਬਾ-ਮੈਨੂੰ ਪਹਿਲਾਂ ਈ ਪਤਾ ਸੀ ਬਈ ਤੀੰ ਕੋਈ ਲੁੱਚੀ ਗੱਲ ਈ ਕਰੇਂਗਾ।"<br />-"ਮੱਲਾ-ਪੁੱਛਣ 'ਚ ਕੋਈ ਹਰਜ ਤਾਂ ਨ੍ਹੀ?"<br />-"ਉਏ ਬਾਬਾ! ਕਿਉਂ ਮਗਜ ਮਾਰੀਆਂ ਕਰਦਾ ਹੁੰਨੈਂ? ਮੇਰੀ ਬੇਬੇ ਦੇ ਤਾਂ ਛਪਾਕੀ ਲਿੱਕਲੀ ਵੀ ਸੀ-ਡਾਕਦਾਰ ਤੋਂ ਕੋਈ ਗੋਲੀ ਗੱਪਾ ਲੈਣ ਗਈ ਹੋਊ।"<br />-"ਪਰ੍ਹਭਾਂ ਦੀ ਖ਼ੈਰ ਹੋਵੇ---!" ਬਾਬੂ ਮਰਾਸੀ ਖੱਚਰ ਲੈ ਕੇ ਆ ਗਿਆ।<br />-"ਪਰ੍ਹਭਾ-ਖੱਚਰ ਦੇ ਦੋ ਪੈਰ ਦਿਖਾ!"<br />-"ਨਹੀਂ ਪਰ੍ਹਭਾ! ਮੇਰਾ ਸੰਦ ਜਿਆ ਬਣਿਆ ਵਿਐ-ਰਹਿਣ ਦਿਓ ਦੋ ਪੈਰ ਦੇਖਣ ਨੂੰ-ਖੱਚਰ ਮਾੜੀ ਐ-ਨਾ ਮੇਰੇ ਬੀਰ ਡਿੱਗਪੂਗੀ।"<br />-"ਨਹੀਂ ਪਰ੍ਹਭਾ-ਇਹਦੇ ਦੋ ਪੈਰ ਜਰੂਰ ਦੇਖਣੇ ਐਂ-ਨਹੀਂ ਐਤਕੀਂ ਲਾਂਗਾ ਨ੍ਹੀ ਦੇਣਾ-ਫੇਰ ਹਾੜ੍ਹੇ ਨਾ ਕੱਢੀਂ-ਦੇਖ ਲੈ!"<br />ਬਾਬੂ ਮਰਾਸੀ ਨੇ ਖੱਚਰ ਦੇ ਅੱਡੀ ਮਾਰੀ। ਟੈਰ ਵਿਚਾਰੇ ਦੀ ਮਾੜੀ ਸੀ, ਮੋਸ਼ਨ ਫੜਨ ਦੀ ਵਜਾਏ, ਥਾਂ 'ਤੇ ਹੀ "ਦਾਅੜ" ਕਰਦੀ ਡਿੱਗ ਪਈ। ਬਾਬੂ ਮੀਰ ਦੁਹਾਈ ਦੇਣ ਲੱਗ ਪਿਆ, "ਲਓ ਖਸਮੋਂ! ਚਾਰੇ ਪੈਰ ਈ ਦੇਖ ਲਓ!" ਟੈਰ ਦੀਆਂ ਚਾਰੇ ਟੰਗਾਂ ਹੀ ਉਤਾਂਹ ਹੋ ਗਈਆਂ ਸਨ।<br />-"ਉਏ ਸੱਘਿਆ! ਤੂੰ ਕਿਮੇਂ ਬੁੜ-ਬੁੜ ਕਰਦਾ ਆਉਨੈਂ?" ਕਿਸੇ ਨੇ ਅਮਲੀ ਨੂੰ ਪੁੱਛਿਆ।<br />-"ਕਾਹਦੀ ਗੱਲ ਐ ਯਾਰ? ਦਲੀਪ ਛੀਂਬੇ ਨੇ ਨਮੀਂ ਹੱਟੀ ਪਾਈ ਐ ਨਾ?"<br />-"ਆਹੋ!"<br />-"ਪਰਸੋਂ ਦਾ ਕੋਈ ਗਾਹਕ ਨ੍ਹੀ ਆਇਆ-ਤੇ ਭਾਈ ਮੈਂ ਪੰਜ ਸੇਰ ਕਣਕ ਲੈ ਕੇ ਜਾ ਫ਼ਸਿਆ-ਪੂਰੀ ਪੰਜ ਸੇਰ ਕਣਕ ਤੁਲਵਾ ਕੇ ਮੈਂ ਪੁੱਛਿਆ: ਕਿੰਨੇ ਦੀ ਐ? ਕਹਿੰਦਾ ਅਖੇ ਪੰਜ ਆਨੇ ਦੀ-ਮੈਂ ਕਿਹਾ ਕੁੱਤੀਏ ਜਾਤੇ! ਪਸੇਰੀ ਕਣਕ ਪੰਜ ਆਨੇ ਦੀ ਕਿਮੇਂ? ਤੇ ਮੈਨੂੰ ਬਣਾ ਸਮਾਰ ਕੇ ਕਹਿੰਦਾ ਅਖੇ ਮੈਂ ਵੀ ਪਰਸੋਂ ਦਾ ਵਿਹਲਾ ਬੈਠੈਂ-ਤੈਥੋਂ ਈ ਪੂਰੇ ਕਰਨੇ ਐਂ-ਤੇ ਚੱਕ ਮੇਰੇ ਭਾਈ! ਪਸੇਰੀ ਕਣਕ ਨੂੰ ਉੜਦੂ ਲਾ ਗਿਆ-ਤੇ ਜਦੋਂ ਮੈਂ ਘਰੇ ਆਇਆ ਤਾਂ ਨਿੱਕੀ ਦੀ ਬੇਬੇ ਨੇ ਖੌਂਸੜਾ ਲਾਹ ਲਿਆ---!"<br />-"ਉਏ ਕਬੀਛਰਾ!" ਨਹਿੰਗ ਸਿੰਘ ਨੇ ਛੋਟੇ ਬਹਿਵਤੀ ਨੂੰ ਕਿਹਾ। ਬਹਿਵਤੀ ਤੁਕਾਂ ਜੋੜਨ ਵਿਚ ਬੜਾ ਮਾਹਿਰ ਸੀ। ਜਿਸ ਕਰਕੇ ਸਾਰੇ ਪਿੰਡ ਵਾਲੇ ਉਸ ਨੂੰ 'ਕਵੀਸ਼ਰ' ਕਹਿੰਦੇ ਸਨ।<br />-"ਹਾਂ ਬਾਬਾ?"<br />-"ਗੱਜਣ ਤੇ ਬਾਰੂ 'ਕੱਠੇ ਤੁਰੇ ਆਉਂਦੇ ਐ-ਇਹਨਾਂ 'ਤੇ ਕਬੀਛਰੀ ਜੋੜ!"<br />-"ਨਾ ਬਈ-ਕੁੱਟਣਗੇ!"<br />ਅਸਲ ਵਿਚ ਗੱਜਣ ਦਾ ਦਾਹੜਾ ਬੜਾ ਭਰਵਾਂ ਸੀ। ਸਾਰੇ ਮੂੰਹ 'ਤੇ ਅੱਖਾਂ ਤੱਕ ਫ਼ੈਲਰਿਆ ਹੋਇਆ। ਪਰ ਇਸ ਦੇ ਬਿਲਕੁਲ ਉਲਟ ਬਾਰੂ ਸੱਠਾਂ ਸਾਲਾਂ ਦਾ ਹੋ ਗਿਆ ਸੀ, ਪਰ ਉਸ ਦੇ ਕੁਦਰਤੀਂ ਦਾਹੜੀ ਹੀ ਨਹੀਂ ਆਈ ਸੀ। ਲੰਕਾ ਦਾ ਚੋਰ ਲੱਗਦਾ ਸੀ।<br />-"ਅਸੀਂ ਬੈਠੇ ਐਂ-ਜਮਾਂ ਨ੍ਹੀ ਕੁਛ ਆਖਣ ਦਿੰਦੇ-ਬਣ ਕੇਰਾਂ ਮੱਲ!"<br />-"ਜਲਦੀ ਕਰ! ਡਰਦਾ ਕਾਹਤੋਂ ਐਂ?" ਕਹਿਣ 'ਤੇ ਬਹਿਵਤੀ ਨੇ ਹੇਕ ਚੁੱਕੀ, "ਗੱਜਣ ਦੀ ਦਾਹੜੀ ਉਤੇ ਬੜਾ ਭਾਗ ਜੀ-ਬਾਰੂ ਸਿਉਂ ਨੂੰ ਦੇਤਾ ਚਿੱਟਾ ਈ ਜਵਾਬ ਜੀ---!"<br />ਹੱਸਦੀ ਮੁਡੀਹਰ ਦੀਆਂ ਵੱਖੀਆਂ ਟੁੱਟ ਗਈਆਂ।<br />-"ਖੜ੍ਹ ਤੇਰੀ ਮਾਂ ਦੀ---!" ਬਾਰੂ ਝਈ ਲੈ ਕੇ ਪਿਆ ਤਾਂ ਬਹਿਵਤੀ ਤਿੱਤਰ ਹੋ ਗਿਆ।<br />-"ਉਏ ਇਹਨੇ ਕਲਫ਼ ਲਾਉਣੀ ਕਦੋਂ ਕੁ ਤੋਂ ਛੱਡਤੀ?" ਦੁੱਲੇ ਨੂੰ ਆਉਂਦਾ ਦੇਖ ਕੇ ਧਰੜ ਬੋਲਿਆ।<br />-"ਜਦੋਂ ਤੋਂ ਇਹਨਾਂ ਦੇ ਫ਼ੌਜੀ ਨੇ ਛੱਡਤੀ।"<br />-"ਕੀ ਮਤਬਲ?"<br />-"ਗੁਰੂ ਭਲਾ ਕਰੇ! ਜਦੋਂ ਫ਼ੌਜੀ ਨੇ ਕਲਫ਼ ਘੋਲ ਕੇ ਲਾਉਣ ਲੱਗਣਾ ਤਾਂ ਇਹਨੇ ਕੋਲ ਜਾ ਵੜਨਾ-ਫ਼ੌਜੀ ਨੇ ਤਾਂ ਬੁਰਸ਼-ਬਰਸ਼ ਨਾਲ ਲਾਉਣੀ ਤੇ ਇਹਨੇ ਪਤੰਦਰ ਨੇ ਪਰਾਂਤ 'ਚ ਹੱਥ ਫੇਰਨ ਮਾਂਗੂੰ ਫ਼ੌਜੀ ਦੀ ਕਲਫ਼ ਆਲੀ ਪਲੇਟ 'ਚ ਹੱਥ ਜਿਆ ਫੇਰ ਕੇ ਦਾਹੜੀ 'ਤੇ ਊਂਈਂ ਮਲ ਲੈਣੀ-ਜਿਮੇਂ ਦੇਗ ਖਾ ਕੇ ਘਿਉ ਮਲੀਦੈ-ਤੇ ਅਖੀਰ ਅੱਕਿਆ ਵਿਆ ਫ਼ੌਜੀ ਕਲਫ਼ ਲਾਉਣੋਂ ਈ ਹੱਟ ਗਿਆ-ਤੇ ਇਹੇ ਆਪੇ ਈ ਹੱਟਣਾ ਸੀ।"<br />-"ਲਓ ਜੀ! ਆਉਂਦੇ ਐ ਦਿਹਾਤੀ ਪ੍ਰੋਗਰਾਮ ਦੇ ਠੰਢੂ ਰਾਮ ਹੋਰੀਂ-ਮਿਲੋ ਇਹਨਾਂ ਨੂੰ!" ਹਰੀ ਅਤੇ ਟਪੂ ਪੰਡਤ ਨੂੰ ਆਉਂਦਿਆਂ ਦੇਖ ਕੇ ਸਾਧੂ ਲੰਮਾਂ ਬੋਲਿਆ।<br />-"ਇਹ ਦੇਣਗੇ ਹੁਣ ਖ਼ਬਰਾਂ ਲਾਹੌਰ ਟੇਸ਼ਣ ਦੀਆਂ।"<br />-"ਇਹਦੀ ਨਵੀਂ ਗੱਲ ਸੁਣੀ ਐਂ?<br />-"ਨਹੀਂ!"<br />-"ਇਹ ਮੱਝ ਨਵੇਂ ਦੁੱਧ ਕਰਵਾਉਣ ਚਲਿਆ ਗਿਆ-ਹੱਥ ਜੋੜ ਕੇ ਝੋਟੇ ਮੂਹਰੇ ਖੜ੍ਹ ਗਿਆ-ਅਖੇ ਝੋਟਾ ਜੀ ਥੋਡਾ ਮਿੰਟ ਦਾ ਕੰਮ ਐਂ ਤੇ ਸਾਡੇ ਜੁਆਕਾਂ ਦੀ ਸਾਲ ਦੀ ਲੱਸੀ ਐ-ਕਿਰਪਾ ਕਰੋ-ਮਿੰਟ ਲਾਓ!"<br />ਹੱਸਦੀ ਮੁਡੀਹਰ ਲਿਟਣ ਲੱਗ ਪਈ।<br />-"ਕਾਹਨੂੰ ਭਕਾਈ ਮਾਰਦੇ ਐਂ ਬਾਧੂ ਦੀ ਉਏ ਕੁੱਤਿਓ?" ਘੋਗੜ ਨੇ ਦਬਕਿਆ।<br />-"ਰਾਮ ਰਾਮ ਜੀ!"<br />-"ਰੱਮ ਰੱਮ ਪੰਡਜੀ!"<br />-"ਪੰਡਜੀ-ਕੋਈ ਨਮੀਂ ਤਾਜੀ?"<br />ਟਪੂ ਪੰਡਤ ਹਕੀਮ ਸੀ। ਜਿਸ ਕਰ ਕੇ ਪਿੰਡ ਦੀ ਹਰ ਖ਼ਬਰ ਉਸ ਕੋਲ ਪਹਿਲਾਂ ਪਹੁੰਚਦੀ ਸੀ।<br />-"ਬੱਕਰੀਆਂ ਆਲੇ ਗੇਲੇ ਦੀ ਬਹੂ ਕੋਲੇ ਕਾਕੈ!"<br />-"ਦੁਰ ਫਿੱਟੇ ਮੂੰਹ ਭੈਣ ਦਾ ਛੁਣਛਣਾ ਦੇਣੇ!" ਅਮਲੀ ਇਉਂ ਟੱਪਿਆ ਜਿਵੇਂ ਉਸ ਦੇ ਪੈਰ ਹੇਠ ਸੱਪ ਆ ਗਿਆ ਸੀ।<br />-"ਕਿਉਂ ਅਮਲੀਆ? ਤੈਨੂੰ ਬੜਾ ਦੁੱਖ ਲੱਗਿਆ?"<br />-"ਕੁੜੀ ਸਾਲੇ ਦੀ ਬਿਆਹੁਣ ਆਲੀ ਹੋਈ ਪਈ ਐ-ਆਹ ਕੀ ਕੀਤਾ ਸਾਲੇ ਢੇਡ ਨੇ?"<br />-"ਇਹ ਤਾਂ ਰੱਬ ਦੀ ਦੇਣ ਐਂ-ਕਿਤੇ ਸਿੱਟੇ ਜਾਂਦੇ ਐ?"<br />-"ਹੱਟ ਕੁੱਤੀਏ ਸਾਲੇ ਆਪ ਨ੍ਹੀ ਕਹਿਣ ਦਿੰਦੇ-ਨਾਂ ਬੱਦੂ ਰੱਬ ਦਾ!"<br />-"ਹੋਰ ਪੰਡਜੀ?"<br />-"ਹੋਰ ਕੀ ਐ ਭਾਈ? ਕਲਜੁਗ ਆ ਗਿਆ! ਕਾਕੂ ਟੁੰਡੇ ਦੀ ਕੁੜੀ ਐ ਨਾ ਕੋਕੇ ਆਲੀ?"<br />-"ਆਹੋ-!"<br />-"ਉਹਨੂੰ ਸਾਧ ਲੈ ਗਿਆ।"<br />-"ਬਾਖਰੂ! ਕਿਮੇਂ?"<br />-"ਰਾਮ ਬਖਸ਼ੀ ਰੱਖੇ-ਕਈ ਮਹੀਨਿਆਂ ਤੋਂ ਇਹਨਾਂ ਦੇ ਘਰੇ ਆਉਂਦਾ ਸੀ-ਅਖੇ ਥੋਡੇ ਘਰੇ ਕਿਸੇ ਨੇ ਤਬੀਤ ਨੱਪੇ ਵੇ ਐ-ਅੱਜ ਭਾਈ ਉਹਨੂੰ ਟੈਗਸੀ 'ਚ ਲੈ ਕੇ ਆਏ-ਨਾਲ ਉਹਦੇ ਇਕ ਸਾਧਣੀ-ਸਾਧ ਨੇ ਤਾਂ ਕੁਛ ਕਿਹਾ ਨਾ ਤੇ ਸਾਧਣੀ ਕਹਿੰਦੀ ਅਖੇ ਆਹ ਕੁੜੀ ਨੂੰ ਤਾਂ ਅਸੀਂ ਦੋ-ਚਹੁੰ ਦਿਨਾਂ ਆਸਤੇ ਲੈ ਕੇ ਜਾਣੈਂ-ਸਾਡੀ ਸੇਵਾ ਕਰੂ ਤੇ ਸ਼ਾਂਤੀ ਪਾਊ!"<br />-"ਤੇ ਫੇਰ ਤੋਰਤੀ ਇਹਨਾਂ ਨੇ?"<br />-"ਲੈ ਉਹ ਤਾਂ ਸਾਰਾ ਟੱਬਰ ਹੱਥ ਜੋੜੀ ਖੜ੍ਹਾ-ਅਖੇ ਲੈਜੋ ਮਾਤਾ ਜੀ।"<br />-"ਕੁੜੀ ਤਾਂ ਨੀ ਕਿਸੇ ਪਾਸੇ ਜੋਗੀ ਰਹਿੰਦੀ ਹੁਣ।"<br />-"ਆਹੋ! ਕੀ ਪਤੈ ਬਈ ਇਹ ਸਾਲੇ ਕੀ ਸੁਆਹ ਖੇਹ ਖਾਂਦੇ ਐ?" ਅਮਲੀ ਕਾਫ਼ੀ ਚਿਰ ਬਾਅਦ ਬੋਲਿਆ ਸੀ।<br />-"ਹੁਣ ਤਾਂ ਕੋਕੇ ਜੜ ਕੇ ਈ ਮੋੜਨਗੇ।"<br />-"ਆਪਣੀ ਦੁਨੀਆਂ ਦੇ ਵੀ ਗੋਲੀ ਮਾਰੇ!"<br />-"ਮਹਾਤੜ ਪਾਣੀ ਪੀਣ ਜਾ ਵੜੇ-ਸਾਲੇ ਭੈੜ੍ਹੇ ਜੇ ਆਨੇ ਕੱਢਣਗੇ-ਤੇ ਆਹ ਦੇਖਲਾ--! ਹੈਅ ਥੋਡੀ ਬੇੜੀ ਬਹਿਜੇ! ਗੜੌਂਧੇ ਅਰਗੀ ਕੁੜੀ ਸਾਹਣ ਨਾਲ ਤੋਰਤੀ।"<br />-"ਪੰਡਜੀ-ਕੜਬਚੱਬਾਂ ਦਾ ਕੀ ਬਣਿਆ?"<br />-"ਬਣਨਾ ਬਣਾਉਣਾ ਕੀ ਸੀ? ਠਾਣੇਦਾਰ ਨੇ ਪੈਸੇ ਪੂਸੇ ਲੈ ਕੇ ਰੱਸੇ ਲਾਹਤੇ।"<br />-"ਦੇਖ ਲੈ ਸਾਲੇ ਦੇ ਪਿਉ-ਦਾਦੇ ਮੁੱਲ ਦੀਆਂ ਲਿਆਉਂਦੇ ਰਹੇ ਐ-ਹੁਣ ਇਹਨੂੰ ਪੋਪਲ ਜੇ ਨੂੰ ਮਾੜਾ ਜਿਆ ਪੜ੍ਹਿਆ ਲਿਖਿਆ ਕਰਕੇ ਰਿਸ਼ਤਾ ਹੋਇਆ ਸੀ-ਉਹ ਵੀ ਬਿਚਾਰੀ ਦਾਜ ਕਰ ਕੇ ਸਾੜਤੀ।"<br />-"ਕੁੜੀ ਦੇ ਮਾਪਿਆਂ ਨੇ ਕੁਛ ਨ੍ਹੀਂ ਕੀਤਾ?"<br />-"ਹੈ ਕਮਲਾ! ਪੁਲਸ ਪੈਸੇ ਆਲਿਆਂ ਦੀ ਮਿੱਤ ਐ-ਉਹ ਬਿਚਾਰੇ ਗਰੀਬ ਐ-ਐਮ ਐਲੇ ਕੋਲੇ ਵੀ ਬਥੇਰੇ ਗੇੜੇ ਕੱਢੇ ਐ-ਉਹ ਨਾਲ ਈ ਨ੍ਹੀ ਤੁਰਿਆ-ਕਹਿੰਦਾ ਅਖੇ ਥੋਡਾ ਘਰ ਦਾ ਮਸਲਾ ਐ ਆਪ ਨਬੇੜੋ-ਪੁੱਛਣਾ ਹੋਵੇ ਬਈ ਜਦੋਂ ਅਗਲਿਆਂ ਦੀ ਪਾਲੀ ਪੋਸੀ ਵੀ ਮਾਰਤੀ-ਫੇਰ ਘਰ ਦਾ ਮਸਲਾ ਕਾਹਦਾ ਰਹਿ ਗਿਆ? ਅਗਲੇ ਲਹੂ ਦੀ ਘੁੱਟ ਭਰ ਕੇ ਬਹਿ ਗਏ-ਕੁੜੀ ਦੀ ਮਾਂ ਨੂੰ ਤਾਂ ਦੱਸਦੇ ਐ ਬਈ ਓਦਣ ਦੇ ਦੰਦਲਾਂ ਦੌਰੇ ਪੈਣੋ ਨ੍ਹੀ ਹੱਟਦੇ।"<br />-"ਕੀ ਦੋਸ਼ ਐ ਬਈ? ਅਗਲੇ ਦੀ ਇੱਕੋ ਇੱਕ ਜੁਆਨ ਧੀ ਸੀ।"<br />-"ਅਸਲ 'ਚ ਰੌਲਾ ਕੀ ਸੀ?"<br />-"ਰੌਲਾ ਕੀ ਸੀ? ਇਹ ਮਾਊਂ ਜਿਆ ਆਬਦੀ ਮਾਂ ਦੀ ਚੁੱਕ 'ਤੇ ਕੁੜੀ ਨੂੰ ਕਹਿੰਦਾ ਅਖੇ ਜਿਹੜੀ ਤੇਰੇ ਪਿਉ ਕੋਲੇ ਦੋ-ਤਿੰਨ ਕਿੱਲੇ ਜਮੀਨ ਐਂ-ਉਹ ਮੇਰੇ ਨਾਂ ਲੁਆਵੇ-ਦੱਸੋ ਬਈ ਜਿਉਂਦੇ ਜੀਅ ਅਗਲਾ ਕਦੋਂ ਹੱਥ ਵਢਾਉਂਦੈ?"<br />-"ਹੈ ਸਾਲਾ ਪੋਰ?"<br />-"ਹੁਣ ਆਪ ਤਾਂ ਕੁੜੀ ਦਾ ਪਿਉ ਮਰਿਆਂ ਅਰਗਾ ਈ ਐ-ਇਹਦੇ ਗੋਲੀ ਮਾਰੇ ਚੂਕਣੇ 'ਚ ਸਾਲੇ ਦੇ!"<br />-"ਉਏ ਗੋਲੀ ਮਾਰਨ ਜੋਕਰਾ ਉਹ ਕਾਹਨੂੰ ਐਂ ਬਿਚਾਰਾ? ਉਹ ਤਾਂ ਪੈਰੀਂ ਪੱਗਾਂ ਧਰੀ ਗਿਆ ਤੇ ਇਹ ਲਾਚੜਗੇ!"<br />-"ਉਏ ਐਹੋ ਜੇ ਪੈਰੀਂ ਪੱਗਾਂ ਆਲੇ ਕਾਹਨੂੰ ਐਂ? ਐਹੋ ਜਿਆਂ ਦੀ ਤਾਂ ਇੱਕੋ ਟੱਕ ਨਾਲ ਲੱਤ ਗਰਚ ਦੇਣੇ ਲਾਹ ਕੇ ਪਰ੍ਹਾਂ ਮਾਰੇ-ਫੇਰ ਲੋਟ ਆਉਂਦੇ ਐ।"<br />-"ਉਏ ਚਾਚਾ! ਕੱਲ੍ਹ ਨੂੰ ਘੰਟਾ ਖੰਡ ਇੰਜਣ ਦੇਮੇਂਗਾ?" ਫੰਗਣ ਬੁੱਲ੍ਹੜ ਨੇ ਆ ਕੇ ਨਹਿੰਗ ਨੂੰ ਪੁੱਛਿਆ।<br />-"ਕੀ ਕਰਨੈਂ?" ਨਹਿੰਗ ਦੀ ਥਾਂ ਪ੍ਰੀਤਮ ਫੱਲ੍ਹੀ ਬੋਲਿਆ।<br />-"ਨਰਮਾਂ ਸਿੰਜਣੈ।"<br />-"ਗੱਲ ਸੁਣ ਉਏ? ਡੂੜ੍ਹ ਥੋਡੇ ਕੋਲੇ ਕਿੱਲੈ-ਪੰਦਰਾਂ ਤੁਸੀਂ ਘਰ ਦੀ ਸਤੌਲ ਐਂ-ਤੁਸੀਂ ਤਾਂ ਛੱਪੜ 'ਚੋਂ ਬਾਲਟੀ-ਬਾਲਟੀ ਪਾਣੀ ਦੀ ਪਾਵੋਂ ਤਾਂ ਨਰਮਾਂ ਤਰ ਹੋਜੂ-ਇੰਜਣ ਕੀ ਕਰਨੈਂ ਕੁੱਤੀਏ ਜਾਤੇ?"<br />-"ਲੈਜੀਂ-ਲੈਜੀਂ!" ਚਲਾਕੂ ਕਾਮਰੇਡ ਨੇ ਨਹਿੰਗ ਵੱਲੋਂ ਹਾਮੀਂ ਭਰੀ।<br />-"ਲੈ ਬਈ ਨਹਿੰਗਾ-ਇਕ ਗੱਲ ਦੱਸ?" ਕਾਮਰੇਡ ਨੇ ਉਸ ਵੱਲ ਮੂੰਹ ਕੀਤਾ।<br />-"ਬਈ ਤੁਸੀਂ ਸੋਟੇ ਨੂੰ ਮੁਲਾਹਜੇ-ਤੋੜ ਕਿਉਂ ਆਖਦੇ ਐਂ?"<br />-"ਦਸਵੇਂ ਪਾਤਸ਼ਾਹ ਨੇ ਇਹਦਾ ਨਾਂ ਰੱਖਿਆ ਸੀ ਕੁਤਕ।" ਨਹਿੰਗ ਨੇ ਕਹਿਣਾ ਸ਼ੁਰੂ ਕੀਤਾ।<br />-"ਹਲਾ!"<br />-"ਤੇ ਅਸੀਂ ਇਹਨੂੰ ਮੁਲਾਹਜੇ ਤੋੜ ਤਾਂ ਕਹਿੰਨੇ ਐਂ ਬਈ ਜੀਹਦੇ ਟੋਟਣ 'ਚ ਇਕ ਠੁਕ ਗਿਆ-ਉਹਦੇ ਨਾਲ ਮੁਲਾਹਜਾ ਰਹਿੰਦਾ ਈ ਨ੍ਹੀ-ਅਗਲਾ ਪਾਰ ਬੋਲ ਜਾਂਦੈ-ਛੇਵੇਂ ਪਾਤਸ਼ਾਹ ਨੇ ਭਾਈ ਭੱਲਣ ਤੋਂ ਮੁਲਾਹਜੇ ਤੋੜ ਨਾਲ ਸ਼ੇਰ ਦਾ ਸਿ਼ਕਾਰ ਕਰਵਾਇਆ ਸੀ-।"<br />-"ਵਾਹ ਜੀ ਵਾਹ!"<br />-"ਪੰਡਜੀ-ਰੱਤੂ ਦਾ ਕੀ ਹਾਲ ਐ ਸੱਚ?" ਆਤਮੇਂ ਫ਼ੱਕਰ ਨੇ ਅਚਾਨਕ ਪੁੱਛਿਆ।<br />-"ਬੁਰਾ ਈ ਹਾਲ ਐ-ਦਿਲ ਦਾ ਰੋਗ ਐ-ਚੱਲੀ ਜਾਵੇ, ਚੱਲੀ ਜਾਵੇ-ਜਿੱਦੇਂ ਖੜ੍ਹ ਗਿਆ ਬੱਸ---!"<br />-"ਮਾੜੀ 'ਲਾਦ ਵੀ ਨਾ ਜੰਮੇ ਕਿਸੇ ਦੇ-ਕੱਲ੍ਹ ਦੀਆਂ ਗੱਲੈਂ-ਜਦੋਂ ਮੁਧਕਰ ਚੱਕਦਾ ਹੁੰਦਾ ਸੀ-ਕਿਸੇ ਨੂੰ ਨੇੜੇ ਨ੍ਹੀ ਸੀ ਲੱਗਣ ਦਿੰਦਾ-'ਲਾਦ ਮਾੜੀ ਲਿੱਕਲਗੀ-ਮੁੰਡਾ ਸਿਰੇ ਦਾ ਬੈਲੀ ਤੇ ਕੁੜੀ---? ਸਹੁਰੀ ਨੂੰ ਹਾਥ ਈ ਕੋਈ ਨ੍ਹੀ-ਕੋਈ ਚੂਹੜਾ ਚੱਪੜਾ ਨ੍ਹੀ ਛੱਡਿਆ ਲੇਖੇ ਨਾਲ-ਬੱਸ ਜਿੱਦਣ ਦੀ ਕੁੜੀ ਨੇ ਬੇਇਜ਼ਤੀ ਕੀਤੀ ਐ-ਓਦਣ ਦਾ ਮੰਜੇ ਤੋਂ ਈ ਨ੍ਹੀ ਉਠਿਆ ਸਹੁਰਾ।"<br />-"ਉਹਨੇ ਸਹੁਰੀ ਨੇ ਬੇਇਜ਼ਤੀ ਕਾਹਤੋਂ ਕੀਤੀ?"<br />-"ਕੀ ਦੱਸਾਂ ਸਹੁਰੀ ਦੇ ਕਾਰੇ? ਹੁਣ ਤਾਂ ਬਾਹਰਲੇ ਪਿੰਡਾਂ ਦੇ ਮੁੰਡੇ ਸਿੱਧੇ ਈ ਘਰੇ ਆਉਣ ਲੱਗਪੇ ਸੀ-ਇਹਨੇ ਕਿਤੇ ਰੋਕਿਆ ਰੂਕਿਆ ਹੋਊ, ਰੱਬ ਜਾਣੇ-ਬੱਸ! ਪਤਾ ਨ੍ਹੀ ਸਹੁਰੀ ਦੇ ਡਮਾਕ ਨੂੰ ਕੀ ਫਤੂਰ ਚੜ੍ਹਿਆ? ਮੁੰਡਿਆਂ ਦੇ ਸਾਹਮਣੇ ਈ ਸ਼ੁਰੂ ਹੋਗੀ-ਅਖੇ ਮੇਰੀ ਬੇਬੇ ਤਾਂ ਤੈਥੋਂ ਚੌਰਿਆ ਸਾਂਭੀ ਨਾ ਗਈ-ਮੈਨੂੰ ਕੀ ਸਾਂਭੇਂਗਾ? ਤੇ ਚੱਲ ਮੇਰੇ ਭਾਈ! ਉਹ ਦਿਨ ਗਿਆ ਤੇ ਆਹ ਆ ਗਿਆ-ਬਿਚਾਰਾ ਮੰਜੇ 'ਤੇ ਪਿਆ ਈ ਚੂਕੀ ਜਾਂਦੈ-ਕੋਈ ਪਾਣੀ ਧਾਣੀ ਵੀ ਨ੍ਹੀ ਪੁੱਛਦਾ-ਹੁਣ ਤਾਂ ਓਸ ਗੱਲ ਦੇ ਆਖਣ ਮਾਂਗੂੰ ਮਾਵਾਂ ਧੀਆਂ ਨਾਅਮੇਂ 'ਚ ਖੇਡਦੀਐਂ-ਮੇਲਾ ਈ ਲੱਗਿਆ ਰਹਿੰਦੈ ਘਰੇ ਸੁੱਖ ਨਾਲ।"<br />-"ਹੈਅ ਥੋਡੀ ਗੰਦੇ ਟੱਬਰ ਦੀ!"<br />-"ਕੀ ਕਰਨੈਂ ਐਹੋ ਜਿਆ ਪੈਸਾ-ਅੱਗ ਲਾਉਣੈਂ?"<br />-"ਕਨੇਡੇ ਆਲਿਆਂ ਦੇ ਘਰੇ ਅੱਜ ਝੰਡੀਆਂ ਜੀਆਂ ਟੰਗੀ ਜਾਂਦੇ ਸੀ-ਕਿਸੇ ਦਾ ਬਿਆਹ-ਬੂਹ ਐ?"<br />-"ਕਾਹਨੂੰ ਬਿਆਹ ਐ! ਉਹ ਤਾਂ ਬੁੜ੍ਹੇ-ਬੁੜ੍ਹੀ ਦੀ ਪੰਜਾਹਵੀਂ ਸ਼ਾਦੀ ਗਿਰਾਹ ਮਨਾਉਣ ਦੀ ਤਿਆਰੀ ਕਰਦੇ ਐ।"<br />-"ਕੀ ਕਰਦੇ ਐ?" ਗੱਲ ਅਮਲੀ ਦੇ ਸਿਰ ਦੇ ਉਪਰੋਂ ਲੰਘ ਗਈ।<br />-"ਉਏ ਅਮਲੀਆ! ਉਹਨਾਂ ਦੇ ਬੁੜ੍ਹੇ ਬੁੜ੍ਹੀ ਦੇ ਵਿਆਹ ਨੂੰ ਪੰਜਾਹ ਸਾਲ ਹੋਣ ਆਲੇ ਐ-ਉਹਨੂੰ ਮਨਾਉਣ ਦੀ ਤਿਆਰੀ ਕਰਦੇ ਐ।" ਕਿਸੇ ਨੇ ਜੋਰ ਦੇ ਕੇ ਕਿਹਾ।<br />-"ਫਿੱ੍ਹਟ ਭੈਣ ਦੇ ਮੁੰਡਿਆਂ ਈ ਯ੍ਹਾਵੇ! ਦੇਸੀ ਟੱਟੂ ਤੇ ਕੁਰਾਸ਼ਾਨੀ ਦੁਲੱਤੇ! ਕੀ ਲੱਛਣ ਕਰਦੇ ਐ ਸਾਲੇ-ਬਈ ਲਹੁਡੀ ਦੇਣਿਓਂ-ਕਬਰਾਂ 'ਚ ਥੋਡੀਆਂ ਲੱਤੈਂ-ਤੁਸੀਂ ਕਿਸੇ ਪੁੱਤ ਦਾ ਮਨਾਓ-ਕਿਸੇ ਪੋਤੇ ਦਾ ਮਨਾਓ-ਪੰਜਾਹਵਾਂ ਸਾਲ ਮਨਾਏ ਬਿਨਾ ਸਰਦਾ ਨ੍ਹੀ ਇਹਨਾਂ ਦਾ?"<br />-"ਅਮਲੀਆ-ਅੰਨ੍ਹੀ ਕਮਾਈ ਘਰੇ ਆਉਂਦੀ ਐ-ਕਿਤੇ ਖਪਤ ਵੀ ਕਰਨੀ ਐਂ।"<br />-"ਇਹ ਵੀ ਭਾਈ ਗੱਲ ਠੀਕ ਐ-ਹੱਥ ਖੁੱਲ੍ਹੈ-ਚੋਜ ਕਰਦੇ ਐ ਜੱਟ-ਕਹਿੰਦੇ ਹੁੰਦੇ ਐ-ਚਮਚਿਆਂ ਨਾਲ ਪੀਣ ਸ਼ਰਾਬਾਂ ਕਰਦੇ ਜੱਟ ਚੋਜ ਕੁੜ੍ਹੇ।"<br />-"ਮਾਇਆ ਹਜਮ ਕਰਨੀ ਕਿਹੜਾ ਸੌਖੀ ਐ?"<br />-"ਐਤਕੀਂ ਬੋਟਾਂ 'ਚ ਕੌਣ ਜਿੱਤੂ ਬਈ?"<br />-"ਬੋਟਾਂ 'ਚ ਜਿੱਤੂ ਅਮਲੀ!" ਕੋਈ ਹੱਸਿਆ।<br />-"ਨਹੀਂ ਹਾਸਾ ਨ੍ਹੀ-ਕੌਣ ਜਿੱਤੂ?"<br />-"ਬੋਟਾਂ 'ਚ ਜਿੱਤਣਗੇ 'ਕਾਲੀ!"<br />-"ਮੈਂ ਤਾਂ ਬੋਟ ਕਾਮਰੇਟ ਨੂੰ ਪਾਊਂ!"<br />-"ਨਾਗੋਕਿਆਂ ਆਲੇ ਨੂੰ?"<br />-"ਆਹੋ!"<br />-"ਬਹੁਤ ਵੱਡੀ ਗਲਤੀ ਐ।"<br />-"ਕਾਹਤੋਂ?"<br />-"ਦੇਖ ਲਈਂ-ਨਾਗੋਕਿਆਂ ਆਲਾ ਕਾਮਰੇਟ ਪੱਠੇ ਆਪਣਿਓਂ ਖਾਇਆ ਕਰੂ-ਤੇ ਲੇਡੇ ਜਾ ਕੇ ਨਾਗੋਕੀ ਕਰਿਆ ਕਰੂ।"<br />ਹਾਸੜ ਪੈ ਗਈ।<br />-"ਆਜੋ ਸਿੰਘੋ-ਗੱਫ਼ਾ ਲੈ ਲਓ!" ਗੁਰਦੁਆਰਿਓਂ ਭਾਈ ਜੀ ਨੇ ਹੋਕਰਾ ਮਾਰਿਆ।<br />-"ਚਲੋ ਬਈ।" ਅਮਲੀ ਖੁਸ਼ੀ 'ਚ ਕੁੜਤੇ ਦੀਆਂ ਬਾਹਵਾਂ ਚਾਹੜਨ ਲੱਗ ਪਿਆ।<br />-"ਅਮਲੀਆ! ਬਾਂਹਾਂ ਤਾਂ ਇਉਂ ਚੜ੍ਹਾਉਣ ਲੱਗ ਪਿਆ-ਜਿਵੇਂ ਮੱਝ ਸੁਆਉਣੀ ਹੁੰਦੀ ਐ?"<br />-"ਉਏ ਇਹ ਵੀ ਗੁਰਦੁਆਰੇ ਦੀ ਦੇਗ 'ਤੇ ਈ ਬਚਿਆ ਵਿਐ-ਹੋਰ ਕਿਹੜਾ ਨ੍ਹਾਮੋਂ ਇਹਨੂੰ ਚੂਰੀ ਕੁੱਟ ਕੇ ਦਿੰਦੀ ਐ?" ਪਿੱਛੋਂ ਨ੍ਹੇਰੀ ਨੇ ਵਿਅੰਗ ਕਸਿਆ।<br />-"ਕਰ ਲਓ! ਕਰ ਲਓ ਬਈ ਟਿੱਚਰਾਂ-ਥੋਡੀ ਉਮਰ ਐ।" ਅਮਲੀ ਬੋਲਿਆ।<br />ਤੇ ਫਿਰ ਸਾਰੇ ਗੁਰਦੁਆਰੇ ਨੂੰ ਵਾਹੋਦਾਹੀ ਹੋ ਤੁਰੇ।Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-68704640660993179372008-11-21T11:55:00.000-08:002008-11-21T12:00:09.009-08:00ਕਹਾਣੀ: ਰਾਜੇ ਸ਼ੀਂਹ ਮੁਕੱਦਮ ਕੁੱਤੇ...<strong><span style="font-size:130%;"><span style="color:#000000;"><span style="color:#ff0000;">ਰਾਜੇ ਸ਼ੀਂਹ ਮੁਕੱਦਮ ਕੁੱਤੇ<br /></span></span><span style="color:#99ff99;">ਕਹਾਣੀ </span><br /></span></strong>1977 ਦੀ ਗੱਲ ਹੈ। ਨੈਕਸਲਾਈਟ ਲਹਿਰ ਜ਼ੋਰਾਂ 'ਤੇ ਸੀ। ਗ੍ਰਿਫ਼ਤਾਰੀਆਂ ਅਤੇ ਮੁਕਾਬਲੇ ਧੜਾ-ਧੜ ਹੋ ਰਹੇ ਸਨ। ਗਰਮ ਖਿਆਲੀ ਨੌਜਵਾਨਾਂ 'ਤੇ ਪੁਲੀਸ ਵੱਲੋਂ ਕਰੜੀ ਨਜ਼ਰ ਰੱਖੀ ਜਾ ਰਹੀ ਸੀ। ਪੁੱਛ-ਗਿੱਛ ਵੀ ਕੀਤੀ ਜਾਂਦੀ ਸੀ। ਇਹਨਾਂ ਦਿਨਾਂ ਵਿਚ ਇਕ 'ਰਗੜਾ' ਤਾਂ ਤਕਰੀਬਨ ਹਰ ਕਾਲਜੀਏਟ 'ਤੇ ਲੱਗ ਚੁੱਕਾ ਸੀ। 'ਘੋਟਣੇਂ' ਦੀ ਤਕਨੀਕ ਪੁਲੀਸ ਵੱਲੋਂ ਤਕਰੀਬਨ ਉਦੋਂ ਹੀ ਸ਼ੁਰੂ ਕੀਤੀ ਗਈ ਸੀ।<br />ਅਜੇ ਸੁਬਾਹ ਦੇ ਚਾਰ ਹੀ ਵੱਜੇ ਸਨ। ਗਰੰਥੀ ਅਜੇ ਬੋਲਿਆ ਨਹੀਂ ਸੀ। ਸ਼ਾਇਦ ਜਾਗ ਨਹੀਂ ਖੁੱਲ੍ਹੀ ਸੀ। ਤੇਜਾ ਮੰਜੇ ਵਿਚ ਪਿਆ ਪਲਸੇਟੇ ਮਾਰ ਰਿਹਾ ਸੀ। ਉਸ ਨੂੰ ਖ਼ੁਦ ਨੂੰ ਨਹੀਂ ਪਤਾ ਸੀ ਕਿ ਉਸ ਦੀ ਨੀਂਦ ਐਨੇ ਸਾਝਰੇ ਕਿਉਂ ਖੁੱਲ੍ਹ ਗਈ ਸੀ? ਖ਼ੈਰ! ਫਿਰ ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਉਹ ਕਦੋਂ ਸੌਂ ਗਿਆ?<br />ਤਕਰੀਬਨ ਸੱਤ ਕੁ ਵਜੇ ਤੇਜੇ ਦੀ ਅੱਖ ਖੁੱਲ੍ਹੀ।<br />ਸ਼ਾਇਦ ਜੀਪ ਦੇ ਖੜਕੇ ਨਾਲ ਖੁੱਲ੍ਹੀ ਸੀ, ਜੋ ਉਹਨਾਂ ਦੇ ਦਰਵਾਜੇ ਅੱਗੇ ਆ ਕੇ ਰੁਕੀ ਸੀ।<br />ਜੀਪ ਪੁਲਸ ਦੀ ਭਰੀ ਹੋਈ ਸੀ।<br />ਅਚਾਨਕ ਤੇਜੇ ਕਾ ਦਰਵਾਜਾ ਖੜਕਿਆ।<br />-"ਵੇ ਕੌਣ ਐਂ---?" ਮਧਾਣੀਂ ਰੋਕ ਕੇ ਤੇਜੇ ਦੀ ਮਾਂ ਨੇ ਪੁੱਛਿਆ।<br />-"ਬਾਰ ਤਾਂ ਖੋਲ੍ਹੋ-ਹੁਣੇਂ ਪਤਾ ਲੱਗ ਜਾਂਦੈ--!" ਕਿਸੇ ਸਿਪਾਹੀ ਦੀ ਘਰੋੜਵੀਂ ਅਵਾਜ਼ ਸੀ। ਅਵਾਜ਼ ਵਿਚ ਸਰਕਾਰੀ ਰੋਅਬ ਸੀ। ਪੀਤੇ ਹੋਏ 'ਡੋਡਿਆਂ' ਦਾ ਤਹਿਤ ਸੀ।<br />ਮਾਂ ਨੇ ਦਰਵਾਜਾ ਖੋਲ੍ਹਿਆ। ਚਾਰ ਸਿਪਾਹੀ ਅਤੇ ਹੌਲਦਾਰ ਡਾਂਗਾਂ ਖੜਕਾਉਂਦੇ ਅੰਦਰ ਆ ਗਏ। ਤੇਜੇ ਨੂੰ ਇਤਨਾ ਕਹਿ ਕੇ ਗ੍ਰਿਫ਼ਤਾਰ ਕਰ ਲਿਆ, "ਕੱਲ੍ਹ ਨੂੰ ਸਾਹਿਬ ਨੇ ਆਉਣੈਂ-ਤੇ ਤੇਰੇ ਨਾਲ ਕੋਈ ਜ਼ਰੂਰੀ ਗੱਲਬਾਤ ਕਰਨੀ ਐਂ!" ਸ਼ਾਇਦ ਉਹਨਾਂ ਦਾ ਇਸ਼ਾਰਾ ਡੀ ਐੱਸ ਪੀ ਵੱਲ ਸੀ। ਤੇਜਾ ਮੋਗੇ ਦੇ ਡੀ ਐੱਮ ਕਾਲਜ ਦਾ ਵਿਦਿਆਰਥੀ ਸੀ ਅਤੇ ਉਸ ਦੇ ਸਬੰਧ ਨੈਕਸਲਾਈਟਾਂ ਨਾਲ ਦੱਸੇ ਜਾਂਦੇ ਸਨ।<br />-"ਵੇ ਭਾਈ! ਮੇਰੇ ਪੁੱਤ ਨੇ ਕੀਤਾ ਕੀ ਐ?" ਮਾਂ ਬੱਗੀ ਪੂਣੀਂ ਵਰਗੀ ਹੋਈ ਖੜ੍ਹੀ, ਕੰਬੀ ਜਾ ਰਹੀ ਸੀ।<br />-"ਬਥੇਰਾ ਕੁਛ ਕੀਤੈ ਮਾਈ!" ਹੌਲਦਾਰ ਬੋਲਿਆ।<br />-"ਇਹ ਚਰਮਖ਼ ਜੀ ਜਿੰਨਾਂ ਉੱਪਰ ਐ-ਉਨਾਂ ਈ ਧਰਤੀ 'ਚ ਐ।" ਇਕ ਸਿਪਾਹੀ ਨੇ ਘੁੱਟੇ ਮੱਥੇ ਨੂੰ ਹੋਰ ਕਸ ਲਿਆ। ਇਕ ਮੁੱਛ ਨੂੰ ਵੱਟ ਚਾੜ੍ਹ-ਚਾੜ੍ਹ ਕੇ ਉਸ ਨੇ ਲੜਾਕੇ ਜਹਾਜ਼ ਦੀ 'ਤੂਈ' ਵਾਂਗ ਬਣਾਇਆ ਹੋਇਆ ਸੀ।<br />-"ਇਹਨੂੰ ਪੁਲਸ ਆਲਿਆਂ ਵਿਰੁੱਧ ਲਿਖਣ ਦਾ ਹਲਕ ਉਠਦੈ!" ਤੀਜਾ ਅਸਲੀਅਤ ਦੱਸਣੋਂ ਨਾ ਰਹਿ ਸਕਿਆ। ਤੇਜਾ ਕਦੇ-ਕਦੇ ਪੁਲਸ ਦੀਆਂ ਕਰਤੂਤਾਂ ਅਖ਼ਬਾਰਾਂ ਵਿਚ ਝਰੀਟ ਦਿੰਦਾ ਸੀ।<br />-"ਇਹ ਲਿਖਾਰੀ ਜੇ ਤਾਂ ਪੁਲਸ ਨੂੰ ਲੇਡੀ ਸੈਕਲ ਈ ਸਮਝਦੇ ਐ-ਬਈ ਜਿੱਧਰ ਨੂੰ ਦਿਲ ਕੀਤਾ-ਲੱਤ ਦੇ ਲਈ।" ਤੇ ਸਿਪਾਹੀ ਨੇ ਤੇਜੇ ਨੂੰ ਹੱਥਕੜੀ ਲਾ ਕੇ ਜੀਪ ਵਿਚ ਬਿਠਾ ਲਿਆ।<br />ਜੀਪ ਤੁਰ ਗਈ।<br />ਬੇਬੇ ਖੜ੍ਹੀ ਕੰਬ ਰਹੀ ਸੀ।<br />ਹੱਡਾਂ-ਰੋੜੀ ਵਾਲਾ ਮੋੜ ਮੁੜ ਕੇ ਜੀਪ ਸੜਕ ਪੈ ਗਈ। ਸੜਕ 'ਤੇ ਤੁਰੇ ਆ ਰਹੇ ਇਕ ਅਮਲੀ ਨੇ ਪੁਲਸ ਦੀ ਜੀਪ ਤੱਕ ਕੇ ਟਲਣ ਦੀ ਕੋਸਿ਼ਸ਼ ਕੀਤੀ ਅਤੇ ਉਹ ਸੜਕੋਂ ਉਤਰ ਕੇ ਖੇਤਾਂ ਵਿਚ ਨੂੰ ਸਿੱਧਾ ਹੋ ਗਿਆ।<br />-"ਉਰ੍ਹੇ ਆ ਉਏ ਧੀ ਦੇਣਿਆਂ!" ਜੀਪ ਰੁਕਵਾ ਕੇ ਹੌਲਦਾਰ ਨੇ ਕੋਰੜਾ ਛੰਦ ਪੜ੍ਹਿਆ। ਅਮਲੀ ਕੂੰਗੜ ਕੇ ਪਾਈਏ ਕੁ ਦਾ ਹੀ ਰਹਿ ਗਿਆ ਸੀ। ਬੁੱਲ੍ਹ ਸੁੱਕ ਗਏ ਸਨ ਅਤੇ ਧੌਣ ਕੱਛੂਕੁੰਮੇਂ ਵਾਂਗ ਕੋਟੀ ਵਿਚ ਨੂੰ ਵੜ ਗਈ ਸੀ।<br />-"ਸਾਨੂੰ ਦੇਖ ਕੇ ਕਿੱਧਰ ਨੂੰ ਰੇਬੀਏ ਪੈ ਚੱਲਿਆ ਸੀ ਉਏ ਮਾਂ ਦਿਆ ਯਾਰਾ?" ਜੀਪ 'ਚੋਂ ਉਤਰ ਕੇ ਸਿਪਾਹੀ ਨੇ ਅਮਲੀ ਦੇ ਥੱਪੜ ਮਾਰਿਆ।<br />-"ਜੀ ਜੰਗਲ ਪਾਣੀਂ ਜਾਣ ਦਾ ਇਰਾਦਾ ਬਣਿਆਂ ਸੀ।" ਅਮਲੀ ਦਾ ਚਿਹਰਾ ਪੀਲਾ ਪੈ ਗਿਆ।<br />-"ਤੇ ਆਇਆ ਕਿੱਥੋਂ ਐਂ?"<br />-"ਮਾਈ ਬਾਪ! ਛੋਟੀ ਭਰਜਾਈ ਕੋਲੇ ਕਾਕੈ-ਤੇ ਉਹਨੂੰ ਪੰਜੀਰੀ ਦੇ ਕੇ ਆਇਐਂ।"<br />-"ਬੱਲੇ--!" ਇਕ ਸਿਪਾਹੀ ਦੇ 'ਭਰਜਾਈ' ਦੇ ਨਾਂ ਨੂੰ ਕੁਤਕੁਤੀਆਂ ਨਿਕਲੀਆਂ ਸਨ।<br />-"ਚੁੱਲ੍ਹੇ 'ਚ ਝੋਕਾ ਲਾਉਣ ਦਾ ਸ਼ੌਕੀਨ ਇਹ ਵੀ ਲੱਗਦੈ ਜੀ!" ਇਕ ਸਿਪਾਹੀ ਹੌਲਦਾਰ ਦੀਆਂ ਅੱਖਾਂ ਵਿਚ ਹੱਸਿਆ।<br />-"ਹੈ ਭਰਜਾਈ ਨਾਲ ਕੋਈ ਅੱਟੀ ਸੱਟੀ?"<br />-"ਮਾਈ ਬਾਪ ਆਹ ਗੱਲ ਨਾ ਆਖੋ! ਇੱਕੋ ਇੱਕ ਮੇਰਾ ਭਾਈ ਸੀ-ਬਿਚਾਰਾ ਗੁਜਰ ਗਿਆ-ਆਹ ਮਸਾਂ ਪ੍ਰਮਾਤਮਾ ਨੇ ਉਹਦੇ ਮਰਨ ਮਗਰੋਂ ਖ਼ੁਸ਼ੀ ਦਿੱਤੀ ਐ, ਮਹੀਨੇ ਬਾਅਦ-ਨਾਲੇ ਮਾਪਿਓ ਉਹ ਤਾਂ ਬਿਚਾਰੀ ਮੇਰੀ ਧੀਆਂ ਅਰਗੀ ਐ।" ਅਮਲੀ ਡੁਸਕ ਪਿਆ।<br />-"ਸਾਲਾ ਖੇਖਨ ਕਿਵੇਂ ਕਰਦੈ? ਪੰਜੀਰੀਆਂ ਦੇ-ਦੇ ਆਉਂਦੈ-ਦੁੱਧ ਧੋਤਾ ਇਹ ਵੀ ਨ੍ਹੀ!"<br />-"ਇਹਨੂੰ ਜੀਪ 'ਚ ਲੱਦੋ! ਇਹਨੂੰ ਠਾਣੇਂ 'ਚ ਈ ਕਰਾਂਗੇ ਇਹਦੇ ਭਤੀਜੇ ਦੀ ਪਾਰਟੀ।" ਅਮਲੀ ਨੂੰ, ਕਿਸਾਈਆਂ ਨੂੰ ਵੇਚੀ ਜਾ ਚੁੱਕੀ ਮੱਝ ਵਾਂਗ ਫੜ ਕੇ ਜੀਪ ਵਿਚ ਚਾੜ੍ਹ ਲਿਆ ਗਿਆ।<br />ਜੀਪ ਅਜੇ ਬੌਡੇ ਟੱਪੀ ਹੀ ਸੀ ਕਿ ਸਾਹਮਣਿਓਂ ਸ਼ਹਿਰ ਵੱਲੋਂ ਸਵਾਰੀਆਂ ਨਾਲ ਭਰਿਆ ਟੈਂਪੂ ਆ ਰਿਹਾ ਸੀ। ਹੌਲਦਾਰ ਨੇ ਹੱਥ ਦੇ ਕੇ ਰੋਕ ਲਿਆ।<br />-"ਇਹ ਕਿਵੇਂ ਗੰਨਿਆਂ ਮਾਂਗੂੰ ਲੱਦੀਐਂ ਉਏ?" ਉਸ ਨੇ ਸਵਾਰੀਆਂ ਵੱਲ ਉਂਗਲ ਕਰ ਕੇ ਕਿਹਾ।<br />-"ਥੋਨੂੰ ਕਿਸੇ ਮਾਂਚੋ ਦਾ ਡਰ ਈ ਨ੍ਹੀਂ ਰਿਹਾ?"<br />-"ਕਾਨੂੰਨ ਨੂੰ ਤਾਂ ਧੱਕੀ ਜਾਂਦੇ ਐ-ਜਿੱਥੋਂ ਨਿਕਲਿਐ!" ਦੂਜੇ ਸਿਪਾਹੀ ਨੇ ਹਿਲਦਾ ਕਿੱਲਾ ਠੋਕਿਆ।<br />-"ਐਹੋ ਜੇ ਕੰਜਰ ਨੂੰ ਤਾਂ ਫੜ ਕੇ ਸਿੱਟਿਆ ਹੋਵੇ ਹਵਾਲਾਤ 'ਚ ਤੇ ਹਫ਼ਤਾ ਬਾਹਰਲੀ ਹਵਾ ਈ ਨਾ ਲੁਆਵੇ! ਫੇਰ ਐਹੋ ਜਿਆਂ ਦੀ ਸੁਰਤ ਟਿਕਾਣੇਂ ਆਉਂਦੀ ਐ!" ਤੀਜੇ ਨੇ ਰਹਿੰਦੀ ਕਸਰ ਵੀ ਕੱਢ ਦਿੱਤੀ। ਪਰ ਟੈਂਪੂ ਡਰਾਈਵਰ ਵੀ ਪੰਜਾਂ ਪੱਤਣਾਂ ਦਾ ਤਾਰੂ ਸੀ। ਉਸ ਦਾ ਵੀ ਤਕਰੀਬਨ ਹਰ ਰੋਜ਼ ਹੀ ਪੁਲਸ ਨਾਲ ਵਾਹ ਪੈਂਦਾ ਸੀ। ਉਸ ਨੇ ਸਿਪਾਹੀ ਨੂੰ ਚੋਰ ਅੱਖ ਮਾਰੀ।<br />-"ਤੁਸੀਂ ਇਕ ਆਰੀ ਮੇਰੇ ਕਾਗਤ ਪੱਤਰ ਤਾਂ ਚੈੱਕ ਕਰ ਲਵੋ-ਜੇ ਗਲਤ ਹੋਏ-ਚਾਹੇ ਫਾਹੇ ਲਾ ਦਿਓ!" ਤੇ ਉਹ ਖੰਘਦਾ ਜਿਹਾ ਸਿਪਾਹੀ ਨੂੰ ਇਕ ਪਾਸੇ ਲੈ ਗਿਆ। ਕੁਝ ਪਲਾਂ ਵਿਚ ਹੀ ਉਹ ਕੋਈ 'ਘੁਸਰ-ਮੁਸਰ' ਜਿਹੀ ਕਰਕੇ ਵਾਪਸ ਆ ਗਏ। 'ਕਾਰਵਾਈ' ਹੋ ਚੁੱਕੀ ਸੀ।<br />-"ਚਲੋ ਜੀ! ਇਹਨੇ ਅੱਜ ਮੁਆਫ਼ੀ ਮੰਗ ਲਈ-ਤੇ ਕਹਿੰਦਾ ਅੱਗੇ ਤੋਂ ਐਹੋ ਜੀ ਗਲਤੀ ਨ੍ਹੀ ਕਰਦਾ-ਤੇ ਬਾਕੀ ਆਪਣਾ ਕਾਗਜ਼ ਪੱਤਰ ਸਭ ਠੀਕ ਐ।" ਸਿਪਾਹੀ ਨੇ ਹੌਲਦਾਰ ਵੱਲ ਵਿਸ਼ੇਸ਼ ਨਜ਼ਰ ਨਾਲ ਤੱਕ ਕੇ "ਸਭ ਠੀਕ ਐ" 'ਤੇ ਕਾਫ਼ੀ ਜ਼ੋਰ ਲਾ ਦਿੱਤਾ ਸੀ।<br />-"ਚੱਲ ਭੱਜ ਏਥੋਂ-ਮੁੜ ਕੇ ਗਲਤੀ ਨਾ ਕਰੀਂ-ਨਹੀਂ ਸਾਲਿਆ ਮਾਰ ਮਾਰ ਰੈਂਗੜੇ ਪੱਸਲੀਆਂ 'ਚ ਚਿੱਬ ਪਾ ਦਿਆਂਗੇ!" ਹੌਲਦਾਰ ਜੀਪ ਵਿਚ ਬੈਠ ਗਿਆ। ਟੈਂਪੂ ਤੁਰ ਗਿਆ। ਸ਼ਾਇਦ ਡਰਾਈਵਰ 'ਅੱਛਾ ਜੀ' ਕਹਿਣਾ ਵੀ ਹੁਣ ਤਕਲੀਫ਼ ਮੰਨਦਾ ਸੀ।<br />ਫ਼ੋਕਲ ਪੁਆਇੰਟ ਕੋਲੋਂ ਦੀ ਜੀਪ ਗੁਜ਼ਰਨ ਲੱਗੀ ਤਾਂ ਉਥੇ ਲੋਕਾਂ ਦਾ ਕਾਫ਼ੀ ਇਕੱਠ ਮਾਰਿਆ ਹੋਇਆ ਸੀ। ਦੋ ਆਦਮੀ ਛਿੱਤਰੋ-ਛਿੱਤਰੀ ਹੋ ਰਹੇ ਸਨ। ਲੜਨ ਵਾਲਿਆਂ ਵਿਚ ਇਕ ਸੋਫ਼ੀ ਅਤੇ ਦੂਜੇ ਦੀ ਸਵੇਰੇ ਹੀ ਪੀਤੀ ਹੋਈ ਸੀ। ਸ਼ਾਇਦ ਅਨਾਜ਼ ਚੰਗੇ ਭਾਅ ਵਿਕਿਆ ਸੀ। ਪੁਲਸ ਦੀ ਜੀਪ ਦੇਖ ਕੇ ਸੋਫ਼ੀ ਤਾਂ ਭੱਜ ਗਿਆ, ਪਰ ਸ਼ਰਾਬੀ ਨੂੰ ਦੋ ਸਿਪਾਹੀਆਂ ਨੇ ਗਲੋਂ ਜਾ ਫੜਿਆ। ਉਸ ਦੇ ਪੰਜ-ਸੱਤ ਘਸੁੰਨ ਮਾਰ ਕੇ ਪਟੜੇ ਵਾਂਗ ਜੀਪ ਵਿਚ ਲਿਆ ਸੁੱਟਿਆ। ਪੱਗ ਉਸ ਦੀ ਸਿਪਾਹੀਆਂ ਦੇ ਪੈਰਾਂ ਵਿਚ ਜਾ ਡਿੱਗੀ ਸੀ।<br />-"ਕੀ ਇਹਨਾਂ ਨੇ ਦੇਸ਼ 'ਚ ਗੰਦ ਪਾਇਐ! ਜਦੋਂ ਚਾਰ ਪੈਸੇ ਜੇਬ 'ਚ ਆ ਜਾਂਦੇ ਐ-ਫੇਰ ਕੁੱਤੇ ਜੱਟ ਅਸਮਾਨ ਨੂੰ ਲੱਤਾਂ ਲਾਉਣ ਤੱਕ ਜਾਂਦੇ ਐ-ਸਾਨੂੰ ਸਾਹ ਕਿਹੜਾ ਲੈਣ ਦਿੰਦੇ ਐ? ਸੁੱਕਣੇਂ ਪਾ ਰੱਖਿਐ!" ਦੂਜੇ ਸਿਪਾਹੀ ਨੇ ਉਸ ਨੂੰ ਬੂਦਾਂ ਤੋਂ ਫੜ ਕੇ ਹਲੂਣਿਆਂ।<br />-"ਸਹੁੰ ਮਹਾਰਾਦੀ ਜੀ-ਮੇਰਾ ਤਾਂ ਕੋਈ ਕਸੂਰ ਈ ਨ੍ਹੀ-!" ਸ਼ਰਾਬੀ ਨੇ ਲੇਲ੍ਹੜੀ ਕੱਢੀ। ਉਹ ਜੀਪ ਵਿਚ, ਸਿਪਾਹੀਆਂ ਦੇ ਪੈਰਾਂ ਵਿਚ ਪੱਬਾਂ ਭਾਰ ਹੋ ਕੇ ਬੈਠ ਗਿਆ ਸੀ।<br />-"ਮੇਰੇ ਸਹੁਰੇ ਸਹੁੰ ਖਾਣ ਲੱਗੇ ਤਾਂ ਮਿੰਟ ਨ੍ਹੀ ਲਾਉਂਦੇ? ਜਿਵੇਂ ਰੱਬ ਇਹਨਾਂ ਦਾ ਬਾਪੂ ਹੁੰਦੈ!" ਇਕ ਨੇ ਕਚੀਚੀ ਵੱਟ ਕੇ ਉਸ ਦੇ ਚਪੇੜ ਮਾਰੀ।<br />-"ਉਏ ਰੱਬ ਈ ਸਿਆਣੈਂ-ਜਿਹੜਾ ਜੱਟਾਂ ਤੋਂ ਲੁਕ ਛਿਪ ਕੇ ਰਹਿੰਦੈ-ਨਹੀਂ ਤਾਂ ਬੂਝੜ ਜੱਟ ਪੀ ਕੇ ਲਾਹਣ ਰੱਬ ਦੇ ਈ ਧਲ੍ਹਿਆਰਾ ਕਿਉਂ ਨਾ ਪਾ ਲੈਣ?" ਸਾਰੇ ਸਿਪਾਹੀ ਬੁੱਚੜਾਂ ਵਾਂਗ ਹੱਸੇ।<br />ਅਖੀਰ ਨੌਂ ਕੁ ਵਜੇ ਜੀਪ ਠਾਣੇ ਅੰਦਰ ਦਾਖਲ ਹੋ ਗਈ। 'ਸਾਹਿਬ' ਦਾ ਮਹਿਮਾਨ ਹੋਣ ਕਰਕੇ ਤੇਜੇ ਨੂੰ ਤਾਂ ਬੈਠਣ ਵਾਸਤੇ ਮੰਜਾ ਮਿਲ ਗਿਆ। ਤੇਜਾ ਮੰਜੇ ਉਪਰ ਬੈਠ ਗਿਆ। ਪਰ ਤੇਜੇ ਦੇ ਨਾਲ ਹੀ ਜਦ ਬੋਚ ਕੇ ਸ਼ਰਾਬੀ ਬੈਠਣ ਲੱਗਿਆ ਤਾਂ ਸਿਪਾਹੀ ਦਾ 'ਠਾਹ' ਕਰਦਾ ਥੱਪੜ ਉਸ ਮੂੰਹ 'ਤੇ ਆ ਪਿਆ।<br />-"ਭੈਣ ਦਿਆ ਲੱਕੜਾ! ਇੱਥੇ ਰੋਪਨਾ 'ਤੇ ਆਇਐਂ?"<br />-"ਆਥਣ ਹੋ ਲੈਣ ਦੇ-ਵਿਛਾਉਨੇ ਐਂ ਤੇਰੇ ਥੱਲੇ ਪੱਟ ਦੀ ਕੱਢੀ ਚਾਦਰ!" ਦੂਜਾ ਸਿਪਾਹੀ ਬੋਲਿਆ। ਸ਼ਰਾਬੀ ਥੱਲੇ ਬੈਠ ਕੇ ਰੋਣ ਲੱਗ ਪਿਆ। ਸਿਪਾਹੀਆਂ ਦੇ 'ਮਸਾਲਿਆਂ' ਨੇ ਉਸ ਨੂੰ ਪਰਾਲ ਕਰ ਦਿੱਤਾ ਸੀ।<br />-"ਕੋਈ ਨਾ ਜੁਆਨਾਂ-ਦਿਲ ਰੱਖੀਦਾ ਹੁੰਦੈ! ਪਸ਼ੂ ਦੀ ਮੋਕ ਦਾ ਤੇ ਗੋਰਮਿਲਟ ਦੇ ਘੂਰੇ ਦਾ ਮਸੋਸ ਨ੍ਹੀ ਕਰੀਦਾ ਹੁੰਦਾ।" ਅਮਲੀ ਨੇ ਸ਼ਰਾਬੀ ਨੂੰ ਧਰਵਾਸਾ ਦਿੱਤਾ।<br />-"ਬਾਈ-ਇਹਨਾਂ ਨੂੰ ਕਹਿ ਮੇਰੇ 'ਤੇ ਰਹਿਮ ਕਰਨ-ਕਸੂਰ ਤਾਂ ਮੈਂ ਕੋਈ ਕੀਤਾ ਨ੍ਹੀ!" ਸ਼ਰਾਬੀ ਨੇ ਮੰਜੇ 'ਤੇ ਬੈਠੇ ਤੇਜੇ ਦੀ ਮਿੰਨਤ ਕੀਤੀ।<br />-"ਮੈਂ ਤਾਂ ਭਰਾਵਾ ਆਪ ਤੇਰੇ ਅਰਗੈਂ!" ਤੇਜੇ ਨੇ ਸੱਚੀ ਗੱਲ ਦੱਸੀ। ਪਰ ਉਸ ਨੂੰ ਤੇਜੇ ਦੀ ਸੰਖੇਪ ਗੱਲ 'ਤੇ ਸ਼ਾਇਦ ਇਤਬਾਰ ਨਹੀਂ ਆਇਆ ਸੀ।<br />-"ਜੁਆਨਾਂ-ਖੂਹ 'ਚ ਡਿੱਗੀ ਇੱਟ ਕਦੇ ਸੁੱਕੀ ਨਿਕਲੀ ਐ? ਤੱਤਾ-ਠੰਢਾ ਤਾਂ ਇਹਨਾਂ ਨੇ ਤੈਨੂੰ ਪਾਉਣਾ ਈ ਪਾਉਣੈਂ-ਬਾਹਲੀ ਬਹੁੜ੍ਹੀ ਦੁਹਾਈ ਨਾ ਕਰ-ਜਿਹੜੀਆਂ ਪੰਜ ਸੱਤ ਮਾਰਨਗੇ-ਰਾਮ ਰਾਮ ਕਰਕੇ ਖਾਲੀਂ! ਜੇ ਬਾਹਲਾ ਬੂ-ਕਲਾਪ ਕੀਤਾ-ਹੋਰ ਵੰਝ ਖੜ੍ਹਾ ਕਰਨਗੇ!"<br />-"----।" ਸ਼ਰਾਬੀ ਦੇ ਹੌਲ ਪੈ ਗਿਆ।<br />-"ਜੇ ਸੌ-ਪੰਜਾਹ ਜੇਬ 'ਚ ਹੈ ਤਾਂ ਦੇ ਕੇ ਖਹਿੜ੍ਹਾ ਛੁਡਾ-ਜੇ ਮੇਰੇ ਅਰਗਾ ਖਾਖੀ ਨੰਗ ਐਂ-ਫੇਰ ਆਥਣ ਦੀ 'ਡੀਕ ਕਰ-ਸੰਦ-ਬਲੇਮਾਂ ਇਹਨਾਂ ਦਾ ਤਿਆਰ ਈ ਹੋਣੈਂ!"<br />ਸ਼ਾਮ ਹੋਈ।<br />ਸ਼ਰਾਬੀ ਅਤੇ ਅਮਲੀ ਕੰਬੀ ਜਾ ਰਹੇ ਸਨ। ਨਸ਼ੇ ਦੋਹਾਂ ਦੇ ਹੀ ਟੁੱਟੇ ਹੋਏ ਸਨ। ਬਾਕੀ ਭਿਆਨਕ ਰਾਤ ਉਹਨਾਂ ਦੇ ਸਿਰ 'ਤੇ ਸੀ। ਪਰ ਅਚਾਨਕ ਨਾਲ ਦੇ ਪਿੰਡ ਕਤਲ ਹੋ ਗਿਆ। ਜਿਸ ਕਰਕੇ ਸਾਰੇ ਪੁਲਸ ਕਰਮਚਾਰੀਆਂ ਨੂੰ ਉਥੇ ਜਾਣਾ ਪੈ ਗਿਆ। ਸ਼ਰਾਬੀ ਅਤੇ ਅਮਲੀ ਨੇ ਸੁਖ ਦਾ ਸਾਹ ਲਿਆ ਕਿ ਚਲੋ ਅੱਜ ਦੀ ਰਾਤ ਤਾਂ ਸੌਖੀ ਲੰਘੇਗੀ?<br />ਰਾਤ ਪਈ।<br />ਸ਼ਰਾਬੀ ਅਤੇ ਅਮਲੀ ਨੂੰ ਹਵਾਲਾਤ ਵਿਚ ਤਾੜ ਦਿੱਤਾ ਗਿਆ। ਸਵੇਰੇ ਮੁਣਸ਼ੀ ਦੇ ਚੀਕ-ਚਿਹਾੜ੍ਹੇ ਨੇ ਤੇਜੇ ਦੀ ਅੱਖ ਖੋਲ੍ਹੀ। ਮੁਣਸ਼ੀ ਤੜਕੋ-ਤੜਕੀ ਕਿਸੇ ਨੂੰ ਗਾਲ੍ਹਾਂ ਕੱਢੀ ਜਾ ਰਿਹਾ ਸੀ। ਕੋਈ ਡੋਡਿਆਂ ਵਾਲੀ ਬੋਰੀ ਦੀ ਕੰਨੀ ਵੱਢ ਕੇ, ਡੋਡੇ ਕੱਢ ਕੇ ਲੈ ਗਿਆ ਸੀ।<br />-"ਕਿਤੇ ਤੂੰ ਤਾਂ ਨ੍ਹੀ ਲੁੱਚਪੁਣਾਂ ਕੀਤਾ ਉਏ?" ਮੁਣਸ਼ੀ ਨੇ ਅਮਲੀ ਵੱਲ ਮੂੰਹ ਕਰਕੇ ਪੁੱਛਿਆ। ਅਮਲੀ ਦੀਆਂ ਅੱਖਾਂ ਡੁੱਬ ਗਈਆਂ। ਮੁਣਸ਼ੀ ਦੀਆਂ ਜਾਭਾਂ ਫ਼ਰਕ ਰਹੀਆਂ ਸਨ।<br />-"ਮਾਈ ਬਾਪ! ਅਸੀਂ ਸਰਕਾਰ ਦੇ ਘਰੇ ਆ ਕੇ ਚੋਰੀ ਕਰਨ ਦੀ ਜੁਅਰਤ ਕਰ ਸਕਦੇ ਆਂ?" ਅਮਲੀ ਨੇ ਅੱਗਿਓਂ ਸੁਆਲ ਕੀਤਾ।<br />-"ਕਿਤੇ ਆਹ ਤਾਂ ਨ੍ਹੀ ਹੱਥ ਮਾਰ ਗਿਆ?" ਮੁਣਸ਼ੀ ਦੀ ਉਂਗਲ ਤੇਜੇ ਵੱਲ ਸੀ।<br />-"ਉਏ ਬਲੱਜ ਸਿਆਂ! ਕੋਈ ਬੰਦਾ ਕੁਬੰਦਾ ਵੀ ਦੇਖ ਲਿਆ ਕਰ! ਕਿਉਂ ਸਾਰਿਆਂ ਨੂੰ ਇੱਕੋ ਰੱਸੇ ਨਰੜਦੈਂ? ਡੋਡੇ ਤਾਂ ਰਾਤ ਜਾਣ ਲੱਗਿਆ ਪੰਡਤ ਕੱਢ ਕੇ ਲੈ ਗਿਆ ਸੀ!" ਹੌਲਦਾਰ ਨੇ ਮੁਣਸ਼ੀ ਨੂੰ ਠੰਢਾ ਕੀਤਾ। ਸਾਰੇ ਪੁਲਸ ਵਾਲੇ ਮੁਣਸ਼ੀ ਨੂੰ 'ਗੜਗੱਜ ਸਿੰਘ' ਦੀ ਥਾਂ 'ਬਲੱਜ ਸਿੰਘ' ਹੀ ਕਹਿੰਦੇ ਸਨ।<br />-"ਕੁੱਤੇ ਬਾਹਮਣ ਨੂੰ ਵੀਹ ਵਾਰੀ ਕਿਹੈ ਬਈ ਦੱਸ ਕੇ ਜਾਇਆ ਕਰ-ਵਾਧੂ ਕਿਸੇ ਹਵਾਲਾਟੀਏ ਦੀ ਜਾਹ ਜਾਂਦੀ ਕਰਵਾਊ!" ਅੱਕਿਆ ਮੁਣਸ਼ੀ ਆਪਣੀ ਸੰਦੂਕੜੀ ਜਿਹੀ ਕੋਲ ਜਾ ਕੇ ਢੇਰੀ ਜਿਹਾ ਹੋ ਗਿਆ।<br />ਧੁੱਪ ਚੜ੍ਹੀ।<br />ਸਾਰੇ ਸਿਪਾਹੀ ਧੁੱਪ ਸੇਕ ਰਹੇ ਸਨ। ਠਾਣੇਦਾਰ ਅੱਧੇ ਦਿਨ ਦੀ ਛੁੱਟੀ 'ਤੇ ਸੀ। ਮੁਣਸ਼ੀ ਦਫ਼ਤਰ ਵਿਚ ਬੈਠਾ ਕੁਝ ਲਿਸਟਾਂ ਜਿਹੀਆਂ ਤਿਆਰ ਕਰ ਰਿਹਾ ਸੀ। ਅਚਾਨਕ ਇਕ ਮੁੱਛ-ਫੁੱਟ ਚੋਬਰ ਠਾਣੇ ਪਹੁੰਚ ਗਿਆ। ਉਸ ਨੇ ਪਹਿਰਾ ਦੇ ਰਹੇ ਸੰਤਰੀ ਨਾਲ ਕੋਈ 'ਗਿੱਟ-ਮਿੱਟ' ਕੀਤੀ। ਗੁੱਝੀ ਗੱਲ ਸਮਝਾਈ।<br />ਅਸਲ ਵਿਚ ਉਹ ਮੁੱਛ ਫੁੱਟ ਚੋਬਰ ਕਿਸੇ ਗਰੀਬ ਹਰੀਜਨ ਦੀ ਲੜਕੀ ਛੇੜ ਕੇ ਆਇਆ ਸੀ ਅਤੇ ਵਿਹੜੇ ਵਾਲਿਆਂ ਨੇ ਰੌਲਾ ਪਾ ਦਿੱਤਾ ਸੀ। ਅਮੀਰ ਘਰ ਦਾ ਮੁੰਡਾ ਹੋਣ ਕਰਕੇ ਉਸ ਨੂੰ ਵਿਹੜੇ ਵਾਲਿਆਂ ਦੀ ਤਾਂ ਪ੍ਰਵਾਹ ਨਹੀਂ ਸੀ। ਪਰ ਪੁਲਸ ਨੂੰ 'ਬੰਨ੍ਹਣਾਂ' ਉਹ ਆਪਣਾ ਪਹਿਲਾ ਫ਼ਰਜ਼ ਸਮਝਦਾ ਸੀ। ਸੰਤਰੀ ਨੇ ਸਾਰੀ ਗੱਲ ਮੁਣਸ਼ੀ ਨੂੰ ਦੱਸ ਕੇ ਉਹਨਾਂ ਦੀ ਸੰਧੀ ਕਰਵਾ ਦਿੱਤੀ। ਮੁਣਸ਼ੀ ਨੇ ਪੈਸੇ ਜੇਬ ਵਿਚ ਪਾਉਂਦਿਆਂ ਉਸ ਨੂੰ ਤਸੱਲੀ ਦਿੱਤੀ।<br />-"ਤੂੰ ਬੇਫਿ਼ਕਰ ਹੋ ਕੇ ਘਰ ਨੂੰ ਜਾਹ-ਚੂਹੜ੍ਹੇ ਨੂੰ ਭੌਂਕਦਾ ਫਿਰਨ ਦੇਹ! ਤੇ ਜੇ ਚੀਂ ਫ਼ੀਂ ਕਰੇ ਚਾਰ ਮਾਰੀਂ ਛਿੱਤਰ!"<br />ਚੋਬਰ ਚਲਾ ਗਿਆ।<br />ਅੱਧੇ ਕੁ ਘੰਟੇ ਬਾਅਦ ਸਿ਼ਕਾਇਤ ਲੈ ਕੇ ਉਸ ਲੜਕੀ ਦਾ ਬਾਪ ਵੀ ਆ ਗਿਆ। ਪਰ ਸੰਤਰੀ ਨੇ ਉਸ ਨੂੰ ਠਾਣੇ ਅੰਦਰ ਪੈਰ ਹੀ ਨਾ ਪਾਉਣ ਦਿੱਤਾ। ਫਿਰ ਉਹ ਸਰਪੰਚ ਨੂੰ ਲੈ ਕੇ ਆਇਆ ਅਤੇ ਸਾਰੀ ਦਰਦ ਭਰੀ ਕਹਾਣੀਂ ਮੁਣਸ਼ੀ ਨੂੰ ਸੁਣਾਈ।<br />-"ਪਹਿਲਾਂ ਆਬਦੀ ਕੁੜੀ ਦੇ ਲਗਾਮ ਨ੍ਹੀ ਪਾਈ ਜਾਂਦੀ? ਮੁਸ਼ਕੀ ਕੁੱਤੀ ਮਗਰ ਕੁੱਤੇ ਤਾਂ ਆਉਂਦੇ ਈ ਐ! ਅਸੀਂ ਕੀਹਦੀ ਕੀਹਦੀ ਰਾਖੀ ਕਰੀ ਚੱਲੀਏ? ਸਾਨੂੰ ਹੋਰ ਕੋਈ ਕੰਮ ਈ ਨੀ?" ਮੁਣਸ਼ੀ ਨੇ ਮੱਥੇ ਦੀਆਂ ਤਿਊੜੀਆਂ ਨੂੰ ਹੋਰ ਕਸਾਅ ਪਾਇਆ। ਭੂਸਲਾ ਚਿਹਰਾ ਹੋਰ ਸਖ਼ਤ ਹੋ ਗਿਆ।<br />-"ਜੀ ਤੁਸੀਂ ਵਿਹੜੇ ਆਲਿਆਂ ਨੂੰ ਪੁੱਛ ਲਓ! ਪਹਿਲਾਂ ਉਹਨੇ ਮੇਰੀ ਲਟਕੀ ਨੂੰ ਛੇੜਿਆ-ਜਦੋਂ ਮੈਂ ਮੂਹਰਿਓਂ ਵਰਜਿਆ ਤਾਂ ਮੇਰੇ ਲਫੇੜੇ ਮਾਰੇ।" ਉਹ ਰੋ ਪਿਆ।<br />-"ਤੇ ਤੇਰੀ ਕੁੜੀ ਕਿਧਰਲੀ ਆ ਗਈ ਸ਼ਰੀਫ਼? ਜਿਹੜੀ ਨਿੱਤ ਲੋਕਾਂ ਦੀਆਂ ਫ਼ਸਲਾਂ ਮਿੱਧਦੀ ਫਿਰਦੀ ਐ?" ਮੁਣਸ਼ੀ ਫਿਰ ਬੋਲਿਆ। ਉਸ ਨੇ ਕਿਰਲੇ ਵਰਗੀਆਂ ਮੁੱਛਾਂ ਪਿੱਛੇ ਹਟਾ ਕੇ ਫੁੱਲਬਹਿਰੀ ਵਾਲੇ ਬੁੱਲ੍ਹਾਂ 'ਤੇ ਜੀਭ ਫੇਰੀ। ਬਰਾਬਰ ਬੈਠਾ ਸਰਪੰਚ ਬੱਗੀਆਂ ਮੁੱਛਾਂ ਵਿਚੋਂ ਦੀ ਹੱਸ ਰਿਹਾ ਸੀ।<br />-"ਜੀ ਤੁਸੀਂ ਲੋਕਾਂ ਨੂੰ ਪੁੱਛ ਕੇ ਦੇਖ ਲਓ!" ਉਸ ਨੇ ਦੁੱਧ ਵਰਗੀ ਸੱਚਾਈ ਜ਼ਾਹਿਰ ਕਰਨੀ ਚਾਹੀ।<br />-"ਲੋਕਾਂ ਦੀ ਮਾਂ ਦੀ---! ਲੋਕ ਤਾਂ ਮੁਕਲਾਵਾ ਦੇਣੇਂ ਕੁੱਤੇ ਐ-ਜਦੋਂ ਪਾਈਦੇ ਐ ਮੂਧੇ ਤਾਂ ਸੱਪ ਮਾਂਗੂੰ ਸਿੱਧੇ ਹੋ ਜਾਂਦੇ ਐ-ਉਏ ਮੁੰਡਿਓ! ਸਿੱਟੋ ਇਹਨੂੰ ਅੰਦਰ-ਰਾਤ ਨੂੰ ਕਰਾਂਗੇ ਇਹਦੇ ਨਾਲ ਗੱਲ! ਸਾਲਾ ਬਾਰਸੂਖ਼ ਬੰਦਿਆਂ 'ਤੇ ਦੂਸ਼ਣ ਲਾਉਂਦੈ-ਧੀ ਦੇਣੇਂ ਝੜ੍ਹੰਮ ਕਿੰਨੇ ਚਾਂਭਲੇ ਐ ਉਏ-ਗੱਪ ਮਾਰਨ ਲੱਗੇ ਤਾਂ ਸ਼ਰਮ ਈ ਨ੍ਹੀ ਕਰਦੇ!"<br />ਸਿਪਾਹੀਆਂ ਨੇ ਫੜ ਕੇ ਉਸ ਨੂੰ ਅੰਦਰ ਦੇ ਦਿੱਤਾ।<br />ਸਰਪੰਚ ਮੁਣਸ਼ੀ ਨਾਲ ਗੱਲੀਂ ਲੱਗ ਗਿਆ।<br />ਘੰਟੇ ਕੁ ਬਾਅਦ ਸਰਪੰਚ ਦੇ ਇਸ਼ਾਰੇ 'ਤੇ ਉਸ ਨੂੰ ਬਾਹਰ ਕੱਢ ਲਿਆ ਅਤੇ ਸਰਪੰਚ ਉਸ ਨੂੰ ਇਕ ਪਾਸੇ ਲੈ ਗਿਆ। ਸਰਪੰਚ ਨੇ ਉਸ ਨੂੰ ਕੁਝ ਗੱਲਾਂ ਸਮਝਾਈਆਂ ਅਤੇ ਉਸ ਦੀ ਫ਼ਟੀ-ਪੁਰਾਣੀਂ, ਅੱਘੜ-ਦੁਘੜੀ ਪੱਗ ਦੇ ਲੜ ਨਾਲ ਬੰਨ੍ਹੇ ਕੁਝ ਨੋਟ ਲੈ ਕੇ ਮੁਣਸ਼ੀ ਨੂੰ ਦੇ ਦਿੱਤੇ।<br />-"ਜਾਹ ਕਾਕੂ-ਘਰੇ ਜਾਹ! ਸਹੁਰਿਆ ਕੀ ਤੋਏ-ਤੋਏ ਕਰਵਾਈ ਐ? ਅਸੀਂ ਤਾਂ ਵੱਡੇ ਵੱਡੇ ਰੌਲੇ ਠੀਕ ਕਰਵਾ ਦੇਈਏ-ਤੇਰੀ ਤਾਂ ਐਵੇਂ ਰੌਲੀ ਜੀ ਸੀ-ਨਾਲੇ ਕੁੜੀ ਨੂੰ ਕਹੀਂ ਬਈ ਜੇ ਐਹੋ ਜਿਆ ਕੰਮ ਕਰਨਾ ਵੀ ਹੁੰਦੈ ਤਾਂ ਚੋਰੀ ਚਫ਼ੋਰੀ ਕਰਿਆ ਕਰੇ! ਉਹਨੇ ਤਾਂ ਸਹੁਰੀ ਨੇ ਊਂ-ਈਂ ਸ਼ਰਮ ਲਾਹਤੀ-ਵਲਾਇਤ ਈ ਸਮਝ ਲਿਆ--!" ਮੀਸਣਾ ਹਾਸਾ ਹੱਸਦਾ ਸਰਪੰਚ ਕਹਿ ਰਿਹਾ ਸੀ। ਉਸ ਦੀਆਂ ਝੂਠੀਆਂ ਅਤੇ ਅਸ਼ਲੀਲ ਗੱਲਾਂ ਤੁਰੇ ਜਾਂਦੇ ਕਾਕੂ ਮਜ੍ਹਬੀ ਦਾ ਕਾਲਜਾ ਪਾੜ ਰਹੀਆਂ ਸਨ। ਫਿਰ ਉਹ ਕੰਨਾਂ 'ਤੇ ਹੱਥ ਧਰਕੇ ਚੀਕਦਾ, ਭੱਜ ਕੇ ਠਾਣੇਂ ਤੋਂ ਬਾਹਰ ਨਿਕਲ ਗਿਆ।<br />ਅਚਾਨਕ ਡੀ ਐੱਸ ਪੀ 'ਸਾਹਿਬ' ਦੀ ਸਰਕਾਰੀ ਜੀਪ ਠਾਣੇਂ ਦੇ ਗੇਟ 'ਤੇ ਆ ਕੇ ਰੁਕੀ। ਸੰਤਰੀ ਨੇ ਸਲੂਟ ਮਾਰਿਆ ਅਤੇ ਬਾਕੀ ਸਾਰੇ ਪੁਲਸ ਵਾਲੇ ਉਸ ਦੇ ਸੁਆਗਤ ਲਈ ਜੁਟ ਗਏ।Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-6901581266161823602008-10-29T22:12:00.000-07:002008-10-29T22:19:17.413-07:00ਲੇਖ - ਗੁਰੂ-ਘਰਾਂ ਵਿਚ ਹੁੰਦੀ ਮਰਿਆਦਾ ਦੀ ਉਲੰਘਣਾ ਅਤੇ ਪ੍ਰਬੰਧਕ<strong><span style="color:#ff0000;">ਗੁਰੂ-ਘਰਾਂ ਵਿਚ ਹੁੰਦੀ ਮਰਿਆਦਾ ਦੀ ਉਲੰਘਣਾ ਅਤੇ ਪ੍ਰਬੰਧਕ</span></strong><br /><span style="font-size:130%;color:#999900;">ਲੇਖ</span><br />ਸ਼ਹੀਦੀ-ਇਤਿਹਾਸ ਨਾਲ ਗ੍ਰੰਥਾਂ ਦੇ ਗਰੰਥ ਭਰੇ ਪਏ ਹਨ ਕਿ ਕਿਵੇਂ ਗੁਰੂ-ਕਾਲ ਤੋਂ ਲੈ ਕੇ ਹੁਣ ਤੱਕ ਸਿੱਖੀ ਦੀ ਮਰਿਆਦਾ ਕਾਇਮ ਅਤੇ ਬਰਕਰਾਰ ਰੱਖਣ ਵਾਸਤੇ ਗੁਰੂਆਂ ਨੂੰ ਵੀ ਤੱਤੀ ਤਵੀ ˆਤੇ ਬੈਠਣਾ ਪਿਆ, ਭਿਆਨਕ ਜੰਗਾਂ ਲੜਨੀਆਂ ਪਈਆਂ, ਚਾਂਦਨੀ ਚੌਂਕ ਵਿਚ ਸੀਸ ਦੇਣਾ ਪਿਆ, ਸਰਬੰਸ ਵਾਰਨਾ ਪਿਆ ਅਤੇ ਗੁਰੂ-ਕਾਲ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਇਹ ਸ਼ਹੀਦੀ ਪ੍ਰੰਪਰਾ ਗੁਰੂ ਦੇ ਸਿੰਘਾਂ ਨੇ ਨਿਰੰਤਰ ਜਾਰੀ ਰੱਖੀ ਅਤੇ ਮੱਸੇ ਰੰਘੜ ਵਰਗੇ ਪਾਪੀਆਂ ਦੇ ਸਿਰ ਵੱਢ ਕੇ, ਬੁੱਢਾ ਜੌਹੜ ਵੀ ਪਹੁੰਚਾਏ ਅਤੇ ਗੁਰੂ ਦੀਆਂ ਖ਼ੁਸ਼ੀਆਂ ਪ੍ਰਾਪਤ ਕੀਤੀਆਂ। ਪਾਖੰਡੀਆਂ ਜਾਂ ਗੁਰੂ ਘਰ ਦੇ ਦੋਖੀਆਂ ਨੂੰ ਗੱਡੀ ਚਾੜ੍ਹਿਆ, ਪਰ ਗੁਰੂ ਘਰ ਦੀ ਮਰਿਆਦਾ ਨੂੰ ਆਂਚ ਨਹੀਂ ਆਉਣ ਦਿੱਤੀ। ਬਲੀ ਬਾਬਾ ਦੀਪ ਸਿੰਘ ਜੀ ਨੇ ਬਗੈਰ ਸੀਸ ਤੋਂ ਲੜ ਕੇ, ਇਕ ਅਨੋਖਾ ਇਤਿਹਾਸ ਸਿਰਜ, ਦੁਨੀਆਂ ਨੂੰ ਚਕਿੱਤ ਕਰ ਦਿੱਤਾ। ਭਾਈ ਮਨੀ ਸਿੰਘ ਦੀ ਸ਼ਹੀਦੀ ਕਿਸੇ ਤੋਂ ਲੁਕੀ-ਛੁਪੀ ਨਹੀਂ। ਜਦੋਂ ਭਾਈ ਮਨੀ ਸਿੰਘ ਜੀ ਨੂੰ ਬੰਦ-ਬੰਦ ਕਟਵਾਉਣ ਦਾ ਫ਼ਤਵਾ ਜ਼ਾਲਿਮ ਸਰਕਾਰ ਵੱਲੋਂ ਜਾਰੀ ਹੋਇਆ ਤਾਂ ਲਾਹੌਰ ਦੀ ਸੰਗਤ ਨੇ ਪੰਜ ਹਜ਼ਾਰ ਰੁਪਏ ਇਕੱਠੇ ਕਰ ਲਿਆਂਦੇ। ਸਿਆਣੇ ਦੱਸਦੇ ਹਨ ਕਿ ਉਦੋਂ ਦੇ ਪੰਜ ਹਜ਼ਾਰ ਰੁਪਏ ਅੱਜ ਦੇ 50 ਲੱਖ ਰੁਪਏ ਦੇ ਬਰਾਬਰ ਸਨ। ਲਾਹੌਰ ਦੀ ਸੰਗਤ ਨੇ ਭਾਈ ਮਨੀ ਸਿੰਘ ਪਾਸ ਬੇਨਤੀ ਕੀਤੀ ਕਿ ਭਾਈ ਸਾਹਿਬ ਜੀ, ਤੁਹਾਡੀ ਅਜੇ ਕੌਮ ਨੂੰ ਅਤੀਅੰਤ ਲੋੜ ਹੈ, ਇਹ ਦੁਸ਼ਟ ਜਿਤਨੀ ਮਾਇਆ ਆਖਦੇ ਹਨ, ਅਸੀਂ ਹੋਰ ਇਕੱਠੀ ਕਰ ਕੇ ਦੇ ਦਿੰਦੇ ਹਾਂ, ਪਰ ਤੁਸੀਂ ਸ਼ਹੀਦੀ ਨਾ ਦਿਓ! ਤਾਂ ਭਾਈ ਮਨੀ ਸਿੰਘ ਜੀ ਨੇ ਬਚਨ ਕੀਤਾ ਸੀ: ਤਨ ਗੰਦਗੀ ਕੀ ਕੋਠੜੀ, ਹਰ ਹੀਰਿਆਂ ਦੀ ਖਾਣ, ਜੇ ਤਨ ਦਿੱਤਿਆਂ ਹਰ ਮਿਲੇ, ਤਉ ਭੀ ਸਸਤਾ ਜਾਣ...। ਭਾਈ ਤਾਰੂ ਸਿੰਘ ਦਾ ਕੀ ਕਸੂਰ ਸੀ? ਗੁਰੂ ਦੇ ਸਿੰਘਾਂ ਨੂੰ ਪ੍ਰਛਾਦਾ-ਪਾਣੀ ਛਕਾ ਕੇ ਸੇਵਾ ਕਰਦਾ ਹੁੰਦਾ ਸੀ। ਸਮੇਂ ਦੀ ਜ਼ਾਲਿਮ ਸਰਕਾਰ ਨੇ ਵਰਜਿਆ। ਪਰ ਭਾਈ ਤਾਰੂ ਸਿੰਘ ਜੀ ਨੇ ਹਕੂਮਤ ਦੀ ਗੱਲ ਨਾ ਮੰਨੀ, ਖੋਪੜ ਲੁਹਾਉਣਾ ਜ਼ਰੂਰ ਪ੍ਰਵਾਨ ਕਰ ਲਿਆ। ਖੋਪੜ ਲੁਹਾ ਕੇ ਵੀ ਗੁਰੂ ਦਾ ਸਿੰਘ ਇੱਕੀ ਦਿਨ ਬੈਠਾ ਰਿਹਾ। ਇਹ ਤਾਂ ਇੱਕ-ਦੋ ਟੂਕ-ਮਾਤਰ ਹੀ ਉਦਾਹਰਣਾਂ ਹਨ। ਪਰ ਸੁਆਲ ਤਾਂ ਇਹ ਉਠਦਾ ਹੈ ਕਿ ਇਹ ਸ਼ਹੀਦੀਆਂ ਦੇਣ ਦੀ ਕੀ ਜ਼ਰੂਰਤ ਸੀ? ਇਹ ਸ਼ਹੀਦੀਆਂ ਪੰਥ, ਸਿੱਖੀ-ਸ਼ਾਨ ਅਤੇ ਗੁਰੂ-ਘਰ ਦੀ ਮਰਿਆਦਾ ਵਾਸਤੇ ਸਿੰਘਾਂ ਨੇ ਹੱਸ ਹੱਸ ਕੇ ਦਿੱਤੀਆਂ।ਸਾਡੇ ਗੁਰੂ ਘਰਾਂ ਵਿਚ ਗੁਰੂ ਦੀ ਮਰਿਆਦਾ ਦੀ ਉਲੰਘਣਾ ਸ਼ਰੇਆਮ ਕੀਤੀ ਜਾਂਦੀ ਹੈ, ਪਰ ਪ੍ਰਬੰਧਕ ਮੂਕ-ਦਰਸ਼ਕ ਬਣ ਕੇ ਦੇਖੀ ਜਾਂਦੇ ਹਨ। ਕਿਸੇ ਨੂੰ ਕੋਈ ਰੋਕ ਟੋਕ ਨਹੀਂ ਸਕਦਾ। ਮਹਾਰਾਜਾ ਰਣਜੀਤ ਸਿੰਘ ਦੇ ਮਰਿਆਦਾ ਦੀ ਉਲੰਘਣਾ ਕਰਕੇ ਅਕਾਲੀ ਫ਼ੂਲਾ ਸਿੰਘ ਅਤੇ ਸਰਦਾਰ ਹਰੀ ਸਿੰਘ ਨਲੂਏ ਵੱਲੋਂ ਕੋੜੇ ਮਾਰੇ ਜਾਂਦੇ ਰਹੇ ਹਨ। ਜੇ ਅਕਾਲੀ ਫ਼ੂਲਾ ਸਿੰਘ ਅਤੇ ਜਰਨੈਲ ਹਰੀ ਸਿੰਘ ਨਲੂਆ, ਮਹਾਰਾਜਾ ਰਣਜੀਤ ਸਿੰਘ ਦੇ ਅਹੁਦੇ ਦੀ ਪ੍ਰਵਾਹ ਨਾ ਕਰਦੇ ਹੋਏ, ਉਸ ਨੂੰ ਤਨਖਾਹ ਲਾ ਕੇ ਕੋੜੇ ਮਾਰ ਸਕਦੇ ਸਨ, ਤਾਂ ਅੱਜ ਦੇ ਪ੍ਰਬੰਧਕਾਂ ਨੂੰ ਕੀ ਅਤੇ ਕਿਸ ਕੋਲੋਂ ਡਰ ਜਾਂ ਸ਼ਰਮ ਹੈ ਕਿ ਉਹ ਗੁਰ-ਮਰਿਆਦਾ ਦੀਆਂ ਧੱਜੀਆਂ ਉਡਦੀਆਂ ਸ਼ਰੇਆਮ ਅੱਖੀਂ ਤੱਕ ਰਹੇ ਹਨ ਅਤੇ ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਰੋਕ ਤੱਕ ਨਹੀਂ ਸਕਦੇ? ਕੀ ਇਹ ਹੀ ਸਿੱਖੀ ਜਾਂ ਸਿੱਖ-ਪੰਥ ਦੀ ਸੇਵਾ ਹੈ? ਕੀ ਸਾਡੇ ਮਨਾਂ ਵਿਚੋਂ ਸਿੱਖੀ ਜਜ਼ਬਾ ਖੰਭ ਲਾ ਕੇ ਉੱਡ ਗਿਆ ਹੈ ਅਤੇ ਅਸੀਂ ਹਰ ਮਨਮਤਿ ਨੂੰ ˆਸਤਿˆ ਕਰਕੇ ਪ੍ਰਵਾਨ ਕਰੀ ਜਾ ਰਹੇ ਹਾਂ? ਫਿਰ ਸਟੇਜਾਂ ਤੋਂ ਸ਼ਹੀਦਾਂ ਦੀਆਂ ਸ਼ਹੀਦੀਆਂ ਦੀ ਗਾਥਾ-ਕਥਾ ਸੁਣਾ-ਸੁਣਾ ਕੇ ਅਸੀਂ ਕੀ ਖੱਟਿਆ, ਜਦੋਂ ਆਪਣੇ ਗੁਰੂ ਘਰ ਵਿਚ ਹੀ ਮਰਿਆਦਾ ਦਾ ਸਤਿਕਾਰ ਨਹੀਂ! ਕੀ ਇਸ ਦਾ ਸਿੱਧਾ ਭਾਵ ਇਹ ਤਾਂ ਨਹੀਂ ਕਿ ਜੇ ਅਸੀਂ ਕਿਸੇ ਨੂੰ ਮਰਿਆਦਾ ਦੀ ਉਲੰਘਣਾ ਕਰਨ ਤੋਂ ਰੋਕ ਬੈਠੇ ਤਾਂ ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਕੀ ਪਰਲੋਂ ਆ ਜਾਵੇਗੀ ਅਤੇ ਹੋ ਸਕਦਾ ਹੈ ਕਿ ਸਾਡੀ ਚੌਧਰ ਵੀ ਖਤਰੇ ਵਿਚ ਪੈ ਜਾਵੇ? ਕੀ ਇਹੀ ਸ਼ਹੀਦਾਂ ਦੀਆਂ ਸ਼ਹੀਦੀਆਂ ਪ੍ਰਤੀ ਸਾਡਾ ਅਦਬ-ਸਤਿਕਾਰ ਹੈ? ਦੱਸੋ ਅਸੀਂ ਕਿਹੜਾ ਮੂੰਹ ਲੈ ਕੇ ਸ਼ਹੀਦਾਂ ਦੀਆਂ ਸ਼ਹੀਦੀਆਂ ਦੇ ਗੁਣ ਗਾਉਂਦੇ ਹਾਂ ਅਤੇ ਉਹਨਾਂ ਦੇ ਪਾਏ ਪੂਰਨਿਆਂ ˆਤੇ ਚੱਲਣ ਦੇ ਫ਼ੋਕੇ ਦਮਗੱਜੇ ਮਾਰਦੇ ਹਾਂ?ਆਸਟਰੀਆ, ਸਾਡੇ ਸ਼ਹਿਰ ਵਿਚ ਵਸਦਾ ਇੱਕ ਪ੍ਰੀਵਾਰ ਗੁਰੂ-ਘਰ ਆਉਂਦਾ ਹੈ। ਕਦੇ ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਲੰਗਰ ਦੀ ਸੇਵਾ ਕਰਦਿਆਂ ਨਹੀਂ ਤੱਕਿਆ, ਕਦੇ ਉਹਨਾਂ ਨੇ ਬਰਤਨਾਂ ਦੀ ਸੇਵਾ ਨਹੀਂ ਕੀਤੀ। ਪਰ ਜਦੋਂ ਉਹ ਗੁਰੂ ਘਰ ਵਿਚ ਆਉਂਦੇ ਹਨ ਤਾਂ ਪਹਿਲਾਂ ਤਾਂ ਸਾਰਾ ਟੱਬਰ ਸ੍ਰੀ ਗੁਰੂ ਗਰੰਥ ਸਾਹਿਬ ਜੀ ਦੇ ਪ੍ਰਕਾਸ਼ ਅਸਥਾਨ ਵਾਲੇ ਪੀੜ੍ਹਾ ਸਾਹਿਬ ਦੇ ਪਾਵੇ ਅਤੇ ਫਿਰ ਬਾਹੀਆਂ ਘੁੱਟਦਾ, ਮੁੱਠੀ-ਚਾਪੀ ਕਰਦਾ ਹੈ। ਗੁਰੂ ਤਾਬਿਆ ਵਿਚ ਲੱਗੀਆਂ ਗੁਰੂ ਸਾਹਿਬਾਨ ਦੀਆਂ ਫ਼ੋਟੋਆਂ ਨੂੰ ਮੱਥੇ ਟੇਕਦਾ ਹੈ। ਸਾਰੀ ਸੰਗਤ ਗਵਾਹ ਹੈ। ਇਸ ਦੇ ਸਬੂਤ ਵਜੋਂ ਸੰਗਤ ਵਿਚੋਂ ਕਿਸੇ ਨੇ ਇਕ ਵੀਡੀਓ ਕੈਸਿਟ ਵੀ ਤਿਆਰ ਕੀਤੀ ਹੋਈ ਹੈ, ਜੋ ਸਮਾਂ ਆਉਣ ˆਤੇ ਪੇਸ਼ ਵੀ ਕੀਤੀ ਜਾ ਸਕਦੀ ਹੈ। ਜੇ ਇਹ ਮਨਮਤਿ ਪੀੜ੍ਹਾ ਸਹਿਬ ਦੀਆਂ ਬਾਹੀਆਂ ਘੁੱਟਣ ਅਰਥਾਤ ਮੁੱਠੀ ਚਾਪੀ ਤੱਕ ਜਾਂ ਫ਼ੋਟੋਆਂ ਨੂੰ ਮੱਥੇ ਟੇਕਣ ਤੱਕ ਹੀ ਸੀਮਤ ਰਹਿੰਦੀ ਤਾਂ ਵੀ ਵਾਹ ਭਲੀ ਸੀ। ਹੈਰਾਨੀ ਦੀ ਗੱਲ ਤਾਂ ਇਹ ਹੈ ਕਿ ਜਦੋਂ ਗੁਰੂ ਘਰ ਦਾ ਪਾਠੀ ਸਿੰਘ ਸਮੁੱਚੀ ਸੰਗਤ ਵਿਚ ਖੜ੍ਹ ਕੇ, ਗੁਰੂ ਗਰੰਥ ਸਾਹਿਬ ਜੀ ਦੇ ਸਨਮੁੱਖ ਅਰਦਾਸ ਕਰ ਰਿਹਾ ਹੁੰਦਾ ਹੈ ਤਾਂ ਇਸ ਪ੍ਰੀਵਾਰ ਦੇ ਜੀਅ ਅਰਦਾਸ ਦੇ ਨਾਲ-ਨਾਲ, ਉੱਚੀ-ਉੱਚੀ ਬੋਲਦੇ ਹਨ। ਪਰ ਪ੍ਰਬੰਧਕਾਂ ਦਾ ਹੁਣ ਤੱਕ ਇਹ ਦਿਲ ਨਹੀਂ ਪਿਆ ਕਿ ਉਸ ਪ੍ਰੀਵਾਰ ਨੂੰ ਅਰਦਾਸੀ ਸਿੰਘ ਦੇ ਨਾਲ-ਨਾਲ ਬੋਲਣ ਤੋਂ ਵਰਜ ਸਕਣ! ਮੈਂ ਸ੍ਰੀ ਅਕਾਲ ਤਖ਼ਤ ਸਾਹਿਬ ਦੇ ਜੱਥੇਦਾਰ ਸਾਹਿਬਾਨ ਤੋਂ ਲੈ ਕੇ ਸਾਧਾਂ-ਸੰਤਾਂ ਤੱਕ ਨੂੰ, ਕਈ ਸਮਾਗਮਾਂ ˆਤੇ ਅਰਦਾਸ ਵਿਚ ਸ਼ਾਮਿਲ ਹੁੰਦਿਆਂ ਅੱਖੀਂ ਤੱਕਿਆ ਹੈ, ਪਰ ਕਿਸੇ ਜੱਥੇਦਾਰ, ਸਾਧ ਜਾਂ ਸੰਤ ਨੂੰ ਅਰਦਾਸੀ ਸਿੰਘ ਦੇ ਨਾਲ-ਨਾਲ, ਉੱਚੀ-ਉੱਚੀ ਬੋਲ ਕੇ ਅਰਦਾਸ ਕਰਦਿਆਂ ਨਾ ਹੀ ਸੁਣਿਆਂ ਅਤੇ ਨਾ ਹੀ ਦੇਖਿਆ ਹੈ। ਭਾਵੇਂ ਸੰਗਤ ਨੇ ਪ੍ਰਬੰਧਕਾਂ ਦੇ ਨੋਟਿਸ ਵਿਚ ਇਹ ਗੱਲ ਕਈ ਵਾਰ ਲਿਆਂਦੀ ਹੈ, ਪਰ ਪ੍ਰਬੰਧਕ, ˆˆਇਹ ਤਾਂ ਅਗਲੇ ਦੀ ਸ਼ਰਧਾ ਹੈ ਜੀ!ˆˆ ਆਖ ਕੇ ਬਰੀ ਹੋ ਜਾਂਦੇ ਹਨ। ਜੇ ਸੰਗਤ ਵਿਚੋਂ ਹਰ ਸਿੰਘ ਅਤੇ ਬੀਬੀ ਅਰਦਾਸੀ ਸਿੰਘ ਦੇ ਨਾਲ-ਨਾਲ ਬੋਲਣ ਲੱਗ ਪਵੇ, ਫਿਰ ਤਾਂ ਗੁਰੂ ਦੇ ਹਜ਼ੂਰ ਅਰਦਾਸ ਨਹੀਂ, ਇਕ ਧਾਰਨਾ ਗਾਉਣੀ ਹੋ ਗਈ। ਨਾਲੇ ਜਿਹੜੀ ˆਸ਼ਰਧਾˆ ਦੀ ਗੱਲ ਪ੍ਰਬੰਧਕ ਕਮੇਟੀ ਵਾਲੇ ਕਰਦੇ ਹਨ, ਜੇ ਸਾਰੀ ਸੰਗਤ ਆਪਣੀ-ਆਪਣੀ ˆਸ਼ਰਧਾˆ ਪੂਰਨ ਲੱਗ ਪਵੇ ਤਾਂ ਕੀ ਫਿਰ ਪ੍ਰਬੰਧਕ ਗੁਰੂ ਘਰਾਂ ਵਿਚ ਵਰਤ ਰੱਖਣ ਜਾਂ ਹੋਰ ਕਰਮ-ਕਾਂਡਾਂ ਨੂੰ ਵੀ ਸ਼ਰਧਾ ਦਾ ਨਾਮ ਦੇ ਕੇ ਅੱਖੋਂ ਪਰੋਖੇ ਕਰਨਗੇ? ਕੀ ਇਹੀ ਮਰਿਆਦਾ ਹੈ? ਇਹ ਗੱਲਾਂ ਸੰਜੀਦਗੀ ਨਾਲ ਸੋਚਣ ਵਾਲੀਆਂ ਹਨ।ਜੇ ਅਸੀਂ ਕਿਸੇ ਮਿੱਤਰ ਜਾਂ ਰਿਸ਼ਤੇਦਾਰ ਦੇ ਘਰ ਮਹਿਮਾਨ ਬਣ ਕੇ ਜਾਂਦੇ ਹਾਂ, ਤਾਂ ਜੇ ਅਸੀਂ ਉਸ ਰਿਸ਼ਤੇਦਾਰ ਜਾਂ ਮਿੱਤਰ ਦੇ ਘਰ ਦੀ ਟੁਆਇਲਟ ਵਰਤਣ ਦੀ ਥਾਂ ਉਸ ਦੇ ਕੰਧਾਂ-ਕੌਲ਼ਿਆਂ ˆਤੇ ਹੀ ਧਾਰਾਂ ਮਾਰਨ ਲੱਗ ਪਈਏ, ਤਾਂ ਕੀ ਉਹ ਰਿਸ਼ਤੇਦਾਰ ਮਿੱਤਰ ਗੁੱਸੇ ਨਹੀਂ ਹੋਵੇਗਾ? ਜੇ ਅਸੀਂ ਗੁਰੂ ਘਰ ਵਿਚ ਆਉਂਦੇ ਹਾਂ ਅਤੇ ਗੁਰੂ ਦੀ ਮਰਿਆਦਾ ਦਾ ਕਤਈ ਖਿਆਲ ਨਹੀਂ ਕਰਦੇ, ਦੱਸੋ ਗੁਰੂ ਸਾਡੇ ˆਤੇ ਕਿੰਨਾ ਕੁ ਮਿਹਰਵਾਨ ਹੋਵੇਗਾ? ਅਸੀਂ ਗੁਰੂ ਘਰ ਪਾਪ ਬਖਸ਼ਾਉਣ ਲਈ ਆਉਂਦੇ ਹਾਂ, ਨਾ ਕਿ ਪਾਪ ਸਿਰ ਚੜ੍ਹਾਉਣ ਲਈ। ਸਾਡਾ ਗੁਰੂ ਗਰੰਥ ਸਾਹਿਬ ਜੀ ਦੇ ਅੱਗੇ ਮੱਥਾ ਟੇਕਣ ਦਾ ਮਤਲਬ ਕੀ ਹੈ? ਆਪਣੀ ਮੂੜ੍ਹ-ਮੱਤ ਗੁਰੂ ਦੇ ਚਰਨਾਂ ਵਿਚ ਅਰਪਨ ਕਰਨੀ ਅਤੇ ਗੁਰੂ ਦੀ ਸੁਮੱਤ ਗ੍ਰਹਿਣ ਕਰਨੀ। ਪਰ ਕੀ ਅਸੀਂ ਇਹ ਕਰਮ-ਕਾਂਡ ਜਾਂ ਮਨਮੱਤੀਆਂ ਕਰ ਕੇ ਵਾਕਿਆ ਹੀ ਗੁਰੂ ਦੀਆਂ ਖ਼ੁਸ਼ੀਆਂ ਪ੍ਰਾਪਤ ਕਰ ਰਹੇ ਹੁੰਦੇ ਹਾਂ? ਹੋ ਸਕਦਾ ਹੈ ਕਿ ਪੀੜ੍ਹਾ ਸਾਹਿਬ ਦੇ ਪਾਵੇ ਘੁੱਟਣ ਵਾਲੇ ਜਾਂ ਫ਼ੋਟੋਆਂ ਨੂੰ ਮੱਥੇ ਟੇਕਣ ਵਾਲੇ ਇਸ ਪ੍ਰੀਵਾਰ ਨੂੰ ਇਸ ਮਨਮਤਿ ਬਾਰੇ ਗਿਆਨ ਨਾ ਹੋਵੇ, ਫਿਰ ਸੰਗਤ ਨੇ ਪ੍ਰਬੰਧਕ ਕਿਸ ਲਈ ਬਿਠਾਏ ਹਨ? ਇਹ ਗੱਲ ਇਕੱਲੇ ਸਾਡੇ ਪ੍ਰਬੰਧਕਾਂ ਦੀ ਹੀ ਨਹੀਂ, ਇਸ ਗੁਰੂ ਘਰ ਵਿਚ ਕਿੰਨੇ ਕਥਾਕਾਰ, ਕਿੰਨੇ ਕੀਰਤਨੀ ਜੱਥੇ ਆਏ ਜਾਂ ਆਉਂਦੇ ਹਨ। ਪਰ ਕਿਸੇ ਨੇ ਵੀ ਇਸ ਮਨਮਤਿ ਬਾਰੇ ਕਿਸੇ ਪ੍ਰਬੰਧਕ ਨੂੰ ਚੌਕਸ ਨਹੀਂ ਕੀਤਾ। ਕਸੂਰ ਕਥਾਕਾਰਾਂ ਜਾਂ ਕੀਰਤਨੀਆਂ ਦਾ ਨਹੀਂ, ਉਹ ਸੋਚਦੇ ਹੋਣਗੇ ਕਿ ਜਦੋਂ ਗੁਰੂ ਘਰ ਦੀ ਪ੍ਰਬੰਧਕ ਕਮੇਟੀ ਹੀ ਮਰਿਆਦਾ ਪ੍ਰਤੀ ਅਵੇਸਲੀ ਹੈ, ਤਾਂ ਸਾਨੂੰ ਕੀ ਚੱਟੀ ਪਈ ਹੈ ਕਿ ਅਸੀਂ ਸੰਗਤ ਦੀਆਂ ਨਜ਼ਰਾਂ ਵਿਚ ਬੁਰੇ ਬਣੀਏਂ? ਜੇ ਸੰਗਤ ਵਿਚ ਕਥਾਕਾਰ ਜਾਂ ਕੀਰਤਨੀਏਂ ਹੀ ਨਿਘੋਚਾਂ ਕੱਢਣ ਲੱਗ ਪੈਣ ਤਾਂ ਉਹਨਾਂ ਸੱਜਣਾਂ ਨੂੰ ਮਾਇਆ ਦਾਨ ਕਿਸ ਨੇ ਦੇਣਾ ਹੈ? ਸੰਗਤ ਦੇ ਸਿਰੋਂ ਤਾਂ ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਕੋਠੀਆਂ-ਕਾਰਾਂ ਉਪਲੱਭਦ ਹਨ। ਹੋਰ ਬਾਬਿਆਂ ਦੇ ਕਿਹੜਾ ਹਲ਼ ਚੱਲਦੇ ਨੇ?ਇਕ ਵਾਰ ਕੋਈ ਕੀਰਤਨੀ ਜੱਥਾ ਇਕ ਗੁਰੂ ਘਰ ਪੰਜਾਬ ਤੋਂ ਆਇਆ ਹੋਇਆ ਸੀ। ਉਹ ਲੰਗਰ ਹਾਲ ਵਿਚ ਸੰਗਤ ਨੂੰ ਲੰਗਰ ਵਰਤਾਉਣ ਲੱਗ ਪਏ। ਬੱਚਿਆਂ ਨੂੰ ਮੱਕੀ ਅਤੇ ਕਣਕ ਦੇ ਪ੍ਰਛਾਦੇ ਵਰਤਾਉਂਦਾ ਜੱਥੇ ਦਾ ਉਹ ਸਿੰਘ ਪੁੱਛ ਰਿਹਾ ਸੀ, ਹਾਂ ਜੀ, ਖੱਟੀ ਰੋਟੀ ਜਾਂ ਚਿੱਟੀ? ਕਣਕ ਜਾਂ ਮੱਕੀ ਦੀ ਰੋਟੀ ਦਾ ਕੋਈ ਜ਼ਿਕਰ ਨਹੀਂ! ਫਿਰ ਸ਼ਾਮ ਨੂੰ ਗੁਰੂ ਨਾਨਕ ਦੇਵ ਜੀ ਦੇ ਗੁਰ-ਪੁਰਬ ਬਾਰੇ ਚਾਨਣਾ ਪਾਉਂਦਾ ਉਹੀ ਸਿੰਘ ਆਖਣ ਲੱਗਿਆ, ਅਖੇ, ਬੱਚਿਓ ਅਗਲੇ ਹਫ਼ਤੇ ਗੁਰੂ ਨਾਨਕ ਦੇਵ ਜੀ ਦਾ ˆਬਰਥ-ਡੇˆ ਹੈ। ਜੇ ਬੰਦਾ ਇੰਗਲੈਂਡ, ਅਮਰੀਕਾ ਜਾਂ ਕੈਨੇਡਾ ਤੋਂ ਆਇਆ ਹੋਵੇ ਤਾਂ ਸਮਝ ਵਿਚ ਵੀ ਆਉਂਦਾ ਹੈ ਕਿ ਇਹਨਾਂ ਦਾ ਅੰਗਰੇਜ਼ੀ ਬੋਲਣ ਦਾ ˆਰੁਟੀਨˆ ਬਣਿਆਂ ਹੋਇਆ ਹੈ। ਜੇ ਬੱਚੇ ਪੰਜਾਬੀ ਨਾ ਬੋਲਦੇ ਹੋਣ, ਤਾਂ ਵੀ ਅੰਗਰੇਜ਼ੀ ਵਿਚ ਸਮਝਾਉਣ ਦੀ ਸਮਝ ਲੱਗਦੀ ਹੈ। ਪਰ ਜੇ ਪੰਜਾਬ ਤੋਂ ਆ ਕੇ ਸਾਡੇ ਕੀਰਤਨੀਏਂ ਸਿੰਘ, ਪੰਜਾਬੀ ਬੋਲਣ ਵਾਲੇ ਬੱਚਿਆਂ ਨੂੰ ˆਗੁਰ-ਪੁਰਬˆ ਦੀ ਥਾਂ ˆਬਰਥ-ਡੇˆ ਕਹਿ ਸਕਦੇ ਹਨ ਤਾਂ ਸਾਡੇ ਬਾਹਰਲੇ ਦੇਸ਼ਾਂ ਵਿਚ ਵਸਦੇ ਕਥਾ-ਕੀਰਤਨੀ ਜੱਥੇ ਸਾਡੇ ਬੱਚਿਆਂ ਨੂੰ ਕੀ ਆਖਣਗੇ? ਇਹ ਵੀ ਸਾਡੇ ਪ੍ਰਬੰਧਕਾਂ ਨੂੰ ਸੋਚਣਾ ਚਾਹੀਦਾ ਹੈ! ਅਸੀਂ ਆਪਣੇ ਬੱਚਿਆਂ ਨੂੰ, ਜਿੰਨਾਂ ਕੁ ਸਾਨੂੰ ਗੁਰੂ ਕ੍ਰਿਪਾ ਸਦਕਾ ਗਿਆਨ ਹੈ, ਗੁਰ-ਪੁਰਬ, ਜੋਤੀ-ਜੋਤਿ ਸਮਾਉਣ ਜਾਂ ਸ਼ਹੀਦੀ-ਦਿਵਸ ਬਾਰੇ ਜਾਣੂੰ ਕਰਵਾਉਂਦੇ ਰਹਿੰਦੇ ਹਾਂ। ਪਰ ਸਾਡੇ ਪ੍ਰਚਾਰਕ ਸਾਡੇ ਬੱਚਿਆਂ ਨੂੰ ਖੱਟੀ ਰੋਟੀ, ˆਚਿੱਟੀ ਰੋਟੀˆ ਜਾਂ ˆਬਰਥ-ਡੇˆ ਦਾ ਉਪਦੇਸ਼ ਦਿੰਦੇ ਹਨ! ਇਸ ਪਾਸੇ ਵੀ ਪ੍ਰਬੰਧਕਾਂ ਨੂੰ ਤਵੱਜੋਂ ਦੇਣੀ ਬਣਦੀ ਹੈ।ਇਕ ਐਤਵਾਰ ਨੂੰ ਕਮੇਟੀ ਦੇ ਪ੍ਰਬੰਧਕ ਸੇਵਾਦਾਰਾਂ ਨੂੰ ਆਖਣ ਲੱਗੇ ਕਿ ਅਗਲੇ ਹਫ਼ਤੇ ਸੰਗਤ ਬਹੁਤ ਘੱਟ ਆਵੇਗੀ, ਲੰਗਰ ਜਰਾ ਸੋਚ ਸਮਝ ਕੇ ਬਣਾਇਓ। ਸਾਨੂੰ ਸਮਝ ਨਾ ਲੱਗੇ ਕਿ ਪ੍ਰਬੰਧਕਾਂ ਕੋਲ ਕਿਹੜੀ ਗਿੱਦੜਸਿੰਗੀ ਹੈ, ਜਿਸ ਆਸਰੇ ਇਹਨਾਂ ਨੇ ਅੱਜ ਹੀ ਭਵਿੱਖਬਾਣੀ ਕਰ ਦਿੱਤੀ ਕਿ ਅਗਲੇ ਹਫ਼ਤੇ ਸੰਗਤ ਘੱਟ ਆਵੇਗੀ? ਅਸੀਂ ਦੋ-ਚਾਰ ਜਾਣੇਂ ਸਹਿਜ ਸੁਭਾਅ ਹੀ ਪ੍ਰਬੰਧਕਾਂ ਨੂੰ ਕਾਰਨ ਪੁੱਛ ਬੈਠੇ ਕਿ ਤੁਹਾਨੂੰ ਕਿਵੇਂ ਪਤਾ ਹੈ, ਕਿ ਅਗਲੇ ਹਫ਼ਤੇ ਸੰਗਤ ਘੱਟ ਆਵੇਗੀ? ਪ੍ਰਬੰਧਕ ਆਖਣ ਲੱਗੇ, ਅਖੇ, ਅਗਲੇ ਹਫ਼ਤੇ ਬੀਬੀਆਂ ਨੇ ˆਕਰਵਾ-ਚੌਥˆ ਦਾ ਵਰਤ ਰੱਖਣਾ ਹੈ, ਇਸ ਕਰਕੇ! ਬੜਾ ਮਹਿਸੂਸ ਹੋਇਆ ਕਿ ਜੇ ਅਜੇ ਤੱਕ ਬੀਬੀਆਂ ਨੂੰ ਇਹ ਸਮਝ ਨਹੀਂ ਆਈ ਕਿ, ˆˆਅਨਿਕ ਜਤਨ ਕਰਿ ਕਾਲੁ ਸੰਤਾਏ।। ਮਰਣੁ ਲਿਖਾਇ ਮੰਡਲ ਮਹਿ ਆਏ।।ˆˆ ਜਾਂ ˆˆਛੋਡਹਿ ਅੰਨਿ ਕਰਹਿ ਪਾਖੰਡ।। ਨਾ ਸੁਹਾਗਨਿ ਨ ਉਹਿ ਰੰਡਿ।।ˆˆ ਅਥਵਾ ˆˆਜਾਗਤ ਜੋਤਿ ਜਪੈ ਨਿਸ ਬਾਸੁਰ।। ਏਕ ਬਿਨਾ ਮਨ ਨੈਕ ਨ ਆਨੈ।। ਪੂਰਨ ਪ੍ਰੇਮ ਪ੍ਰਤੀਤ ਸਜੈ।। ਬ੍ਰਤ ਗੋਰ ਮੜ੍ਹੀ ਮਟ ਭੂਲ ਨ ਮਾਨੈ।।ˆˆ ਫੇਰ ਗੁਰੂ ਦੀ ਸੰਗਤ ਕਰਨ ਦਾ ਲਾਭ ਕੀ ਹੋਇਆ? ਉਸੇ ਦਿਨ ਹੀ ਮੈਂ ਸਟੇਜ ਤੋਂ ਵਰਤਾਂ ਅਤੇ ਕਰਮ-ਕਾਂਡਾਂ ਪ੍ਰਤੀ ਸਪੀਚ ਕਰ ਬੈਠਾ। ਲੰਗਰ ਛਕਣ ਮੌਕੇ ਪ੍ਰਬੰਧਕ-ਮਿੱਤਰ ਮੇਰੇ ਗਲ ਪੈ ਗਏ, ਅਖੇ ਤੂੰ ਬੀਬੀਆਂ ਨੂੰ ਗੁਰਦੁਆਰੇ ਆਉਣੋਂ ਹਟਾਵੇਂਗਾ। ਲਓ ਜੀ, ਕਰ ਲਓ ਗੱਲ! ਦੱਸੋ ਕੀ ਕਰੋਂਗੇ? ਆਪ ਕੁਝ ਕਹਿਣਾ ਨਹੀਂ, ਦੂਜਿਆਂ ਨੂੰ ਆਖਣ ਨਹੀਂ ਦੇਣਾ, ਸੁਧਾਰ ਕਿਹੜੇ ਪਾਸਿਓਂ ਆਵੇਗਾ? ਇਸ ਪ੍ਰਤੀ ਸਾਡੇ ਪ੍ਰਬੰਧਕਾਂ ਨੂੰ ਗੰਭੀਰਤਾ ਨਾਲ ਵਿਚਾਰ ਕਰਨ ਦੀ ਲੋੜ ਹੈ!Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-78393348469864202442008-05-22T08:58:00.001-07:002008-10-26T21:42:23.290-07:00ਕਹਾਣੀ: ਕਲ਼ਯੁਗ ਰਥੁ ਅਗਨੁ ਕਾ<strong><span style="font-size:130%;color:#ff0000;">ਕਲਯੁਗ ਰਥੁ ਅਗਨੁ ਕਾ…</span></strong><br /><strong><span style="color:#99ff99;">(ਕਹਾਣੀ)</span></strong><br /><br />ਅਮਰੀਕਾ ਦੀ ਮਸ਼ਹੂਰ ਕੰਪਨੀ 'ਰਾਮਾਡਾ' ਵਿਚ ਬਤੌਰ ਈ ਡੀ ਪੀ ਮੈਨੇਜਰ ਦੀ ਡਿਊਟੀ ਸੰਭਾਲਿਆਂ ਰਣਬੀਰ ਗਿੱਲ ਨੂੰ ਪੂਰੇ ਤਿੰਨ ਸਾਲ ਤੋਂ ਵੀ ਉੱਪਰ ਹੋ ਗਏ ਸਨ। ਗਿੱਲ ਬੜਾ ਹੀ ਹੱਸਮੁਖ ਅਤੇ ਜਜ਼ਬਾਤੀ ਲੜਕਾ ਸੀ। ਮੱਧ-ਵਰਗੀ ਕਿਸਾਨ ਪ੍ਰੀਵਾਰ ਵਿਚ ਪਲੇ ਗਿੱਲ ਨੇ ਆਸਟਰੀਆ ਪੁੱਜ, ਕੰਮ ਦੇ ਨਾਲ-ਨਾਲ ਆਪਣੀ ਪੜ੍ਹਾਈ ਬਕਾਇਦਾ ਜਾਰੀ ਰੱਖੀ ਅਤੇ ਅਤੇ ਬੜੇ ਤੇਜ਼ ਕਦਮੀਂ ਤੁਰ ਕੇ ਤਰੱਕੀ ਕੀਤੀ। ਡਿਪਲੋਮੇ ਅਤੇ ਡਿਗਰੀਆਂ ਹਾਸਲ ਕਰਨ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਹੁਣ ਉਸ ਦਾ ਕੰਮ ਸਿਰਫ਼ ਨਵੇਂ ਮੁੰਡੇ-ਕੁੜੀਆਂ ਕੰਪਿਊਟਰ 'ਤੇ ਟਰੇਨਿੰਗ ਦੇਣਾ ਸੀ। ਵੈਸੇ ਤਾਂ ਨਵੇਂ-ਮੁੰਡੇ ਕੁੜੀਆਂ ਨੂੰ ਟਰੇਨਿੰਗ 'ਬੈਕ-ਆਫਿ਼ਸ' ਵਿਚ ਦਿੱਤੀ ਜਾਂਦੀ ਸੀ। ਪਰ ਦਿਨੇ ਕੰਮ ਜਿ਼ਆਦਾ ਹੋਣ ਕਾਰਨ ਆਪੋਧਾਪੀ ਵਿਚ ਨਾ ਹੀ ਕੋਈ ਚੰਗੀ ਤਰ੍ਹਾਂ ਟਰੇਨਿੰਗ ਦੇ ਸਕਦਾ ਅਤੇ ਨਾ ਹੀ ਸਿੱਖਣ ਵਾਲੇ ਦੇ ਕੁਝ ਪੱਲੇ ਪੈਂਦਾ। ਇਸ ਲਈ ਗਿੱਲ ਦੀ ਡਿਊਟੀ ਉਹਨਾਂ ਨਾਲ ਰਾਤ ਦੀ ਲਗਾ ਦਿੱਤੀ ਜਾਂਦੀ ਅਤੇ ਟਰੇਨਿੰਗ ਦੀ ਸਾਰੀ ਜਿ਼ੰਮੇਵਾਰੀ ਉਸ ਉੱਪਰ ਆ ਪੈਂਦੀ!<br />ਕਈ ਨਵੇਂ ਭੌਰ ਆਉਂਦੇ ਅਤੇ ਟਰੇਨਿੰਗ ਲੈ ਕੇ ਉਡਾਰੀ ਮਾਰ ਜਾਂਦੇ ਅਤੇ ਉਸ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਕੁਝ ਹੋਰ ਤਿਤਲੀਆਂ ਗਿੱਲ ਦੇ ਦਫ਼ਤਰ ਦਾ ਸਿ਼ੰਗਾਰ ਬਣਦੀਆਂ। ਅਗਰ ਕੋਈ ਆਪਣੀ ਮੰਜਿ਼ਲ ਤੱਕ ਪਹੁੰਚਣ ਦੇ ਨਾ-ਕਾਬਿਲ ਹੁੰਦਾ ਤਾਂ ਤਿੰਨ ਹਫ਼ਤੇ ਬਾਅਦ ਗਿੱਲ ਨੂੰ ਮਜ਼ਬੂਰਨ ਉਸ ਦੀ ਛੁੱਟੀ ਕਰਨੀ ਪੈਂਦੀ। ਉਸ ਦੇ ਦਫ਼ਤਰ ਦੇ ਦਰ ਤੋਂ ਖਾਲੀ ਜਾਣ ਵਾਲਿਆਂ ਦਾ ਉਸ ਨੂੰ ਅਤੀਅੰਤ ਦੁੱਖ ਹੁੰਦਾ। ਪਰ ਕੀ ਕਰਦਾ? ਪਾਲਿਸੀ ਐਂਡ ਪ੍ਰਸੀਜ਼ਰਜ਼ ਸਾਹਮਣੇ ਉਹ ਹਾਰ ਜਾਂਦਾ। ਰੂਲਜ਼ ਐਂਡ ਰੈਗੂਲੇਸ਼ਨਜ਼ ਉਸ ਦੀ ਹਮਦਰਦੀ ਅੱਗੇ ਕੰਧ ਵਾਂਗ ਸਨ। ਉਹ ਬੇਵੱਸ ਹੋ ਕੇ ਰਹਿ ਜਾਂਦਾ।<br />ਮਈ ਮਹੀਨੇ ਦੀ ਗੱਲ ਹੈ। ਉਸ ਦੀ ਕੰਪਨੀ ਵਿਚ ਇਕ 'ਮਿਖ਼ੀ' ਨਾਂ ਦੀ ਕੁੜੀ ਆਈ। ਸੋਹਣੀ, ਸੁਣੱਖੀ ਅਤੇ ਅਤੀਅੰਤ ਭੋਲੀ! ਕੁਦਰਤੀ ਮੁਸਕੁਰਾਹਟ ਉਸ ਦੇ ਸੁੰਦਰ ਚਿਹਰੇ 'ਤੇ ਲਿਖੀ ਹੋਈ। ਰੂਲ ਅਨੁਸਾਰ ਉਸ ਨੂੰ 'ਬੈਕ-ਆਫਿ਼ਸ' ਵਿਚ ਟਰੇਨਿੰਗ ਦਿੱਤੀ ਗਈ। ਪਰ ਉਸ ਦੇ ਕੱਖ ਪੱਲੇ ਨਾ ਪਿਆ। ਕੰਪਨੀ ਨੂੰ ਅਮਲੇ ਦੀ ਸਖ਼ਤ ਜ਼ਰੂਰਤ ਸੀ। ਇਸ ਲਈ ਉਹ ਮਿਖ਼ੀ ਨੂੰ ਕੱਢ ਵੀ ਨਹੀਂ ਸਕਦੇ ਸਨ। ਸੀਜ਼ਨ ਸਿਰ 'ਤੇ ਆ ਰਿਹਾ ਸੀ। ਗਿੱਲ ਦੇ ਇੱਕ ਆਸਟਰੀਅਨ ਦੋਸਤ ਮਾਰਟਿਨ ਨੂੰ ਸਾਰੇ ਕੰਮਾਂ ਤੋਂ ਫ਼ਾਰਿਗ਼ ਕਰ ਕੇ ਸਿਰਫ਼ ਮਿਖ਼ੀ ਨੂੰ ਦੁਬਾਰਾ ਟਰੇਨਿੰਗ ਦੇਣ 'ਤੇ ਲਾ ਦਿੱਤਾ।<br />ਦੋ ਕੁ ਹਫ਼ਤੇ ਬਾਅਦ ਗਿੱਲ ਅਤੇ ਮਾਰਟਿਨ ਕੰਟੀਨ ਵਿਚ ਅਚਾਨਕ ਇਕੱਠੇ ਹੋ ਗਏ।<br />-"ਕੀ ਹਾਲ ਐ ਫੈਨ?"<br />-"ਠੀਕ ਹੈ!" ਆਖ ਕੇ ਮਾਰਟਿਨ ਖਾਣਾ ਲੈਣ ਚਲਾ ਗਿਆ। ਉਹ ਕੁਝ ਬੁਝਿਆ-ਬੁਝਿਆ ਜਿਹਾ ਲੱਗ ਰਿਹਾ ਸੀ।<br />-"ਕਿੱਦਾਂ ਚੱਲ ਰਹੀ ਐ ਮਿਖ਼ੀ ਦੀ ਟਰੇਨਿੰਗ?"<br />-"ਕੁਛ ਨਹੀਂ ਯਾਰ! ਕਿੱਥੇ ਪਸ਼ੂ ਨਾਲ ਵਾਹ ਪੈ ਗਿਆ।" ਖਿਝੇ ਹੋਏ ਮਾਰਟਿਨ ਨੇ ਖਾਣੇ ਵਾਲੀ ਪਲੇਟ ਮੇਜ਼ 'ਤੇ ਇਕ ਤਰ੍ਹਾਂ ਨਾਲ ਸੁੱਟਦਿਆਂ ਆਖਿਆ।<br />-"ਤੂੰ ਟਰੇਨਿੰਗ ਵੱਲ ਜਿ਼ਆਦਾ ਤੇ ਠਰਕ ਵੱਲ ਘੱਟ ਧਿਆਨ ਦਿਆ ਕਰ!" ਗਿੱਲ ਹੱਸਿਆ।<br />-"ਕੀ ਗੱਲਾਂ ਕਰਦੈਂ ਗਿੱਲ? ਐਹੋ ਜਿਹੀ ਬਦਮਗਜ ਕੁੜੀ ਨਾਲ ਠਰਕ? ਐਹੋ ਜਿਹੀ ਮੇਰੀ ਗਰਲ-ਫ਼ਰੈਂਡ ਹੁੰਦੀ ਤਾਂ ਮੈਂ ਕਦੇ ਦਾ ਖ਼ੁਦਕਸ਼ੀ ਕਰ ਚੁੱਕਿਆ ਹੁੰਦਾ।" ਜਾਪਦਾ ਸੀ ਮਾਰਟਿਨ ਮਿਖ਼ੀ ਤੋਂ ਕਾਫ਼ੀ ਅੱਕਿਆ ਹੋਇਆ ਸੀ।<br />ਗਿੱਲ ਖਾਲੀ-ਖਾਲੀ ਹੱਸ ਪਿਆ।<br />-"ਬੱਸ ਇਕ ਦੋ ਦਿਨ ਹੋਰ ਐ-ਮੈਂ ਜਨਰਲ ਡਾਇਰੈਕਟਰ ਅੱਗੇ ਹੱਥ ਖੜ੍ਹੇ ਕਰ ਦੇਣੇ ਐਂ-ਫੇਰ ਪੁੱਤਰਾ ਤੂੰ ਬਣੇਂਗਾ ਬਲੀ ਦਾ ਬੱਕਰਾ!"<br />-"ਮਾਰਟਿਨ-ਇਸ ਕੁੜੀ ਦਾ ਦਿਮਾਗ ਕਿਉਂ ਨ੍ਹੀ ਕੰਮ ਕਰਦਾ?"<br />-"ਬੇਅਕਲ ਐ ਸਾਲੀ! ਇਹਨੂੰ ਤਾਂ ਸਾਲੀ ਨੂੰ ਆਪਣੇ ਇਨੀਸ਼ਲ ਯਾਦ ਨ੍ਹੀ ਰਹਿੰਦੇ! ਹੋਰ ਤਾਂ ਹੋਰ, ਖ਼ਰ ਦਿਮਾਗ ਨੂੰ ਅਜੇ ਤੱਕ ਲਾਗ-ਆਨ ਨ੍ਹੀ ਕਰਨਾ ਆਉਂਦਾ-ਬਾਕੀ ਸਿਸਟਮ ਜਾਂ ਪ੍ਰੋਗਰਾਮ ਇਹ ਸੁਆਹ ਕਵਰ ਕਰੂਗੀ?"<br />ਗਿੱਲ ਗੰਭੀਰ ਹੋ ਗਿਆ। ਜਰੂਰ ਇਸ ਪਿੱਛੇ ਕੋਈ ਭਿਆਨਕ ਰਾਜ਼ ਲੁਕਿਆ ਹੋਇਆ ਸੀ। ਨਹੀਂ ਤਾਂ ਇਸ ਉਮਰ ਵਿਚ ਕਿਸੇ ਨੂੰ ਦੋ-ਚਾਰ ਵਾਰ ਸਮਝਾ ਦਿਓ, ਜਰੂਰ ਸਮਝ ਆ ਜਾਂਦਾ ਹੈ।<br />ਖ਼ੈਰ! ਅਖੀਰ ਮਾਰਟਿਨ ਨੇ ਅਗਲੇ ਹਫ਼ਤੇ ਜਨਰਲ ਡਾਇਰੈਕਟਰ ਅੱਗੇ ਹੱਥ ਖੜ੍ਹੇ ਕਰ ਦਿੱਤੇ ਅਤੇ ਗਿੱਲ ਦੀ ਡਿਊਟੀ ਮਿਖ਼ੀ ਨੂੰ ਟਰੇਨਿੰਗ ਦੇਣ 'ਤੇ ਲੱਗ ਗਈ। ਡਿਊਟੀ ਰਾਤ ਦੇ ਗਿਆਰ੍ਹਾਂ ਵਜੇ ਤੋਂ ਸਵਰੇ ਦੇ ਸੱਤ ਵਜੇ ਤੱਕ ਸੀ। ਉਹ ਗਿੱਲ ਦੇ ਦਫ਼ਤਰ ਪਹੁੰਚਣ ਤੋਂ ਪਹਿਲਾਂ ਹੀ ਆਈ ਬੈਠੀ ਸੀ। ਸਜ-ਧਜ ਕੇ! ਪਰ ਉਸ ਦੇ ਮਾਸੂਮ ਚਿਹਰੇ 'ਤੇ ਥੋੜ੍ਹੀ ਘਬਰਾਹਟ ਸੀ।<br />ਗਿੱਲ ਮਿਖ਼ੀ ਨੂੰ ਉਪਰ ਆਪਣੇ ਦਫ਼ਤਰ ਵਿਚ ਲੈ ਗਿਆ।<br />-"ਮੇਰਾ ਨਾਂ ਮਿਖ਼ੀ ਹੈ ਸਰ!" ਉਸ ਨੇ ਹੱਥ ਮਿਲਾਇਆ।<br />-"ਮੈਨੂੰ ਪਤਾ ਹੈ।" ਗਿੱਲ ਨੇ ਉਸ ਨੂੰ ਬੈਠਣ ਲਈ ਇਸ਼ਾਰਾ ਕੀਤਾ।<br />-"ਤੇ ਤੁਹਾਡਾ ਨਾਮ?"<br />-"ਗਿੱਲ-ਰਣਬੀਰ ਗਿੱਲ!"<br />ਪਹਿਲੀ ਰਾਤ ਗਿੱਲ ਨੇ ਉਸ ਨੂੰ ਉਸ ਦੇ ਇਨੀਸ਼ਲਜ਼ ਯਾਦ ਕਰਵਾਏ ਅਤੇ ਲਾਗ-ਆਨ ਕਰਨਾ ਸਿਖਾਇਆ। ਕਿਉਂਕਿ ਉਹ ਟਰੇਨਿੰਗ 'ੳ-ਅ' ਤੋਂ ਸ਼ੁਰੂ ਕਰਨਾ ਚਾਹੁੰਦਾ ਸੀ। ਫਿਰ ਉਸ ਨੂੰ ਰੀਜ਼ਰਵੇਸ਼ਨ ਕਰਨੀ ਸਿਖਾਈ। ਡੈਡੀਕੇਟਿਡ ਸੇਵ ਅਤੇ ਨਾਨ-ਡੈਡੀਕੇਟਿਡ ਸੇਵ ਬਾਰੇ ਜਾਣੂੰ ਕਰਵਾਇਆ।<br />-"ਅੱਜ ਇਤਨਾ ਹੀ ਕਾਫ਼ੀ ਹੈ।" ਕਈ ਘੰਟੇ ਮੱਥਾ ਮਾਰਨ ਪਿੱਛੋਂ ਗਿੱਲ ਨੇ ਉਸ ਨੂੰ ਆਖਿਆ। ਸਵੇਰੇ ਤਿੰਨ ਵਜੇ ਕੰਟੀਨ ਵਿਚੋਂ ਖਾਣਾ ਉਹ ਦਫ਼ਤਰ ਵਿਚ ਹੀ ਚੁੱਕ ਲਿਆਏ।<br />-"ਤੁਹਾਡੀ ਸ਼ਾਦੀ ਹੋ ਚੁੱਕੀ ਹੈ ਸਰ?"<br />-"ਮੇਰੇ ਤਾਂ ਦੋ ਬੱਚੇ ਵੀ ਨੇ।"<br />-"ਜ਼ਰੂਰੀ ਨਹੀਂ ਕਿ ਬੱਚੇ ਸ਼ਾਦੀ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਹੀ ਹੋਣ!"<br />-"-----।" ਗਿੱਲ ਨਿਰੁੱਤਰ ਹੋ ਗਿਆ। ਕਰੀਬ ਦੋ ਦਹਾਕਿਆਂ ਤੋਂ ਪੱਛਮੀ ਕਲਚਰ ਵਿਚ ਦੀ ਗੁਜ਼ਰਦਾ ਗਿੱਲ ਮਿਖ਼ੀ ਅੱਗੇ ਇਕ 'ਬੇਹੂਦੀ' ਗੱਲ ਆਖ ਗਿਆ ਸੀ। ਜਿਸ 'ਤੇ ਉਸ ਨੇ ਸ਼ਰਮਿੰਦਗੀ ਮਹਿਸੂਸ ਕੀਤੀ।<br />-"ਹਾਂ, ਮੈਂ ਸ਼ਾਦੀ ਸ਼ੁਦਾ ਹਾਂ।"<br />-"ਤੁਹਾਡੀ ਪਤਨੀ ਇੰਡੀਅਨ ਹੈ ਜਾਂ ਯੂਰਪੀਅਨ?"<br />-"ਇੰਡੀਅਨ ਹੈ।"<br />-"ਬੜਾ ਖੁਸ਼ ਪ੍ਰੀਵਾਰ ਹੋਵੇਗਾ ਤੁਹਾਡਾ?"<br />-"ਪ੍ਰੀਵਾਰ ਤਾਂ ਖ਼ੁਸ਼ ਹੈ-ਪਰ ਰਸਮੀ ਡਾਂਗ ਸੋਟਾ ਤਾਂ ਖੜਕਦਾ ਈ ਰਹਿੰਦੈ।"<br />ਉਹ ਦੋਵੇਂ ਹੱਸ ਪਏ।<br />ਸਵੇਰੇ ਚਾਰ ਵਜੇ ਤੱਕ ਉਹ ਇੱਧਰਲੀਆਂ-ਉਧਰਲੀਆਂ ਗੱਲਾਂ ਕਰਦੇ ਰਹੇ। ਬਾਕੀ ਟਰੇਨਿੰਗ ਅਗਲੇ ਦਿਨ 'ਤੇ ਛੱਡ ਕੇ ਉਹ ਸਾਢੇ ਕੁ ਚਾਰ ਵਜੇ ਛੁੱਟੀ ਕਰ ਗਏ।<br />ਅਗਲੇ ਦਿਨ ਗਿੱਲ ਡਿਊਟੀ ਤੋਂ ਅੱਧਾ ਕੁ ਘੰਟਾ ਪਹਿਲਾਂ ਹੀ ਦਫ਼ਤਰ ਪੁੱਜ ਗਿਆ। ਮਿਖ਼ੀ ਕੁਝ ਲੇਟ ਪਹੁੰਚੀ। ਰਸਮੀ 'ਹੈਲੋ-ਹੈਲੋ' ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਉਹ ਦਫ਼ਤਰ ਵਿਚ ਚਲੇ ਗਏ। ਉਸ ਨੇ ਗਿੱਲ ਨੂੰ ਆਪਣੇ ਇਨੀਸ਼ਲਜ਼ ਦੱਸ ਕੇ ਖ਼ੁਦ ਲਾਗ-ਆਨ ਕੀਤਾ। ਰਿਜ਼ਰਵੇਸ਼ਨ ਬਾਰੇ ਉਸ ਨੂੰ ਸਾਰਾ ਕੁਝ ਪਤਾ ਸੀ। ਗੱਲ ਕੀ, ਜੋ ਟਰੇਨਿੰਗ ਗਿੱਲ ਨੇ ਮਿਖ਼ੀ ਨੂੰ ਪਿਛਲੀ ਰਾਤ ਦਿੱਤੀ ਸੀ, ਉਸ ਨੇ ਸਭ ਰਟੀ ਹੋਈ ਸੀ। ਗਿੱਲ ਬੇਹੱਦ ਖ਼ੁਸ਼ ਸੀ। ਇਕ ਉਸ ਮਾਲੀ ਵਾਂਗ, ਜੋ ਆਪਣੇ ਲਾਏ ਪੌਦੇ ਨੂੰ ਸਿਰ ਚੁੱਕਦਾ ਦੇਖ ਰਿਹਾ ਸੀ। ਗਿੱਲ ਲਈ ਇਹ ਅਥਾਹ ਮਾਣ ਵਾਲੀ ਗੱਲ ਸੀ। ਉਸ ਨੂੰ ਆਪਣੇ ਆਪ 'ਤੇ ਅਥਾਹ ਫ਼ਖ਼ਰ ਮਹਿਸੂਸ ਹੋ ਰਿਹਾ ਸੀ। ਕਿਉਂਕਿ ਜਿਹੜਾ ਕੰਮ 'ਬੈਕ-ਆਫਿ਼ਸ' ਵਾੇਲੇ ਅਤੇ ਮਾਰਟਿਨ ਨਹੀਂ ਕਰ ਸਕਿਆ ਸੀ, ਉਹ ਸਫ਼ਲਤਾ ਸਹਿਤ ਗਿੱਲ ਪੂਰਾ ਕਰ ਰਿਹਾ ਸੀ।<br />ਚਾਰ ਰਾਤਾਂ ਵਿਚ ਉਸ ਨੇ ਬਹੁਤ ਕੁਝ ਸਿੱਖ ਲਿਆ ਸੀ।<br />ਪਰ ਜਦੋਂ ਉਹ ਪੰਜਵੀਂ ਰਾਤ ਆਈ ਤਾਂ ਗਿੱਲ ਨੂੰ ਥੱਕੀ-ਥੱਕੀ ਜਿਹੀ ਲੱਗੀ। ਅੱਖਾਂ ਭਾਰੀਆਂ-ਭਾਰੀਆਂ। ਮੂੰਹ ਉਤਰਿਆ ਹੋਇਆ। ਗਿੱਲ ਨੂੰ ਜਾਪਿਆ ਕਿ ਉਹ ਹੁਣੇ-ਹੁਣੇ ਰੋ ਕੇ ਆਈ ਸੀ।<br />-"ਠੀਕ ਤਾਂ ਹੈਂ?" ਗਿੱਲ ਨੇ ਪੁੱਛਿਆ।<br />-"ਹਾਂ-ਠੀਕ ਹਾਂ।" ਆਖ ਉਹ ਕੰਪਿਊਟਰ ਸਾਹਮਣੇ ਬੈਠ ਗਈ। ਪਰ ਲਾਗ-ਆਨ ਨਹੀਂ ਕਰ ਰਹੀ ਸੀ। ਕਿਸੇ ਮੰਝਧਾਰ ਵਿਚ ਫ਼ਸੀ ਕਿਸ਼ਤੀ ਵਾਂਗ ਡਾਵਾਂਡੋਲ ਜਿਹੀ ਬੈਠੀ, ਸਕਰੀਨ ਵੱਲ ਤੱਕਦੀ, ਕੁਝ ਯਾਦ ਕਰਨ ਦੀ ਕੋਸਿ਼ਸ਼ ਕਰ ਰਹੀ ਸੀ। ਪਰ ਗਿੱਲ ਦੇ ਦਿਮਾਗ ਦੀ ਪਕੜ ਮੁਤਾਬਿਕ ਉਸ ਨੂੰ ਕੁਝ ਯਾਦ ਨਹੀਂ ਆ ਰਿਹਾ ਸੀ।<br />ਗਿੱਲ ਨੇ ਸਮੇਂ ਦੀ ਨਜ਼ਾਕਤ ਦੇਖੀ।<br />-"ਮਿਖ਼ੀ! ਇਹਨੂੰ ਛੱਡ-ਜਾਹ ਕੰਟੀਨ 'ਚੋਂ ਕੌਫ਼ੀ ਲੈ ਕੇ ਆ।"<br />ਉਹ ਕੌਫ਼ੀ ਲੈਣ ਚਲੀ ਗਈ ਅਤੇ ਗਿੱਲ ਦੁਬਿਧਾ ਵਿਚ ਫ਼ਸ ਗਿਆ। ਅੱਜ ਇਸ ਨੂੰ ਚੰਗੀ ਭਲੀ ਨੂੰ ਕੀ ਹੋ ਗਿਆ? ਚਾਰ ਰਾਤਾਂ ਵਿਚ ਇਸ ਨੇ ਇਤਨਾ ਕੁਝ ਸਿੱਖ ਲਿਆ ਸੀ। ਪਰ ਅੱਜ ਇਸ ਨੂੰ ਕੁਝ ਵੀ ਯਾਦ ਨਹੀਂ ਆ ਰਿਹਾ ਸੀ? ਉਸ ਦੇ ਦਿਮਾਗ ਅੰਦਰ ਸੋਚਾਂ ਦੀ ਘੋੜ-ਦੌੜ ਬਰਾਬਰ ਜਾਰੀ ਸੀ। ਇਤਨੀ ਸੋਹਣੀ-ਸੁਨੱਖੀ, ਦਿਮਾਗੀ ਕੁੜੀ ਜ਼ਰੂਰ ਕਿਸੇ ਦਿਮਾਗੀ ਮੁਸੀਬਤ ਜਾਂ ਉਲਝਣ ਵਿਚ ਫ਼ਸੀ ਹੋਈ ਸੀ। ਜਿਸ ਕਰਕੇ ਇਸ ਦਾ ਦਿਮਾਗ ਦਿਨੋ-ਦਿਨ ਜਵਾਬ ਦਿੰਦਾ ਜਾ ਰਿਹਾ ਸੀ। ਅਜੇ ਤਾਂ ਇਸ ਦੀ ਉਮਰ ਹੀ ਛੱਬੀ ਸਾਲਾਂ ਦੀ ਹੈ, ਜੇ ਇਹ ਇਸੇ ਤਰ੍ਹਾਂ ਹੀ ਨੀਮ ਪਾਗਲ ਜਿਹੀ ਰਹੀ ਤਾਂ ਇਸ ਦੇ ਭਵਿੱਖ ਦਾ ਕੀ ਹੋਵੇਗਾ? ਜੇ ਇਸ ਨੂੰ ਸਹਾਰਾ ਨਾ ਦਿੱਤਾ ਗਿਆ ਤਾਂ ਉਹ ਦਿਨ ਦੂਰ ਨਹੀਂ ਕਿ ਆਪਣੀ ਰਹਿੰਦੀ ਜਿ਼ੰਦਗੀ ਤੋਰਨ ਲਈ ਕਿਸੇ ਹੋਟਲ ਵਿਚ ਬਰਤਨ ਧੋਣ ਲਈ ਮਜਬੂਰ ਹੋਵੇਗੀ! ਗਿੱਲ ਨੂੰ ਉਸ 'ਤੇ ਰਹਿਮ ਆ ਗਿਆ। ਦਿਲ ਉਸ ਦਾ ਪਾਣੀ-ਪਾਣੀ ਹੋਇਆ ਪਿਆ ਸੀ।<br />ਇਤਨੇ ਨੂੰ ਮਿਖ਼ੀ ਕੌਫ਼ੀ ਲੈ ਕੇ ਆ ਗਈ।<br />-"ਬੈਠ ਮਿਖ਼ੀ!"<br />ਉਹ ਉਸ ਦੇ ਸਾਹਮਣੇ ਬੈਠ ਗਈ।<br />-"ਮਿਖ਼ੀ! ਮੈਂ ਤੇਰੇ ਨਾਲ ਇਕ ਜ਼ਰੂਰੀ ਗੱਲ ਕਰਨੀ ਐਂ।" ਗਿੱਲ ਬਰਾਬਰ ਉਸ ਦੇ ਬਦਲਦੇ ਤੌਰ ਦੇਖ ਰਿਹਾ ਸੀ।<br />-"ਮੈਨੂੰ ਪਤਾ ਹੈ ਸਰ ਕਿ ਤੁਸੀਂ ਮੈਨੂੰ ਕੀ ਪੁੱਛੋਂਗੇ-ਤੇ ਇਹ ਗੱਲ ਤੁਹਾਨੂੰ ਮੈਂ ਜ਼ਰੂਰ ਦੱਸਾਂਗੀ-ਮੇਰਾ ਦਿਲ ਵੀ ਭਰਿਆ ਪਿਆ ਹੈ-ਪਰ ਸ਼ਰਤ ਇਹ ਹੈ ਕਿ ਇਹ ਗੱਲ ਦਫ਼ਤਰ ਵਿਚ ਕਿਸੇ ਨੂੰ ਪਤਾ ਨਾ ਚੱਲੇ---।" ਉਸ ਨੇ ਆਪਣੇ ਆਪ ਨੂੰ ਤਿਆਰ ਕੀਤਾ।<br />-"ਅਗਰ ਕੋਈ ਪ੍ਰਾਈਵੇਸੀ ਜਾਂ ਸੀਕਰੇਸੀ ਹੈ ਤਾਂ ਮੈਂ ਤੈਨੂੰ ਮਜਬੂਰ ਵੀ ਨਹੀਂ ਕਰਾਂਗਾ ਮਿਖ਼ੀ! ਪਰ ਮੈਂ ਹੈਰਾਨ ਹਾਂ ਕਿ ਤੂੰ ਇਤਨੇ ਦਿਨ ਹੱਸਦੀ-ਖੇਡਦੀ ਸਾਰਾ ਕੁਝ ਸਿਖਦੀ ਰਹੀ-ਪਰ ਅੱਜ ਅਚਾਨਕ ਤੈਨੂੰ ਕੀ ਹੋ ਗਿਆ?"<br />-"ਪ੍ਰਾਈਵੇਸੀ ਵੀ ਹੈ ਤੇ ਸੀਕਰੇਸੀ ਵੀ ਹੈ ਸਰ! ਪਰ ਤੁਸੀਂ ਮੇਰੇ ਗੁਰੂ ਹੋ-ਉਸਤਾਦ ਹੋ-ਇਸ ਲਈ ਇਹ ਸਾਰਾ ਰਾਜ਼ ਮੈਂ ਤੁਹਾਨੂੰ ਜ਼ਰੂਰ ਦੱਸਾਂਗੀ-ਕੰਮਪੈੱਲ ਕਰਨ ਵਾਲੀ ਕੋਈ ਗੱਲ ਨਹੀਂ ਹੈ-ਕੀ ਮੈਂ ਸਿਗਰਟ ਪੀ ਸਕਦੀ ਹਾਂ ਸਰ?"<br />-"ਹਾਂ ਪੀਅ!"<br />-"ਤੁਸੀਂ?"<br />-"ਨਹੀਂ, ਸ਼ੁਕਰੀਆ! ਮੈਂ ਸਿਗਰਟ ਨਹੀਂ ਪੀਂਦਾ।"<br />ਉਸ ਨੇ ਸਿਗਰਟ ਸੁਲਗਾ ਲਈ ਅਤੇ ਆਖਣਾ ਸ਼ੁਰੂ ਕੀਤਾ।<br />-"ਮੈਂ ਗਿਆਰਾਂ ਕੁ ਸਾਲ ਦੀ ਸੀ ਸਰ! ਮੇਰੇ ਸਕੇ ਬਾਪ ਨਾਲ ਮੇਰੀ ਮਾਂ ਦਾ ਤਲਾਕ ਹੋ ਗਿਆ ਸੀ-ਉਸ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਮੇਰੀ ਮਾਂ ਨੇ ਇਕ ਹੋਰ ਸ਼ਾਦੀ ਕਰ ਲਈ-ਮੇਰੀ ਮਾਂ ਇਕ ਫ਼ੈਕਟਰੀ ਵਿਚ ਕੰਮ ਕਰਦੀ ਸੀ-ਮਤਰੇਏ ਬਾਪ ਕੋਲ ਕੋਈ ਕੰਮ ਨਹੀਂ ਸੀ ਤੇ ਉਹ ਸਾਰੀ ਦਿਹਾੜੀ ਘਰ ਹੀ ਰਹਿੰਦਾ-ਜਦ ਮੇਰਾ ਮਤਰੇਆ ਬਾਪ ਦੁਪਿਹਰ ਨੂੰ ਅਰਾਮ ਕਰਦਾ ਤਾਂ ਮੈਨੂੰ ਵੀ ਆਪਣੇ ਨਾਲ ਲੇਟਣ ਲਈ ਆਖਦਾ-ਕਦੇ ਕਦੇ ਉਹ ਮੇਰੀ ਸਲਿੱਪ ਵਿਚ ਹੱਥ ਪਾ ਲੈਂਦਾ ਅਤੇ ਕਦੇ ਮੇਰਾ ਕਮੀਜ਼ ਚੁੱਕ ਕੇ ਮੇਰੇ ਜਿਸਮ 'ਤੇ ਹੱਥ ਫੇਰਨਾ ਸ਼ੁਰੂ ਕਰ ਦਿੰਦਾ-ਤੇ ਫਿਰ ਮੈਨੂੰ ਆਪਣੇ ਬੁੱਲ੍ਹ ਚੂਸਣ ਲਈ ਆਖਦਾ-ਪਰ ਮੈਨੂੰ ਕਦੇ ਵੀ ਕਿਸੇ ਗੱਲ ਦਾ ਸ਼ੱਕ ਨਾ ਹੋਇਆ-ਕਿਉਂਕਿ ਇਕ ਤਾਂ ਮੈਂ ਨਿਆਣੀ ਸੀ ਅਤੇ ਦੂਸਰਾ ਉਹ ਮੇਰਾ ਬਾਪ ਸੀ-ਚਾਹੇ ਮਤਰੇਆ ਹੀ ਸਹੀ-ਪਰ ਸੀ ਤਾਂ ਬਾਪ! ਫਿਰ ਇਕ ਅਜਿਹੀ ਮਨਹੂਸ ਰਾਤ ਆਈ-ਜਿਸ ਨੂੰ ਮੈਂ ਕਦੇ ਵੀ ਭੁੱਲ ਨਹੀਂ ਸਕਾਂਗੀ ਸਰ!" ਉਸ ਨੇ ਆਪਣੀ ਸਿਗਰਟ ਬੁਝਾ ਕੇ ਇਕ ਹੋਰ ਲਾ ਲਈ।<br />-"ਮੇਰੀ ਮਾਂ ਆਪਣੀ ਬਿਮਾਰ ਭੈਣ ਦਾ ਪਤਾ ਕਰਨ ਇਕ ਰਾਤ ਉਸ ਕੋਲ ਚਲੀ ਗਈ-ਮੈਂ ਅਤੇ ਮੇਰਾ ਮਤਰੇਆ ਬਾਪ ਅਸੀਂ ਦੋਨੋਂ ਹੀ ਮਕਾਨ 'ਚ ਇਕੱਲੇ ਸੀ-ਰਾਤ ਦੇ ਦਸ ਕੁ ਵਜੇ ਮੈਂ ਆਪਣੇ ਕਮਰੇ 'ਚ ਬੈੱਡ 'ਤੇ ਪਈ ਸਾਂ ਕਿ ਅਚਾਨਕ ਮੇਰਾ ਮਤਰੇਆ ਬਾਪ ਅੰਦਰ ਆਇਆ-ਉਹ ਅਲਫ਼ ਨੰਗਾ ਸੀ-ਤੇ ਚੁੱਪ ਚਾਪ ਉਹ ਮੇਰੀ ਰਜਾਈ ਵਿਚ ਘੁਸ ਗਿਆ-ਫਿਰ ਉਸ ਨੇ ਮੇਰੀ ਨਾਈਟੀ ਉਤਾਰ ਕੇ ਮੈਨੂੰ ਚੁੰਮਣਾ-ਚੱਟਣਾ ਸ਼ੁਰੂ ਕਰ ਦਿੱਤਾ ਅਤੇ ਮੇਰੇ ਸਰੀਰ ਨੂੰ ਪਲੋਸਣਾ ਸ਼ੁਰੂ ਕਰ ਦਿੱਤਾ-ਤੇ ਫੇਰ-----!" ਉਹ ਭੁੱਬੀਂ ਰੋ ਪਈ।<br />ਗਿੱਲ ਸੁੰਨ ਹੋਇਆ ਸੁਣੀਂ ਜਾ ਰਿਹਾ ਸੀ।<br />-"ਬੜੀ ਮਨਹੂਸ ਸੀ ਉਹ ਰਾਤ ਸਰ! ਬੜੀ ਭਿਆਨਕ! ਇਹ ਮੇਰੀ ਜਿ਼ੰਦਗੀ 'ਚ ਬੜੀ ਦਰਦਨਾਕ ਘਟਨਾ ਸੀ-ਮੈਂ ਹੇਠਲੇ ਪਾਸਿਓਂ ਲਹੂ ਲੁਹਾਣ ਸੀ-ਬਹੁਤ ਦਰਦ ਹੋ ਰਿਹਾ ਸੀ-ਜਿਵੇਂ ਕਿਸੇ ਨੇ ਮੇਰਾ ਸਾਰਾ ਸਰੀਰ ਆਰੇ ਨਾਲ ਚੀਰ ਧਰਿਆ ਹੋਵੇ---!" ਉਸ ਨੇ ਟਿਸ਼ੂ ਨਾਲ ਆਪਣੀਆਂ ਅੱਖਾਂ ਅਤੇ ਨੱਕ ਸਾਫ਼ ਕੀਤਾ।<br />-"ਮੌਕਾ ਲੱਗਣ 'ਤੇ ਦਿਨੇ ਜਾਂ ਰਾਤ ਨੂੰ ਮੇਰੇ ਨਾਲ ਬਿਲਾ-ਨਾਗਾ ਇਹ ਕੁਕਰਮ ਹੁੰਦਾ ਰਿਹਾ।"<br />ਗਿੱਲ ਦੇ ਕੰਨਾਂ ਵਿਚ ਬਿੰਡੇ ਟਿਆਂਕੀ ਜਾ ਰਹੇ ਸਨ।<br />-"ਮੈਨੂੰ ਆਪਣੇ ਆਪ 'ਚੋਂ ਕਚਿਆਣ ਜਿਹੀ, ਅਲਕਤ ਜਿਹੀ ਆਉਂਦੀ ਰਹਿੰਦੀ ਤੇ ਮੈਂ ਘੰਟਿਆਂ ਬੱਧੀ ਫ਼ੁਆਰੇ ਹੇਠ ਖੜ੍ਹ ਕੇ ਇਸ ਕਲੰਕ ਨੂੰ ਧੋਣ ਦਾ ਯਤਨ ਕਰਦੀ ਰਹਿੰਦੀ-ਪਰ ਮੇਰੀ ਆਤਮਾ ਇਸ ਕਚਿਆਣ ਤੋਂ ਮੁਕਤ ਨਾ ਹੁੰਦੀ-ਮੇਰੀ ਮਾਂ ਮੇਰੇ ਪ੍ਰਤੀਕਰਮ ਨੂੰ ਤਾੜਦੀ ਰਹਿੰਦੀ-ਪਰ ਮੇਰੇ ਨਾਲ ਜੋ ਸਲੂਕ ਹੋ ਰਿਹਾ ਸੀ-ਉਸ ਵਿਚਾਰੀ ਨੂੰ ਕੁਝ ਵੀ ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਸੀ-।"<br />-"ਜਦ ਮੇਰੀਆਂ ਛਾਤੀਆਂ ਦਿਨੋਂ ਦਿਨ ਤੇਜ਼ ਗਤੀ ਨਾਲ ਭਾਰੀਆਂ ਹੋਣ ਲੱਗੀਆਂ ਤਾਂ ਉਸ ਨੂੰ ਸ਼ੱਕ ਪਿਆ ਕਿ ਮੈਂ ਕਿਸੇ ਨਾਲ ਸਕੂਲ ਵਿਚ ਜਿਸਮਾਨੀ ਸਬੰਧ ਪੈਦਾ ਕੀਤੇ ਹੋਏ ਹਨ-ਉਸ ਨੇ ਮੇਰੀਆਂ ਹਮ-ਜਮਾਤਣਾਂ ਤੋਂ ਕਨਸੋਅ ਲੈਣੀ ਸ਼ੁਰੂ ਕਰ ਦਿੱਤੀ-ਪਰ ਉਸ ਦੇ ਹੱਥ-ਪੱਲੇ ਕੱਖ ਨਾ ਆਇਆ-ਹੱਥ ਪੱਲੇ ਤਾਂ, ਤਾਂ ਹੀ ਪੈਂਦਾ ਜੇਕਰ ਸਕੂਲ ਵਿਚ ਮੇਰੇ ਜਿਸਮਾਨੀ ਸਬੰਧ ਕਿਸੇ ਨਾਲ ਹੁੰਦੇ! ਫਿਰ ਉਹ ਮੈਨੂੰ ਸਕੂਲ ਛੱਡਣ ਅਤੇ ਲਿਆਉਣ ਲੱਗ ਪਈ-ਉਸ ਨੇ ਸਿ਼ਫ਼ਟਾਂ ਖ਼ਤਮ ਕਰ ਦਿੱਤੀਆਂ ਅਤੇ ਸਵੇਰੇ ਸੱਤ ਤੋਂ ਬਾਰ੍ਹਾਂ ਵਜੇ ਤੱਕ ਕੰਮ ਕਰਦੀ-ਫਿਰ ਘੰਟਾ ਰੈੱਸਟ ਅਤੇ ਫਿਰ ਇਕ ਤੋਂ ਚਾਰ ਵਜੇ ਤੱਕ ਕੰਮ-ਸਿਰਫ਼ ਮੈਨੂੰ ਛੱਡਣ ਅਤੇ ਲਿਆਉਣ ਲਈ ਉਸ ਨੇ ਇਹ ਡਿਊਟੀ ਲਗਵਾਈ-ਪਰ ਮੇਰੇ ਮਤਰੇਏ ਬਾਪ ਦਾ ਦੁਸ਼ਟਪੁਣਾਂ ਨਿਰੰਤਰ ਜਾਰੀ ਰਿਹਾ।"<br />-"ਸਾਲਾਂ ਬੱਧੀ ਮੇਰੇ ਨਾਲ ਇਹ ਸਲੂਕ ਹੁੰਦਾ ਰਿਹਾ-ਤੇ ਜਦ ਮੇਰੀ ਉਮਰ ਸੋਲ੍ਹਾਂ ਸਾਲਾਂ ਦੀ ਹੋਈ ਤਾਂ ਮੇਰੇ ਸਬਰ ਦਾ ਬੰਨ੍ਹ ਟੁੱਟ ਗਿਆ-ਮੈਂ ਕਿੰਨ੍ਹਾ ਕੁ ਚਿਰ ਜਰੀ ਜਾਂਦੀ ਸਰ? ਇਕ ਦਿਨ ਮੈਂ ਸਿੱਧੀ ਪੁਲੀਸ ਸਟੇਸ਼ਨ ਗਈ ਅਤੇ ਆਪਣੇ ਕਲਯੁਗੀ ਮਤਰੇਏ ਬਾਪ 'ਤੇ ਕੇਸ ਕਰ ਦਿੱਤਾ-ਇਸ ਕੇਸ ਵਿਚ ਉਸ ਨੂੰ ਜੇਲ੍ਹ ਦੀ ਕਰੜੀ ਸਜ਼ਾ ਹੋਈ-ਤੇ ਉਹ ਜੇਲ੍ਹ ਵਿਚ ਹੀ ਫ਼ਾਹਾ ਲੈ ਕੇ ਮਰ ਗਿਆ-ਉਸ ਦੀ ਮੌਤ ਦਾ ਮੈਨੂੰ ਭੋਰਾ ਦੁੱਖ ਨਹੀਂ ਸੀ ਹੋਇਆ-ਮੈਂ ਤਾਂ ਸਗੋਂ ਸ਼ੁਕਰ ਮਨਾਇਆ ਸੀ ਕਿ ਇਕ ਪਾਪੀ ਆਪਣੇ ਕੁਕਰਮਾਂ ਦਾ ਮਣਾਂ-ਮੂੰਹੀਂ ਭਾਰ ਲੈ ਕੇ ਇਸ ਧਰਤੀ ਤੋਂ ਦਫ਼ਾ ਹੋ ਗਿਆ ਸੀ।"<br />-"ਤੇ ਤੂੰ ਘਰ ਵਸਾਉਣ ਦੀ ਕੋਸਿ਼ਸ਼ ਨਹੀਂ ਕੀਤੀ?" ਗਿੱਲ ਦੇ ਕੰਨਾਂ ਵਿਚ ਬੱਦਲ ਗਰਜ਼ ਰਹੇ ਸਨ ਅਤੇ ਅੱਖਾਂ ਵਿਚ ਬਿਜਲੀ ਚਮਕ ਰਹੀ ਸੀ।<br />-"ਦਸ ਸਾਲ ਹੋ ਗਏ ਨੇ ਸਰ! ਇਸ ਦੌਰਾਨ ਮੈਂ ਪੂਰੀ ਔਰਤ ਬਣਨ ਦੀ ਕੋਸਿ਼ਸ਼ ਕੀਤੀ-ਪਰ ਮੇਰਾ ਹੀਆਂ ਹੀ ਨਹੀਂ ਪੈਂਦਾ ਕਿ ਮੈਂ ਕਿਸੇ ਨੂੰ ਪਿਆਰ ਦੇ ਅਤੇ ਲੈ ਸਕਾਂ-ਮੈਨੂੰ ਹਮੇਸ਼ਾ ਡਰ ਲੱਗਦਾ ਰਹਿੰਦੈ-ਮੇਰਾ ਦਿਲ ਬਹੁਤ ਹੀ ਪਤਲਾ ਪੈ ਗਿਆ ਹੈ ਸਰ! ਮੈਨੂੰ ਹਰ ਆਦਮੀ ਕਾਮੀ ਅਤੇ ਹੈਵਾਨ ਲੱਗਦੈ-ਜਦ ਇਹ ਬੋਝ ਮੇਰੇ ਦਿਮਾਗ 'ਤੇ ਚੜ੍ਹਨ ਲੱਗ ਪੈਂਦੈ-ਤਾਂ ਮੈਨੂੰ ਆਪੇ ਦੀ ਵੀ ਹੋਸ਼ ਨਹੀਂ ਰਹਿੰਦੀ।"<br />-"ਤੇ ਮੈਂ ਵੀ ਇਕ ਆਦਮੀ ਹਾਂ-ਜਿਸ ਨੂੰ ਤੂੰ ਇਹ ਸਾਰਾ ਕਹਿ ਸੁਣਾਇਐ?"<br />-"ਨਹੀਂ ਸਰ! ਤੁਸੀਂ ਮੇਰੇ ਗੁਰੂ ਹੋ-ਮੇਰੇ ਉਸਤਾਦ ਹੋ-ਮਾਰਟਿਨ ਵੀ ਮੇਰੇ ਨਾਲ ਹਮੇਸ਼ਾ ਜਿਸਮਾਨੀ ਛੇੜ ਛਾੜ ਕਰਦਾ ਰਹਿੰਦਾ ਸੀ-ਫਿਰ ਮੇਰੇ ਦਿਮਾਗ 'ਤੇ ਬੱਸ ਉਹੀ ਬੋਝ-ਮੈਂ ਸਿੱਖਣਾ ਤਾਂ ਕੁਝ ਕੀ ਸੀ? ਖਾਣਾ ਪੀਣਾ ਵੀ ਭੁੱਲ ਜਾਂਦੀ ਸੀ-।" ਉਹ ਹੁਬਕੀਏਂ, ਬੇਹਾਲ ਰੋਂਦੀ ਰਹੀ। ਗਿੱਲ ਉਸ ਦੇ ਵਾਲਾਂ ਵਿਚ ਹੱਥ ਫੇਰਦਾ ਬੱਚਿਆਂ ਵਾਂਗ ਵਿਰਾਉਂਦਾ ਰਿਹਾ। ਧਰਵਾਸ ਦਿੰਦਾ ਰਿਹਾ। -"ਮੈਂ ਕਿਸੇ ਮਨੋਰੋਗ ਡਾਕਟਰ ਨਾਲ ਗੱਲ ਕਰਾਂਗਾ-ਤੈਨੂੰ ਡਾਕਟਰੀ ਸਹਾਇਤਾ ਦੀ ਸਖ਼ਤ ਜ਼ਰੂਰਤ ਹੈ-ਟਰੇਨਿੰਗ 'ਤੇ ਜ਼ਰੂਰ ਆਇਆ ਕਰ-ਦਿਲ ਲੱਗਿਆ ਰਹਿੰਦੈ।" ਸਵੇਰੇ ਪੰਜ ਵਜੇ ਹੀ ਗਿੱਲ ਨੇ ਉਸ ਨੂੰ ਘਰੇ ਤੋਰ ਦਿੱਤਾ।<br />ਤੇ ਮੁੜ ਉਹ ਕਦੇ ਨਾ ਆਈ। ਕਦੇ ਨਾ ਆਈ।<br />ਗਿੱਲ ਮਾਯੂਸ ਹੋਇਆ ਉਸ ਨੂੰ ਉਡੀਕਦਾ ਰਹਿੰਦਾ।Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-87724314208384678242008-04-17T14:08:00.000-07:002008-10-26T21:44:50.117-07:00ਕਹਾਣੀ: ਅਮਲੀਆਂ ਦੀ ਦੁਨੀਆਂਅਮਲੀਆਂ ਦੀ ਵੀ ਕੀ ਦੁਨੀਆਂ ਹੁੰਦੀ ਹੈ! ਅਮਲੀਆਂ ਦੀਆਂ ਗੱਲਾਂ ਨਿਰਪੱਖ ਅਤੇ ਦਿਲਚਸਪ ਹੁੰਦੀਆਂ ਹਨ। ਨਸ਼ੇ ਦੀ ਲੋਰ ਇਹਨਾਂ ਨੂੰ ਸਵਰਗ ਦੀ ਸੈਰ ਕਰਵਾ ਦਿੰਦੀ ਹੈ। ਪਰ ਕਦੇ-ਕਦੇ ਇਹਨਾਂ ਦਰਵੇਸ਼ਾਂ ਉੱਪਰ ਵੀ ਮੁਸੀਬਤ ਆ ਜਾਂਦੀ ਹੈ।<br />ਇੱਕ ਵਾਰੀ ਦੀ ਗੱਲ ਹੈ ਕਿ ਅਮਲੀਆਂ 'ਤੇ ਪੁਲਸ ਦਾ ਛਾਪਾ ਪੈ ਗਿਆ। ਅਸਲ ਵਿਚ ਗੱਲ ਕੁਛ ਵੀ ਨਹੀਂ ਸੀ। ਨਾ ਕੋਈ ਮੁਖ਼ਬਰੀ। ਨਾ ਕੋਈ ਡੈਰੀ! ਨਾ ਹੀ ਕਿਸੇ ਦੀ ਸ਼ਕਾਇਤ ਹੀ ਠਾਣੇ ਤੱਕ ਪਹੁੰਚੀ ਸੀ।<br />ਸਾਰੇ ਹਫ਼ਤੇ ਦਾ ਵਿਹਲਾ ਬੈਠਾ ਠਾਣੇਦਾਰ ਅਤੇ ਸਿਪਾਹੀ ਅੱਕ ਗਏ ਸਨ। ਕੋਈ 'ਸ਼ਿਕਾਰ' ਨਹੀਂ ਫ਼ਸਿਆ ਸੀ। ਮੁਣਸ਼ੀ ਦਾ ਤਾਂ ਬਹੁਤਾ ਹੀ ਬੁਰਾ ਹਾਲ ਸੀ। ਉਸ ਨੇ ਤਾਂ ਤੰਦੂਰ ਦੀ ਰੋਟੀ ਨਾਲ ਗੰਢੇ ਦੀਆਂ 'ਪੂਤਨੀਆਂ' ਖਾ-ਖਾ ਕੇ ਮੂੰਹ ਹੀ ਪਕਾ ਲਿਆ ਸੀ। ਉਹਨਾਂ ਨੇ ਜੁਗਤ ਲੜਾਈ ਅਤੇ ਸਾਡੇ ਪਿੰਡ ਅਮਲੀਆਂ 'ਤੇ ਛਾਪਾ ਆ ਮਾਰਿਆ।<br />ਸਾਰੇ ਮਜ੍ਹਬੀ ਸਿੱਖਾਂ ਅਤੇ ਰਵਿਦਾਸੀਆਂ ਦੇ ਖੂੰਜੇ ਫਰੋਲ ਮਾਰੇ। ਪਰ ਨਾ ਨਜਾਇਜ਼ ਸ਼ਰਾਬ ਮਿਲੀ ਅਤੇ ਨਾ ਹੀ ਕੋਈ ਹੋਰ ਨਜਾਇਜ਼ ਚੀਜ਼! ਮਾਯੂਸ ਹੋਏ ਠਾਣੇਦਾਰ ਨੇ ਪਿੰਡ ਦੇ ਪੰਜ-ਸੱਤ ਅਮਲੀ ਫੜ ਕੇ ਧਰਮਸਾਲਾ ਵਿਚ ਬਿਠਾ ਲਏ। ਡਰ ਨਾਲ ਕੂੰਗੜੇ ਅਮਲੀ ਕੰਬ ਰਹੇ ਸਨ।<br />-''ਥੋਡੇ 'ਚੋਂ ਦਸ ਨੰਬਰੀਏ ਕਿਹੜੇ ਕਿਹੜੇ ਐ ਉਏ?'' ਮੁੰਨਿਆਂ ਮੂੰਹ ਬੋਕ ਵਾਂਗ ਖੋਲ੍ਹ ਕੇ ਇੱਕ ਸਿਪਾਹੀ ਨੇ ਪੁੱਛਿਆ। ਉਸ ਦੀਆਂ ਚੌੜੀਆਂ ਨਾਸਾਂ 'ਚੋਂ ਹਵਾ 'ਫਕੜ-ਫਕੜ' ਆ-ਜਾ ਰਹੀ ਸੀ। ਘੁੱਟਿਆ ਮੂੰਹ ਲੋਟੇ ਵਰਗਾ ਸੀ।<br />-''ਅਸੀਂ ਦਸ ਲੰਬਰੀਏ ਕਿੱਥੇ ਮਾਈ ਬਾਪ-ਅਸੀਂ ਤਾਂ ਦਿਨ ਕਟੀ ਕਰਨ ਆਲੇ ਐਂ।'' ਸੱਘਾ ਅਮਲੀ ਬੋਲਿਆ। ਉਹ ਵਾਰ-ਵਾਰ ਉਬਾਸੀ ਲੈਂਦਾ ਸੀ। ਇੱਕ ਟੁੰਡਾ ਹੱਥ ਮੱਝ ਦੀ ਪੂਛ ਵਾਂਗ ਹਿੱਲ ਕੇ ਮੱਖੀਆਂ ਉਡਾ ਰਿਹਾ ਸੀ।<br />-''ਤੁਸੀਂ ਜਿੰਨੇਂ ਉੱਪਰ ਓਂ-ਉਨੇ ਈ ਧਰਤੀ 'ਚ!''<br />-''ਤੁਸੀਂ ਤਾਂ ਹੱਥ ਜੋੜੋਂਗੇ-ਜਦੋਂ ਵਾਰੀ ਵਾਰੀ ਮੂਧੇ ਪਾਏ!'' ਦੂਜੇ ਸਿਪਾਹੀ ਨੇ ਤੜ੍ਹ ਪਾਉਣ ਲਈ ਸੱਟ ਮਾਰੀ।<br />-''ਹੱਥ ਊਂ ਈਂ ਜੁੜਵਾ ਲੈ ਜੋਰਾਵਰਾ!''<br />-''ਭੌਂਕ ਨਾ ਉਏ ਕੁੱਤਿਆ!'' ਸਿਪਾਹੀ ਨੇ ਅਮਲੀ ਦੇ ਟੁੰਡ 'ਤੇ ਡੰਡਾ ਮਾਰਿਆ। ਟੁੰਡ ਦੋਨਾਲੀ ਰਫ਼ਲ ਵਰਗਾ ਬਣ ਗਿਆ।<br />-''ਸਰਦਾਰ ਰੋਟੀ ਛਕੋ!'' ਸਰਪੰਚ ਨੇ ਕਿਹਾ।<br />ਸਾਰੀ ਪੁਲਸ ਰੋਟੀ ਖਾਣ ਵਿਚ ਰੁੱਝ ਗਈ।<br />ਸਰਪੰਚ ਨੇ ਅੱਖ ਬਚਾ ਕੇ ਅਮਲੀਆਂ ਨੂੰ ਇੱਕ-ਇੱਕ 'ਕੰਡਾ' ਦੇ ਦਿੱਤਾ। ਸਰਪੰਚ ਅਮਲੀਆਂ ਦਾ ਖ਼ਾਸ ਖਿਆਲ ਰੱਖਦਾ ਸੀ। ਕਿਉਂਕਿ ਅਜਿਹੇ ਪੱਕੇ ਵੋਟਰ ਉਸ ਨੂੰ ਕਿੱਧਰੋਂ ਲੱਭਣੇ ਸਨ? ਬਾਕੀ ਅਗਲੀ ਇਲੈਕਸ਼ਨ ਵੀ ਸਿਰ 'ਤੇ ਆਉਣ ਵਾਲੀ ਸੀ। ਬੁੱਢੀਆਂ ਅਤੇ ਬਿਮਾਰੀ ਨਾਲ ਮੰਜੇ 'ਤੇ ਪਈਆਂ 'ਵੋਟਾਂ' ਅਮਲੀ ਹੀ ਮੋਢਿਆਂ 'ਤੇ ਢੋਂਦੇ ਸਨ। ਇੱਕ ਤਰ੍ਹਾਂ ਨਾਲ ਵੋਟਾਂ ਦਾ ਜਨਾਜਾ!<br />ਨਸ਼ਾ ਖਿੜਨ 'ਤੇ ਅਮਲੀਆਂ ਨੇ ਅੜਾਹਟ ਪਾਉਣਾ ਸ਼ੁਰੂ ਕਰ ਦਿੱਤਾ।<br />-''ਠਾਣੇਦਾਰ ਸਾਅਬ-ਮੈਨੂੰ ਛੱਡ ਦਿਓ-ਮੇਰੀ ਬੱਕਰੀ ਨੂੰ ਮੋਕ ਲੱਗੀ ਵੀ ਐ-ਜੇ ਨਾ ਗੌਰ ਕੀਤੀ, ਬਿਚਾਰੀ ਮਰਜੂਗੀ!'' ਸੱਘੇ ਅਮਲੀ ਨੇ ਟੁੰਡ ਨਾਲ ਦੂਜਾ ਹੱਥ ਜੋੜ ਕੇ ਕਿਹਾ। ਹੱਥ ਓਹਲੇ ਟੁੰਡ 'ਪਿਸਤੌਲ' ਲੱਗਦਾ ਸੀ।<br />ਪੁਲਸ ਚੁੱਪ ਸੀ। ਖਾ ਰਹੀ ਸੀ।<br />-''ਨਹੀਂ ਬੱਚਿਆਂ ਆਲਿਆ-ਮੈਨੂੰ ਛੱਡ-ਮੇਰਾ ਕੰਮ ਬਾਹਲਾ ਖਰਾਬ ਐ।'' ਸਰ੍ਹੋਂ-ਫੁੱਲਾ ਬੋਲਿਆ।<br />-''ਕਿਉਂ ਤੂੰ ਭੈਣ ਦਾ ਮੁਕਲਾਵਾ ਤੋਰਨੈਂ?'' ਠਾਣੇਦਾਰ ਨੇ ਸ਼ਬਦ ਪੜ੍ਹਿਆ। ਕੁੱਕੜ ਦੀ ਵੱਡੀ ਸਾਰੀ ਲੱਤ ਉਸ ਦੇ ਬੁੱਚੜ ਜਬਾੜ੍ਹੇ ਵਿਚ ਅੜ ਜਿਹੀ ਗਈ ਸੀ। ਸੁਆਦ ਖਰਾਬ ਹੋ ਗਿਆ ਸੀ।<br />-''ਭੈਣ ਮੋਤੀਆਂ ਆਲਿਆ ਜੀਹਦੇ ਹੋਊ-ਉਹੀ ਮੁਕਲਾਵਾ ਤੋਰੂ-ਮੈਨੂੰ ਤਾਂ ਥੋਡੀ ਗੱਲ ਦਾ ਭੋਰਾ ਗ਼ਿਲਾ ਨੀ-ਪਰ ਸਰਕਾਰ ਸਾਡੇ ਕੱਟੇ ਨੂੰ ਨਮੂੰਨੀਆਂ ਹੋਇਐ-ਸਲੋਤਰੀ ਨੂੰ ਦਿਖਾਉਣੈਂ ਜੀ!''<br />-''ਸਾਲੇ ਕਿੱਡੇ ਪਾਖੰਡੀ ਐ ਉਏ!'' ਇੱਕ ਹਰਖ਼ੇ ਸਿਪਾਹੀ ਨੇ ਹੱਡੀ ਚੂੰਡ ਕੇ ਅਮਲੀ ਦੇ ਮੂੰਹ 'ਤੇ ਮਾਰੀ।<br />-''ਸਰਕਾਰ-ਕਿਉਂ ਗਾਲ੍ਹਾਂ ਦਾ ਛਕਾਟ ਪਾਇਐ-ਗੱਲ ਸਿੱਧੀ ਕਰੋ!'' ਵਿਰਲੇ ਅਮਲੀ ਦਾ ਨਸ਼ਾ ਖ਼ਤਰੇ ਵਾਲੀ ਸੂਈ ਤੱਕ ਪਹੁੰਚ ਗਿਆ ਸੀ। ਗਿੱਲੇ ਝੰਡੇ ਵਾਂਗ ਲਮਕਦਾ ਮੂੰਹ ਨਸ਼ੇ ਕਾਰਨ ਰੌਣਕ ਫੜ ਗਿਆ ਸੀ।<br />-''ਕਜਾਤੋ-ਕਰਦੇ ਨਹੀਂ ਚੁੱਪ ਥੋਡੀ ਮਾਂ ਦੀ।।।!'' ਰੋਟੀਆਂ ਨਾਲ ਰੱਜੇ ਸਿਪਾਹੀ ਨੇ ਹੱਥ ਧੋ ਕੇ ਅਮਲੀਆਂ ਨੂੰ 'ਛਾਂਗਣਾ' ਸ਼ੁਰੂ ਕਰ ਦਿੱਤਾ।<br />-''ਮੈਖਿਆ, ਮਾਪਿਓ ਕੁੱਟ ਲਓ-ਪਰ ਜਲਦੀ ਛੱਡ ਦਿਓ-ਜੇ ਮੇਰੀ ਬੱਕਰੀ ਮਰ ਗਈ-ਪਾਪ ਥੋਨੂੰ ਲੱਗੂ।''<br />-''ਮੇਰਾ ਕੱਟਾ ਮਰ ਕੇ ਪ੍ਰੇਤ ਬਣੂੰ ਤੇ ਥੋਨੂੰ ਪਟਕਾ ਪਟਕਾ ਕੇ ਮਾਰੂ।'' ਕੁੱਟ ਖਾਂਦੇ ਅਮਲੀ ਕਹਿ ਰਹੇ ਸਨ।<br />-''ਸਰਪੈਂਚਾ! ਇਹਨਾਂ ਸੂਰਤਾਂ ਦਾ ਕੀ ਕਰੀਏ?'' ਠਾਣੇਦਾਰ ਅਮਲੀਆਂ ਤੋਂ ਤੰਗ ਆ ਗਿਆ ਸੀ। ਉਸ ਨੇ ਡਕਾਰ੍ਹ ਮਾਰ ਕੇ ਕੇ 'ਹਰੀ-ਓਮ' ਕਿਹਾ।<br />-''ਜੀ ਸਾਨੂੰ ਛੱਡੋ ਪਰ੍ਹਾਂ-!'' ਸੰਤੋਖ ਪਹਿਲਾਂ ਹੀ ਬੋਲ ਪਿਆ। ਉਹ ਓਕੜੂ ਜਿਹਾ ਹੋਇਆ, ਪੈਰਾਂ ਭਾਰ ਬੈਠਾ ਸੀ।<br />-''ਤੈਨੂੰ ਕਿਸੇ ਨੇ ਪੁੱਛਿਐ, ਹਰਾਮਦਿਆ! ਇਹ ਮਾਂ ਅੰਦਰ ਨੀ ਵੜਦੀ?'' ਠਾਣੇਦਾਰ ਨੇ ਦੰਦ ਕਿਰਚ ਕੇ ਉਸ ਦੀ ਧੌਣ 'ਚ ਮੁੱਕੀ ਮਾਰੀ। ਉਹ 'ਦਾਅੜ' ਕਰਦਾ ਧਰਤੀ 'ਤੇ ਜਾ ਡਿੱਗਿਆ।<br />-''ਹਾਏ ਸਰਕਾਰ! ਧੌਣ ਦੀ ਸੰਗਲੀ ਟੁੱਟ ਗਈ।।।!'' ਉਹ ਬਿਲਕਿਆ।<br />-''ਬੱਸ ਮੱਲਾ ਬੱਸ! ਤਿਲ੍ਹਕ ਕੇ ਡਿੱਗੇ ਦਾ ਤੇ ਗੌਰਮਿਲਟ ਦੇ ਘੂਰੇ ਦਾ ਕੀ ਗੁੱਸਾ ਹੁੰਦੈ? ਸੰਗਲੀ ਤਾਂ ਕੀ ਟੁੱਟਣੀ ਸੀ-ਕੋਈ ਨਾੜ ਨੂੜ ਚੜ੍ਹਗੀ ਹੋਣੀ ਐਂ।'' ਹਜ਼ਾਰੇ ਅਮਲੀ ਨੇ ਉਸ ਨੂੰ ਇੱਕ ਤਰ੍ਹਾਂ ਨਾਲ ਮੌਲੇ ਬਲਦ ਵਾਂਗ ਪੂਛੋਂ ਫੜ ਕੇ ਖੜ੍ਹਾ ਕੀਤਾ।<br />-''ਚੱਲ ਸਰਦਾਰ-ਥੁੱਕ ਗੁੱਸਾ!'' ਸਰਪੰਚ ਬੋਲਿਆ।<br />-''ਇਹਨਾਂ ਨੂੰ ਠਾਣੇ ਲੈ ਕੇ ਚੱਲੋ!'' ਠਾਣੇਦਾਰ ਨੇ ਹੁਕਮ ਕੀਤਾ।<br />-''ਸਰਦਾਰ ਜੀ! ਇਹਨਾਂ ਖਾਖੀ ਨੰਗਾਂ ਤੋਂ ਕੀ ਝਾਕ ਕਰਦੇ ਓਂ? ਹੈਨੀ ਤਿਲਾਂ 'ਚ ਤੇਲ! ਠਾਣੇ ਇਹਨਾਂ ਨੂੰ ਕਿਹੜਾ ਸਹੁਰਾ ਫ਼ੀਮ ਦੇਈ ਜਾਊ? ਇਹ ਤਾਂ ਜੁਆਈਆਂ ਮਾਂਗੂੰ ਸਾਂਭਣੇਂ ਪੈਣਗੇ-ਜੇ ਇਹਨਾਂ ਨੂੰ ਫ਼ੀਮ ਨਾ ਮਿਲੀ-ਤਾਂ ਇਹ ਊਂ ਮਰ ਜਾਣਗੇ-ਨਾ ਮਰਿਆ ਸੱਪ ਗਲ ਪਾਓ!'' ਇੱਕ ਬਜ਼ੁਰਗ ਸਿਪਾਹੀ ਨੇ ਠਾਣੇਦਾਰ ਨੂੰ ਕੰਨ ਵਿਚ ਸਮਝਾਇਆ। ਖ਼ਬਰਦਾਰ ਕੀਤਾ। ਠਾਣੇਦਾਰ ਨੂੰ ਸੱਚ ਹੀ ਤਾਂ ਆ ਗਿਆ ਸੀ।<br />-''ਪਰ ਸਰਦਾਰ ਜੀ! ਇਹਨਾਂ ਦੀ ਧੌੜੀ ਕਿਹੜੇ ਕਸੂਰ 'ਚ ਲਾਹੀ?'' ਸਰਪੰਚ ਨੇ ਠਾਣੇਦਾਰ ਨੂੰ ਪੁੱਛਿਆ।<br />-''ਸਬੂਤ ਮਿਲੇ ਤੋਂ ਦੱਸਾਂਗੇ।'' ਠਾਣੇਦਾਰ ਨੇ ਪੱਲਾ ਛੁਡਾਇਆ। ਉਸ ਨੂੰ ਤਾਂ ਖੁਦ ਨੂੰ ਨਹੀਂ ਪਤਾ ਸੀ!<br />ਪੁਲਸ ਤੁਰ ਗਈ।<br />-''ਇਹ ਪੁਲਸ ਆਲੇ ਸੀ ਕਿ ਭੂਤ?'' ਸੱਘਾ ਅਮਲੀ ਬੋਲਿਆ।<br />-''ਜਮਦੂਤ ਨੇ ਐਹੋ ਜੀ ਮੁੱਕੀ ਮਾਰੀ-ਤਣ ਪੱਤਣ ਈ ਹਿਲਾਤਾ-ਮੇਰੀਆਂ ਤਾਂ ਰਗਾਂ ਜੁੜੀਆਂ ਪਈਐਂ।'' ਸੰਤੋਖ ਧੋਣ ਪਲੋਸੀ ਜਾ ਰਿਹਾ ਸੀ।<br />-''ਉਏ ਮੇਰਾ ਸਾਅਫ਼ਾ।।।?'' ਇੱਕ ਅਮਲੀ ਤ੍ਰਭਕਿਆ।<br />-''ਉਹ ਤਾਂ ਚਪਾਹੀ ਕੋਲੇ ਸੀ।''<br />-''ਬੱਸ ਫੇਰ-ਲੈ ਗਿਆ ਨਾਲ ਈ।''<br />-''ਪੈ ਗਿਆ ਪੱਕੇ।।।।''<br />-''ਲੱਗ ਗਏ ਪੈਰ।।।!''<br />-''ਹਾਏ ਉਏ ਚਪਾਹੀਆ-ਤੇਰੀ ਨਿੱਕੀ ਉੱਧਲਜੇ।।।!'' ਅਮਲੀ ਨੇ ਸਾਫ਼ੇ ਦੇ ਵਿਯੋਗ ਵਿਚ ਵੈਣ ਪਾਉਣੇ ਸ਼ੁਰੂ ਕਰ ਦਿੱਤੇ।<br />-''ਸਾਲੇ ਜੱਭਲ ਨੂੰ ਗਾਲ੍ਹ ਵੀ ਨੀ ਕੱਢਣੀ ਆਉਂਦੀ! ਤੂੰ ਕਹਿ ਚਪਾਹੀਆ ਤੇਰੀ ਨਿੱਕੀ ਸਾਡੇ ਨਾਲ ਉੱਧਲਜੇ!'' ਇੱਕ ਨੇ ਗਲਤੀ ਕੱਢੀ। ਢੰਗ ਦੱਸਿਆ।<br />-''ਐਸ ਮੂੰਹ ਨੂੰ ਮਸਰਾਂ ਦੀ ਦਾਲ?''<br />-''ਤੂੰ ਗਿੱਡਲਾ ਮੇਰੇ ਮੂੰਹ ਨੂੰ ਸਾਕ ਕਰਨੈਂ?''<br />-''ਤੇ ਤੂੰ ਪਿਉ ਦੀਆਂ ਨਿਘੋਚਾਂ ਕੱਢਦੈਂ?''<br />-''ਜੇ ਕਾਵਾਂ ਦੇ ।।। ਹੋਣ ਉਹ ਬਨੇਰੇ ਨਾ ਢਾਹ ਦੇਣ?''<br />-''ਤੁਸੀਂ ਸਹੁਰਿਓ ਲੜਨ ਲੱਗ ਪਏ? ਕੋਈ ਕੰਮ ਦੀ ਗੱਲ ਕਰੋ!'' ਬਖਤੌਰ ਨੂੰ ਕੌਂਸਲ ਵਿਚ ਭੂਚਾਲ ਆਇਆ ਜਾਪਿਆ।<br />-''ਮਾਵਾ ਮੁਕਦਾ ਜਾਂਦੈ-ਪੈਸੇ ਧੇਲੇ ਦਾ ਪ੍ਰਬੰਧ ਕਰੋ!''<br />-''ਉਹ ਮੈਂ ਸੋਚ ਰੱਖਿਐ।'' ਅਮਲੀਆਂ ਦੀ ਪਾਰਟੀ ਵਿਚ ਸੱਘਾ ਬੜਾ ਦਿਮਾਗੀ ਸੀ।<br />-''ਕੀ।।।?'' ਸਾਰੇ ਕੋਚਰ ਵਾਂਗ ਇੱਧਰ ਨੂੰ ਝਾਕੇ।<br />-''ਲੈਕਸ਼ਨ ਆ ਰਹੀ ਐ-ਅੱਡੋ ਅੱਡੀ ਮੀਦਵਾਰਾਂ ਦੇ ਘਰੀਂ ਵੜ ਜਾਓ-ਬੋਟ ਦਾ ਮੁੱਲ ਤਾਂ ਲਓ!''<br />-''ਉਏ ਬੱਲੇ ਉਏ ਫੁੱਫੜਾ।।।!'' ਸੁੱਚੇ ਨੇ ਚਾਂਗਰ ਮਾਰੀ। ਸੱਘਾ ਸਹੁਰੀਂ ਰਹਿੰਦਾ ਕਰਕੇ ਸਾਰੇ ਉਸ ਨੂੰ 'ਫੁੱਫੜ' ਹੀ ਆਖਦੇ ਸਨ।<br />-''ਫੁੱਫੜ ਬੜਾ ਮਾਂਦਰੀ ਐ ਬਈ!''<br />-''ਹੋਵੇ ਨਾ? ਇੱਕ ਆਰੀ ਫੁੱਫੜ ਕਹੀਏ-ਦੀਵਾ ਬੁਝ ਜਾਂਦੈ।''<br />ਸਾਰੇ ਹੱਸ ਪਏ।<br />-''ਪਰ ਜਦੋਂ ਲੈਕਸ਼ਨ ਖਤਮ ਹੋਗੀ, ਫੇਰ।।।?'' ਹਜ਼ਾਰੇ ਨੂੰ ਭਵਿੱਖ ਧੁੰਦਲਾ ਜਾਪਿਆ।<br />-''ਫੇਰ ਹੀਲਾ ਬਣਾਊ ਰੱਬ-ਜਿਹੜਾ ਉੱਤੇ ਬੈਠੈ-ਲੀਲੀ ਛਤਰੀ ਆਲਾ।''<br />-''ਆਹ ਬਣਾਊ ਰੱਬ ਹੀਲਾ! ਰੱਬ ਤਾਂ ਬਦਲੇਖੋਰੈ।''<br />-''ਕਿਉਂ।।।? ਕਾਹਤੋਂ।।।?''<br />-''ਤੇ ਹੋਰ! ਹਰ ਰੋਜ ਬਦਲੇ ਲੈਂਦੈ-ਕਦੇ ਪੁਲਸ ਤੋਂ ਕੁਟਵਾ ਦਿੰਦੈ-ਕਦੇ ਕਿਸੇ ਮਜ੍ਹਬਣ ਤੋਂ ਛਿੱਤਰ ਪੁਆ ਦਿੰਦੈ-ਬਈ ਪਤੰਦਰਾ! ਜਿੱਥੇ ਤੂੰ ਲੋਕਾਂ ਵਾਸਤੇ ਤੀਮੀਆਂ ਬਣਾਉਨੈਂ-ਉਥੇ ਅਮਲੀਆਂ ਵਾਸਤੇ ਇੱਕ ਦੀ ਥਾਂ ਦੋ ਬਣਾ ਕੇ ਦੇਹ-ਸੌ ਨਾ ਜਾਣੀਏਂ ਇੱਕ ਅੱਧੀ ਬਿਮਾਰ ਠਮਾਰ ਹੋਜੇ।।।?'' ਸੁੱਚੇ ਦੀਆਂ ਅੱਖਾਂ ਅੱਗੇ ਹੁਸੀਨ ਨਜ਼ਾਰਾ ਟਿਮਕਣ ਲੱਗ ਪਿਆ। ਉਸ ਦੀਆਂ ਬੁਝੀਆਂ ਜਿਹੀਆਂ ਅੱਖਾਂ ਬੱਲਬ ਵਾਂਗ ਜਗਣ ਲੱਗ ਪਈਆਂ ਸਨ।<br />-''ਆਹਾ ਹਾਹਾ-ਖ਼ੁਸ਼ ਕੀਤਾ।।।!''<br />-''ਸੁੱਚਿਆ-ਰੱਬ ਤਰਸਖੋਰਾ ਐ।''<br />-''ਉਹ ਕਿਵੇਂ?''<br />-''ਉਹਨੇ ਤੀਮੀਆਂ ਅਮਲੀਆਂ ਕੋਲੇ ਛੱਡ ਕੇ ਮਰਵਾਉਣੀਐਂ?''<br />-''ਬਈ ਆਪਾਂ ਛੜੇ ਈ ਮਰਜਾਂਗੇ?'' ਸੁੱਚੇ ਨੂੰ ਸੱਚ ਹੀ ਨਹੀਂ ਆ ਰਿਹਾ ਸੀ।<br />-''।।।।।।।'' ਸਾਰੇ ਇੱਕ ਦੂਜੇ ਦੇ ਮੂੰਹ ਵੱਲ ਝਾਕਣ ਲੱਗ ਪਏ।<br />-''ਉਏ ਆਹ ਕਿਹੜੀ ਜਾਂਦੀ ਐ?'' ਬਖਤੌਰ ਨੇ ਰੱਸੀ ਵਾਲੀ ਗੋਲ ਐਨਕ ਵਿਚੋਂ ਸ਼ਿਸ਼ਤ ਬੰਨ੍ਹ ਕੇ ਦੇਖਿਆ।<br />-''ਕੜਬਚੱਬਾਂ ਦੀ ਮਾਛਟਰਾਣੀਂ ਐਂ!'' ਸਾਰਿਆਂ ਨੇ ਮੱਥਿਆਂ 'ਤੇ ਸੱਪ ਦੀ ਸਿਰੀ ਵਾਂਗ, ਹੱਥਾਂ ਦੀ ਛਾਂ ਕਰ ਲਈ।<br />-''ਤੁਰਦੀ ਦੇਖ ਕਿਮੇਂ ਸਿੰਧ ਦੀ ਘੋੜੀ ਮਾਂਗੂੰ ਐਂ-ਪੱਟ ਹੋਣੀਂ!''<br />-''ਇਹ ਬਿਜਲੀ ਆਲੀ 'ਟੂਪ' ਦੇ ਚਾਨਣ 'ਚ ਨੰਗੀ ਖੜ੍ਹੀ ਕਿਹੋ ਜੀ ਲੱਗਦੀ ਹੋਊ ਬਈ?'' ਫੁੱਫੜ 'ਖ਼ੀਂ-ਖ਼ੀਂ' ਕਰ ਕੇ ਹੱਸਿਆ।<br />ਸਾਰਿਆਂ ਦੇ ਸੀਨੇ ਆਰੀ ਫਿਰ ਗਈ। ਕਾਲਜੇ ਚੀਰੇ ਗਏ।<br />-''ਮੈਂ ਤਾਂ ਦੇਖ ਕੇ ਥਾਂ 'ਤੇ ਈ ਮਰਜਾਂ।''<br />-''ਕਹਿੰਦੇ ਐ-ਛੜਾ ਮਰ ਕੇ ਭੂਤ ਬਣਦੈ?''<br />-''ਨਜਾਰਾ ਤਾਂ ਫੇਰ ਈ ਆਊ।''<br />-''ਫੇਰ ਕਰਾਂਗੇ ਮਜ੍ਹਬਣਾਂ ਨੂੰ ਬੱਤ!''<br />-''ਮੈਂ ਤਾਂ ਜੰਗਲ ਪਾਣੀ ਬੈਠੀਆਂ ਨੂੰ ਡਰਾਇਆ ਕਰੂੰ।'' ਵਿਰਲੇ ਨੂੰ ਗੱਲ ਮੇਚ ਆ ਗਈ ਸੀ।<br />-''ਤੇ ਮੈਂ ਵਿਰਲਿਆ-ਨਹਾਉਂਦੀਆਂ ਦੇ ਕੁਤਕੁਤੀਆਂ ਕੱਢਿਆ ਕਰੂੰ।'' ਹਜ਼ਾਰੇ ਨੇ ਰੇਖ 'ਚ ਮੇਖ ਮਾਰੀ।<br />-''ਪਰ ਜੇ ਸਹੁਰੇ ਦੀਆਂ ਨੇ ਕੋਈ ਧਾਗਾ ਤਵੀਤ ਕਰਾ ਕੇ ਪਾ ਲਿਆ-ਫੇਰ?'' ਸੁੱਚਾ ਦਹਿਲ ਗਿਆ।<br />-''ਧਾਗਾ ਤਵੀਤ ਕਰਵਾਉਣ ਜਾਣ ਦਿਆਂਗੇ ਤਾਂ ਈ ਐ ਨਾ?''<br />-''ਜਦੋਂ ਧਾਗਾ ਤਵੀਤ ਕਰਵਾਉਣ ਤੁਰੇ-ਓਦੋਂ ਈ ਠਿੱਬੀ ਮਾਰ ਕੇ ਟਿੱਬੇ 'ਤੇ ਸਿੱਟ ਲਈ!''<br />-''ਤੇ ਜੇ ਕੋਈ ਸਾਧ ਪਿੰਡ ਆ ਗਿਆ-ਫੇਰ?''<br />-''ਮੁਰਦਾ ਬੋਲੂ ਖੱਫਣ ਪਾੜੂ-ਉਏ ਸਾਧ ਆਪਣੇ ਤੋਂ ਤਕੜਾ ਹੋਊ? ਫੜ ਕੇ ਉੱਡਣਕਟੋਲ੍ਹਾ ਨਾ ਬਣਾ ਦਿਆਂਗੇ? ਪਹਿਲਾਂ ਗਲੀਸ ਸਾਧ ਨੂੰ ਦਮਾਂਗੇ!''<br />-''ਸੱਚ ਸੱਘਿਆ! ਤੂੰ ਤਾਂ ਕਹਿੰਦਾ ਸੀ ਤੇਰੀ ਬੱਕਰੀ ਨੂੰ ਮੋਕ ਲੱਗੀ ਐ?'' ਹਜ਼ਾਰੇ ਨੂੰ ਅਚਾਨਕ ਗੱਲ ਯਾਦ ਆ ਗਈ।<br />-''ਕਿੱਥੇ ਭਰਾਵਾ! ਉਹ ਤਾਂ ਛੁੱਟਣ ਲਈ ਫੈਂਟਰ ਸਿੱਟਿਆ ਸੀ-ਪਰ ਸੁਣਨੀ ਕਿਹੜੇ ਕੰਜਰ ਨੇ ਸੀ? ਧੂੜ੍ਹ 'ਚ ਟੱਟੂ ਰਲਾਤਾ!''<br />-''ਨਾਲੇ ਸੱਘਾ ਕਿਤੇ ਬੱਕਰੀ ਨੂੰ ਮੋਕ ਲੱਗਣ ਦਿੰਦੈ?''<br />-''ਫੀਮ ਖੁਆਉਂਦੈ ਨਿੱਤ, ਫੀਮ।।।!''<br />-''ਬੁੜ੍ਹੀਆਂ ਆਲਾ ਕੰਮ ਵੀ ਲਈਦੈ, ਬਾਈ ਸਿਆਂ!'' ਸੱਘਾ 'ਫ਼ੀਂ-ਫ਼ੀਂ' ਕਰਕੇ ਹੱਸਿਆ।<br />-''ਉਏ ਕਰਦੇ ਨੀਂ ਚੁੱਪ, ਕਨਸਲੋ!'' ਦੂਰ ਕੌਲੇ ਨਾਲ ਬੈਠਾ, ਧੁੱਪ ਸੇਕ ਰਿਹਾ ਇੱਕ ਬਾਬਾ ਚੀਕਿਆ।<br />-''ਕੋਈ ਨਾ ਬਾਬਾ! ਟੈਮ ਟੈਮ ਦੀਆਂ ਗੱਲੈਂ-ਜੁਆਨੀ 'ਚ ਤੂੰ ਵੀ ਬੜੇ ਤੋਤੇ ਉੜਾਏ ਐ।''<br />-''ਪਾਲੋ ਫੌਜਣ ਨਾਲ ਤੂੰ ਵੀ ਬਥੇਰੇ ਚੋਹਲ ਮੋਹਲ ਕਰਦਾ ਹੁੰਦਾ ਸੀ।''<br />-''ਚਿੜੇ ਤੇ ਘੁੱਗੇ ਮਾਰ ਮਾਰ ਵੀ ਖਾਂਦਾ ਰਿਹੈ, ਬਾਈ!''<br />-''ਬਾਬਾ ਛਿੱਤਰ ਨਾਲ ਘੁੱਗੀ ਕੁੱਟਣ ਦਾ ਆਦੀ ਸੀ।''<br />-''ਤੇ ਕਿੱਕਰ ਤੋਂ ਕਾਟੋ ਲਾਹੁੰਣ ਦਾ ਸ਼ੌਕੀਨ ਸੀ ਪੂਰਾ!''<br />-''ਤਾਂਹੀਂ ਤਾਂ ਫ਼ੌਜਣ ਅੜਿੱਕੇ ਆਈ-ਨਹੀਂ ਇਹ ਕਾਹਨੂੰ ਛੇਤੀ ਕੀਤੇ ਨੇੜੇ ਲੱਗਣ ਦਿੰਦੀਐਂ!''<br />-''।।।।।।।'' ਬਾਬਾ ਚੁੱਪ ਕਰ ਗਿਆ। ਸੱਚੀ ਗੱਲ ਡਾਂਗ ਵਾਂਗ ਸਿਰ 'ਚ ਵੱਜੀ ਸੀ।<br />-''ਕਹਿੰਦੇ ਐ-ਬਾਬਾ ਫੌਜਣ ਨੂੰ ਹਰ ਸਾਲ ਮੇਲੇ ਤੋਂ ਨਵਾਂ ਰੁਮਾਲ ਲਿਆ ਕੇ ਦਿੰਦਾ ਸੀ।''<br />-''ਇੱਕ ਆਰੀ ਕਹਿੰਦੇ ਯਾਂਘੀਆ ਵੀ ਸਮਾ ਕੇ ਦਿੱਤਾ ਸੀ-ਰੇਸ਼ਮੀ ਨਾਲਿਆਂ ਆਲਾ।''<br />-''ਯਾਂਘੀਆ ਪਾ ਕੇ ਕੁਸ਼ਤੀ ਲੜਨੀ ਸੀ?''<br />-''ਕੀ ਪਤੈ? ਬਾਬਾ ਪੂਰਾ ਘਤਿੱਤੀ ਸੀ-ਕੀ ਪਤੈ ਫੌਜਣ ਨਾਲ ਕਿਹੜੀ ਕਿਹੜੀ ਖੇਡ ਕਰਦਾ ਹੋਊ?''<br />-''ਫ਼ੋਜਣ ਵੀ ਭਾਈ ਆਖਦੇ ਐ ਸੱਬਲ ਅਰਗੀ ਨਿੱਗਰ ਸੀ-ਜਿੱਥੇ ਵੱਜਦੀ ਸੀ-ਕਹਿੰਦੇ ਟੋਆ ਪੱਟ ਦਿੰਦੀ ਸੀ।''<br />-''ਬੱਲੇ! ਐਹੋ ਜੀ ਤੀਮੀ ਸਾਂਭਣੀ ਕਿਤੇ ਜਣੇ ਖਣੇ ਦਾ ਕੰਮ ਐਂ?''<br />-''ਸਾਡਾ ਬਾਬਾ ਕਿਹੜਾ ਘੱਟ ਸੀ? ਧੌਣੋਂ ਫੜ ਕੇ ਬੋਤੇ ਨੂੰ ਸਿੱਟ ਲੈਂਦਾ ਸੀ-ਤੀਮੀ ਇਹਦੇ ਕੀ ਯਾਦ ਐ ਐਹੋ ਜੀ।''<br />-''ਦੇਹ ਥਰਮਲ ਪਲਾਂਟ ਅਰਗੀ ਸੀ।''<br />-''ਤੁਰਦਾ ਸੀ ਤਾਂ ਪੈਰ ਦੁਰਮਟ ਮਾਂਗੂੰ ਧਰਤੀ 'ਤੇ ਮਾਰਦਾ ਸੀ।''<br />-''ਹੁਣ ਤਾਂ ਭਾਈ ਮੇਰੀ ਪਤੀਲੀ ਮਾਂਗੂੰ ਚਿੱਬ ਪਏ-ਪਏ ਐ ਬਿਚਾਰੇ 'ਚ!''<br />-''ਸੋਟੇ ਬਿਨਾ ਤੁਰਿਆ ਨ੍ਹੀ ਜਾਂਦਾ।''<br />-''ਮੂੰਹ ਧੁਆਂਖੀ ਠੂਠੀ ਵਰਗਾ ਹੋਇਆ ਪਿਐ!''<br />-''ਹੋਣਾ ਈ ਸੀ-ਲਟੈਣ ਅਰਗੀ ਤੀਮੀਂ ਸਾਂਭਣੀਂ ਕਿਤੇ ਖੇਡ ਐ-ਧਰਨ ਡਿੱਗ ਪੈਂਦੀ ਐ!''<br />-''।।।।।।!'' ਬਾਬਾ ਉਠ ਕੇ ਤੁਰ ਚੱਲਿਆ। ਉਹ ਬਦ-ਲਾਣੇਂ ਵਿਚ ਫ਼ਸ ਗਿਆ ਸੀ।<br />-''ਬਾਬਾ! ਉਦੋਂ ਬੋਚ ਬੋਚ ਕੇ ਪੈਰ ਧਰਦਾ।''<br />-''ਹੁਣ ਪੁਰਾਣੇ ਗੱਡੇ ਮਾਂਗੂੰ ਚੂਕ ਚੂਕ ਤੁਰਦੈਂ!''<br />-''ਨਹੀਂ ਬਾਈ! ਬਾਬੇ ਦੀ ਤੋਰ 'ਚ ਅਜੇ ਵੀ ਫੌਜਣ ਤੁਰਦੀ ਐ।''<br />-''ਲੈ, ਬੱਦਲ ਗੱਜੇ ਤੇ ਮੋਰ ਨਾ ਨੱਚੇ?''<br />-''ਕੀ ਹੋ ਗਿਆ ਬਾਬਾ ਬੁੱਢਾ ਹੋ ਗਿਆ-ਚਾਲ ਅਜੇ ਵੀ ਬਾਬੇ ਦੀ ਟੈਂਕ ਅਰਗੀ ਐ।''<br />-''ਫ਼ੌਜਣ ਵੀ ਭਾਈ ਕਹਿੰਦੇ ਰਾਗਟ ਮਾਂਗੂੰ ਚਲਦੀ ਸੀ-ਨਾਗਵਲ ਪਾਉਂਦੀ ਸੀ ਨਾਗਵਲ!''<br />-''ਕਰਦਾ ਨ੍ਹੀ ਚੁੱਪ ਦਗੜੋ ਦਿਆ।।।?'' ਬਾਬੇ ਨੇ ਖੂੰਡਾ ਚਲਾਵਾਂ ਮਾਰਿਆ।<br />ਪਰ ਖੂੰਡਾ ਪਹੁੰਚਣ ਤੋਂ ਪਹਿਲਾਂ ਹੀ ਅਮਲੀ ਖਿੰਡ ਗਏ।Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-76943596486272565572008-04-14T12:10:00.000-07:002008-04-14T12:10:41.802-07:00Mill Jeya Karin Dheeye...<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5lRGwK68unauL44apsN_ZsLjiTog07RZD5wxDPzwziVuAOoziziUVt5Qo1Feeqiw5WH5X23J4KCmrAE6dLEmO62bp2eSMlGWwAcLlSJvk0WEI4yrTLE4KprtKo31PJWF18MLpSdsfYMg/s1600-h/Ghunghat.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_" style="CLEAR: both; FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5lRGwK68unauL44apsN_ZsLjiTog07RZD5wxDPzwziVuAOoziziUVt5Qo1Feeqiw5WH5X23J4KCmrAE6dLEmO62bp2eSMlGWwAcLlSJvk0WEI4yrTLE4KprtKo31PJWF18MLpSdsfYMg/s160/Ghunghat.jpg" border="0" /></a><div style='clear:both; text-align:LEFT'><a href='http://picasa.google.com/blogger/' target='ext'><img src='http://photos1.blogger.com/pbp.gif' alt='Posted by Picasa' style='border: 0px none ; padding: 0px; background: transparent none repeat scroll 0% 50%; -moz-background-clip: initial; -moz-background-origin: initial; -moz-background-inline-policy: initial;' align='middle' border='0' /></a></div>Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-10906570934617732292008-04-14T11:59:00.001-07:002008-12-22T12:21:26.213-08:00ਕਹਾਣੀ: "ਮਿਲ਼ ਜਿਆ ਕਰੀਂ ਧੀਏ!"<strong><span style="font-size:130%;"><span style="color:#ff0000;">"ਮਿਲ ਜਿਆ ਕਰੀਂ ਧੀਏ!"<br /></span><span style="color:#99ff99;">ਕਹਾਣੀ</span><br /></span></strong>ਗੁਰਮੀਤ ਜਦੋਂ ਮੰਗੀ ਗਈ ਤਾਂ ਉਸ ਦੇ ਕੰਨੀ ਭਿਣਕ ਪਈ ਕਿ ਉਸ ਦੀ ਸੱਸ ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਬੜੀ ਹੀ ‘ਕੱਬੀ’ ਸੀ। ਸੁਣ ਕੇ ਉਸ ਨੂੰ ਸੀਤ ਚੜ੍ਹ ਜਾਂਦਾ। ਭਵਿੱਖ ਵਿਚ ਹੋਣ ਵਾਲੇ ਸਲੂਕ ਲਈ ਉਹ ਆਪਣੇ ਆਪ ਨੂੰ ਕਰੜਾ ਕਰਦੀ। ਪਰ ਉਸ ਦਾ ਮਨ ਥਾਲੀ ਦੇ ਪਾਣੀ ਵਾਂਗ ਡੋਲਦਾ ਰਹਿੰਦਾ। ਉਹ ਉਸ ਪ੍ਰਮ-ਸ਼ਕਤੀ, ਪ੍ਰਮਾਤਮਾ ਅੱਗੇ ਬੇਨਤੀਆਂ ਕਰਦੀ ਰਹਿੰਦੀ।<br />- “ ਹੇ ਅਕਾਲ ਪੁਰਖ ! ਮੇਰੀ ਸੱਸ ਨੂੰ ਸਮੱਤ ਬਖਸ਼।" ਆਪਣੇ ਵਿਆਹਤਾ ਜੀਵਨ ਲਈ ਸੁਖ ਪ੍ਰਦਾਨ ਕਰਨ ਲਈ ਉਹ ਰੱਬ ਅੱਗੇ ਅਰਦਾਸਾਂ ਕਰਦੀ। ਗੁਰਮੀਤ ਦਾ ਸਹੁਰਾ ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਮਿਲਟਰੀ ਵਿਚ ਡਾਕਟਰ ਸੀ ਅਤੇ ਹੁਣ ਰਟਾਇਰ ਹੋ ਚੁੱਕਾ ਸੀ। ਹੁਣ ਉਸ ਨੇ ਆਪਣੇ ਪਿੰਡ ਹੀ ਪ੍ਰਾਈਵੇਟ ਡਿਸਪੈਂਸਰੀ ਖੋਲ੍ਹ ਲਈ ਸੀ ਅਤੇ ਕੰਮ ਕਾਫੀ ਰਿੜ੍ਹ ਪਿਆ ਸੀ। ਗੁਰਮੀਤ ਦੀ ਸੱਸ ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਮਾਪਿਆਂ ਦੀ ਇਕੱਲੀ-ਇਕੱਲੀ ਧੀ ਸੀ। ਜਿਸ ਨੇ ਪੇਕੀਂ ਅਤੇ ਸਹੁਰੀਂ ਚੰਮ ਦੀਆਂ ਚਲਾਈਆਂ ਸਨ। ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਦਾ ਪੁੱਤ ਰੂਪਇੰਦਰ ਮਿਲਟਰੀ ਸਕੂਲ ਵਿਚ ਹੀ ਪੜ੍ਹਿਆ ਸੀ, ਸਕੂਲ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਕਾਲਿਜ। ਰੂਪਇੰਦਰ ਇਕ ਲੰਡਰ ਮੁੰਡਾ ਸੀ। ਕਾਲਿਜ ਵਿਚ ਉਹ ਪੜ੍ਹਾਈ ਘੱਟ ਅਤੇ ਲਫੈਂਡਪੁਣਾਂ ਜਿਆਦਾ ਕਰਦਾ ਸੀ। ਗਸ਼ਤ ਜਿ਼ਆਦਾ ਅਤੇ ਪੜ੍ਹਾਈ ਘੱਟ ਕਰਨ ਦਾ ਉਹ ਆਦੀ ਬਣ ਚੁੱਕਾ ਸੀ।<br />ਰਟਾਇਰਮੈਂਟ ਲੈਣ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਨੂੰ ਜਦੋਂ ਅਹਿਸਾਸ ਹੋਇਆ ਕਿ ਰੂਪਇੰਦਰ ਪੜ੍ਹਾਈ ਵਿਚ ਉੱਕਾ ਹੀ ਰੁਚੀ ਨਹੀਂ ਰੱਖਦਾ ਤਾਂ ਉਸ ਨੇ ਉਸ ਨੂੰ ਡਾਕਟਰੀ ਕਿੱਤੇ ਵਿਚ ਹੀ ਲਾ ਲਿਆ। ਪਰ ਰੂਪਇੰਦਰ ਦੀ ਆਦਤ ਨਾ ਬਦਲੀ। ਉਹ ਕੁੜੀਆਂ ਦੀ ਚੱੈਕ ਅੱਪ ਘੱਟ ਅਤੇ ਛਾਤੀਆਂ ਜਿ਼ਆਦਾ ਨਾਪਦਾ ਤੋਲਦਾ ਸੀ। ਪਰ ਦਿਨ ਤਾਂ ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਦੇ ਸਿਰ ਉਪਰੋਂ ਪਾਣੀ ਹੀ ਵਗ ਗਿਆ, ਜਦ ਉਸ ਦੀ ਗੈਰਹਾਜ਼ਰੀ ਵਿਚ ਰੂਪਇੰਦਰ ਨੇ ਦੁਆਈ ਲੈਣ ਆਈ ਕੁੜੀ ਹੀ ਫੜ ਲਈ। ਕਾਫੀ ਲਾਅਲਾ-ਲਾਅਲਾ ਹੋਈ। ਪਰ ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਬਾਰਸੂਖ਼ ਬੰਦਾ ਸੀ। ਜਿਸ ਕਰਕੇ ਪੰਚਾਇਤ ਨੇ ਗੱਲ ਦਬਾ ਲਈ। ਰੂਪਇੰਦਰ ਤੋਂ ਮੁਆਫੀ ਦੁਆ ਕੇ ਗੱਲ ਰਫ਼ਾ-ਦਫ਼ਾ ਕਰ ਦਿੱਤੀ ਗਈ। ਅੱਗੇ ਤੋਂ ਰੂਪਇੰਦਰ ਨੂੰ ਖ਼ਬਰਦਾਰ ਕਰ ਦਿੱਤਾ ਗਿਆ।<br />ਇੱਜ਼ਤਦਾਰ ਬੰਦਾ, ਡਾਕਟਰ ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਸ਼ਰਮ ਦਾ ਮਾਰਿਆ ਕਈ ਦਿਨ ਬਾਹਰ ਹੀ ਨਾ ਨਿਕਲਿਆ। ਧਰਤੀ ਗਰਕਣ ਲਈ ਉਸ ਨੂੰ ਵਿਹਲ ਨਹੀਂ ਦਿੰਦੀ ਸੀ। ਇਕੱਲੇ-ਕਹਿਰੇ ਪੁੱਤ ਨੂੰ ਉਹ ਜਿਆਦਾ ਘੂਰਨੋ ਵੀ ਡਰਦਾ ਸੀ। ਅੱਜ ਦੀ ਮਡੀਹਰ ਦਾ ਕੀ ਇਤਬਾਰ? ਗੁੱਸੇ ਮਾਰਿਆ ਖੂਹ ਖਾਤੇ ਹੀ ਪੈ ਜਾਵੇ? ਜਾਂ ਫਿਰ ਅੱਗੋਂ ਥੱਪੜ ਹੀ ਕੱਢ ਮਾਰੇ? ਆਪਣੀ ਇੱਜ਼ਤ ਆਪਣੇ ਹੱਥ!<br />- “ਤੇਰੇ ਅੰਨ੍ਹੇ ਲਾਅਡ ਨੇ ਮੁੰਡਾ ਵਿਗਾੜਤਾ।" ਰੋਟੀ ਖਾਣ ਲੱਗਾ ਡਾਕਟਰ ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਨੂੰ ਕਹਿ ਬੈਠਾ।<br />- “ਕੀ ਪਰਲੋਂ ਆ ਗਈ? ਮੁੰਡੇ ਖੁੰਡੇ ਅਜਿਹੀਆਂ ਘਤਿੱਤਾਂ ਕਰਦੇ ਹੀ ਹੁੰਦੇ ਐ - ਕੀ ਅਗਲੀ ਦੇ ਗੋਲੀ ਮਾਰਤੀ?”<br />- “ਅਗਲੇ ਮੇਰੇ ਮੂੰਹ ਨੂੰ ਈ ਚੁੱਪ ਕਰ ਗਏ-ਨਹੀਂ ਤਾਂ ਮਾਰ ਮਾਰ ਰੈਂਗੜੇ ਇਹਦੇ 'ਚ ਚਿੱਬ ਪਾ ਦਿੰਦੇ-ਬਾਹਲੀ ਹੱਫੀ ਬਣੀ ਫਿਰਦੀ ਐਂ।"<br />- “ਤਾੜੀ ਦੋਹਾਂ ਹੱਥਾਂ ਨਾਲ ਵੱਜਦੀ ਐ-ਸਾਰਾ ਕਸੂਰ ਮੁੰਡੇ ’ਚ ਵੀ ਨਹੀਂ।" ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਤੱਟ ਫੱਟ ਜਵਾਬ ਦੇ ਰਹੀ ਸੀ।<br />- “ਤੇਰੇ ਧੀ ਹੈ ਨਹੀ ਨਾਂ ਘਰੇ-ਤੈਨੂੰ ਧੀਆਂ ਦੇ ਦੁੱਖ ਦਾ ਕੀ ਪਤੈ? ਲੱਗ ਪਈ ਚਬਰ-ਚਬਰ ਮੂੰਹ ਮਾਰਨ ਹਰਾਮਦੀ!"<br />ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਭੂਸਰ ਗਿਆ। ਉਹ ਚੁਪ ਕਰ ਗਈ। ਜਦੋਂ ਡਾਕਟਰ ਗੁੱਸੇ ਵਿਚ ਹੁੰਦਾ, ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਉਸ ਤੋਂ ਕੰਨ ਭੰਨਦੀ। ਕਿਉਂਕਿ ਗੱਸਾ ਡਾਕਟਰ ਨੂੰ ਬਹੁਤ ਹੀ ਘੱਟ ਆਉਂਦਾ ਸੀ। ਪਰ ਜਦੋਂ ਗੁੱਸਾ ਉਸ ਦੇ ਸਿਰ ਨੂੰ ਚੜ੍ਹਦਾ ਤਾਂ ਉਹ ਹਾਕੀ ਲੈ ਕੇ ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਦੇ ਦੁਆਲੇ ਹੋ ਜਾਂਦਾ ਅਤੇ ਫਿਰ ਨਿੱਸਲ ਕਰ ਕੇ ਹਟਦਾ ਸੀ। ਗੁੱਸੇ ਵਿਚ ਉਸ ਦੇ ਕੁਝ ਵੱਸ ਨਾ ਰਹਿੰਦਾ। ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਨੂੰ ਭਲੀ-ਭਾਂਤ ਪਤਾ ਸੀ ਕਿ ਜਦੋਂ ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ‘ਹਰਾਮਦੀ’ ਲਫਜ਼ ਵਰਤਦਾ ਸੀ ਤਾਂ ਉਸ ਦੇ ਗੁੱਸੇ ਦੀ ਭੱਠੀ ਮਘਣ ਲੱਗ ਪੈਂਦੀ ਸੀ। ਜਿਸ ਕਰਕੇ ਉਹ ਤੁਰੰਤ ਹੀ ਚੁੱਪ ਧਾਰ ਲੈਂਦੀ। ‘ਹਰਾਮਦੀ’ ਲਫ਼ਜ਼ ਤਬਾਹੀ ਦਾ ਸੰਕੇਤ ਸੀ। ਗੁੱਸੇ ਵਿਚ ਭੂਤਰਿਆ ਡਾਕਟਰ ਖੱਬੇ ਸੱਜੇ ਨਹੀਂ ਦੇਖਦਾ ਸੀ। ਬੱਸ! ਪਰਾਗਾ ਪਾ ਹੀ ਲੈਂਦਾ ਸੀ।<br />ਖ਼ੈਰ! ਡਾਕਟਰ ਨੇ ਰਿਸ਼ਤੇਦਾਰ ਬੁਲਾ ਕੇ ਰੂਪਇੰਦਰ ਦੀ ਸ਼ਾਦੀ ਦੀ ਗੱਲ ਤੋਰੀ।<br />- “ਇੱਤਰਾਂ ਪ੍ਰਾਹੁਣਿਆਂ ਸਾਕਾਂ ਦਾ ਮੁੰਡੇ ਨੂੰ ਘਾਟੈ? ਤੂੰ ਮੁੜ ਹੁਕਮ ਤਾਂ ਕਰਕੇ ਤੇ ਦੇਖ- ਕੁੜੀਆਂ ਦੇ ਮੁੜ ਢੇਰ ਪਏ ਲਾ ਦਿਆਂਗੇ- ਉੱਤਰਾਂ ਕੋਈ ਕੁੜੀ ਤੇਰੀ ਨਜ਼ਰ’ਚ ਹੈ?” ਰੂਪਇੰਦਰ ਦੇ ‘ਅੰਬਰਸਰੀਏ’ ਭਾਊ ਮਾਮੇ ਨੇ ਆਖਿਆ। ਮੁੱਛਾਂ ਦੇ ਕੁੰਢ ਉਹ ਅੱਖਾਂ ਨਾਲ ਲਾਈ ਬੈਠਾ ਸੀ। ਕੱਕੀਆਂ ਮੁੱਛਾਂ ਉਪਰੋਂ ਦੀ ਕੋਚਰੀਆਂ ਅੱਖਾਂ ‘ਗਟਰ ਗਟਰ’ ਝਾਕ ਰਹੀਆਂ ਸਨ।<br />-“ਜੈਤੋ ਵਾਲੇ ਬਰਾੜ ਬਾਰੇ ਤੇਰਾ ਕੀ ਖਿਆਲ ਐ? ਕੈਪਟਨ ਬੜਾ ਹੀ ਸਾਊ ਬੰਦੈ।" ਡਾਕਟਰ ਨੇ ਕਿਹਾ।<br />- “ਛੱਡ ਪਰਾਂਹ ਪ੍ਰਾਹੁਣਿਆਂ - ਕੈਪਟਨ ਕੋਈ ਬੰਦੈ? ਉਹ ਤਾਂ ਮੁੜ ਨਿਰਾ ਗੁਰਦੁਆਰੇ ਦਾ ਗ੍ਰੰਥੀ ਲੱਗਦਾ ਊ।" ਮਾਮੇ ਨੇ ਨੱਕ ਚਾੜ੍ਹਿਆ।<br />- “ਸਾਨੂੰ ਬੰਦੇ ਚਾਹੀਦੇ ਐ ਘੈਂਟ - ਜਿਹੜੇ ਜੁਆਕ ਦੇ ਪਿੱਛੇ ਆਉਣ ਵਾਲੇ ਵੀ ਹੋਣ।" ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਨੇ ਕਿਹਾ।<br />- “ਜੁਆਕ ਦੇ ਪਿੱਛੇ ਆਉਣ ਚਾਹੇ ਨਾ ਆਉਣ - ਪਰ ਤੂੰ ਗੁਤਨੀ ਜਰੂਰ ਪੱਟਾਵਾਂਏਂਗੀ- ਕਿਉਂਕਿ ਤੇਰੀ ਜਬਾਨ ਚੱਲਣੋਂ ਰਹਿਣੀ ਨਹੀ-।"<br />- “ਉੱਤਰਾਂ ਗੱਲ ਭੈਣਾਂ ਦੀ ਦਰੁਸਤ ਈ - ਮੁੜ ਚਾਰ ਬੰਦੇ ਪਿੱਠ ਤੇ ਹੋਏ ਜੁਆਨ ਦੀ ਭੱਲ ਤਾਂ ਬਣੀ ਰਹੂ।“ ਮਾਮੇ ਤੋਂ ਰਿਹਾ ਨਾ ਗਿਆ, “ਕੋਈ ਉੱਤਰਾਂ ਅੱਖ ’ਚ ਪਾਇਆ ਤਾਂ ਮੁੜ ਨਾ ਰੜਕੂ ਪ੍ਰਾਹੁਣਿਆਂ।"<br />- “ਘੱਲਾਂ ਆਲਿਆਂ ਨਾਲ ਗੱਲ ਕਰੀਏ?” ਰੂਪਇੰਦਰ ਦੇ ਫੁੱਫੜ ਨੇ ਆਖਿਆ।<br />- “ਚਾਰ ਭਰਾਵਾਂ ਦੀ 'ਕੱਲੀ-'ਕੱਲੀ ਭੈਣ ਐਂ।"<br />- “ਕਰ ਲਓ! ਦਾਜ ਦਹੇਜ ਦੀ ਆਪਾਂ ਨੂੰ ਉੱਕਾ ਈ ਜਰੂਰਤ ਨਹੀਂ।" ਡਾਕਟਰ ਨੇ ਕਿਹਾ।<br />- “ਕਿਉਂ ਲੋੜ ਕਿਉਂ ਨ੍ਹੀਂ? ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਜਿਵੇਂ ਭੱਜ ਕੇ ਵਿਚ ਹੋਈ, “ਅਗਲਿਆਂ ਨੇ ਆਬਦੀ ਕੁੜੀ ਨੂੰ ਦੇਣੈ -ਸਾਨੂੰ ਦੇਣੈ?” ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਰਹਿ ਨਾ ਸਕੀ।<br />- “ਮੁੜ ਭਾਅ ਫੌਜੀਆਂ ਆਲੀ ਗੱਲ ਨਾ ਮੁੜ ਪਿਆ ਕਰ- ਘਰ ਆਈ ਲਕਸ਼ਮੀ ਕਿਸੇ ਨੇ ਮੋੜੀ ਊ? ਉੱਤਰਾਂ ਆਪਾਂ ਕੋਈ ਮੰਗ ਨਹੀ ਧਰਦੇ - ਵੈਸੇ ਮਾਮਿਆਂ ਫੁੱਫਿਆਂ ਨੂੰ ਮੁੰਦਰੀਆਂ ਛੁੰਦਰੀਆਂ ਦਾ ਤਾਂ ਹੱਕ ਬਣਦਾ ਈ।"<br />- “ਕਿਉਂ ਨਹੀਂ ਬਣਦਾ? ਇੱਕੋ ਇੱਕ ਪੁੱਤ ਵਿਆਹੁੰਣੈ- ਅਸੀਂ ਇਲਾਕੇ ’ਚ ਕਿਹੜਾ ਮੂੰਹ ਵਿਖਾਵਾਂਗੇ?”<br />ਡਾਕਟਰ ਚੁਪ ਕਰ ਗਿਆ। ਮੇਲੇ ਵਿਚ ਚੱਕੀਰਾਹੇ ਦਾ ਕੁਝ ਨਹੀ ਵੱਟੀਦਾ ਸੀ। ਝੰਡੇ ਹੇਠਲੀ ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਅਤੇ ਪ੍ਰਤਾਪ ਸਿੰਘ ਭਾਊ ਅੱਗੇ ਉਸ ਦੀ ਪੇਸ਼ ਨਹੀ ਜਾ ਰਹੀ ਸੀ। ਰਿਸ਼ਤੇਦਾਰਾਂ ਸਾਹਮਣੇ ਉਹ ਝੱਜੂ ਨਹੀ ਪਾਉਣਾ ਚਾਹੁੰਦਾ ਸੀ।<br />ਖ਼ੈਰ! ਰੂਪਇੰਦਰ ਦੇ ਫੁੱਫੜ ਨੇ ਗੱਲ ਚਲਾਈ।<br />ਰਿਸ਼ਤਾ ਸਿਰੇ ਚੜ੍ਹ ਗਿਆ।<br />ਪਹਿਲੇ ਦਿਨ ਮੰਗਣੀ ਅਤੇ ਦੂਜੇ ਦਿਨ ਸ਼ਾਦੀ ਹੋ ਗਈ। ਸਹੁਰਿਆਂ ਨੇ ਦਾਜ ਵਿਚ ਕਾਫੀ ਕੁਝ ਦਿੱਤਾ ਸੀ। ਫਰਿੱਜ਼, ਸੋਫੇ਼, ਅਲਮਾਰੀਆਂ, ਟੀ.<br />ਵੀ. ਅਤੇ ਮੋਟਰਸਾਈਕਲ! ਮਾਮਿਆਂ-ਫੁੱਫੜਾਂ ਤੱਕ ਛਾਪਾਂ ਪਾਈਆਂ ਸਨ। ਪਰ ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਅਜੇ ਵੀ ਖੁਸ਼ ਨਹੀ ਸੀ।<br />- “ਮੇਰਾ ਗਲ ਕਿਉਂ ਨਹੀ ਢਕਿਆ?” ਉਹ ਮੂੰਹ ਵੱਟੀ ਬੈਠੀ ਸੀ। ਰਿਸ਼ਤੇਦਾਰੀਆਂ ਵਿਚੋਂ ਅੱਗ ਤੇ ਫੂਸ ਪਾਉਣ ਵਾਲੀਆਂ ਜਿ਼ਆਦਾ ਅਤੇ ਪਾਣੀ ਪਾਉਣ ਵਾਲੀਆਂ ਘੱਟ ਸਨ।<br />- “ਹੈਂ-ਹੈਂ ਨੀ! ਇਹ ਕੀ ਆਖ? ਇੱਕੋ ਇੱਕ ਪੁੱਤ ਵਿਆਹਿਐ- ਗਲ ਢਕਣ ਦਾ ਤਾਂ ਭੈਣੇ ਹੱਕ ਬਣਦਾ ਸੀ।" ਕੋਈ ਆਖ ਰਹੀ ਸੀ।<br />- “ਸਹੁਰਿਆਂ ਨੇ ਤਾਂ ਭਾਈ ਮੂਲੋਂ ਈ ਨਿੱਕਾ ਕੱਤਿਆ।" ਸੁਣ ਕੇ ਗੁਰਮੀਤ ਨੂੰ ਘੁੰਡ ਵਿਚ ਤਰੇਲੀਆਂ ਆ ਰਹੀਆਂ ਸਨ। ਉਸ ਨੂੰ ਅੰਦਰੋਂ ਝਰਨਾਹਟ ਚੜ੍ਹਦੀ ਅਤੇ ਸਿਰ ਚਕਰਾ ਰਿਹਾ ਸੀ।<br />- “ਹਰਬੰਸ ਕੁਰੇ ਭਾਈ ਸਾਹੇ ’ਚ ਕਲੇਸ਼ ਮਾੜਾ ਹੁੰਦੈ।" ਗੁਆਂਢਣ ਸੰਤੀ ਬੁੜ੍ਹੀ ਨੇ ਆ ਕੇ ਮੱਤ ਦਿੱਤੀ।<br />- “ਸਾਰੀ ਉਮਰ ਪਈ ਐ ਗੱਲਾਂ ਕਰਨ ਨੂੰ - ਪਰ ਅੱਜ ਕਲੇਸ਼ ਨਾ ਕਰੋ - ਸ਼ਗਨਾਂ ਦਾ ਖੱਟਿਆ ਈ ਖਾਈਦੈ।" ਕਿਸੇ ਹੋਰ ਸਚਿਆਰੀ ਨੇ ਹਾਮ੍ਹੀਂ ਭਰੀ।<br />ਬਾਹਰ ‘ਅੰਬਰਸਰੀਆ’ ਮਾਮਾ ਸ਼ਰਾਬ ਨਾਲ ਰੱਜਿਆ ਲਲਕਾਰੇ ਮਾਰ ਰਿਹਾ ਸੀ, ਉਹ ਬਲਦ ਵਾਂਗ ਝੂਲਦਾ ਅੰਦਰ ਆਇਆ।<br />- “ਦੇਖ ਕੁੜੀਏ! ਮੁੜ ਸਾਰੀ ਉਮਰ ਤੇਰੇ ਘਰ 'ਤੇ ਖੂਨ ਪਏ ਵਗਾਂਦੇ ਰਹੇ - ਅੱਜ ਮੇਰਾ ਇੱਕੋ ਮੁੰਦਰੀ ਨਾਲ ਮੁੜ ਸਾਰ ਦਿੱਤਾ? ਜਿਹਨਾਂ ਨੇ ਤੇਰੀ ਦੁਖਦੇ ਸੁਖਦੇ ਬਾਤ ਨਹੀ ਮੁੜ ਪੁੱਛੀ ਸੀ - ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਵੀ ਮੁੜ ਮੁੰਦਰੀਆਂ ਤੇ ਇੱਤਰਾਂ ਮੇਰੇ ਨਾਲ ਮੁੜ ਕਿੱਧਰਲਾ ਇਨਸਾਫ ਹੋਇਆ?”<br />- ਉਏ ਮਾਮਾ ਬੱਸ ਵੀ ਕਰ ਪਤੰਦਰਾ! ਆ ਬਾਹਰ ਪੈੱਗ ਸ਼ੈੱਗ ਲਾਈਏ।" ਰੂਪਇੰਦਰ ਦੇ ਦੋਸਤ ਮਾਮੇਂ ਨੂੰ ਧੱਕੀ ਲਿਜਾ ਰਹੇ ਸਨ। ਜਿਵੇਂ ਰੋਡਵੇਜ਼ ਦੀ ਬੱਸ ਨੂੰ ਧੱਕਾ ਲਾਈਦੈ।<br />- “ਉੱਤਰਾਂ ਕੁੜੀਏ ਮੁੜ ਯਾਦ ਰੱਖੀਂ - ਦੁਖਦੇ ਸੁਖਦੇ ਤੇਰੇ ਕੰਮ ਮੈਂ ਈ ਆਣਾ ਊਂ।" ਮਾਮਾ ਬੁੱਕਦਾ ਜਾਂਦਾ ਕਹਿ ਰਿਹਾ ਸੀ। ਉਹ ਰਿੰਗ ਬੈਠੇ ਟਰੈਕਟਰ ਵਾਂਗ ਧੂੰਆਂ ਮਾਰੀ ਜਾ ਰਿਹਾ ਸੀ।<br />- “ ਵੇ ਮੈਂ ਕਿਹੜੇ ਜਣਦਿਆਂ ਨੂੰ ਪਿੱਟਾਂ.....?” ਉਠ ਕੇ ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਨੇ ਦੁਹੱਥੜ ਮਾਰੀ। ਪਰ ਸੰਤੀ ਬੁੜ੍ਹੀ ਨੇ ਫਿਰ ਬਿਠਾ ਲਈ।<br />- “ਕਲੇਸ਼ ਮਾੜਾ ਹੁੰਦੈ ਹਰਬੰਸ ਕੁਰੇ!“<br />- “ਬਹਿਨੀ ਐਂ ਕਿ ਦੇਵਾਂ ਮੱਤ ਹਰਾਮਦੀਏ?” ਡਾਕਟਰ ਹਨ੍ਹੇਰੀ ਵਾਂਗ ਅੰਦਰ ਆਇਆ। ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਦੜ ਵੱਟ ਗਈ। ‘ਹਰਾਮਦੀਏ’ ਵੱਖੀਆਂ ਸੇਕਣ ਦਾ ਪ੍ਰਤੀਕ ਸੀ। ਸ਼ਾਮਤ ਦਾ ਘੁੱਗੂ ਸੀ। ਡਾਂਗ ਤੋਂ ਡਰਦੀ ਉਹ ਚੁੱਪ ਕਰ ਗਈ।<br />- “ਬੱਸ ਡੱਡੇ ਗੁੱਸਾ ਥੁੱਕੋ - ਸ਼ਗਨਾਂ ਵਾਲੇ ਦਿਨ ਤੁਸੀਂ ਕਾਹਤੋਂ ਕਲੇਸ਼ ਪਾ ਕੇ ਬੈਠ ਗਏ?” ਸੰਤੀ ਬੁੜ੍ਹੀ ਸਮਝਾਉਣ ਦੀ ਬੜੀ ਕੋਸਿ਼ਸ਼ ਕਰ ਰਹੀ ਸੀ।<br />- “ਮੈਂ ਕਦੋਂ ਦਾ ਮੂੰਹ ਕੰਨੀ ਦੇਖੀ ਜਾਨੈਂ - ਬੱਸ ਈ ਨਹੀ ਕਰਦੀ ਗੱਦਾਂ ਯੱਧੀ - ਕੀ ਕੰਜਰਖਾਨਾਂ ਖੜ੍ਹੈ ਕੀਤੈ ਇਹਨੇ ਮੱਚੜ ਜੀ ਨੇ!“ ਗੁੱਸੇ ਦੇ ਲਾਂਬੂ ਛੱਡਦਾ ਡਾਕਟਰ ਬਾਹਰ ਨਿਕਲ ਗਿਆ।<br />ਖ਼ੈਰ! ਸੰਤੀ ਬੁੜ੍ਹੀ ਦੀ ਸਰਪ੍ਰਸਤੀ ਸਦਕਾ ਵਿਆਹ ਘੱਟਣ ਜਿਹੇ ਮਾਹੌਲ ਵਿਚ ਵੀ ਸੁੱਖ ਸਾਂਦ ਨਾਲ ਲੰਘ ਗਿਆ। ਪਰ ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਨੇ ਦਿਲੋਂ ਖੋਰ ਨਾ ਗੁਆਇਆ। ਨੂੰਹ ਪ੍ਰਤੀ ਉਸ ਦੇ ਦਿਲ ਵਿਚ ਪਿਆ ਵਲ ਹਰ ਰੋਜ਼ ਵੱਟ ਚਾਹੜਦਾ ਸੀ। ਨੂੰਹ ਰੋਟੀ ਪਕਾ ਕੇ ਦਿੰਦੀ ਉਸ ਦੇ ਪਸੰਦ ਨਾ ਆਉਂਦੀ। ਸਬਜ਼ੀ ਬਣਾਉਂਦੀ ਤਾਂ ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਨੱਕ ਬੁੱਲ੍ਹ ਮਾਰਦੀ ਰਹਿੰਦੀ।<br />ਪਰ ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਨੂੰਹ ਦੀ ਦਿਲੋਂ ਇੱਜ਼ਤ ਕਰਦਾ ਸੀ। ਉਸ ਦੀਆਂ ਭਾਵਨਾਵਾਂ ਦੀ ਕਦਰ ਕਰਦਾ ਸੀ। ਪਰ ਜਦੋਂ ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਕਿਤੇ ਬਾਹਰ ਚਲਾ ਜਾਂਦਾ ਤਾਂ ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਗੁਰਮੀਤ ਨੂੰ ਸੁਣਾਈ ਕਰਦੀ, “ਆਹ ਭਿੱਟਭਿਟੀਆ ਜਿਆ ਖਰਚਿਆਂ ਦਾ ਘਰ ਸਾਡੇ ਮੱਥੇ ਮਾਰਿਆ।“ ਪਰ ਧੰਨ ਸੀ ਗੁਰਮੀਤ ਦੀ ਸਹਿਣਸ਼ੀਲਤਾ। ਉਹ ਚੁੱਪ ਚਾਪ ਸਾਰਾ ਕੁਝ ਜਰਦੀ, ਸਹਾਰਦੀ। ਮੂੰਹੋਂ ਕਦੇ ਨਾ ਬੋਲਦੀ। ਕਈ ਵਾਰ ਉਸ ਨੇ ਰਾਤ ਨੂੰ ਰੂਪਇੰਦਰ ਨੂੰ ਸੱਸ ਦੇ ਕੁਰੱਖਤ ਸੁਭਾਅ ਬਾਰੇ ਦੱਸਿਆ। ਪਰ ਉਹ ਪੀਤੀ ਵਿਚ, “ਮੰਮੀ ਦਾ ਸੁਭਾਅ ਈ ਕੁਛ ਐਹੋ ਜਿਐ- ਤੂੰ ਚੁੱਪ ਰਿਹਾ ਕਰ!“ ਆਖ ਕੇ ਅੱਖੋਂ ਪਰੋਖੇ ਕਰ ਛੱਡਦਾ। ਗੁਰਮੀਤ ਨੂੰ ਸਾਰੀ ਸਾਰੀ ਰਾਤ ਨੀਂਦ ਨਾ ਪੈਂਦੀ। ਕਦੇ ਉਹ ਸੋਚਦੀ ਕਿ ਉਹ ਤਾਂ ਇਕ ਮਸ਼ੀਨ ਸੀ। ਜਿਸ ਨੂੰ ਰਾਤ ਨੂੰ ਰੂਪਇੰਦਰ ਵਰਤ ਛੱਡਦਾ ਅਤੇ ਦਿਨੇ ਸੱਸ ਕੰਮ ’ਤੇ ਲਾਈ ਰੱਖਦੀ ਸੀ। ਜੇ ਉਸ ਨੂੰ ਕੋਈ ਸਮਝਣ ਵਾਲਾ ਸੀ ਤਾਂ ਸਿਰਫ ਉਸ ਦਾ ਸਹੁਰਾ ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ!<br />ਕਈ ਵਾਰ ਗੁਰਮੀਤ ਦੇ ਪੇਕੇ ਉਸ ਨੂੰ ਲੈਣ ਆਏ ਪਰ ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਕੋਈ ਨਾ ਕੋਈ ਬਹਾਨਾ ਮਾਰ ਕੇ ਟਰਕਾ ਛੱਡਦੀ। ਕਰਵਾ ਚੌਥ ਦੇ ਵਰਤਾਂ ’ਤੇ ਗੁਰਮੀਤ ਦਾ ਭਰਾ ਲੈਣ ਆਇਆ ਤਾਂ ਡਾਕਟਰ ਨੇ ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਦੀ ਗੈਰਹਾਜ਼ਰੀ ਵਿਚ ਤੋਰ ਦਿੱਤੀ। ਉਸ ਨੂੰ ਮਹਿਸੂਸ ਹੋਇਆ ਕਿ ਜਿਵੇਂ ਉਹ ਕਿਸੇ ਕੈਦ ਵਿਚੋਂ ਰਿਹਾਅ ਹੋਈ ਹੋਵੇ।<br />ਜਦ ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਨੂੰ ਪਤਾ ਚੱਲਿਆ ਕਿ ਨੂੰਹ ਪੇਕੀਂ ਚਲੀ ਗਈ ਸੀ ਤਾਂ ਉਸ ਨੇ ਬਰੜਾਹਟ ਕਰਨਾ ਸ਼ੁਰੂ ਕਰ ਦਿੱਤਾ।<br />- “ਮੇਰੀ ਕਾਹਨੂੰ ਹੁਣ ਦੱਸ ਪੁੱਛ ਰਹੀ ਐ ਇਸ ਘਰ ’ਚ - ਜੋ ਕਰਨ ਨੂੰਹ ਸਹੁਰਾ ਈ ਕਰਨ।“ ਉਹ ਰੋਣ ਲੱਗ ਪਈ।<br />- “ਮੈਂ ਨਹੀਂ ਐਹੋ ਜਿਹੀ ਆਪਹੁਦਰੀ ਘਰੇ ਰੱਖਣੀ- ਰਹੇ ਪੇਕੀੰਂ - ਅਸੀਂ ਤਾਂ ਤਲਾਕ ਦੇ ਦੇਣੈਂ!”<br />- “ਤੈਨੂੰ ਚਾਰਾਂ ਬੱਕਲ? ਮਾਰ ਮਾਰ ਪੁੜੇ ਸੇਕਦੂੰ - ਕੁਛ ਨਾ ਆਖ!“ ਡਾਕਟਰ ਨੇ ਡਿਸਪੈਂਸਰੀ ਅੰਦਰੋਂ ਕਿਹਾ।<br />- “ਚਾਰਾਂ ਬੱਕਲ - ਸੇਕਦੂੰ ਪੁੜੇ - ਜੀਹਨੇ ਸਾਰੀ ਉਮਰ ਸਾਥ ਦਿੱਤੈ - ਉਹਦੀ ਕੋਈ ਪੁੱਛ ਦੱਸ ਨਹੀ -ਕੱਲ੍ਹ ਦੀ ਆਈ ਨੇ ਪਤਾ ਨਹੀ ਕੀ ਘੋਲ ਕੇ ਸਿਰ ਪਾ ਦਿੱਤੈ - ਐਹੋ ਜਿਹੀਆਂ ਰੰਡੀਆਂ ਬੜੀਆਂ ਖੇਖਣ ਹੱਥੀਆਂ ਹੁੰਦੀਆਂ।“ ਉਹ ਮੂੰਹ ਪਾੜ ਕੇ ਆਪਣੀ ਇਕਲੌਤੀ ਨੂੰਹ ਨੂੰ ‘ਰੰਡੀ’ ਆਖ ਰਹੀ ਸੀ।<br />ਡਾਕਟਰ ਨੇ ਬੈਂਤ ਫੜ ਕੇ ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਦੀ ਤਹਿ ਲਾ ਦਿੱਤੀ। ਰੋਂਭੜ੍ਹੇ ਪਾ ਦਿੱਤੇ।<br />ਸ਼ਾਮ ਨੂੰ ਸ਼ਰਾਬ ਨਾਲ ਧੁੱਤ ਰੂਪਇੰਦਰ ਜਦ ਘਰ ਆਇਆ ਤਾਂ ਘਰ ਦਾ ਮਾਹੌਲ ਕਾਫ਼ੀ ਗੰਭੀਰ ਸੀ। ਉਹ ਮਾਂ ਦੇ ਮੰਜੇ ਤੇ ਇਕ ਤਰ੍ਹਾਂ ਨਾਲ ਡਿੱਗ ਹੀ ਪਿਆ। ਮੋਟਰਸਾਈਕਲ ਦਾ ਉਸ ਤੋਂ ਸਟੈਂਡ ਨਹੀਂ ਲੱਗਿਆ ਸੀ। ਉਸ ਨੇ ਵੈਸੇ ਹੀ ਕੰਧ ਨਾਲ ਲਾ ਦਿੱਤਾ ਸੀ।<br />- “ ਲੈ ਪੁੱਤ ਇਕ ਕੰਮ ਕਰ ਲੈ - ਜਾਂ ਤਾਂ ਬਹੂ ਛੱਡ ਦੇ ਤੇ ਜਾਂ ਫਿਰ ਮਾਂ ਛੱਡ ਦੇ।“ ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਨੇ ਪੁੱਤ ਦੀਆਂ ਭਾਵਨਾਵਾਂ ਨੂੰ ਸੱਟ ਮਾਰੀ।<br />- “ਮੰਮੀ! ਬਹੂਆਂ ਮੈਨੂੰ ਵੀਹ - ਮਾਂ ਕਿਥੋਂ ਲਿਆਊਂ?” ਸ਼ਰਾਬੀ ਰੂਪਇੰਦਰ ਨੇ ਕਿਹਾ।<br />- “ਹੁਸਨ ਜਵਾਨੀ ਮਾਪੇ - ਮਿਲਦੇ ਨਹੀਂ ਹੱਟੀਆਂ ਤੋਂ”। ਕਵਿਸ਼ਰੀ ਕਰਦਾ ਉਹ ਘੁਰਾੜ੍ਹੇ ਮਾਰਨ ਲੱਗ ਪਿਆ। ਚੁਬਾਰੇ ਵਿਚ ਪਿਆ ਡਾਕਟਰ ਸਾਰਾ ਕੁਝ ਸੁਣ ਰਿਹਾ ਸੀ। ਉਸ ਦੇ ਤਨ ਮਨ ਨੂੰ ਅੱਗ ਲੱਗੀ ਪਈ ਸੀ। ਕਰੋਧ ਵਿਚ ਉਹ ਸੜਿਆ ਪਿਆ ਸੀ।<br />ਜਦ ਰੂਪਇੰਦਰ ਗੁਰਮੀਤ ਨੂੰ ਲੈਣ ਨਾ ਹੀ ਗਿਆ ਤਾਂ ਉਸ ਦਾ ਭਰਾ ਗੁਰਮੀਤ ਨੂੰ ਛੱਡ ਗਿਆ। ਬਗੈਰ ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਤੋਂ ਉਸ ਨਾਲ ਕਿਸੇ ਨੇ ਵੀ ਗੱਲ ਨਾ ਕੀਤੀ। ਸ਼ਾਮ ਨੂੰ ਉਹ ਵਾਪਿਸ ਪਰਤ ਗਿਆ। ਜਿ਼ੱਦੀ ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਨੇ ਨੂੰਹ ਨਾਲ ਇਕ ਸ਼ਬਦ ਵੀ ਸਾਂਝਾ ਨਾ ਕੀਤਾ। ਜਦ ਗੁਰਮੀਤ ਉਸ ਦੇ ਪੈਰੀਂ ਹੱਥ ਲਾਉਣ ਲੱਗੀ ਤਾਂ ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਨੇ ‘ਖ਼ਬਰਦਾਰ’ ਆਖ ਕੇ ਵਰਜ਼ ਦਿੱਤੀ। ਨੂੰਹ ਦੀ ਪਕਾਈ ਹੋਈ ਰੋਟੀ ਵੀ ਉਸ ਨੇ ਨਾ ਖਾਧੀ।<br />ਰੂਪਇੰਦਰ ਗੁਰਮੀਤ ਹੁਰਾਂ ਨੂੰ ਤੱਕ ਕੇ ਹੀ, ਮੋਟਰਸਾਈਕਲ ਲੈ ਕੇ ਬਾਹਰ ਨਿਕਲ ਗਿਆ ਸੀ। ਇਕ ਦੋਸਤ ਨੂੰ ਨਾਲ ਲੈ ਕੇ ਉਹ ਕਿਸੇ ਦੂਸਰੇ ਦੋਸਤ ਦੇ ਖੇਤ ਜਾ ਕੇ ਦਾਰੂ ਪੀਣ ਲੱਗ ਪਿਆ। ਉਹ ਤਿੰਨੇ ਸਾਰੀ ਦਿਹਾੜੀ ਪੀਂਦੇ ਰਹੇ।<br />ਹਨ੍ਹੇਰੇ ਹੋਏ ਰੂਪਇੰਦਰ ਨੇ ਮੋਟਰਸਾਈਕਲ ਲਿਆ ਅਤੇ ਆਪਣੇ ਪਿੰਡ ਨੂੰ ਸਿੱਧਾ ਹੋ ਗਿਆ। ਉਸ ਦਾ ਦੋਸਤ ਬਹੁਤਾ ਸ਼ਰਾਬੀ ਹੋਣ ਕਰਕੇ ਉਥੇ ਹੀ ਰਹਿ ਪਿਆ ਸੀ। ਉਹ ਆਪਣੇ ਪਿੰਡ ਦੀ ਸੜਕ ਪੈ ਕੇ ਆ ਹੀ ਰਿਹਾ ਸੀ ਕਿ ਸਪੀਡ ਜਿਆਦਾ ਹੋਣ ਕਰਕੇ ਸ਼ਰਾਬੀ ਰੂਪਇੰਦਰ ਤੋਂ ਮੋਟਰਸਾਈਕਲ ਨਾ ਸੰਭਲਿਆ ਅਤੇ ਸਾਹਮਣੇ ਆ ਰਹੇ ਟਰੱਕ ਨਾਲ ਟਕਰਾ ਗਿਆ। ਰੂਪਇੰਦਰ ਦੀ ਮੌਕੇ ਤੇ ਹੀ ਮੌਤ ਹੋ ਗਈ।<br />ਹਾਹਾਕਾਰ ਮੱਚ ਗਈ। ਕੋਈ ਮਨਹੂਸ ਖਬਰ ਲੈ ਕੇ ਡਾਕਟਰ ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਵੱਲ ਤੁਰ ਗਿਆ।<br />ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਅਜੇ ਡਿਸਪੈਂਸਰੀ ਵਿਚ ਹੀ ਬੈਠਾ ਸੀ। ਬਿਲਕੁਲ ਇਕੱਲਾ! ਘੋਰ ਦੁਖੀ! ਖ਼ਾਮੋਸ਼! ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਉਪਰ ਚੁਬਾਰੇ ਵਿਚ ਸੀ। ਨੂੰਹ ਦੋ ਵਾਰ ਰੋਟੀ ਨੂੰ ਆਖ ਆਈ ਸੀ।<br />- "ਤੂੰ ਪੈ ਜਾ ਪੁੱਤ! ਮੈਂ ਆਪੇ ਰੋਟੀ ਖਾ ਲਊਂ!“ ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਨੇ ਕਿਹਾ ਸੀ। ਉਸ ਦਾ ਮੱਥਾ ਠਣਕ ਰਿਹਾ ਸੀ। ਖੱਬੀ ਅੱਖ ਸਵੇਰ ਦੀ ਫ਼ਰਕੀ ਜਾ ਰਹੀ ਸੀ।<br />- “ਚਾਚਾ ਜੀ ਆਪਾਂ ਤਾਂ ਪੱਟੇ ਗਏ! ਆਪਣਾ ਰੂਪ ਚੜ੍ਹਾਈ ਕਰ ਗਿਆ!” ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਦਾ ਸਾਬਤ ਸੂਰਤ ਭਤੀਜਾ ਗੁਰਮੇਲ ਸਿੰਘ ਡਿਸਪੈਂਸਰੀ ਵਿਚ ਆ ਕੇ ਪਿੱਟਿਆ। ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਤਾਂ ਜਿਵੇਂ ਅਜਿਹੀ ਮਨਹੂਸ ਖਬਰ ਦੀ ਕਾਫੀ ਚਿਰ ਤੋਂ ਉਡੀਕ ਕਰ ਰਿਹਾ ਸੀ। ਉਸ ਦਾ ਦੁਖੀ ਦਿਲ ਲਹੂ ਲੁਹਾਣ ਹੋ, ਨੁੱਚੜਨ ਲੱਗ ਪਿਆ। ਉਸ ਨੂੰ ਜਿਵੇਂ ਇਸ ਭਾਣੇ ਬਾਰੇ ਪਹਿਲਾਂ ਹੀ ਪਤਾ ਸੀ। ਗੁਰਮੀਤ ਦੇ ਕੰਨੀਂ ਪਿਆ ਤਾਂ ਉਹ ਕਾਲਜਾ ਫੜ ਕੇ ਬੈਠ ਗਈ। ਪਰ ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਨੂੰ ਕੋਈ ਖ਼ਬਰ ਨਹੀ ਸੀ।<br />ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਜਾ ਕੇ ਪੱਤ ਦੀ ਲਾਸ਼ ਲੈ ਆਇਆ। ਰੂਪਇੰਦਰ ਦਾ ਸਾਰਾ ਸਿਰ ਪਾਟ ਗਿਆ ਸੀ। ਖੂਨ ਨਾਲ ਸਾਰਾ ਸਰੀਰ ਗੜੁੱਚ ਸੀ।<br />ਟਰਾਲੀ ਵਿਚੋਂ ਲਾਸ਼ ਲਾਹੀ ਗਈ।<br />- “ ਅੰਦਰ ਲੈ ਚੱਲੋ!” ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਨੇ ਕਿਹਾ।<br />- “ਲਾਸ਼ ਨੂੰ ਘਰ ਅੰਦਰ ਨਹੀਂ ਲੈ ਕੇ ਜਾਂਦੇ ਹੁੰਦੇ ਭਾਈ!” ਕਿਸੇ ਬਜੁਰਗ ਨੇ ਕਿਹਾ।<br />- “ਇਹ ਘਰ ਨਹੀ ਕਬਰਸਤਾਨ ਐ - ਅੰਦਰ ਲੈ ਚੱਲੋ.....!” ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਨੇ ਚੀਕ ਕੇ ਕਿਹਾ।<br />ਲਾਸ਼ ਅੰਦਰ ਲੈ ਗਏ।<br />- “ਹਰਬੰਸ ਕੁਰੇ! ਨੀ ਹਰਬੰਸ ਕੁਰੇ!! ਅੱਜ ਰੋ ਲੈ ਜਿੰਨਾ ਰੋਣੈ - ਰੋ ਲੈ ਰੱਜ ਕੇ - ਲਾਹ ਲੈ ਚਾਅ - ਆਹ ਦੇਖ ਰੂਪ ਦੀ ਲਾਸ਼ ਆ ਗਈ - ਹਰਬੰਸ ਕੁਰੇ....!” ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਨੇ ਬੇਹੋਸ਼ਾਂ ਵਾਂਗ ਕਿਹਾ।<br />- “ਦੇਖ ਲੈ ਤੇਰੇ ਪੁੱਤ ਦੀ ਲਾਅਸ਼ ਆ ਗਈ - ਜੀਹਦੇ ਸਿਰ ਤੇ ਤੂੰ ਬੁੱਕਦੀ ਫਿਰਦੀ ਸੀ - ਹਰਬੰਸ ਕੁਰੇ.....!” ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਜਿਵੇਂ ਕਮਲਾ ਹੋ ਗਿਆ ਸੀ।<br />ਘਰ ਵਿਚ ਰੋਣ ਪਿੱਟਣ ਪੈ ਗਿਆ। ਗੁਰਮੀਤ ਨੇ ਛਾਤੀ ਪਿੱਟ ਲਾਲ ਕਰ ਲਈ। ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਹਾਲੋਂ ਬੇਹਾਲ ਸੀ। ਹੋਣੀ ਕਿੱਡੀ ਬਲਵਾਨ ਸੀ? ਨੂੰਹ ਦੇ ਹੱਥਾਂ ਦੀ ਅਜੇ ਮਹਿੰਦੀ ਵੀ ਨਹੀਂ ਲਹੀ ਸੀ!<br />ਅਗਲੇ ਦਿਨ ਸਵੇਰੇ ਹੀ ਰੂਪਇੰਦਰ ਦਾ ਸਸਕਾਰ ਕਰ ਦਿੱਤਾ ਗਿਆ। ਰੂਹ ਦੀ ਸ਼ਾਂਤੀ ਲਈ ਸ੍ਰੀ ਆਖੰਡ ਪਾਠ ਦਾ ਭੋਗ ਪਾਇਆ ਗਿਆ। ਵਿਛੜੀ ਰੂਹ ਨੂੰ ਚਰਨਾਂ ਵਿਚ ਜਗਾਹ ਬਖਸ਼ਣ ਲਈ ਦਾਤੇ ਅੱਗੇ ਅਰਦਾਸਾਂ ਹੋਈਆਂ।<br />ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਅਤੇ ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਪੁੱਤਰ ਦੇ ਵਿਛੋੜੇ ਨਾਲ ਦਿਨਾਂ ਵਿਚ ਹੀ ਹਾਰ ਗਏ। ਬੁੱਢੇ ਹੋ ਗਏ।<br />ਮਹੀਨਾਂ ਕੁ ਬੀਤਣ ਤੇ ਗੁਰਮੀਤ ਦਾ ਬਾਪ ਆ ਗਿਆ।<br />- “ਚੰਨਣ ਸਿਆਂ - ਜੇ ਗੁੱਸਾ ਨਾ ਕਰੇਂ ਤਾਂ.....।“ ਗੁਰਮੀਤ ਦੇ ਬਾਪੂ ਤੋਂ ਗੱਲ ਪੂਰੀ ਨਾ ਹੋ ਸਕੀ।<br />- “ਗੁਰਮੁਖ ਸਿਆਂ - ਕੱਲ੍ਹ ਦੀ ਜੁਆਕੜੀ ਐ - ਐਡੀ ਪਹਾੜ ਜਿੱਡੀ ਜਿੰਦਗੀ ਕਿਵੇਂ ਲੰਘਾਊ - ਮੈਂ ਤਾਂ ਖ਼ੁਦ ਹੀ ਆਖਣ ਵਾਲਾ ਸੀ - ਵਿਚਾਰੀ ਦੀ ਸਾਰੀ ਜਿੰਦਗੀ ਦਾ ਸੁਆਲ ਐ - ਇਹਦੇ ’ਚ ਗੁੱਸੇ ਵਾਲੀ ਕਿਹੜੀ ਗੱਲ ਐ?” ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਦਿਲੋਂ ਸਹਿਮਤ ਸੀ।<br />ਸਾਰੇ ਸਮਾਨ ਦੀ ਮੋੜ ਮੁੜਾਈ ਹੋ ਗਈ। ਗੁਰਮੀਤ ਕਿਤੇ ਹੋਰ ਮੰਗ ਦਿੱਤੀ ਗਈ। ਵਿਆਹ ਦਾ ਦਿਨ ਤਹਿ ਹੋ ਗਿਆ।<br />ਅੱਜ ਗੁਰਮੀਤ ਇਸ ਘਰੋਂ ਜਾ ਰਹੀ ਸੀ। ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਦਾ ਦਿਲ ਹਿੱਲਿਆ। ਉਹ ਕੋਈ ਪੀਚ੍ਹੀ ਗੰਢ ਲੱਗਦੀ ਸੀ।<br />- “ਚੰਗਾ ਬੀਜੀ - ਮੈਂ ਚੱਲਦੀ ਆਂ।” ਗੁਰਮੀਤ ਸੱਸ ਦੇ ਪੈਰੀਂ ਹੱਥ ਲਾਉਂਦੀ ਡੁਸਕ ਪਈ। ਉਸ ਦਾ ਦਿਲ ਰੋਈ ਜਾ ਰਿਹਾ ਸੀ।<br />- “ਪੁੱਤ - ਗਲਤੀਆਂ ਤਾਂ ਮਾਂ ਬਾਪ ਤੋਂ ਹੋ ਜਾਂਦੀਐਂ - ਮਾਫ਼ ਈ ਕਰੀਂ!" ਅੰਦਰੋਂ ਕਿਰਦੀ ਹਰਬੰਸ ਕੌਰ ਗੁਰਮੀਤ ਨੂੰ ਘੁੱਟੀ ਖੜੀ ਸੀ। ਉਸ ਦੀਆਂ ਅੱਖਾਂ ਚੋਅ ਰਹੀਆਂ ਸਨ।<br />- “ਚੰਗਾ - ਬਾਪੂ ਜੀ।“ ਧਾਹ ਮਾਰ ਕੇ ਗੁਰਮੀਤ ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਦੇ ਗਲ ਨੂੰ ਚਿੰਬੜ ਗਈ, ਸਕੇ ਬਾਪ ਵਾਂਗ!<br />- “ ਆਉਂਦੀ ਜਾਂਦੀ- ਮਿਲ ਜਿਆ ਕਰੀਂ ਧੀਏ.......।" ਚੰਨਣ ਸਿੰਘ ਦਾ ਉੱਚੀ ਉੱਚੀ ਰੋਣ ਨਿਕਲ ਗਿਆ ਅਤੇ ਦੇਖਣ ਵਾਲਿਆਂ ਦਾ ਸੀਨਾਂ ਪਾਟ ਗਿਆ। ਹਰ ਇਕ ਦੇ ਮੂੰਹੋਂ ‘ਵਾਹਿਗੁਰੂ’ ਨਿਕਲਿਆ ਸੀ।Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-60353619728908199322008-01-15T20:01:00.000-08:002008-10-26T21:48:14.108-07:00ਵਿਅੰਗ: ਬਾਬਾ ਨਾਨਕ<strong><span style="font-size:130%;color:#ff0000;">ਬਾਬਾ ਨਾਨਕ, ਨਵਾਂ ਸਾਲ ਮੁਬਾਰਕ ਹੋਵੇ!</span></strong><br /><strong><span style="color:#99ff99;">(ਵਿਅੰਗ)</span></strong><br /><br />ਧੰਨ ਬਾਬਾ ਨਾਨਕ...! ਧੰਨ ਬਾਬਾ ਨਾਨਕ...!! ਮੇਰੇ ਵਰਗੇ ਪਾਪੀ ਦੁਸ਼ਟ ਦੇ ਧੰਨਭਾਗ....!!! ਜਿਹੜਾ ਮੇਰੇ ਚੰਚਲ ਮਨ ਨੇ ਆਪ ਜੀ ਨੂੰ ਨਵਾਂ ਸਾਲ ਮੁਬਾਰਕ ਕਹਿਣ ਦਾ ਚੇਤਾ ਕਰਵਾਇਆ....। ਬਾਬਾ ਜੀ ਮੈਨੂੰ, ਆਪਣੇ ਬੱਚੇ ਨੂੰ ਬਖ਼ਸ਼ ਦਿਆ ਕਰੋ ਜੀ! ਸਾਨੂੰ ਕਦੇ-ਕਦੇ ਆਪ ਵਰਗੇ ਮਹਾਂਪੁਰਖ਼ਾਂ ਦਾ ਚੇਤਾ ਵਿਸਰ ਜਾਂਦੈ। 'ਕਦੇ-ਕਦੇ' ਤਾਂ ਮੈਂ ਬਹੁਤ ਗ਼ਲਤ ਕਹਿ ਗਿਆ ਬਾਬਾ ਜੀ! ਤੁਸੀਂ ਤਾਂ ਜਾਣੀਂ ਜਾਣ ਹੋ, ਥੋਨੂੰ ਤਾਂ ਸਾਰਾ ਕੁਛ ਹੀ ਪਤੈ, ਥੋਡੇ ਕੋਲ਼ੇ ਝੂਠ ਮਾਰਨ ਦਾ ਕੀ ਫ਼ਾਇਦਾ....? ਪਰ ਕਈ ਵਾਰ ਵਿਗੜਿਆ ਮਨ ਝੂਠ ਬੋਲਣ ਦੀ ਕੋਸਿ਼ਸ਼ ਜ਼ਰੂਰ ਕਰਦੈ। ਇਹਨੂੰ ਚੰਦਰੇ ਨੂੰ ਇਹ ਨ੍ਹੀ ਪਤਾ ਜੀ, ਬਈ ਜੀਹਦੇ ਕੋਲ਼ੇ ਤੂੰ ਝੂਠ ਤੂਫ਼ਾਨ ਤੋਲੀ ਜਾਨੈਂ, ਉਹ ਹੈ ਕੌਣ....? ਆਪ ਨਾਰਾਇਣ ਕਲਾ ਧਾਰ ਜਗ ਮਹਿ ਪਰਵਰਿਓ....! ਮਨ ਕਮਲ਼ਾ ਜਾਂ ਪਾਗ਼ਲ ਤਾਂ ਨਹੀਂ ਜੀ, ਪਰ ਵਿਗੜਿਆ ਘੋੜਾ ਜ਼ਰੂਰ ਐ ਸੱਚੇ ਪਾਤਿਸ਼ਾਹ! ਮਨ ਮੈਲ਼ਾ ਤੇ ਗੁਰੂ ਸੱਚਾ..! ਇਸ ਨੂੰ ਤੇ ਮੈਨੂੰ ਮੁਆਫ਼ ਹੀ ਕਰਿਓ ਬਾਬਾ ਜੀ....! ਹਉ ਅਪਰਾਧੀ ਗੁਨਹਗਾਰ ਹਉ ਬੇਮੁਖ ਮੰਦਾ।। ਚੋਰ ਯਾਰ ਜੁਆਰ ਹੂੰ ਪਰ ਖਰ ਜੋਹੰਦਾ।। ਨਿੰਦਕ ਦੁਸਟ ਹਰਾਮਖੋਰ ਠਗ ਦੇਸ ਠਗੰਦਾ।। ਕਾਮ ਕਰੋਧ ਮਦ ਲੋਭ ਮੋਹ ਅਹੰਕਾਰ ਕਰੰਦਾ।। ਵਿਸਵਾਸਘਾਤੀ ਅਕ੍ਰਿਤਘਣ ਮੈ ਕੋਇ ਨ ਰਾਖੰਦਾ।। ਸਿਮਰ ਮੁਰੀਦਾ ਢਾਡੀਆ ਸਤਗੁਰਿ ਬਖਸ਼ੰਦਾ।। ਇਸ ਲਈ ਬਖ਼ਸ਼ ਹੀ ਲਇਓ ਜੀ...!<br />ਇਹ ਤਾਂ ਬਾਬਾ ਜੀ ਹੋਗੀ, ਮੇਰੀ ਤੇ ਮੇਰੇ ਮਨ ਦੀ ਗੱਲ....! ਲਓ ਹੁਣ ਤੁਸੀਂ ਦੁਨੀਆਂ ਦੇ ਦਿਲਾਂ ਦੀਆਂ ਗੱਲਾਂ ਵੀ ਸੁਣ ਲਓ! ਪਤਾ ਤਾਂ ਥੋਨੂੰ ਸਾਰਾ ਕੁਛ ਈ ਐ ਬਾਬਾ ਜੀ। ਪਰ ਚੰਦਰੀ ਮੇਰੀ ਜ਼ੁਬਾਨ ਈ ਨ੍ਹੀ ਚੁਗਲੀਆਂ ਕਰਨੋਂ ਬਾਜ਼ ਆਉਂਦੀ। ਬਾਬਾ ਜੀ ਇਹਨੂੰ ਦੋ ਚਾਰ ਚੁਗਲੀਆਂ ਕਰਨ ਦੀ ਖੁੱਲ੍ਹ ਦੇ ਦਿਓ ਜੀ। ਇਹਦੇ ਵੀ ਦਿਲ ਦਾ ਭਾਰ ਹਲਕਾ ਹੋਜੂ। ਥੋਨੂੰ ਕੁਛ ਗੱਲਾਂ ਸੁਣਾਉਨੈਂ ਬਾਬਾ ਜੀ! ਪਰ ਸੁਣਾਊਂ ਹੌਲ਼ੀ, ਕੰਨ 'ਚ....! ਥੋਨੂੰ ਪਤਾ ਈ ਐ ਬਈ ਸੱਚ ਕਹਿਣਾ ਬਹੁਤ ਔਖੈ! ਤੇ ਸੱਚ ਸੁਣਨਾ ਉਸ ਤੋਂ ਵੀ ਜਿ਼ਆਦਾ ਔਖੈ। ਤੇ ਸੱਚ 'ਤੇ ਚੱਲਣਾ, ਆਜੋ ਜੀਹਨੇ ਨੱਚਣਾ ਖੰਡੇ ਦੀ ਧਾਰ 'ਤੇ, ਬਾਬਾ ਜੀ ਸਭ ਤੋਂ ਈ ਔਖੈ....! ਪਰ ਸੱਚ 'ਤੇ ਬਾਬਾ ਜੀ ਚੱਲਦਾ ਵੀ ਕੌਣ ਐਂ? ਇਹ ਤਾਂ ਸ਼ੋਸ਼ੇ ਐ! ਹੌਲ਼ੀ-ਹੌਲ਼ੀ ਗੱਲਾਂ ਮੈਂ ਥੋਨੂੰ ਤਾਂ ਸੁਣਾਉਨੈ, ਬਈ ਕੋਈ ਕਿਤੇ ਸੁਣ ਨਾ ਲਵੇ। ਥੋਨੂੰ ਪਤੈ ਬਈ ਜੀਹਦੇ ਬਾਰੇ ਸੱਚੀ ਗੱਲ ਕਰੋ, ਉਹ ਵੱਢਣ ਨੂੰ ਆਉਂਦੈ ਬਾਬਾ ਜੀ! ਇਹ ਤਾਂ ਥੋਡੀ ਈ ਛਤਰ ਛਾਇਆ ਸਿਰ 'ਤੇ ਰਹਿੰਦੀ ਐ। ਨਹੀਂ ਤਾਂ ਹੁਣ ਨੂੰ ਮੇਰੀ ਪੁੜਪੜੀ ਚਿੱਬੀ ਕੀਤੀ ਹੁੰਦੀ, ਤੇ ਬਾਬਾ ਜੀ ਮੇਰੇ ਫ਼ੁੱਲ ਕੀਰਤਪੁਰ ਸਾਹਿਬ ਪਏ ਹੁੰਦੇ। ਬੜੇ ਲੋਕਾਂ ਨੇ ਸ਼ਰਧਾਂਜਲੀਆਂ ਭੇਂਟ ਕਰਨੀਆਂ ਸੀ! ਹੋ ਸਕਦੈ ਹੁਣ ਤੱਕ ਮੇਰੇ ਨਾਂ 'ਤੇ ਕੋਈ ਮੇਲਾ ਵੀ ਲੱਗਣ ਲੱਗ ਪੈਂਦਾ...? ਜਾਂ ਮੇਰੇ ਨਾਂ 'ਤੇ ਕੋਈ ਪੁਰਸਕਾਰ ਦੇਣਾ ਹੀ ਸ਼ੁਰੂ ਕਰ ਲੈਂਦੇ..?<br />ਥੋਨੂੰ ਪਤਾ ਈ ਹੋਣੈਂ ਪਿੱਛੇ ਜਿਹੇ ਪਾਤੜੀਂ ਖੂਹੀ ਵਿਚੋਂ ਲੜਕੀਆਂ ਦੇ ਕਿੰਨੇ ਭਰੂਣ ਨਿਕਲ਼ੇ ਐ ਬਾਬਾ ਜੀ? ਦੇਖ ਲਓ ਦੁਨੀਆਂ ਕਿੰਨੀ ਚਤਰ ਐ! ਬਾਹਰ ਫ਼ੱਟਾ ਲਾਇਆ ਸੀ ਬਈ, "ਇੱਥੇ ਭਰੂਣ ਹੱਤਿਆ ਨਹੀਂ ਕੀਤੀ ਜਾਂਦੀ।" ਤੇ ਅੰਦਰ....? ਹੱਤਿਆ ਕਰ-ਕਰ ਕੇ ਅੰਦਰ ਖੂਹੀ ਵਿਚ ਈ ਸੁੱਟੀ ਗਏ। ਉਹ ਤਾਂ ਡਾਕਟਰ ਦਾ ਕਿਸੇ ਨਰਸ ਨਾਲ਼ ਤਨਖਾਹ ਪਿੱਛੇ ਝਗੜਾ ਹੋ ਗਿਆ, ਤਾਂ ਜਾ ਕੇ ਇਹ ਕਾਂਡ ਸਾਹਮਣੇ ਆਇਐ। ਨਹੀਂ ਖੂਹ ਕਿਹੜਾ ਬੋਲਦਾ ਸੀ ਬਾਬਾ ਜੀ....? ਮੰਤਰੀਆਂ ਵਰਗਾ 'ਜੀ ਹਜ਼ੂਰ' ਉਹ ਖੂਹ ਸੀ! ਜੀਹਨੂੰ ਪੰਜਾਬ ਦੇ ਮਸਲੇ ਵਾਂਗੂੰ 'ਅੰਨ੍ਹੀ-ਕਾਣੀ' ਮਨਜੂਰ ਹੋਊ ਜੀ! ਬਾਬਾ ਜੀ ਇਕ ਗੱਲ ਸਮਝ ਨ੍ਹੀਂ ਆਉਂਦੀ। ਬਈ ਉਹ ਭਰੂਣ ਹੱਤਿਆ ਕਰਨ ਵਾਲ਼ਾ ਡਾਕਟਰ ਪਤੰਦਰ ਐਨਾ ਕਤਲੇਆਮ ਕਰਕੇ ਰਾਤ ਨੂੰ ਸੌਂਦਾ ਕਿਵੇਂ ਹੋਊ ਜੀ? ਉਹਨੂੰ ਨੀਂਦ ਕਿਵੇਂ ਆਉਂਦੀ ਹੋਊ ਬਾਬਾ ਜੀ....? ਬਾਬਾ ਜੀ ਤੁਸੀਂ ਤਾਂ ਕਿਹਾ ਸੀ, "ਸੋ ਕਿਉਂ ਮੰਦਾ ਆਖੀਐ ਜਿਤੁ ਜੰਮਹਿ ਰਾਜਾਨ।।" ਪਰ ਇਹ ਥੋਡਾ ਆਖਾ ਊਖਾ ਜਾਂ ਡਰ-ਡੁੱਕਰ ਨ੍ਹੀ ਮੰਨਦੇ ਜੀ? ਤੁਸੀਂ ਤਾਂ ਬਾਬਰ ਨੂੰ 'ਜ਼ਾਬਰ' ਕਹਿ ਕੇ ਚੱਕੀਆਂ ਵੀ ਪੀਸ ਲਈਆਂ ਸੀ ਤੇ ਅਕਾਲ ਪੁਰਖ਼ ਨੂੰ ਮਿਹਣਾ ਵੀ ਮਾਰ ਦਿੱਤਾ ਸੀ, "ਏਤੀ ਮਾਰ ਪਈ ਕੁਰਲਾਣੈ - ਤੈਂ ਕੀ ਦਰਦੁ ਨ ਆਇਆ।।" ਪਰ ਅੱਜ ਦੇ ਕਿਸੇ ਵੀ ਮੰਤਰੀ...? ਮੰਤਰੀ ਤਾਂ ਛੱਡੋ ਜੀ, ਕਿਸੇ ਸਾਧ ਸੰਤ ਨੇ ਵੀ ਹਾਅ ਦਾ ਨਾਅਰਾ ਨਹੀਂ ਮਾਰਿਆ! ਕੀ ਕਰੀਏ ਬਾਬਾ ਜੀ....? ਚੋਰ ਦੀ ਮਾਂ ਕੋਠੀ 'ਚ ਮੂੰਹ!<br />ਆਪਣੇ ਮਹਾਨ ਭਾਰਤ ਦੇਸ਼ ਵਿਚ ਬਾਬਾ ਜੀ ਇਕ ਮੰਤਰੀ ਨੂੰ ਆਬਦੇ ਪੀ. ਏ. ਦਾ ਕਤਲ ਕਰਨ ਦੇ ਜ਼ੁਰਮ 'ਚ ਉਮਰ ਕੈਦ ਹੋਈ ਸੀ ਜੀ? ਉਹਦਾ ਰੱਸਾ ਲਾਹਤਾ ਜੀ...! ਕੈਦ ਬੋਲਣ ਤੱਕ ਪਤੰਦਰ ਸੰਸਦ 'ਚ ਖੁਰਗੋ ਪੱਟਦਾ ਰਿਹੈ ਜੀ! ਕਿਸੇ ਦੀ ਕੀ ਤਾਕਤ ਸੀ, ਉਹਨੂੰ ਰੋਕ ਜੇ? ਬੜੀ ਝੰਡੀ ਸੀ ਪਤੰਦਰ ਦੀ! ਪੱਚਰੇ ਉੜਾਉਂਦਾ ਸੀ। ਆਪਣੇ ਪੰਜਾਬ 'ਚ ਵੀ ਜੀ ਇਕ ਮੰਤਰੀ ਨੂੰ ਤਿੰਨ ਸਾਲ ਦੀ ਕੈਦ ਹੋਈ ਸੀ। ਕਹਿੰਦੇ ਕਈ ਸਾਲ ਪਹਿਲਾਂ ਕੋਈ ਬੰਦਾ ਮਾਰਤਾ ਸੀ। ਨਹੀਂ-ਨਹੀਂ, ਮਾਰ ਨ੍ਹੀ ਦਿੱਤਾ, ਮਾਰਤਾ ਤਾਂ ਮੇਰੇ ਮੂੰਹੋਂ ਨਿਕਲ਼ ਗਿਆ ਸੀ ਜੀ! ਅਖੇ, ਪੱਸਲ਼ੀਆਂ 'ਚ ਘਸੁੰਨ ਵੱਜਿਆ ਕਰ ਕੇ, ਮਰ ਗਿਆ ਸੀ....! ਉਹਦਾ ਵੀ ਕੋਈ ਕਸੂਰ ਨ੍ਹੀ ਬਾਬਾ ਜੀ! ਕਿਤੇ ਮੂਡ 'ਚ ਆਏ ਤੋਂ ਕਿਸੇ ਦਿਲ ਦੇ ਮਰੀਜ਼ ਦੀ ਵੱਖੀ 'ਚ ਹੂਰਾ ਵੱਜ ਗਿਆ ਜੀ। ਕੀ ਕਸੂਰ ਐ ਵਿਚਾਰੇ ਦਾ....? ਕੁਛ ਵੀ ਤਾਂ ਨਹੀਂ! ਲੋਕਾਂ ਨੇ ਐਵੇਂ ਈ ਪੜਛੱਤੀ ਸਿਰ 'ਤੇ ਚੱਕਲੀ....! ਜੇ ਮੁੱਕੀ ਖਾਣ ਵਾਲ਼ਾ ਈ ਐਨਾ ਥੋੜ-ਦਿਲ ਹੋਵੇ? ਤਾਂ ਮੰਤਰੀ ਸ਼ੰਤਰੀ ਕੀ ਕਰਨ ਜੀ? ਕਿਹੜਾ ਪਤਾ ਲੱਗਦੈ ਬਈ ਅਗਲੇ ਦੇ ਸੱਟ ਕਿੰਨ੍ਹੀ ਕੁ ਵੱਜਦੀ ਐ? ਨਾਲ਼ੇ ਮਾਰਨ ਵੇਲ਼ੇ ਉਹ ਘੈਂਟ ਖਿਡਾਰੀ ਸੀ ਬਾਬਾ ਜੀ। ਘੱਟੋ ਘੱਟ ਮੁੱਕੀ ਖਾਣ ਵਾਲ਼ੇ ਨੂੰ ਐਨਾਂ ਕੁ ਸਹਾਰਨ ਦਾ ਤਾਂ ਬਲ ਰੱਖਣਾ ਹੀ ਚਾਹੀਦਾ ਸੀ, ਬਈ 'ਹਲਟ-ਟੈੱਕ' ਨਾ ਹੁੰਦਾ! ਜੇ ਮੁੱਕੀ ਮਾਰੀ ਤੋਂ ਬੇਦਿਲ ਹੋ ਕੇ ਮਰ ਗਿਆ, ਤਾਂ ਅਗਲਾ ਕੀ ਕਰੇ....? ਵੈਸੇ ਕੋਈ ਗੱਲ ਨ੍ਹੀ ਬਾਬਾ ਜੀ! ਉਹਨੂੰ ਅੰਦਰ ਨ੍ਹੀ ਕੀਤਾ..? ਬਥੇਰਾ ਲਾਣਾ ਬਾਣਾ ਤੇ ਤਾਣਾਂ-ਪੇਟਾ ਉਹਦੇ ਅੱਗੇ ਪਿੱਛੇ ਫਿ਼ਰਦੈ! ਸਾਰੀ ਦਿੱਲੀ ਤੇ ਅੰਬਰਸਰ ਉਹਦੇ ਈ ਐ ਜੀ! ਜੇ ਕਿਤੇ ਖ਼ੁਦਾ ਨਿਖ਼ਾਸਤਾ ਜੇਲ੍ਹ ਜਾਣਾ ਵੀ ਪੈ ਗਿਆ, ਉਹਦੀ ਜੁਆਈਆਂ ਮਾਂਗੂੰ ਸੇਵਾ ਕਰਨਗੇ! ਥੋਨੂੰ ਪਤਾ ਈ ਐ ਬਾਬਾ ਜੀ! ਇਸ ਦੁਨੀਆਂ ਮੰਡੀ 'ਚ ਚੱਲਦੀ ਦਾ ਨਾਂ 'ਗੱਡੀ' ਐ! ਤੇ ਇਹਦੀ ਗੱਡੀ ਨੂੰ ਧੱਕਾ ਲਾਉਣ ਵਾਲ਼ੇ ਬਹੁਤ ਹੈਗੇ ਐ। ਨਾਲ਼ੇ ਇਹਦੀ ਗੱਡੀ ਕਿਹੜਾ ਬਾਬਾ ਜੀ 'ਧੱਕਾ-ਸਟਾਟ' ਐ? ਗੱਡੀ ਤਾਂ ਚਾਬੀ ਲਾਈ ਤੋਂ "ਫ਼ੁਰਰ" ਕਰਦੀ ਐ ਤੇ ਸਿ਼ਕਾਰੀ ਕੁੱਤੀ ਮਾਂਗੂੰ ਤੀੜ ਦਿੰਦੀ ਐ..! ਊਂ ਕਹਿੰਦੇ ਸਜ਼ਾ ਸੁਣਾਉਣ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਵੀ ਬੜੀ ਚੜ੍ਹਦੀ ਕਲਾ 'ਚ ਐ ਜੀ। ਹੋਵੇ ਵੀ ਕਿਉਂ ਨਾ...? ਮਾਮੇ ਕੰਨੀਂ ਨੱਤੀਆਂ ਹੋਣ, ਤਾਂ ਭਾਣਜੇ ਨੇ ਆਕੜਨਾ ਈ ਐ ਜੀ! ਨਾਲ਼ੇ ਜੱਟ ਤਾਂ ਪਤੰਦਰ ਸੁਹਾਗੇ 'ਤੇ ਚੜ੍ਹਿਆ ਮਾਣ ਨ੍ਹੀ ਹੁੰਦਾ! ਇਹ ਤਾਂ ਫੇਰ ਕੁਰਸੀ 'ਤੇ ਬੈਠੈ..!<br />ਬਾਬਾ ਜੀ ਹੁਣ ਤਾਂ ਮੈਨੂੰ ਲੱਗਦੈ ਬਈ ਸਤਿਯੁਗ ਆਇਆ ਈ ਖੜ੍ਹੈ ਜੀ! ਮੈਨੂੰ ਹਾਲਾਤ ਜਿਹੇ ਦਿਸਦੇ ਐ! ਪਤੈ ਕਿਉਂ....? ਮੈਂ ਆਹ ਪਿਛੇ ਜਿਹੇ ਖ਼ਬਰ ਪੜ੍ਹੀ ਸੀ ਬਾਬਾ ਜੀ, ਬਈ ਇਕ ਪੁਲ਼ਸ ਵਾਲ਼ੇ ਨੇ ਕਿਸੇ ਦਾ ਡਿੱਗਿਆ ਪਿਆ ਬਟੂਆ ਮੋੜਤਾ....! ਹੈ ਕਿ ਨਹੀਂ ਸਤਿਯੁਗ ਆਉਣ ਦੇ ਲੱਛਣ ਜੀ....? ਪਰ ਮੈਨੂੰ ਹੋਰ ਲੱਗਦੈ ਬਾਬਾ ਜੀ, ਬਈ ਬਟੂਏ 'ਚ ਪਤੰਦਰ ਨੂੰ ਕੋਈ 'ਨੀਲਾ' ਨ੍ਹੀ ਦਿਸਿਆ ਹੋਣਾਂ? ਤੁਸੀਂ ਸ਼ੁਕਰ ਕਰੋ ਬਾਬਾ ਜੀ ਬਈ ਬਟੂਏ ਵਾਲ਼ੇ ਦੇ ਛਿੱਤਰ ਨ੍ਹੀ ਪਏ! ਬਈ ਕੰਜਰ ਦਿਆ, ਜੇ ਬਟੂਆ ਰੱਖਣ ਦਾ ਐਨਾ ਈ ਚਾਅ ਐ, ਤਾਂ ਕੋਈ ਸ਼ਾਂਤੀ ਦੇ ਪੁਜਾਰੀ, ਗਾਂਧੀ ਜੀ ਵਾਲ਼ਾ ਨੋਟ ਤਾਂ ਬਟੂਏ 'ਚ ਰੱਖਿਆ ਕਰ! ਚੱਕਣ ਵਾਲ਼ੇ ਨੂੰ ਵੀ ਮਾੜਾ ਮੋਟਾ ਹੌਸਲਾ ਤੇ ਧਰਵਾਸ ਹੋਵੇ! ਦੇਖ ਕੇ ਤਨ ਮਨ ਖਿੜੇ! ਵੈਸੇ ਸਾਰੇ ਪੁਲ਼ਸ ਵਾਲ਼ੇ ਵੀ ਮਾੜੇ ਨਹੀਂ ਬਾਬਾ ਜੀ! ਚੰਗੇ ਵੀ ਖ਼ਸਮਾਂ ਨੂੰ ਖਾਣੇ ਬਥੇਰੇ ਹੈਗੇ ਐ!<br />ਆਹ ਬਾਬਾ ਜੀ "ਪੰਥਕ ਬੰਦਿਆਂ" ਦੀ ਮੈਨੂੰ ਹੁਣ ਤੱਕ ਸਮਝ ਨ੍ਹੀ ਆਈ ਜੀ, ਬਈ ਇਹ ਪੰਥਕ ਬੰਦੇ ਕੀ ਹੁੰਦੇ ਐ? ਦੋ-ਦੋ ਵਿਆਹ, ਤੇ ਅੱਡੋ-ਅੱਡੀ ਪੰਜ-ਪੰਜ ਜੁਆਕ, ਤੇ ਫੇਰ ਵੀ ਪਤੰਦਰ, 'ਪੰਥਕ'....! ਭੇਖ ਦਿਖਾਵਨ ਜਗਤ ਕੋ ਲੋਗਨ ਕੋ ਵਸ ਕੀਨ।। ਹੋਰ ਤਾਂ ਹੋਰ ਜੀ, ਸਿੱਖੀ ਭਰੂਣ ਹੱਤਿਆ ਦੇ ਖਿ਼ਲਾਫ਼ ਐ ਜੀ! ਤੇ ਭਰੂਣ ਹੱਤਿਆ ਕਰਨ ਵਾਲ਼ੇ ਪੰਥਕ! ਇਸ ਗੱਲ ਦੀ ਸਮਝ ਨਹੀਂ ਆਈ ਜੀ...? ਊਂ ਤਾਂ ਥੋਨੂੰ ਪਤਾ ਈ ਐ ਬਾਬਾ ਜੀ, ਬਈ ਮੈਂ ਤਾਂ ਕਮਲ਼ਾ ਜਿਆ ਬੰਦੈਂ ਜੀ। ਪਰ ਮੈਂ ਕਹਿੰਨੈਂ ਬਈ ਮੈਂ ਇਹਨਾਂ 'ਪੰਥਕ' ਬੰਦਿਆਂ ਨਾਲੋਂ ਜ਼ਰੂਰ ਚੰਗੈਂ ਜੀ। ਮੇਰੇ ਕੋਲ਼ੇ ਪੰਦਰਾਂ ਸਾਲਾਂ ਤੋਂ ਇਕੋ ਈ ਘਰਵਾਲ਼ੀ ਐਂ ਤੇ ਨਾ ਈ ਕਦੇ ਕੋਈ ਭਰੂਣ ਹੱਤਿਆ ਕੀਤੀ ਐ। ਮੇਰੀ ਤਾਂ 'ਕੱਲੀ-'ਕੱਲੀ, ਇਕਲੌਤੀ ਘਰਵਾਲ਼ੀ ਵੀ ਬਾਬਾ ਜੀ ਮਤ੍ਰੇਈ ਮਾਂ ਮਾਂਗੂੰ ਘੂਰਦੀ ਰਹਿੰਦੀ ਐ। ਹੋ ਸਕਦੈ ਜੇ ਇਕ ਅੱਧੀ ਹੋਰ ਰੱਖੀ ਹੁੰਦੀ, ਤਾਂ ਇਹ ਵੀ ਲੋਟ ਹੋ ਜਾਂਦੀ ਜੀ? ਇਹ ਵੀ 'ਕੱਲੀ-'ਕੱਲੀ ਕਰਕੇ ਚਾਂਭਲ਼ੀ ਵੀ ਐ ਜੀ! ਮੇਰੇ ਜੁਆਕ ਵੀ ਬਾਹਲ਼ੇ ਘਤਿੱਤੀ ਐ ਜੀ, ਮਾਂ ਦੀ ਈ ਹਮਾਇਤ ਕਰਦੇ ਐ! ਵੱਡੇ ਘੂਰ ਕੇ, ਤੇ ਛੋਟੇ ਰੋ ਕੇ ਡਰਾਉਂਦੇ ਐ! ਕਿਤੇ ਇਹਨਾਂ 'ਪੰਥਕ' ਬੰਦਿਆਂ ਨੂੰ ਪਹਿਲਾਂ ਈ ਤਾਂ ਨ੍ਹੀ ਕੋਈ ਭਵਿੱਖਬਾਣੀ ਹੋ ਜਾਂਦੀ ਜੀ? ਬਈ ਕੱਲ੍ਹ ਨੂੰ ਤੀਮੀ ਜਾਂ ਜੁਆਕ ਲਾਚੜਨਗੇ, ਇਹਨਾਂ ਦਾ ਜੁਗਾੜ ਪਹਿਲਾਂ ਤੋਂ ਈ ਕਰਕੇ ਰੱਖੋ? ਬਈ ਤੀਮੀ ਦੀ ਹਿੱਕ 'ਤੇ ਦੂਜੀ ਤੀਮੀ ਪਿੱਪਲ਼ ਲਾਓ ਤੇ ਕੁੜੀਆਂ ਨੂੰ ਜੰਮਣ ਈ ਨਾ ਦਿਓ? ਜਾਂ ਤਾਂ ਬਾਬਾ ਜੀ ਇਹਨਾਂ ਨੂੰ ਪੱਕੇ ਪੰਥਕ ਬਣਾ ਕੇ ਸੁਮੱਤ ਬਖ਼ਸ਼ ਦਿਓ ਜੀ। ਤੇ ਨਹੀਂ ਇਹਨਾਂ ਨੂੰ 'ਪੰਥਕ ਬੰਦਿਆਂ' ਦੀ ਪ੍ਰੀਭਾਸ਼ਾ ਜ਼ਰੂਰ ਸਮਝਾਓ ਜੀ! ਇਹ ਮੇਰੀ ਜ਼ਰੂਰੀ ਬੇਨਤੀ ਐ ਜੀ! ਇਹਨੂੰ ਚਿੱਠੀ ਨਾ ਸਮਝਣਾ, ਤਾਰ ਸਮਝਣਾ ਜੀ!<br />ਆਹ ਹੁਣ ਅਕਾਲੀਆਂ ਤੇ ਕਾਂਗਰਸੀਆਂ ਨੇ ਜਿ਼ਦ ਕਰਕੇ 'ਵੱਡੀਆਂ' ਰੈਲੀਆਂ ਕਰਨ ਦੀ ਇਕ ਹੋਰ ਨਵੀਂ ਪਿਰਤ ਪਾਈ ਐ ਜੀ! ਪਰ ਕਾਹਦੀਆਂ ਰੈਲੀਆਂ ਜੀ...? ਲੋਕਾਂ ਦੀਆਂ ਜੁੱਤੀਆਂ ਤੇ ਲੋਕਾਂ ਦੇ ਸਿਰ! ਦੋਵਾਂ ਰੈਲੀਆਂ 'ਚ ਕਹਿੰਦੇ ਕਿਰਾਏ 'ਤੇ ਭਈਏ ਲਿਆ ਕੇ ਬਿਠਾਏ ਨੇ ਜੀ। ਚਲੋ, ਕਿਸੇ ਦਾ ਤਾਂ ਲੰਗਰ ਪਾਣੀ ਤਾਂ ਤੁਰਿਆ ਜੀ। ਆਪਾਂ ਨੂੰ ਕੀ? ਚਿੜੀਆਂ ਦਾ ਵੀ ਰੱਬ ਤੇ ਬਾਜਾਂ ਦਾ ਵੀ ਰੱਬ! ਆਪਾਂ ਨੂੰ ਤਾਂ ਸਾਰੇ ਇੱਕੋ ਜਿਹੇ ਐ। ਪਰ ਐਤਕੀਂ ਅਮਲੀਆਂ ਬਾਰੇ ਕੋਈ ਖ਼ਬਰ ਨਹੀਂ ਆਈ ਜੀ? ਉਹਨਾਂ ਦਾ ਜੁਗਾੜ ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਕਿਵੇਂ ਚੱਲ ਰਿਹਾ ਹੋਊ? ਕਿਤੇ ਕਾਂਗਰਸੀਆਂ ਤੇ ਅਕਾਲੀਆਂ ਦੇ ਭੇੜ੍ਹ 'ਚ ਵਿਚਾਰੇ ਉਹ ਨਾ ਕਤੂਰੇ ਮਾਂਗੂੰ ਦਰੜੇ ਜਾਣ ਜੀ! ਪਿਛਲੀਆਂ ਵੋਟਾਂ ਵੇਲੇ ਤਾਂ ਕਹਿੰਦੇ ਉਹਨਾਂ ਦੀਆਂ ਭੁੱਕੀ ਤੇ ਦਾਰੂ ਨਾਲ ਕੁੱਖਾਂ ਕੱਢਤੀਆਂ ਸੀ ਜੀ। ਪਰ ਐਤਕੀਂ ਤਾਂ ਉਹ ਦਰਵੇਸ਼ ਮੈਨੂੰ ਅਣਗੌਲ਼ੇ ਜਿਹੇ ਲੱਗਦੇ ਐ ਜੀ। ਕਿਤੇ ਉਹ ਨਾ ਵਿਚਾਰੇ ਵੋਟਾਂ ਦੀ ਲੜਾਈ ਦੀ ਭੇਂਟ ਚੜ੍ਹ ਜਾਣ ਜੀ। ਬੱਕਰੇ ਦੀ ਮਾਂ ਕਿੰਨ੍ਹਾਂ ਕੁ ਚਿਰ ਸੁੱਖ ਮਨਾਊ ਜੀ? ਉਹਨਾਂ ਬਿਨਾ ਤਾਂ ਪੰਜਾਬ ਵਿਚਾਰਾ ਸੁੰਨਾਂ ਹੋਜੂ। ਪੰਜਾਬ ਤਾਂ ਕੀ ਸੁੰਨਾਂ ਹੋਜੂ? ਪਰ ਵੋਟਾਂ ਮਰ ਜਾਣਗੀਆਂ ਜੀ। ਰੈਲੀਆਂ ਵੇਲ਼ੇ ਕਹਿੰਦੇ ਸੀ ਕੇਲੇ ਤੇ ਲੰਗਰ ਪਾਣੀ ਦਾ ਸਾਰਾ ਪ੍ਰਬੰਧ ਹੋਊਗਾ ਜੀ। ਪਰ ਮੇਰੇ ਅਰਗੇ ਭੁੱਖਣ ਭਾਣੇ, ਬੂ-ਪਾਹਰਿਆ ਕਰਦੇ ਈ ਮੁੜੇ ਐ ਜੀ। ਅਖੇ, 'ਕਾਲੀਆਂ ਨੇ ਭੁੱਖੇ ਮਾਰਤੇ! ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਪੁੱਛਣਾ ਹੋਵੇ, ਬਈ ਜਿਹੜੇ ਥੋਨੂੰ ਹੁਣ ਕੇਲੇ ਨਹੀਂ ਖੁਆ ਸਕੇ, ਉਹ ਵੋਟਾਂ ਲੈਣ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਥੋਨੂੰ ਕਿੱਥੋਂ ਬਨੱਕਸ਼ਾਂ ਛਕਾ ਦੇਣਗੇ? ਬਚਨ ਕਰੇ ਤੈ ਖਿਸਕਿ ਜਾਇ ਬੋਲੇ ਸਭ ਕੱਚਾ।। ਚਲੋ ਆਪਾਂ ਨੂੰ ਕੀ ਜੀ..? ਜੀਹਦੀਆਂ ਅੱਖਾਂ ਦੁਖਣਗੀਆਂ, ਆਪੇ ਪੱਟੀ ਬੰਨੂ ਜੀ। ਪਰ ਇਕ ਗੱਲ ਹੋਰ ਐ, ਮਾਨ ਤੇ ਬਿੱਟੂ ਨੂੰ ਪਤੰਦਰ ਸਾਲ 'ਚ ਢਾਈ ਸੌ ਦਿਨ ਅੰਦਰ ਈ ਰੱਖਦੇ ਐ ਜੀ..! ਪਤਾ ਨ੍ਹੀ ਉਹਨਾਂ ਤੋਂ ਕਾਹਦਾ ਡਰ ਐ?<br />ਸੱਚ ਬਾਬਾ ਜੀ, ਮੈਂ ਭੁੱਲ ਚੱਲਿਆ ਸੀ ਜੀ...ਯਾਦ ਆ ਗਿਆ..! ਐਤਕੀਂ ਕੈਨੇਡਾ ਆਲ਼ਾ ਬਾਬਾ ਬੜਾ ਨੱਚਿਆ ਜੀ..! ਉਂਗਲ਼ ਘੁੰਮਾ ਕੇ ਬੜੇ ਗੇੜੇ ਦਿੱਤੇ ਪਤੰਦਰ ਨੇ..! "ਨ੍ਹੀ ਮੈਂ ਕੈਪਟਨ ਭੰਗੜੇ ਦਾ ਸੋਹਣੀਏਂ ਬਣ ਗਿੱਧਿਆਂ ਦੀ ਰਾਣੀ" ਵਾਲ਼ੇ ਗੀਤ 'ਤੇ ਨੱਚ ਕੇ ਨਜਾਰਾ ਈ ਲਿਆਤਾ ਜੀ! ਜੇ ਮੈਂ ਉਥੇ ਹੁੰਦਾ ਜੀ..ਚਾਰ ਪੈਸੇ ਜਰੂਰ ਵਾਰਦਾ..! ਜੁਆਕ ਘਰੇ ਚਾਹੇ ਭੁੱਖੇ ਈ ਬੈਠੇ ਰਹਿੰਦੇ..ਲੰਮੀ ਬਾਂਹ ਕਰਕੇ ਨੱਚਦਾ, ਪਤੰਦਰ ਕਮਾਲ ਕਰਦਾ ਸੀ..! ਅਸੀਂ ਵੀ ਕਲਾ ਦੇ ਕਦਰਦਾਨ ਐਂ ਜੀ...ਚਲੋ ਉਹਦਾ ਆਬਦਾ ਮਸਲਾ ਐ ਜੀ..! ਸਾਨੂੰ ਕੀ? ਸਾਨੂੰ ਤਾਂ ਆਬਦੇ ਜੁਆਕਾਂ ਦੀ ਰੋਟੀ ਦਾ ਫਿ਼ਕਰ ਲੱਗਿਐ ਪਿਐ ਜੀ। ਪਰ ਜੇ ਮੰਤਰੀਆਂ ਸ਼ੰਤਰੀਆਂ ਨੂੰ 'ਸਭ-ਕੁਛ' ਮੁਆਫ਼ ਐ ਜੀ, ਤਾਂ ਇਹ ਬਾਬੇ ਵੀ ਨੱਚਣ-ਟੱਪਣ 'ਤੇ ਆਪਣਾ ਹੱਕ ਜਿਆ ਜਤਾਉਣ ਲੱਗਪੇ ਜੀ! ਬਾਬਾ ਜੀ, ਆਹ ਪਵਿੱਤਰ ਬੀੜਾਂ ਦਾ ਮਸਲਾ...ਥੋਨੂੰ ਪਤਾ ਈ ਹੋਣੈਂ ਜੀ? ਕਹਿੰਦੇ ਹੁਣ ਤਾਂ 'ਕੰਨਟੇਨਰਾਂ' 'ਚ ਭਰ-ਭਰ ਬਾਹਰ ਨੂੰ ਤੋਰਨ ਲੱਗਪੇ ਜੀ...ਤੇ ਇਕ ਗੁਰਦੁਆਰੇ 'ਚ ਬੀਬੀਆਂ ਨੇ ਕਹਿੰਦੇ ਹਿੰਦੀ ਗੀਤਾਂ 'ਤੇ ਬੜਾ 'ਡਾਂਸ' ਕੀਤਾ ਜੀ ਤੇ ਪ੍ਰਬੰਧਕ ਕਮੇਟੀ ਆਲ਼ੇ ਵੀ ਭੰਗੜੇ ਵਾਲ਼ੀਆਂ 'ਬੀਬੀਆਂ' ਦੇ ਖ਼ੁਸ਼ ਹੋ ਕੇ ਦਰਸ਼ਣ ਕਰਦੇ ਰਹੇ। ਆਹ ਹਵਾਰੇ ਅਰਗਿਆਂ ਨੂੰ ਫ਼ਾਂਸੀ ਦੀ ਸਜ਼ਾ ਦੇਤੀ ਜੀ ਤੇ ਦਿੱਲੀ ਦੰਗਿਆਂ ਆਲਿ਼ਆਂ ਨੂੰ ਬਰੀ ਕਰਤਾ, ਅਖੇ ਸਬੂਤ ਹੈਨੀ...! ਦਿੱਲੀ ਆਲ਼ੇ ਪਤੰਦਰ ਮੁੱਛਾਂ ਮਰੋੜੀ ਫਿ਼ਰਦੇ ਐ ਜੀ...! ਪਰ ਸਜ਼ਾ ਦੇਣ ਆਲਿ਼ਆਂ ਨੂੰ ਵੀ ਪਤੈ ਬਾਬਾ ਜੀ ਬਈ ਹਵਾਰੇ ਅਰਗਿਆਂ ਦੇ ਮਗਰ ਬਹੁਤਿਆਂ ਨੇ ਤਾਂ ਬੋਲਣਾਂ ਈ ਨ੍ਹੀ, ਚੁੱਪ ਈ ਧਾਰ ਲੈਣੀਂ ਐਂ, ਤੇ ਜਿਹੜੇ ਪੰਜ-ਸੱਤ ਬੋਲਣ ਆਲ਼ੇ ਹੈਗੇ ਵੀ ਨੇ, ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਅਸੀਂ ਗੌਲ਼ਦੇ ਡੱਕਾ ਨ੍ਹੀ? ਆਪੇ ਰੌਲ਼ਾ ਰੱਪਾ ਪਾ ਕੇ ਚੁੱਪ ਕਰ ਜਾਣਗੇ। ਤੇ ਦਿੱਲੀ ਆਲਿ਼ਆਂ ਦੇ ਮਗਰ ਬੋਲਣ ਆਲ਼ੇ ਬਥੇਰੇ ਹੈਗੇ ਐ ਜੀ, ਅਸੀਂ ਕਿਉਂ ਵੈਰ ਪਾਈਏ? ਆਹ ਸਿਰਸੇ ਆਲ਼ੇ ਸਾਧ ਦਾ ਕੁਛ ਬਣੂੰ ਜੀ? ਜਾਂ ਧੂਤਕੜਾ ਜਿਆ ਪੈ ਕੇ ਹਟ ਗਿਐ...? ਆਹ ਲਾਲ ਬੱਤੀ ਆਲ਼ੀਆਂ ਕਾਰਾਂ ਦਾ ਬੜਾ ਰੌਲ਼ਾ ਗੌਲ਼ਾ ਜਿਆ ਹੋਇਆ ਸੀ ਜੀ। ਇਸ ਰੌਲ਼ੇ ਗੌਲ਼ੇ ਨੇ ਤਾਂ ਸਾਡੇ ਪਿੰਡ ਆਲ਼ਾ ਫੱਲ੍ਹੀ ਅਮਲੀ ਵੀ ਖ਼ਰਾਬ ਕਰਤਾ ਜੀ। ਇਕ ਦਿਨ ਡੋਡਿਆਂ ਨਾਲ਼ ਡੱਕ ਕੇ ਆਪਦੇ ਸਾਈਕਲ 'ਤੇ 'ਲਾਲ ਲੈਟ' ਟੰਗੀ ਫਿ਼ਰੇ ਪਤੰਦਰ! ਲਾਲ ਬੱਤੀ ਪਤਾ ਨ੍ਹੀ ਕਿੱਥੋਂ ਹਥਿਆ ਲਿਆਇਆ? ਨਾਲ਼ੇ ਸੈਕਲ 'ਤੇ ਚੜ੍ਹਿਆ ਜਾਂਦਾ ਮੂੰਹ ਨਾਲ਼ "ਟੂੰਅ-ਟਾਂਅ" ਬੁਲਾਵੇ ਜੀ..! ਵੀ. ਆਈ. ਪੀ. ਬਣਦੇ ਬਣਦੇ ਨੂੰ ਪੁਲ਼ਸ ਨੇ ਬੌਡਿਆਂ ਕੋਲ਼ੇ ਫੜ ਕੇ ਮੂਧਾ ਪਾ ਲਿਆ। ਉਹ ਪਿੱਟੇ ਅਖੇ ਜੇ ਕਮੇਟੀਆਂ ਆਲ਼ੇ ਸਰਕਾਰੀ ਕਾਰ 'ਤੇ ਲਾਲ ਬੱਤੀ ਲਾ ਸਕਦੇ ਐ, ਮੈਂ 'ਆਪਦੇ' ਸੈਕਲ 'ਤੇ ਨ੍ਹੀ ਲਾਲ ਬੱਤੀ ਲਾ ਸਕਦਾ? ਨਾਲ਼ੇ 'ਟੂੰਅ-ਟਾਂਅ' ਤਾਂ ਮੈਂ ਮੂੰਹ ਨਾਲ਼ ਬੁਲਾਉਨੈਂ, ਕਿਹੜਾ ਸਰਕਾਰੀ ਬਿਜਲੀ ਫ਼ੂਕਦੈਂ? ਚਲੋ ਚੱਪਣੀਆਂ 'ਚ ਫ਼ਰੜ ਪਾ ਕੇ ਘਰ ਨੂੰ ਤੋਰਤਾ ਜੀ...ਕਹਿੰਦੇ ਬੁਲਾਈ ਚੱਲ ਬਿੱਲੀਆਂ ਮੰਜੀ 'ਤੇ ਪਿਆ...ਖੁੱਲ੍ਹੀ ਛੁੱਟੀ!<br />ਓਸਾਮਾ ਬਿਨ ਲਾਦੇਨ ਦਾ ਕੁਛ ਪਤਾ ਈ ਨ੍ਹੀ ਲੱਗਿਆ ਜੀ? ਉਹ ਪਤਾ ਨ੍ਹੀ ਕਿਹੜੀ ਕੂਟੀਂ ਜਾ ਚੜ੍ਹਿਐ? ਕਿੰਨੇ ਦੇਸ਼ਾਂ ਦੀ ਫ਼ੋਰਸ ਉਹਦੇ ਮਗਰ ਲਾਈ ਵੀ ਐ। ਬੜਾ ਪਤੰਦਰ ਐ ਜੀ। ਜਦੋਂ ਕਿਤੇ ਹਮਲਾ ਹੁੰਦੈ, ਪਤਾ ਨ੍ਹੀ ਖ਼ਰਗੋਸ਼ ਮਾਂਗੂੰ ਕਿੱਥੇ ਛਹਿ ਜਾਂਦੈ ਜੀ? ਪਰ ਬਾਬਾ ਜੀ, ਜੇ ਉਹ ਮਰ ਵੀ ਗਿਆ। ਉਹਨੂੰ ਮਰਿਆ ਨਹੀਂ ਦੱਸਦੇ। ਕਿਉਂਕਿ ਉਹਦੇ ਸਿਰ 'ਤੇ ਤਾਂ ਇਹ ਠਾਣੇਦਾਰ ਤੇ ਮੁਣਸ਼ੀ ਪੂਰੇ ਸੰਸਾਰ ਦੀ ਅਹੀ ਤਹੀ ਫੇਰੀ ਫਿਰਦੇ ਐ ਜੀ। ਜਿੱਥੇ ਆਬਦਾ ਜੋਰ ਨ੍ਹੀ ਚੱਲਦਾ, ਉਥੇ ਬਦਾਮੀ ਬੁੱਲ੍ਹਾਂ ਤੇ ਚਿੱਟੇ ਦੰਦਾਂ ਵਾਲ਼ੀ ਕੋਂਡੋਲੀਜ਼ਾ ਰਾਈਸ ਨੂੰ ਭੇਜ ਛੱਡਦੇ ਐ ਜੀ। ਪਰ ਬਾਬਾ ਜੀ, ਜਿਵੇਂ ਆਪਾਂ ਜੁਆਕ ਨੂੰ ਡਰ ਨ੍ਹੀ ਦਿੰਦੇ? ਬਈ, "ਸੌਂ ਜਾ ਕੰਜਰ ਦਿਆ! ਨਹੀਂ ਤਾਂ ਬਿੱਲਾ ਆਜੂ....!" ਉਵੇਂ ਇਹਨਾਂ ਨੂੰ ਓਸਾਮਾ ਬਿਨ ਲਾਦੇਨ ਮਿਲਿਆ ਹੋਇਐ ਜੀ। ਜਦੋਂ ਕਿਸੇ ਦੇਸ਼ ਦੀ ਹੇਠਲੀ ਉਤੇ ਕਰਨੀ ਹੋਵੇ, ਤਾਂ ਰੌਲ਼ਾ ਪਾ ਦਿੰਦੇ ਐ, "ਚੁੱਪ..! ਬਿਨ ਲਾਦੇਨ ਆਜੂ....!" ਲੋਕ ਡਰਦੇ ਮਾਰੇ ਰਜਾਈਆਂ 'ਚ ਦੜ ਜਾਂਦੇ ਐ ਜੀ। ਹੁਣ ਹੋਰ ਰੋਲ਼ਾ ਪਾਈ ਜਾਂਦੇ ਐ ਜੀ। ਬਈ ਬਿਨ ਲਾਦਨ ਦੇ ਬੰਦੇ 'ਕੈਮੀਕਲ' ਹਮਲਾ ਕਰ ਸਕਦੇ ਐ....! ਉਹਨੂੰ ਵਿਚਾਰੇ ਨੂੰ ਭਲਾ ਕੈਮੀਕਲ ਦੇ ਅਰਥ ਨਾ ਆਉਂਦੇ ਹੋਣ? ਤੇ ਇਹ 'ਕੈਮੀਕਲ-ਕੈਮੀਕਲ' ਪਿੱਟੀ ਜਾਂਦੇ ਐ। ਦੇਖਲੋ ਬਾਬਾ ਜੀ, ਬਿਨ ਲਾਦੇਨ ਤੇ ਬੁਸ਼ ਪ੍ਰੀਵਾਰ ਦੀ ਕਿੰਨੀ ਮਿੱਤਰਤਾਈ ਸੀਗੀ ਜੀ। ਤੇ ਹੁਣ ਝਾਤੀ ਮਾਰ ਲਓ....? ਇਕ ਦੂਜੇ ਨੂੰ ਦੇਖ ਕੇ ਨ੍ਹੀ ਜਰਦੇ ਜੀ। ਹੈ ਨ੍ਹਾਂ ਕਲਯੁਗ? ਪਰ ਬਾਬਾ ਜੀ, ਇਕ ਗੱਲ ਹੋਰ ਐ, ਜਦੋਂ ਨਾ ਵਸਣਾ ਹੋਵੇ, ਜਾਂ ਨਾ ਵਸਣ ਦੇਣਾ ਹੋਵੇ, ਤਾਂ ਚੰਗੇ ਭਲੇ ਖਾਂਦੇ ਦੀ ਦਾਹੜੀ ਹਿੱਲਣ ਲੱਗ ਪੈਂਦੀ ਐ ਜੀ! ਜਾਂ ਆਟਾ ਗੁੰਨ੍ਹਦੀ ਹਿੱਲਣ ਲੱਗ ਪੈਂਦੀ ਐ ਜੀ! ਕੀ ਕਰੀਏ....? ਜੇ ਬਾਬਾ ਜੀ, ਉਹ ਮਰ ਵੀ ਗਿਆ ਹੋਇਆ, ਤਾਂ ਇਹਨਾਂ ਨੇ ਆਪਣੇ ਹਿਤਾਂ ਲਈ ਉਹਨੂੰ ਜਿਉਂਦਾ ਈ ਰੱਖਣੈਂ। ਜੇ ਉਹਨੂੰ ਈ ਮਾਰਤਾ? ਤਾਂ ਇਹਨਾਂ ਕੋਲ਼ੇ ਦੁਨੀਆਂ ਨੂੰ ਮੂਰਖ਼ ਬਣਾਉਣ ਲਈ, ਜਾਂ ਮਗਰ ਲਾਉਣ ਲਈ ਨਾਅਰਾ ਵੀ ਕਿਹੜਾ ਰਹਿਜੂ ਜੀ..? ਕੋਈ ਵੀ ਤਾਂ ਨਹੀਂ...! ਬਿਨ ਲਾਦੇਨ ਦੇ ਮੋਢੇ ਧਰ-ਧਰ ਕੇ ਤਾਂ ਇਹ ਬੰਦੂਕ ਚਲਾਈ ਜਾਂਦੇ ਐ ਜੀ। ਬੱਸ, ਇਹਨਾਂ ਦੇ ਹੋਕਰੇ ਤੇ ਡਰਾਵੇ, "ਮਾਰਦੂ ਉਏ....! ਫ਼ੂਕਦੂ ਉਏ....! ਕੈਮੀਕਲ ਅਟੈਕ ਕਰਦੂ ਉਏ....! ਫ਼ਨਾਂਹ ਕਰਦੂ ਉਏ....! ਬਚੋ ਮੋੜ ਤੋਂ ਉਏ....!" ਈ ਕਰਦੇ ਰਹਿੰਦੇ ਐ। ਦੁਨੀਆਂ ਡਰ ਨਾਲ਼ ਕੰਬ ਕੇ ਮਗਰ ਲੱਗਪੀ! ਕੌਣ ਮਰਨਾ ਚਾਹੁੰਦੈ ਜੀ....? ਸਾਰੇ ਈ ਸ਼ਾਂਤੀ ਨਾਲ਼ ਜਿਉਣਾ ਚਾਹੁੰਦੇ ਐ।<br />ਕੀ ਕਰੀਏ ਬਾਬਾ ਜੀ? ਬਹੁਤ ਦੁਖੀ ਐਂ! ਜਿੱਥੇ ਕਿਤੇ, ਜੀਹਦਾ ਕਿਤੇ ਹੱਥ ਪੈਂਦੈ, ਭਰਾੜ੍ਹ ਕਰਕੇ ਛੱਡਦੈ। ਬੱਸ ਮਾੜੀ ਜਿਹੀ ਤੁੰਭ ਲੱਗੀ ਹੋਣੀ ਚਾਹੀਦੀ ਐ। ਅੱਜ ਕੱਲ੍ਹ ਤਾਂ ਇੱਥੇ ਅੱਗੇ ਨਾਲੋਂ ਵੀ ਜਿ਼ਆਦਾ ਬੁਰਾ ਹਾਲ ਐ ਜੀ। ਆਹ ਦੇਖਲੋ, ਕੈਨੇਡਾ 'ਚ ਕਹਿੰਦੇ ਸਮਲਿੰਗੀਆਂ ਨੂੰ ਮਾਨਤਾ ਮਿਲਗੀ ਜੀ। ਤੇ ਜਿਹੜੇ ਮੇਰੇ ਅਰਗੇ ਸੀ, ਉਹ ਤਾਂ ਵਿਰੋਧ 'ਚ ਖੜ੍ਹੇ ਬਾਂਹਾਂ ਹਿਲਾਉਂਦੇ ਰਹੇ ਜੀ। ਤੇ ਜਿਹੜਾ ਕਹਿੰਦੇ ਆਪਣਾ ਕੋਈ ਮੰਤਰੀ ਐ ਜੀ, ਉਹਨੇ ਸਮਲਿੰਗੀਆਂ ਦੇ ਹੱਕ 'ਚ ਵੋਟ ਭੁਗਤਾਈ ਐ ਜੀ! ਅੰਨ੍ਹੀ ਕਉ ਬੋਲ਼ਾ ਘੜੀਸੈ॥ ਨ ਉਸ ਸੁਣੈ ਨ ਉਸ ਦੀਸੈ॥ ਵਾਲ਼ੀ ਗੱਲ ਹੋਈ ਪਈ ਐ ਜੀ। ਹੋਰ ਤਾਂ ਹੋਰ, ਹੁਣ ਤਾਂ ਆਪਣੇ ਪੰਜਾਬ 'ਚ ਵੀ ਦੋ ਸਮਲਿੰਗੀ ਕੁੜੀਆਂ ਨੇ ਸ਼ਾਦੀ ਰਚਾਈ ਐ ਜੀ। ਸ਼ਰਮ ਤੇ ਧਰਮ ਦੋਨੋਂ ਈ ਛੁਪ ਕੇ ਬਹਿਗੇ। ਅੱਜ ਕੱਲ੍ਹ ਤਾਂ ਬਾਬਾ ਜੀ ਕੂੜ ਈ ਪ੍ਰਧਾਨ ਫਿਰਦੈ ਜੀ। ਜਿਹੜੇ ਗਿੱਦੜਮਾਰ ਤੇ ਠੱਗ ਐ, ਉਹਨਾਂ ਦੇ ਚਿਹਰਿਆਂ 'ਤੇ ਲਾਲੀਆਂ ਝਗੜਦੀਐਂ ਤੇ ਸੱਚੇ ਮੂੰਹ ਲਕੋ ਕੇ ਜਿਉਂਦੇ ਐ ਜੀ। ਬੱਸ ਬਾਬਾ ਨਾਨਕ ਜੀ, ਤੁਸੀਂ ਤਾਂ ਘਟ-ਘਟ ਵਿਚ ਵਸਦੇ ਹੋ। ਪਰ ਜੇ ਕਿਤੇ ਥੋਡੇ ਕੋਲ਼ੇ ਟੈਮ ਹੋਵੇ, ਤਾਂ ਇਕ ਵਾਰੀ ਸੰਸਾਰ 'ਤੇ ਆ ਕੇ, ਅੱਗੇ ਮਾਂਗੂੰ ਪ੍ਰਗਟ ਹੋ ਕੇ, ਪ੍ਰਤੱਖ ਫੇਰਾ ਪਾਵੋ ਜੀ। ਇੱਥੇ ਅੱਜ ਵੀ ਬਲੀ ਕੰਧਾਰੀਆਂ, ਸੱਜਣ ਠੱਗਾਂ ਤੇ ਮਲਕ ਭਾਗੋਆਂ ਦਾ ਬੋਲਬਾਲਾ ਹੋ ਗਿਐ ਜੀ! ਜਗਤ ਜਲੰਦਾ ਰਖਿ ਲੈ ਆਪਣੀ ਕ੍ਰਿਪਾ ਧਾਰਿ।। ਜਿਤੁ ਦੁਆਰੈ ਉਬਰੈ ਤਿਤੈ ਲੇਹੁ ਉਬਾਰ।। ਅੱਜ ਵੀ ਧਰਤੀ ਮਾਤਾ ਦਾ ਉਹੀ, ਅੱਗੇ ਵਾਲ਼ਾ ਹਾਲ ਹੋਇਆ ਪਿਐ ਜੀ, "ਭਾਰੇ ਭੂਈ ਅਕ੍ਰਿਤਘਣ ਮੰਦੀ ਹੂੰ ਮੰਦੇ।।" ਬੱਸ ਬਾਬਾ ਜੀ ਆਪਣੇ ਇਸ ਪਾਪੀ ਬੱਚੇ ਦੇ ਸਿਰ 'ਤੇ ਵੀ ਹੱਥ ਰੱਖਿਆ ਕਰੋ ਜੀ। ਤੇ ਨਾਲ਼ੇ ਬਾਬਾ ਨਾਨਕ, ਥੋਨੂੰ ਨਵਾਂ ਸਾਲ ਮੁਬਾਰਕ...!Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-45184387149348282892008-01-06T11:42:00.001-08:002008-01-06T11:44:06.748-08:00Mallomalli Di Kudmani...<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinJpBdqY-N6In0VuWPsiPdq2jkJPWwLEUM5PvIPqztn8QaTgyEabTi8srGj5yrva8tHZbOLUpES63RYiZ63XXRrdB0kFWC6s37z_NzI_rYGzw4mddaZ3wSmZJBc6A1hsxXk0Kc5y_sDTQ/s1600-h/Ladies.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5152451676529489074" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; CURSOR: hand" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinJpBdqY-N6In0VuWPsiPdq2jkJPWwLEUM5PvIPqztn8QaTgyEabTi8srGj5yrva8tHZbOLUpES63RYiZ63XXRrdB0kFWC6s37z_NzI_rYGzw4mddaZ3wSmZJBc6A1hsxXk0Kc5y_sDTQ/s200/Ladies.jpg" border="0" /></a><br /><div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEibo8HCYd8mYARfVGag0GgNqB3uGsNJ8FKPAXDCY2mAAZMWu0jMLpIkvGn2_eauB7rKqlToyBQ8WvGw5IOR8hxcNrVZJ_rXxfZDdXIXojpVcz5ARpCE0ziZPFxurjaxh2iu_duPzEAWLzQ/s1600-h/Ladies.jpg"></a><br /><br /><div></div></div>Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-59099103477070975552008-01-06T11:36:00.000-08:002008-12-22T13:32:49.168-08:00ਕਹਾਣੀ: ਮੱਲੋਮੱਲੀ ਦੀ ਕੁੜਮਣੀ<p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;font-size:130%;color:#ff0000;" ><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p><strong>ਮੱਲੋਮੱਲੀ ਦੀ ਕੁੜਮਣੀ</strong></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;color:#99ff99;" ><o:p><strong>(ਕਹਾਣੀ)</strong></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">ਅੰਗਰੇਜ਼ੀ ਦੀ ਕਹਾਵਤ ਹੈ, "ਏ ਬਰਨਟ ਚਾਈਲਡ ਡਰੈਡਸ ਦਾ ਫ਼ਾਇਰ!" ਜਰਮਨ ਭਾਸ਼ਾ ਵਿਚ ਇਸ ਨੂੰ, "ਆਈਨ ਗਿਬਰਾਂਤਿਸ ਕਿੰਦ ਸ਼ੋਇਤ ਦਸ ਫ਼ੋਇਰ!" ਪਰ ਠੇਠ ਪੰਜਾਬੀ ਦਾ ਅਖਾਣ ਹੈ, "ਗਧੀ ਡਿੱਗ ਪਈ ਸੀ ਭੱਠੇ 'ਚ ਤੇ ਦੀਵੇ ਵਾਲੇ ਘਰੇ ਨ੍ਹੀ ਸੀ ਵੜਦੀ!" ਇਸੇ ਤਰ੍ਹਾਂ ਹੀ ਦਲੀਪ ਅਮਲੀ ਦੀ ਗੱਲ ਸੀ। ਦਲੀਪ ਸਾਡੇ ਨਾਲ ਸੀਰੀ ਰਲਿਆ ਹੁੰਦਾ ਸੀ। ਸਾਡਾ ਖੂਹ ਵਾਲਾ ਖੇਤ ਚਕਰ ਪਿੰਡ ਦੇ ਨਾਲ ਜਾ ਲੱਗਦਾ ਸੀ। ਚਕਰ ਪਿੰਡ, ਸਤਿਕਾਰਤ ਖੇਡ ਲਿਖਾਰੀ ਪ੍ਰਿੰਸੀਪਲ ਸਰਵਣ ਸਿੰਘ ਦਾ ਪਿੰਡ ਹੈ। ਚਕਰ ਪਿੰਡ ਦਾ ਹੋਣ ਕਰਕੇ ਪ੍ਰਿੰਸੀਪਲ ਸਰਵਣ ਸਿੰਘ ਮੈਨੂੰ ਬੜਾ ਆਪਣਾ-ਆਪਣਾ ਜਿਹਾ ਲੱਗਦਾ ਹੈ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">ਦਲੀਪ ਮੋਟਾ ਅਮਲੀ ਸੀ। ਤਕੜੀ ਅਫ਼ੀਮ ਖਾਂਦਾ ਸੀ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;color:#000000;" ><o:p>ਸਾਡਾ ਸਾਢੇ ਪੰਜ ਏਕੜ ਜ਼ਮੀਨ ਦਾ ਬਿੰਜਲ ਪਿੰਡ ਦੇ ਬੰਦਿਆਂ ਨਾਲ ਰੌਲਾ ਚੱਲਦਾ ਸੀ। ਇਹ ਰੌਲਾ ਤਕਰੀਬਨ ਦਸ ਸਾਲ ਚੱਲਿਆ ਅਤੇ ਦਸ ਸਾਲ ਸਾਡੇ ਬਜ਼ੁਰਗਾਂ ਨੇ ਇਹਨਾਂ ਸਾਢੇ ਪੰਜ ਕਿੱਲਿਆਂ 'ਤੇ ਕਬਜ਼ਾ ਰੱਖਿਆ। ਸਾਡੇ ਬਜੁਰਗ ਹੋਰਾਂ ਦੀ ਬੜੀ ਤਕੜੀ ਪਾਰਟੀ ਸੀ, ਅਖਾੜੇ ਵਾਲਾ ਕਾਕਾ ਅਤੇ ਦੇਹੜਕਿਆਂ ਵਾਲਾ 'ਨਹਿੰਗ' ਸਾਡੇ ਖੇਤ ਆਮ ਹੀ ਆਉਂਦੇ ਅਤੇ ਦਸ-ਦਸ ਦਿਨ ਰਹਿੰਦੇ ਸਨ। ਅਖਾੜੇ ਵਾਲਾ ਕਾਕਾ ਮੈਨੂੰ ਨਿੱਕੇ ਹੁੰਦੇ ਨੂੰ ਮੋਢਿਆਂ 'ਤੇ ਚੁੱਕ ਕੇ ਖਿਡਾਉਂਦਾ ਰਿਹਾ ਹੈ। ਅਖਾੜੇ ਵਾਲਾ ਕਾਕਾ ਮੇਰੇ ਬਾਪੂ ਜੀ ਨੂੰ 'ਚਾਚਾ' ਅਤੇ ਮੈਨੂੰ 'ਛੋਟੇ ਭਾਈ' ਆਖ ਕੇ ਬੁਲਾਉਂਦਾ ਹੁੰਦਾ ਸੀ। ਮੁਕੱਦਮੇਂ ਕਰਕੇ ਬਾਪੂ ਜੀ ਨੂੰ ਚੰਡੀਗੜ੍ਹ ਤਰੀਕ ਭੁਗਤਣ ਜਾਣਾ ਪੈਂਦਾ ਸੀ। ਉਦੋਂ ਸ਼ਾਇਦ ਮੈਂ ਦਸਵੀਂ ਜਮਾਤ ਵਿਚ ਪੜ੍ਹਦਾ ਸੀ। ਜਦੋਂ ਬਾਪੂ ਜੀ ਨੇ ਤਰੀਕ ਭੁਗਤਣ ਚੰਡੀਗੜ੍ਹ ਜਾਣਾ ਹੁੰਦਾ ਤਾਂ ਮੈਨੂੰ ਸਕੂਲੋਂ ਛੁੱਟੀ ਲੈਣੀ ਪੈਂਦੀ ਅਤੇ ਮੇਰੀ ਡਿਊਟੀ 'ਉਪਰਲੇ' ਕੰਮਾਂ 'ਤੇ ਲੱਗ ਜਾਂਦੀ। ਖੇਤ ਵਿਚ ਕੰਮ ਕਰਨ ਵਾਲਿਆਂ ਦੀ ਰੋਟੀ ਲੈ ਕੇ ਜਾਣਾ, ਸੀਰੀਆਂ ਨਾਲ ਪੱਠੇ ਲੱਦਵਾ ਕੇ ਲਿਆਉਣੇ, ਮੱਝਾਂ ਛੱਪੜ 'ਤੇ ਲੈ ਕੇ ਜਾਣੀਆਂ, ਆਦਿ!</o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">ਸਾਡੇ ਖੂਹ ਵਾਲੇ ਖੇਤ ਕੱਸੀ ਦਾ ਪਾਣੀ ਲੱਗ ਰਿਹਾ ਸੀ। ਮੈਂ ਦਲੀਪ ਦੀ ਰੋਟੀ ਲੈ ਕੇ ਪਹੁੰਚ ਗਿਆ। ਦਲੀਪ ਰੋਟੀ ਖਾਣ ਲੱਗ ਪਿਆ ਅਤੇ ਮੈਂ ਤੂਤ ਹੇਠਾਂ ਮੰਜਾ ਡਾਹ ਕੇ ਸੌਂ ਗਿਆ। ਦੁਪਿਹਰੇ ਦੋ ਕੁ ਵਜੇ ਦਲੀਪ ਨੇ ਮੈਨੂੰ ਜਗਾਇਆ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਕੀ ਗੱਲ ਐ ਤਾਇਆ?" ਮੈਂ ਪੁੱਛਿਆ। ਬਾਪੂ ਜੀ ਤੋਂ ਵੱਡਾ ਹੋਣ ਕਰਕੇ ਮੈਂ ਉਸ ਨੂੰ ਹਮੇਸ਼ਾ ਤਾਇਆ ਕਹਿ ਕੇ ਹੀ ਬੁਲਾਉਂਦਾ ਹੁੰਦਾ ਸੀ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਭਤੀਜ ਕਾਲਜਾ ਮੱਚੀ ਜਾਂਦੈ-ਜਾਹ ਪਿੰਡੋਂ ਲੱਸੀ ਈ ਫੜ ਲਿਆ-ਬੱਕੀ ਲੈ ਜਾਹ।" ਦਲੀਪ ਸਾਈਕਲ ਨੂੰ ਹਮੇਸ਼ਾ 'ਬੱਕੀ' ਹੀ ਕਹਿੰਦਾ ਹੁੰਦਾ। ਲੱਗਦਾ ਸੀ ਕਿ ਉਹ ਅੱਜ ਕੁਝ 'ਮਾਵਾ' ਜਿ਼ਆਦਾ ਹੀ ਖਾ ਗਿਆ ਸੀ। ਜਿਸ ਕਰ ਕੇ ਉਸ ਦਾ ਸੰਘ ਸੁੱਕ ਰਿਹਾ ਸੀ ਜਾਂ ਅੰਦਰ ਵੱਢੀਦਾ ਸੀ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਤਾਇਆ-ਮੈਂ ਕਿੱਥੇ ਹੁਣ ਤਿੰਨ ਕਿਲੋਮੀਟਰ ਜਾਊਂ-ਕਿੱਥੋਂ ਮੁੜਿਆ ਆਊਂ? ਤੂੰ ਪਾਣੀ ਪੂਣੀ ਪੀ-ਲਾ।" ਮੈਂ ਆਖਿਆ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਪਾੜ੍ਹਿਆ-ਕਰਲੈ ਬੁੜ੍ਹੇ ਆਦਮੀ ਦੀ ਸੇਵਾ-ਰੱਬ ਤਾਰ ਈ ਦਿਊ।" ਦਲੀਪ ਬੋਲਿਆ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਤਾਇਆ-ਮੈਂ ਤੈਨੂੰ ਇਕ ਜੁਗਤ ਦੱਸਦੈਂ-ਤੂੰ ਹਜਾਰੇ ਕੇ ਸਹੁਰਿਆਂ ਤੋਂ ਪੀ ਆ-ਨਾਲੇ ਬੁੜ੍ਹੀ ਨਾਲ ਜੱਕੜ ਮਾਰ ਆਈਂ-ਪਾਣੀ ਦਾ ਧਿਆਨ ਮੈਂ ਰੱਖਦੈਂ।" ਸਾਡੇ ਪਿੰਡੋਂ ਨਾਲ ਦੇ ਪਿੰਡ ਚਕਰ ਵਿਚ ਇਕ ਮਿਸਤਰੀਆਂ ਦਾ ਮੁੰਡਾ ਵਿਆਹਿਆ ਹੋਇਆ ਸੀ। ਸਾਡਾ ਸਾਰਾ ਪਿੰਡ ਉਹਨਾਂ ਦੇ ਟੱਬਰ ਨੂੰ "ਕਮਲਿਆਂ ਦਾ ਟੱਬਰ" ਕਹਿੰਦਾ ਸੀ। ਲੰਡੇ ਨੂੰ ਮੀਣਾਂ ਸੌ ਕੋਹ ਦਾ ਵਲ ਪਾ ਕੇ ਮਿਲਣ ਵਾਂਗ, ਹਜਾਰੇ ਨੂੰ ਉਸ ਦੇ ਸਹੁਰੇ ਵੀ ਉਹੋ ਜਿਹੇ ਕੱਛਾਂ ਵਜਾਉਣ ਵਾਲੇ ਹੀ ਟੱਕਰੇ ਸਨ, ਜਿਹੋ ਜਿਹਾ ਉਹ ਆਪ ਸੀ! ਹਜਾਰੇ ਦੇ ਘਰਵਾਲੀ ਕਰਤਾਰੋ ਵੀ ਵਿਚਾਰੀ ਸਿੱਧਰੀ ਸੀ। ਉਹ ਉਂਜ ਮੂੰਹ ਨੰਗਾ ਰੱਖਦੀ, ਪਰ ਹਜਾਰੇ ਤੋਂ ਘੁੰਡ ਕੱਢ ਲਿਆ ਕਰੇ! ਪਰ ਉਹ ਇੱਜ਼ਤ ਦੀ ਮਾੜੀ ਨਹੀਂ ਸੀ। ਕਰਤਾਰੋ ਦੀ ਸੱਸ ਦੇ ਕਾਫ਼ੀ ਸਮਝਾਉਣ ਤੋਂ ਬਾਅਦ, ਤਾਂ ਕਿਤੇ ਜਾ ਕੇ ਉਸ ਨੇ ਹਜਾਰੇ ਤੋਂ ਘੁੰਡ ਚੁੱਕਿਆ। ਉਹ ਹਮੇਸ਼ਾ ਹਜਾਰੇ ਨੂੰ "ਤੂੰ ਜੀ" ਕਹਿ ਕੇ ਬੁਲਾਉਂਦੀ ਹੁੰਦੀ ਸੀ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">ਉਧਰੋਂ ਹਜਾਰੇ ਦੀ ਸੱਸ ਦਿਆਲੋ ਵੀ ਉਹੋ ਜਿਹੀ ਹੀ 'ਚੜ੍ਹਦੀ ਕਲਾ' ਵਾਲੀ ਸੀ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਹਾਂ-ਇਹ ਪਾੜ੍ਹਿਆ ਤੂੰ ਗੱਲ ਲੱਖ ਰੁਪਈਏ ਦੀ ਕੀਤੀ-ਹਜਾਰੇ ਦੇ ਸਹੁਰਿਆਂ ਤੋਂ ਲੱਸੀ ਮਿਲ ਸਕਦੀ ਐ-ਨਾਲੇ ਬਾਹਲੀ ਵਾਟ ਨਾ ਜਾਣਾ ਪਊ-ਤੂੰ ਕਿਆਰਾ ਦੇਖ ਕੇ ਨੱਕਾ ਮੋੜਦੀਂ।" ਦਲੀਪ ਕਹੀ ਰੱਖ ਅੱਡੀਆਂ ਨੂੰ ਥੁੱਕ ਲਾ ਗਿਆ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">ਹਜਾਰੇ ਦੀ ਸੱਸ ਦਿਆਲੋ ਨਲਕੇ ਤੋਂ ਮੱਝ ਨੂੰ ਪਾਣੀ ਪਿਆ ਰਹੀ ਸੀ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਤਕੜੀ ਐਂ ਮਾਸੀ?" ਦਲੀਪ ਨੇ ਗੱਲ ਚਲਾਈ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਵੇ ਕੌਣ ਐਂ ਭਾਈ ਤੂੰ?" ਬੁੜ੍ਹੀ ਨੇ ਨਲਕਾ ਰੋਕ ਕੇ ਪੁੱਛਿਆ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;color:#000000;" ><o:p>-"ਮੈਂ ਕੁੱਸਿਓਂ ਆਂ ਮਾਸੀ!"</o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;color:#000000;" ><o:p>-"ਅੱਛਾ! ਮੈਂ ਵੀ ਆਖਾਂ-ਆ ਜਾਹ ਲੰਘਿਆ ਭਾਈ!"</o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">ਦਲੀਪ ਅੰਦਰ ਲੰਘ ਗਿਆ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;color:#000000;" ><o:p>-"ਦੇਹ ਗੱਲ ਭਾਈ ਹਜਾਰਾ ਸਿਉਂ ਹੋਰਾਂ ਦੀ?"</o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਸਭ ਸੱਤੇ ਖੈਰਾਂ ਐਂ ਮਾਸੀ-ਮੈਂ ਕੱਲ੍ਹ ਈ ਚੌਅ ਕੁਟਵਾ ਕੇ ਲਿਆਇਐਂ।" ਦਲੀਪ ਨੇ ਪੀੜ੍ਹੀ ਖਿੱਚ ਲਈ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਚੱਲ ਸ਼ੁਕਰ ਐ ਭਾਈ।" ਬੁੜ੍ਹੀ ਮੱਝ ਬੰਨ੍ਹਣ ਲੱਗ ਪਈ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">ਦਲੀਪ ਪੀੜ੍ਹੀ 'ਤੇ ਸੂਤ ਹੋ ਕੇ ਬੈਠ ਗਿਆ। ਉਸ ਨੂੰ ਯਕੀਨ ਆ ਗਿਆ ਕਿ ਬੁੜ੍ਹੀ ਸੁਰ ਵਿਚ ਹੀ ਬੋਲ ਰਹੀ ਸੀ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;color:#000000;" ><o:p>-"ਚਾਹ ਬਣਾਵਾਂ ਭਾਈ?"</o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਨਹੀਂ ਮਾਸੀ-ਚਾਹ ਦੀ ਤਾਂ ਲੋੜ ਨ੍ਹੀ-ਜੇ ਲੱਸੀ ਘੁੱਟ ਪਈ ਐ ਤਾਂ-?" ਦਲੀਪ ਨੇ ਅਸਲ ਗੱਲ ਦੱਸੀ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;color:#000000;" ><o:p>-"ਲੈ ਭਾਈ ਲੱਸੀ ਜੁੱਗ-ਜੁੱਗ ਪੀਓ-ਪ੍ਰਮਾਤਮਾ ਦਾ ਦਿੱਤਾ ਬਹੁਤ ਕੁਛ ਐ।"</o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;color:#000000;" ><o:p>-"-----।"</o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਤੂੰ ਬੈਠ ਭਾਈ-ਮੈਂ ਲੱਸੀ 'ਚ ਨੂਣ ਖੋਰ ਕੇ ਲਿਆਈ।" ਬੁੜ੍ਹੀ ਅੰਦਰ ਚਲੀ ਗਈ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;color:#000000;" ><o:p>-"ਜਿਉਂਦੀ ਵਸਦੀ ਰਹਿ ਮਾਸੀ-ਜਿਉਂਦੀ ਵਸਦੀ ਰਹਿ!"</o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਨੂਣ ਬਿਨਾ ਭਾਈ ਲੱਸੀ ਚੰਗੀ ਨ੍ਹੀ ਹੁੰਦੀ-ਸੌ ਬਿਮਾਰੀਆਂ ਲੱਗਦੀਐਂ-ਪਰ ਨੂਣ ਪਾ ਕੇ ਲੱਸੀ ਪੀਣੀ ਸੌ ਰੋਗਾਂ ਦੀ ਦਾਰੂ ਐ।" ਬੁੜ੍ਹੀ ਨੇ ਲੱਸੀ ਦਾ ਭਰਿਆ ਕੁੱਜਾ ਦਲੀਪ ਕੋਲੇ ਲਿਆ ਧਰਿਆ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">ਉਸ ਨੇ ਫ਼ੌਜੀ ਕੱਪ ਕੰਗਣੀਂ ਤੱਕ ਕਰਕੇ ਦਲੀਪ ਨੂੰ ਫੜਾ ਦਿੱਤਾ। ਦਲੀਪ 'ਚਰੜ-ਚਰੜ' ਕਰਕੇ ਚਾੜ੍ਹ ਗਿਆ। ਅੰਦਰ ਠੰਢ ਪੈ ਗਈ। ਮੱਚਦਾ ਕਾਲਜਾ ਠਰ ਗਿਆ। ਬੁੜ੍ਹੀ ਨੇ ਇੱਕ ਕੱਪ ਹੋਰ ਭਰ ਦਿੱਤਾ। ਉਹ ਔਖਾ-ਸੌਖਾ ਪੀ ਗਿਆ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਬੱਸ ਮਾਸੀ---!" ਉਸ ਨੇ ਕੱਪ ਹੇਠਾਂ ਰੱਖ ਦਿੱਤਾ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;color:#000000;" ><o:p>-"ਲੈ ਭਾਈ ਇਕ ਅੱਧਾ ਤਾਂ ਹੋਰ ਪੀ! ਇਹ ਨੂਣ ਤੇਰੇ ਆਸਤੇ ਈ ਖੋਰਿਐ!" ਬੁੜ੍ਹੀ ਨੇ ਇਕ ਕੱਪ ਹੋਰ ਭਰ ਦਿੱਤਾ। ਪੁੜਾਂ ਸੰਨ੍ਹ ਆਏ ਦਲੀਪ ਨੇ ਲੱਸੀ ਨਾਲ ਭਰਿਆ ਕੱਪ ਮਸਾਂ ਹੀ ਅੰਦਰ ਸੁੱਟਿਆ। ਉਸ ਦਾ ਢਿੱਡ ਸਾਹਮਣੇਂ ਪਏ ਮੱਘੇ ਵਾਂਗ ਹੀ ਬਾਹਰ ਨੂੰ ਆ ਗਿਆ ਸੀ!</o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਲੈ ਭਾਈ ਇਕ ਹੋਰ!" ਬੁੜ੍ਹੀ ਨੇ ਕੁੱਜਾ ਫੇਰ ਚੁੱਕ ਲਿਆ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਨਹੀਂ ਮਾਸੀ-ਪੂਛ ਆਲੇ ਬਾਬੇ ਦੀ ਸਹੁੰ-ਹੁਣ ਬੱਸ!" ਘਾਬਰੇ ਦਲੀਪ ਨੂੰ ਹਨੂੰਮਾਨ ਮਹਾਰਾਜ ਜੀ ਦਾ ਨਾਂ ਨਹੀਂ ਸੁੱਝ ਰਿਹਾ ਸੀ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਵੇ ਭਾਈ ਤੂੰ ਮੈਨੂੰ ਮਾਸੀ-ਮਾਸੀ ਕਾਹਤੋਂ ਆਖੀ ਜਾਨੈਂ? ਤੂੰ ਮੇਰੀ ਤਾਂ ਉਮਰ ਦੈਂ-ਮੈਨੂੰ ਕੁੜਮਣੀ ਆਖਗਾਂ।" ਉਸ ਨੇ ਕਮਲਪੁਣੇਂ ਦਾ ਪਹਿਲਾ 'ਰਾਕਟ' ਦਾਗਿਆ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਚਾਹੇ ਬੇਬੇ ਅਖਵਾ ਲੈ-ਪਰ ਲੱਸੀ ਬੱਸ!" ਦਲੀਪ ਨੂੰ ਖਹਿੜਾ ਛੁਡਾਉਣਾ ਮੁਸ਼ਕਿਲ ਹੋ ਗਿਆ ਸੀ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਕਿਉਂ ਬੇਬੇ ਕਾਹਤੋਂ ਕਹੇਂ ਤੂੰ ਮੈਨੂੰ? ਪਤਾ ਨ੍ਹੀ ਕਿੱਥੋਂ ਦਾ ਕੱਢਿਆ ਵੱਢਿਆ ਵਿਐਂ? ਪਰ ਲੱਸੀ ਤੈਨੂੰ ਸਾਰੀ ਪੀਣੀ ਪਊ-ਇਹ ਨੂਣ ਤੇਰੇ ਆਸਤੇ ਈ ਖੋਰਿਐ।" ਬੁੜ੍ਹੀ ਦੇ ਕਮਲਪੁਣੇਂ ਦੀ ਸੂਈ ਖ਼ਤਰੇ ਵਾਲੀ ਟੀਸੀ 'ਤੇ ਪਹੁੰਚ ਗਈ ਸੀ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">ਦਲੀਪ ਕੱਪ ਸੁੱਟ ਕੇ ਭੱਜ ਤੁਰਿਆ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">ਪਰ ਬੁੜ੍ਹੀ ਅਜੇ ਵੀ ਕੁੱਜਾ ਚੁੱਕੀ ਮਗਰ ਭੱਜੀ ਆ ਰਹੀ ਸੀ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਤੂੰ ਜਾਏਂਗਾ ਕਿੱਥੇ? ਨੂਣ ਤੇਰੇ ਆਸਤੇ ਈ ਖੋਰਿਐ-ਲੱਸੀ ਸਾਰੀ ਪੀਣੀ ਪਊ!" ਦੀ ਰਟ ਲਾਈ ਜਾ ਰਹੀ ਸੀ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;color:#000000;" ><o:p>---ਮੈਂ ਤੂਤਾਂ ਥੱਲੇ ਮੰਜੇ 'ਤੇ ਬੈਠਾ ਦਲੀਪ ਦੀ ਉਡੀਕ ਕਰ ਰਿਹਾ ਸੀ। ਅਚਾਨਕ ਦੂਰੋਂ ਉਹ ਮੈਨੂੰ ਸਿਰਤੋੜ ਭੱਜਿਆ ਆ ਰਿਹਾ ਦਿਖਾਈ ਪਿਆ। ਉਹ ਤੂਤਾਂ ਹੇਠ ਆ ਕੇ ਬੈਠਾ ਨਹੀਂ, ਇਕ ਤਰ੍ਹਾਂ ਨਾਲ ਡਿੱਗ ਹੀ ਪਿਆ। ਸਾਹੋ-ਸਾਹ ਹੋਇਆ!</o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਕਿਉਂ ਤਾਇਆ-ਪੀ ਆਇਆ ਲੱਸੀ?" ਮੈਂ ਪੁੱਛਿਆ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;color:#000000;" ><o:p>-"ਪਾੜ੍ਹਿਆ ਮਾਰੇ ਗਏ ਸੀ।"</o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਕਿਉਂ?" ਮੈਂ ਹੱਸਦਿਆਂ ਪੁੱਛਿਆ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">-"ਉਹ ਟੱਬਰ ਤਾਂ ਜਿਵੇਂ ਸੁਣਿਆਂ ਸੀ-ਉਵੇਂ ਈ ਐਂ-ਅੱਜ ਦੇ ਬਚੇ ਬਹੁਤ ਵਾਰੀ ਬਚਾਂਗੇ।" ਉਸ ਨੇ ਸਾਰੀ ਕਹਾਣੀ ਸੁਣਾਈ ਤਾਂ ਸਾਡੀਆਂ ਹੱਸਦਿਆਂ ਦੀਆਂ ਵੱਖੀਆਂ ਟੁੱਟ ਗਈਆਂ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;" ><o:p><span style="color:#000000;">ਦਲੀਪ ਨੇ ਸਤੱਤਰ ਸਾਲ ਦਾ ਹੋ ਕੇ 'ਚੜ੍ਹਾਈ' ਕੀਤੀ। ਪਰ ਮਰਨ ਤੱਕ ਉਹ ਚਕਰ ਪਿੰਡ ਨਹੀਂ ਸੀ ਵੜਿਆ।</span></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt; TEXT-ALIGN: center" align="center"><span lang="DE" style="mso-ansi-language: DE;font-family:DRChatrikWeb;font-size:14;color:white;" ><o:p></o:p></span></p>Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-10246089954267520792007-12-27T20:33:00.001-08:002007-12-27T20:35:17.704-08:00Kabootar Te Kurki...<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCw4EKt1NJBVHIK-esqSgzYoS99PJePocdZJt4C2ZUx8MMixnTioz-CyXmXbS0i6q0ocq6223yoJF7Q-4HeVxttEBk0RIW2dbsQXyB06Hb3Xukjr3DsXyGqSPp_lN4ALT8H9ZXedkyjKY/s1600-h/Vultures.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5148877688213599298" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; CURSOR: hand" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCw4EKt1NJBVHIK-esqSgzYoS99PJePocdZJt4C2ZUx8MMixnTioz-CyXmXbS0i6q0ocq6223yoJF7Q-4HeVxttEBk0RIW2dbsQXyB06Hb3Xukjr3DsXyGqSPp_lN4ALT8H9ZXedkyjKY/s200/Vultures.jpg" border="0" /></a><br /><div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyxLopfUi-3l75MjmIx1Rky-8Nr0RJ7pU3bZav6mSjam4_LOASHz4nzMc7cx0zdqJ8bskrDMWtTtnvuhZVPXMouvMf-XqOVszfXaOeAag_dabHTuiMsW96Ojslyd5zSnRdW2Kjgtb_ttc/s1600-h/Vultures.jpg"></a><br /><br /><div></div></div>Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-56628679092183701112007-12-27T20:27:00.000-08:002008-10-26T21:51:04.571-07:00ਕਾਵਿ-ਵਿਅੰਗ: ਕਬੂਤਰ ਤੇ ਕੁਰਕੀ<strong><span style="font-size:130%;color:#ff0000;">ਕਬੂਤਰ ਅਤੇ ਕੁਰਕੀ</span></strong><br /><strong><span style="color:#99ff99;">(ਕਾਵਿ-ਵਿਅੰਗ)</span></strong><br /><br />-ਕੱਕਾ ਕਬੂਤਰਾਂ ਦੀ ਕੀ ਗੱਲ ਦੱਸਾਂ<br />ਨਸਲਾਂ ਕਬੂਤਰਾਂ ਦੀਆਂ ਬੇਸ਼ੁਮਾਰ ਲੋਕੋ<br />ਕਈ ਬੜੇ ਹੀ ਸਾਊ ਜਿਹੀ ਨਸਲ ਵਾਲੇ<br />ਕਈ ਮਾਰਦੇ ਉਡਾਰੀ ਨੇ 'ਬਾਹਰ' ਲੋਕੋ<br />-ਕਬੂਤਰ ਸ਼ਾਂਤੀ ਦਾ ਪ੍ਰਤੀਕ ਹੁੰਦਾ<br />ਇਹਨੂੰ ਛੱਡਦੇ, ਸਮਝੌਤੇ ਜਦੋਂ ਕਰਦੇ ਨੇ<br />ਕਈ ਛੱਡ ਕੇ ਕਬੂਤਰ ਬਾਹਰ ਆਉਂਦੇ<br />ਢਿੱਡ ਲੋਕਾਂ ਦੀ ਕਮਾਈ ਨਾਲ ਭਰਦੇ ਨੇ<br />-ਬਾਹਰ ਜਾਣ ਦਾ ਟੀਟੂ ਨੂੰ ਹਲਕ ਉਠਿਆ<br />ਡਰਦਾ ਬਾਪੂ ਕੋਲ ਗੱਲ ਚਲਾਂਵਦਾ ਨਹੀਂ<br />ਗੋਡੇ ਬੇਬੇ ਦੇ ਜਾ ਕੇ ਫੜ ਲਏ ਸੀ<br />ਬੇਬੇ ਕਰ ਕਿਰਪਾ, ਅਹਿਸਾਨ ਭੁਲਾਂਵਦਾ ਨਹੀਂ<br />-ਗੱਲ ਬਾਪੂ ਦੇ ਨਾਲ ਦੇਖ ਕਰਕੇ<br />ਦੁਨੀਆਂ ਧੜਾ-ਧੜ ਬਾਹਰ ਤੁਰੀ ਜਾਂਵਦੀ ਏ<br />ਬੰਦਾ ਚੰਦਰਮਾਂ ਉਪਰ ਹੈ ਜਾ ਪਹੁੰਚਾ<br />ਥੋਨੂੰ ਰੀਸ ਕਾਹਤੋਂ ਨਹੀਂ ਆਂਵਦੀ ਏ<br />-ਬੇਬੇ ਟਾਲ-ਮਟੋਲ ਤਾਂ ਬਹੁਤ ਕੀਤੀ<br />ਬੁੱਲ੍ਹ ਟੇਰੇ ਵੀ ਕੰਮ ਨਾ ਆਏ ਉਹਦੇ<br />ਟੀਟੂ ਬੈਠਾ ਦਲੀਲ-ਵਕੀਲ ਬਣਿਆਂ<br />ਮੋੜੀ ਜਾਵੇ ਬਿਆਨ ਜੋ ਆਏ ਉਹਦੇ<br />-ਫੱਟੇ ਚੱਕਦੂੰ ਬੇਬੇ ਕਮਾਈ ਵਾਲੇ<br />ਬਾਹਰ ਇਕ ਵਾਰੀ ਮੈਨੂੰ ਜਾਣ ਦੇ ਤੂੰ<br />ਮੋੜ-ਘੋੜ ਕੇ ਬਾਪੂ ਨੂੰ ਲਿਆ ਬੋਹੜ ਥੱਲੇ<br />ਕਰਵਾ ਦੇ 'ਹਾਂ' ਤੇ ਤੰਬੂ ਤਾਣ ਦੇ ਤੂੰ<br />-ਬੇਬੇ, ਬਾਪੂ ਦੇ ਨਾਲ ਗੱਲ ਤੋਰੀ<br />ਤੋਕੜ ਮੱਝ ਵਾਂਗ ਬਾਪੂ ਨੇ ਲੱਤ ਚੁੱਕੀ<br />ਦੁਰਮਟ ਵਰਗੇ ਧਰਤੀ 'ਤੇ ਪੈਰ ਮਾਰੇ<br />ਗਾਲ੍ਹਾਂ ਵਾਲੀ ਬਾਪੂ ਨੇ ਕੱਢੀ ਧੁੱਕੀ<br />-ਬੰਨ੍ਹਣ ਪੱਗ ਈ ਟੂਟੀ ਆਲੀ ਜਾਣਦਾ ਏ<br />ਹੋਰ ਗੁਣ ਨਾ ਇਹਦੇ ਵਿਚ ਕੋਈ ਮੇਲੋ<br />ਅਜੰਟ ਲਾ ਕੇ ਉੜਦੂ ਹੋਊ ਪਾਸੇ<br />ਵਾਧੂ ਅੱਗ ਦੇ ਨਾਲ ਨਾ ਤੁਸੀਂ ਖੇਲ੍ਹੋ<br />-'ਅਲੀ-ਅਲੀ' ਕਰਕੇ ਬਾਪੂ ਨੂੰ ਪਈ ਬੇਬੇ<br />ਜਦੋਂ ਗੱਲ ਕਰੂ, ਬੱਸ ਮੋਕ ਮਾਰੂ<br />ਤੂੰ ਜੱਟ ਕਾਹਦਾ, ਨਿਰਾ ਕਰਾੜ ਲਾਲਾ<br />ਆਪ ਧੰਦ ਪਿੱਟੂ, ਮੈਨੂੰ ਝੋਕ ਮਾਰੂ<br />-ਜਦ ਜੱਟ ਦੀ ਅਣਖ਼ ਦਾ ਸੁਆਲ ਬਣਿਆਂ<br />ਬਾਪੂ ਨੇ ਸੱਪ ਵਾਂਗ ਫ਼ਣ ਖਿਲਾਰਿਆ ਸੀ<br />ਜਿੱਥੇ ਕੱਟਿਆਂ ਦੇ ਉਥੇ ਵੱਛਿਆਂ ਦੇ<br />ਉਹਨੇ ਜੋਰ ਨਾਲ ਬੜ੍ਹਕ ਨੂੰ ਮਾਰਿਆ ਸੀ<br />-ਗੱਲ ਟੀਟੂ ਦੇ ਦਿਲ ਦੀ ਹੋਈ ਪੂਰੀ<br />ਉਹਦੇ ਕੱਛਾਂ ਵਿਚੋਂ ਹਾਸਾ ਡੁੱਲ੍ਹਿਆ ਸੀ<br />ਕੁਤਕੁਤੀਆਂ ਨਿਕਲਣ ਸਰੀਰ ਵਿਚੋਂ<br />ਹਨ੍ਹੇਰ 'ਬਾਹਰਲਾ' ਸਿਰੋਂ ਉਹਦੇ ਝੁੱਲਿਆ ਸੀ<br />-ਬਾਪੂ ਪੈਲੀ 'ਤੇ 'ਗੂਠਾ ਛਾਪ ਦਿੱਤਾ<br />ਛੇ ਲੱਖ ਏਜੰਟ ਨੂੰ ਮੱਥਾ ਜਾ ਟੇਕਿਆ ਸੀ<br />ਕਹਿੰਦਾ ਗਾਉਣ ਵਾਲੇ ਬਾਹਰ ਨੂੰ ਬੜੇ ਜਾਂਦੇ<br />ਨਿੱਘ ਏਜੰਟ ਨੇ ਰੁਪਈਆਂ ਦਾ ਸੇਕਿਆ ਸੀ<br />-ਇਹਨੂੰ ਤੋਰਾਂਗੇ ਗਵੱਈਏ ਨਾਲ ਬਾਬਾ<br />ਤੁਸੀਂ ਫਿ਼ਕਰ ਭੋਰਾ ਨਾ ਕਰੋ ਸਿੰਘ ਜੀ<br />ਜਾਂ ਕਿਸੇ ਕੀਰਤਨੀਏਂ ਨਾਲ ਟਾਂਕਾ ਫਿੱਟ ਕਰਦੇ<br />ਇਕ ਚਿਮਟੇ ਦਾ ਪ੍ਰਬੰਧ ਤੁਸੀਂ ਕਰੋ ਸਿੰਘ ਜੀ<br />-ਚਿਮਟਾ ਸਾਂਝਾ ਸਾਜ ਹੈ ਜੱਥਿਆਂ ਦਾ<br />ਇਹਨੂੰ ਕੀਰਤਨੀਏਂ ਤੇ ਸਿੰਗਰ ਵਜਾਉਣ ਦੋਨੋਂ<br />ਇਹਦੀ ਮੌਜ, ਵਜਾਉਣਾ ਇਹ ਬੜਾ ਸੌਖਾ<br />ਸਿੱਧਾ 'ਛਣ-ਛਣ' ਇਹਨੂੰ ਛਣਕਾਉਣ ਦੋਨੋਂ<br />-ਬਾਪੂ ਗਿਆ ਗੁਰਦੁਆਰੇ, ਸਿੰਘ ਕੋਲੇ<br />ਇਕ ਚਿਮਟਾ ਸਾਨੂੰ ਦਿਓ ਘੱਲ ਸਿੰਘ ਜੀ<br />ਮੁੰਡਾ ਬਾਹਰ ਜਾਣ ਖੁਣੋਂ ਰਹਿ ਜਾਣਾ<br />ਸੱਚੀ ਕੀਤੀ ਤੁਹਾਡੇ ਕੋਲ ਗੱਲ ਸਿੰਘ ਜੀ<br />-ਸਿੰਘ ਚਿਮਟਾ ਦਿੱਤਾ ਅਰਦਾਸ ਕਰਕੇ<br />ਬਾਹਰ ਜਾ ਕੇ ਭੁੱਲ ਨਾ ਜਾਈਂ ਕਾਕਾ<br />ਕਦੇ ਗੁਰੂ-ਘਰ ਵਜ਼ੀਰ ਦੀ ਲੋੜ ਹੋਵੇ<br />ਬੱਸ ਦਾਸ ਨੂੰ ਈ ਸੱਦ ਬੁਲਾਈਂ ਕਾਕਾ<br />-ਏਜੰਟ ਖੁਸ਼ਖਬਰੀ ਸੀ ਲੈ ਆਇਆ<br />ਗਰੁੱਪ ਚੱਲਿਆ ਬਾਹਰ ਨੂੰ ਗਾਉਣ ਵਾਲਾ<br />ਮੁਖੀ ਪੌਪ-ਸਿੰਗਰ ਅਖਵਾਂਵਦਾ ਏ<br />ਅੱਜ-ਕੱਲ੍ਹ 'ਚ ਚਾਲੇ ਹੈ ਪਾਉਣ ਵਾਲਾ<br />-ਉਹਦੇ ਗੀਤ ਬੜੇ ਹੀ ਹਿੱਟ ਹੋਏ<br />ਪੱਗ ਬੰਨ੍ਹ ਕੇ ਲੀਰ ਜਿਹੀ ਲਾਂਵਦਾ ਏ<br />ਧਾਰਮਿਕ ਸਟੇਜ 'ਤੇ ਖੰਡਾ ਵੀ ਜੜ ਲੈਂਦਾ<br />ਬੜਾ ਮਸ਼ਹੂਰ ਸਿੰਗਰ ਅਖਵਾਂਵਦਾ ਏ<br />-ਤਖ਼ੱਲਸ ਉਸ ਦਾ ਹੈ 'ਡਰਪੋਕ' ਕਹਿੰਦੇ<br />ਉਂਜ ਹੈ ਤਾਂ ਬੜਾ ਦਲੇਰ ਬੰਦਾ<br />ਨਾਲ ਰੱਖਦਾ ਨਿਰਭਉ-ਨਿਰਵੈਰ ਵਰਗੇ<br />ਕਰਦਾ ਜਮਾਂ ਨ੍ਹੀ ਸ਼ੇਰ ਕੋਈ ਗ਼ੈਰ ਧੰਦਾ<br />-ਪੀੜ੍ਹੀ ਨਵੀਂ ਕਮਲੀ ਉਹਦੇ ਹੋਈ ਪਿੱਛੇ<br />ਜਦੋਂ ਅਵਲੀਆਂ-ਸਵਲੀਆਂ ਗਾਂਵਦਾ ਏ<br />ਕਦੇ ਰੇਹੜ੍ਹੀ-ਗਡੀਰ੍ਹੇ ਦੀ ਗੱਲ ਕਰਦਾ<br />ਕਦੇ ਰੱਬ-ਰੱਬ ਵੀ ਜਪ ਜਾਂਵਦਾ ਏ<br />-ਤੁਸੀਂ ਮੁੰਡੇ ਦੀ ਤਿਆਰੀ ਕਰੋ ਪੂਰੀ<br />ਵਾਧੂ ਤੇਲ ਮਸਾਲਾਂ ਵਿਚ ਫ਼ੂਕਿਓ ਨਾ<br />ਕਦੇ ਗੱਡੀ, ਗਡੀਰ੍ਹੇ ਵਾਲੀ ਲੰਘ ਗਈ ਜੇ<br />ਫੇਰ ਡਰਦੇ ਰੱਬ-ਰੱਬ ਕੂਕਿਓ ਨਾ<br />-ਟੀਟੂ ਪੈਂਟਾਂ-ਕਮੀਜ਼ਾਂ ਸੰਵਾ ਲਈਆਂ<br />ਬੇਬੇ ਸ਼ੁੱਧ ਖੋਆ ਸੀ ਮਾਰ ਦਿੱਤਾ<br />ਪੁੱਤ ਡਾਲਰ ਹੂੰਝਣ ਵਲਾਇਤ ਚੱਲਿਆ<br />ਬਾਪੂ ਹੂੰਝ ਸਾਰਾ ਘਰ-ਬਾਰ ਦਿੱਤਾ<br />-ਨਿੱਤ ਕਰਦਾ ਪ੍ਰੈਸ ਟੀਟੂ ਪੈਂਟਾਂ ਨੂੰ<br />ਸ਼ੁਕੀਨੀ ਵਾਲੀ ਨਾ ਕਸਰ ਕੋਈ ਰਹਿ ਜਾਵੇ<br />ਇਹ ਸਾਜੀ-ਵਾਜੀ ਤਾਂ ਕੋਈ ਲੱਗਦਾ ਨ੍ਹੀ<br />ਏਅਰਪੋਰਟ 'ਤੇ ਨਾ ਕੋਈ ਕਹਿ ਜਾਵੇ<br />-ਜੁਲਫ਼ਾਂ ਵਾਹੁੰਦਾ, ਧਾਗੇ ਨਾਲ ਖਤ ਕੱਢਦਾ<br />ਚਿਮਟਾ ਵਜਾ ਕੇ ਕਦੇ-ਕਦੇ ਦੇਖ ਲੈਂਦਾ<br />ਕਹਿੰਦੇ ਲੋੜ ਕਾਢ ਦੀ ਮਾਂ ਹੁੰਦੀ<br />ਰਾਹ ਜਾਣੀਏਂ ਜਦੋਂ ਹੈ ਵਾਹ ਪੈਂਦਾ<br />-ਸੁਣਨ ਲੱਗਿਆ ਗਵੱਈਏ ਦੇ ਪੌਪ ਗਾਣੇਂ<br />'ਘੀਂ-ਘੀਂ' ਨਾਲ ਖਰਾਸ ਵਾਂਗ ਕਰੀ ਜਾਵੇ<br />ਸਿਆਣੇ ਡਿੱਗ-ਡਿੱਗ ਕਹਿੰਦੇ ਸਵਾਰ ਹੁੰਦੇ<br />ਕੁੱਟ-ਕੁੱਟ ਕੇ ਹੌਂਸਲਾ ਭਰੀ ਜਾਵੇ<br />-ਟੀਟੂ ਧੋਤੇ ਮੂੰਹ ਚੁਪੇੜ ਵੱਜੀ<br />ਕਹਿੰਦੇ ਪੌਪ-ਸਿੰਗਰ ਪੁਲਸ ਨੇ ਫੜ ਲਿਆ ਸੀ<br />ਟੀਟੂ ਪੜਛੱਤੀਓਂ ਹੇਠਾਂ ਆਣ ਡਿੱਗਿਆ<br />ਪੜ੍ਹਿਆ ਜਦੋਂ, ਕੜੱਕੇ ਵਿਚ ਜੜ ਲਿਆ ਸੀ<br />-ਬਾਪੂ ਭੱਜਿਆ ਤੁਰੰਤ ਏਜੰਟ ਵੱਲ ਨੂੰ<br />ਦੇਖਿਆ ਸੀਲ ਦਫ਼ਤਰ, ਦਰਵਾਜਾ ਬੰਦ ਕੀਤਾ<br />ਡਿੱਗੀ ਖੂਹ 'ਚ ਸੁੱਕੀ ਨਾ ਇੱਟ ਨਿਕਲੇ<br />ਕਰੜਾ ਪੁਲਸ ਨੇ ਸੀ ਪ੍ਰਬੰਧ ਕੀਤਾ<br />-ਬਾਪੂ ਪਿੱਟਿਆ ਬੇਬੇ ਵੀ ਵੈਣ ਪਾਏ<br />ਦੋ ਕਿੱਲੇ ਵੀ ਬਿਲੇ ਲਗਾ ਦਿੱਤੇ<br />ਚਾਰ ਦਾਣੇ ਆਉਂਦੇ, ਢਿੱਡ ਭਰਦੇ ਸੀ<br />ਉਹ ਵੀ 'ਬਾਹਰ' ਦੀ ਭੇਂਟ ਚੜ੍ਹਾ ਦਿੱਤੇ<br />-ਦੇਖ ਬੋਤੇ ਦਾ ਲਮਕਦਾ ਬੁੱਲ੍ਹ ਟੀਟੂ<br />ਸੁਝਦਾ ਕੁਝ ਨਹੀਂ ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਜਾਵੇ ਕਿੱਥੇ<br />ਅੱਧੀ ਬਾਪੂ ਦੀ ਪੈਲੀ ਵੀ ਗਈ ਵਿਕ ਸੀ<br />ਗ਼ਰੀਬ ਮਾਪਿਆਂ ਦਾ ਦਿਲ ਧਰਾਵੇ ਕਿੱਥੇ<br />-ਪੁਲਸ ਗਵੰਤਰੀ ਨੂੰ ਅਦਾਲਤੀਂ ਫਿਰੇ ਖਿੱਚੀ<br />ਡਰੇ ਟੀਟੂ, ਮੇਰਾ ਨਾਂ ਨਾ ਬੋਲ ਦੇਵੇ<br />ਜਿਹੜੇ ਕਿੱਸੇ ਉਲੀਕੇ ਸੀ ਬਾਹਰ ਵਾਲੇ<br />ਕੁੱਟ ਪੁਲਸ ਕੋਲ ਨਾ ਢੋਲ ਦੇਵੇ<br />-ਜਿੰਨੀ ਛੇਤੀ ਸੀ ਗਰਦੋਗੋਰ ਉਠੀ<br />ਛਿੱਟਾ ਮਾਰ ਠੰਢੀ ਸੀ ਕਰ ਦਿੱਤੀ<br />ਜਿਹੜੀ ਸੂਈ ਸੀ ਗਵੱਈਏ 'ਤੇ ਧਰੀ ਹੋਈ<br />ਚੁੱਕ ਬਾਦਲ ਪ੍ਰੀਵਾਰ 'ਤੇ ਧਰ ਦਿੱਤੀ<br />-ਫੜ ਪਿਉ-ਪੁੱਤ ਦਿੱਤੇ ਕਰ ਅੰਦਰ<br />ਅਟੈਚੀ ਵਾਲੀ ਬੀਬੀ ਵੀ ਫਿਰੇ ਭੱਜੀ<br />ਫੜ ਪਟਿਆਲੇ ਜੇਲ੍ਹ ਵਿਚ ਧੱਕ ਦਿੱਤੇ<br />ਕੈਪਟਨ ਜਾਵੇ ਬੱਦਲ ਦੇ ਵਾਂਗ ਗੱਜੀ<br />-ਧਰਵਾਸ ਬਾਪੂ ਨੂੰ ਟੀਟੂ ਦੇਣ ਲੱਗਾ<br />ਜਿਹੜਾ ਹੋ ਗਿਆ ਮਿੱਟੀ ਪਾ ਬਾਪੂ<br />ਸਿੰਗਰ ਬਣ ਕੇ ਮੈਂ ਦਿਖਾਊਂ ਤੈਨੂੰ<br />ਕੰਧਾਂ ਸੋਨੇ ਦੀਆਂ ਦਿਊਂ ਬਣਾ ਬਾਪੂ<br />-ਚੰਗੇ ਭਲੇ ਸ਼ਰੀਕੇ ਵਿਚ ਵਸਦੇ ਸੀ<br />ਬੜਾ ਸੋਹਣਾ ਨਿਭਾਅ ਸੀ ਕਰੀ ਜਾਂਦੇ<br />ਚਾਰ ਸਿਆੜ ਜੋ ਬਾਪੂ ਨੇ ਸੀ ਦਿੱਤੇ<br />ਢਿੱਡ ਆਪਣਾ ਸੀ ਵਧੀਆ ਭਰੀ ਜਾਂਦੇ<br />-ਗੱਲ ਬਾਪੂ ਦੀ ਸੁਣੀਂ, ਅਣਸੁਣੀਂ ਕਰਕੇ<br />ਸੱਪ ਨਵਾਂ ਹੀ ਟੀਟੂ ਨੇ ਕੱਢਿਆ ਸੀ<br />ਮੈਂ ਰੈਅ ਦੇਵਾਂ, ਗੌਰ ਕਰ ਬਾਪੂ<br />ਉਹਨੇ ਨਵਾਂ ਹੀ ਪੜੁੱਲ ਇੱਕ ਛੱਡਿਆ ਸੀ<br />-ਬਾਪੂ ਆਖਦਾ ਅੱਗੇ ਹੀ ਬਹੁਤ ਹੋਗੀ<br />ਦੱਬੇ ਮੁਰਦੇ ਨਾ ਹੁਣ ਉਖਾੜ ਕਾਕਾ<br />ਅਸੀਂ ਨਦੀ ਕਿਨਾਰੇ ਰੁੱਖੜੇ ਹਾਂ<br />ਸਾਡੀ ਦੁਖੀ ਹੈ ਨਾੜ-ਨਾੜ ਕਾਕਾ<br />-ਜਿਹੜੀ ਬਾਪੂ ਦੀ ਜ਼ਮੀਨ ਹਿੱਸੇ ਆਈ ਸੀਗੀ<br />ਉਹ ਵੀ ਤੱਕੜ 'ਤੇ ਦਿੱਤੀ ਚਾੜ੍ਹ ਕਾਕਾ<br />ਮਾਂ ਚੋਰ ਦੀ ਕੋਠੀ ਵਿਚ ਮੂੰਹ ਡੱਕੇ<br />ਦਿਲ ਹੋਇਆ ਪਿਆ ਭਰਾੜ੍ਹ ਕਾਕਾ<br />-ਜਿਹੜੀ ਰਹਿੰਦੀ ਪੈਲੀ, ਬਾਪੂ ਉਹ ਵੀ ਬੈਅ ਕਰਦੇ<br />ਤਵੀਤੀਆਂ-ਛਾਪਾਂ ਬਿਨਾ ਜਮਾਂ ਸਰਨਾ ਨ੍ਹੀ<br />ਬਿਨਾ ਕੈਂਠਿਆਂ ਤੋਂ ਨ੍ਹੀ ਠੁੱਕ ਬਣਦੀ<br />ਸੁੱਕੇ-ਸੋਹੜੇ ਬਾਪੂ ਹੁਣ ਮਰਨਾ ਨ੍ਹੀ<br />-ਪਾ ਕੇ ਕੱਢਵੀਂ ਜਾਕਟ ਨਿੱਤ ਲਾਊਂ ਖਾੜੇ<br />ਦੋ ਕੁ ਕੈਸਿਟਾਂ ਵੀ ਕਰਵਾਊਂ ਬਾਪੂ<br />ਦੇ ਕੇ ਪੈਸੇ 'ਐਡ' ਲੁਆਊਂ ਟੀ ਵੀ 'ਤੇ<br />ਪਬਲੀਸਿਟੀ ਦੀ ਨ੍ਹੇਰੀ ਲਿਆਊਂ ਬਾਪੂ<br />-ਸੁਣੀ ਗੱਲ ਤੇ ਬਾਪੂ ਬੇਹੋਸ਼ ਹੋਇਆ<br />ਕਰਦਾ 'ਦਾਅੜ' ਡਿੱਗਿਆ, ਡਾਕਟਰ ਸੱਦਿਆ ਸੀ<br />ਡਾਕਟਰ ਦੱਸੇ ਇਹ 'ਪੂਰਾ' ਹੋ ਗਿਆ ਹੈ<br />ਇਹਨੂੰ ਸਦਮਾਂ ਕੋਈ ਚਾਣਚੱਕ ਲੱਗਿਆ ਸੀ<br />-ਕੀਰਨਾਂ ਪਾਇਆ ਬੇਬੇ, ਟੀਟੂ ਪਿੱਟਿਆ ਸੀ<br />ਸਾਨੂੰ ਸੁਪਨਿਆਂ ਛੱਜ ਪਾ ਛੱਟਿਆ ਸੀ<br />ਨਾ ਬਾਹਰ ਗਿਆ ਨਾ ਗਾਇਕ ਬਣਿਆਂ<br />ਦੱਸ ਸਬਜ਼ਬਾਗਾਂ 'ਚੋਂ ਕੀ ਖੱਟਿਆ ਸੀ<br />-ਬਾਪੂ ਗਿਆ ਤੇ ਨਾਲੇ ਜ਼ਮੀਨ ਖੁੱਸੀ<br />ਬਹੁਤਾ ਖਾਂਦੇ ਵੀ ਥੋੜਿਓਂ ਜਾਂਦੇ ਲੱਗੇ<br />ਕਰੋ ਸਬਰ ਭਾਈ ਸਾਰੇ ਲੋਕ ਕਹਿੰਦੇ<br />ਦੱਸੋ ਜੋਰ ਕੀ ਐ ਡਾਢੇ ਰੱਬ ਅੱਗੇShivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-53837916226703952382007-12-20T14:47:00.001-08:002007-12-20T14:50:04.510-08:00Mubarakaan...<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjok4y6-3_GCz6HEfH7JHej4lRwQMzZfGZrvdNHNZR_z5f6jO_O1l6uwdFfbrpoHcKtg9Ih0mp9newF4_fTnR_CrP-WRgLWw4UNFpZwBPXSZTdwsPfMTDVtm0i2bjoTFv4ZGR8XEyXchrw/s1600-h/Shivcharan+Jaggi+Kussa+2.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5146191065910866978" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; CURSOR: hand; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjok4y6-3_GCz6HEfH7JHej4lRwQMzZfGZrvdNHNZR_z5f6jO_O1l6uwdFfbrpoHcKtg9Ih0mp9newF4_fTnR_CrP-WRgLWw4UNFpZwBPXSZTdwsPfMTDVtm0i2bjoTFv4ZGR8XEyXchrw/s200/Shivcharan+Jaggi+Kussa+2.jpg" border="0" /></a><br /><div><br /><p><span class="amritlipi24-red1"><span style="font-family:AnmolLipi;font-size:18;"><span style="color:#ff0000;"></span></span></span></p><p><span class="amritlipi24-red1"><span style="font-family:AnmolLipi;font-size:18;"><span style="color:#ff0000;">mubwrkW - nwmvr nwvlkwr iSvcrn j`gI ku`sw ny ie`k hor mIl p`Qr g`ifAw </span></span></span><span style="font-family:AnmolLipi;font-size:14;"><br />swfy swry pwTkW, sRprsqW Aqy pRSMskW leI ieh ^uSI dI g`l hY ik ieMglYNf ivc vsdy bhu-p`KI swihqkwr iSvcrn j`gI ku`sw ny swihq dy ipV ivc iek hor mIl p`Qr g`ifAw hY[ CotI ijhI aumr ivc ijqnw nwmxW aus ƒ imilAw hY, Ajoky smyN Swied hI iksy hor nOjvwn pMjwbI lyKk dy ih`sy AwieAw hovy! pMQ Aqy pMjwb ƒ smrpq ilKqW dw rcxhwrw iSvcrn j`gI ku`sw Awpxy ivrsy Aqy Awpxy lokW nwl pIfI qrHW juiVAw hoieAw hY[ swihqk inrMqrqw dy nwl inmrqw Aqy hlImI aus dw mIrI gux hY[<br />iSvcrn j`gI ku`sw dy ilKy Aqy sMswr Br ivc pRis`D hoey iqMn nwvlW: 'purjw purjw kit mrY', 'qvI qoN qlvwr q`k' Aqy 'bwrHIN kohIN bldw dIvw' dw AMgryzI ivc Anuvwd kIqw jw irhw hY[ pMjwbI swihq ivc ieh Swied pihlI vwr vwpirAw hY ik iksy sMsQw ny iksy pMjwbI swihqkwr dIAW iqMn pusqkW ƒ ie`ko smyN AMgryzI ivc Anuvwd krn dw auprwlw kIqw hovy[ ies pRwpqI leI AsIN Awpxy ies ihMmqI Aqy sunyhIN s`jx nUUMM hwridk mubwrk idMdy hoey, siqgurU dy hzUr Ardws krdy hW ik pMQ Aqy pMjwb dy h`k ivc auTI ieh klm hor vI SkqISwlI bx ky auBry! </span><span class="amritlipi14-red1"><span style="font-family:AnmolLipi;font-size:14;"><span style="color:#ff0000;">ribMdr rYNsI<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /><o:p></o:p></span></span></span></p><br /><p><span style="color:#ff0000;"><span class="amritlipi14-red1"><span lang="PT-BR" style="mso-ansi-language: PT-BR;font-family:AnmolLipi;font-size:14;" >vDweIAW dyx leI eImyl: </span></span><span class="amritlipi14-red1"><span lang="PT-BR" style="mso-ansi-language: PT-BR;font-family:Arial;font-size:14;" >jaggikussa65@gmail.com</span></span><span lang="PT-BR" style="mso-ansi-language: PT-BR;font-family:Arial;font-size:14;" ><o:p></o:p></span></span></p><br /><p class="MsoNormal" style="MARGIN: 0in 0in 0pt"><span lang="PT-BR" style="mso-ansi-language: PT-BR"><o:p><span style="font-family:Times New Roman;"></span></o:p></span></p></div>Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-17166659479603059142007-12-11T07:56:00.001-08:002007-12-11T07:59:09.121-08:00Kaali Boli Raat ...<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwGXQlwkn1CfShJINw5JQZX6W8eUs-ivStYwsfVtWBTBC4LzPoZjXG9Yn_oGKTxxLtR4garDvVmChMasGLtxASuijY1t9Qfi4g1cusXnRoRruQjWMgRYNjOrjLXTpApcBrfsOHR_ttSW8/s1600-h/Great+2.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5142745494747261074" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; CURSOR: hand" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhwGXQlwkn1CfShJINw5JQZX6W8eUs-ivStYwsfVtWBTBC4LzPoZjXG9Yn_oGKTxxLtR4garDvVmChMasGLtxASuijY1t9Qfi4g1cusXnRoRruQjWMgRYNjOrjLXTpApcBrfsOHR_ttSW8/s200/Great+2.jpg" border="0" /></a><br /><div><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirXEAs1iPw8TztV2pLbx1UixAaI8_SgB72W3mQA2LeKP6jd-S9ucQkauGQqY7n3UKZMwctAHmVi_1_OydcaYZJreY0Q-L0BdW-D4fw_LCPvT5YRq2gHNkRNf5nojf9ZQbukXypxurz5LM/s1600-h/Great+2.jpg"></a><br /><br /><div></div></div>Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-12094239480671799282007-12-11T07:52:00.000-08:002008-10-26T21:52:28.065-07:00ਕਹਾਣੀ: ਕਾਲ਼ੀ ਬੋਲ਼ੀ ਰਾਤ<strong><span style="font-size:130%;color:#ff0000;">ਕਾਲ਼ੀ ਬੋਲ਼ੀ ਰਾਤ</span></strong><br /><strong><span style="color:#99ff99;">(ਕਹਾਣੀ)</span></strong><br /><br />ਅਜੇ ਉਹ ਬੱਚੀ ਸੀ।<br />ਇਕ ਮਾਸੂਮ ਬੱਚੀ, ਜਿਸ ਦਾ ਨਾਂ ਭੋਲੀ ਸੀ। ਉਹ ਆਪਣੇ ਨਾਂ ਵਾਂਗ ਸੱਚ ਹੀ ‘ਭੋਲੀ’ ਸੀ। ਇਕ ਪੁੰਗਰਦਾ ਫੁੱਲ ਸੀ। ਉਹ ਫੁੱਲ, ਜੋ ਇਕ ਧੂੜ ਭਰੇ ਬਾਗ ਵਿਚ ਆਪਣੇ ਜੀਵਨ ਨਾਲ ਜੱਦੋ-ਜਹਿਦ ਕਰ ਰਿਹਾ ਸੀ। ਉਸ ਦਾ ਜਨਮ ਇਕ ਹਨ੍ਹੇਰੇ ਭਰੀ ਜਿ਼ੰਦਗੀ ਵਾਲੇ, ਗਰੀਬ ਕਿਸਾਨ ਬਾਪ ਦੇ ਘਰ ਹੋਇਆ ਸੀ। ਅੱਜ ਉਹ ਪੰਜ ਸਾਲਾਂ ਦੀ ਸੀ। ਮਾਂ ਬਿਮਾਰ ਹੋਣ ਕਰਕੇ ਉਸ ਨੂੰ ਆਪਣੀ ਮਾਂ ਦਾ ਦੁੱਧ ਵੀ ਨਸੀਬ ਨਹੀਂ ਸੀ ਹੋਇਆ। ਵਿਚਾਰੀ ਸਿਰਫ ਬੱਕਰੀ ਦੇ ਜਾਂ ਗਾਂ ਦੇ ਦੁੱਧ ‘ਤੇ ਹੀ ਪਲੀ ਸੀ। ਉਸ ਨੂੰ ਆਪਣੀ ਮਾਂ, ਜੋ ਮੰਜੇ ‘ਤੇ ਬੈਠੀ ਸੀ, ਨੂੰ ਚਾਹ ਬਣਾ ਕੇ ਦੇਣ ਦੀ ਸੂੰਹ ਸੀ। ਦੁਆਈ ਲੈਣ ਵਾਸਤੇ ਪਾਣੀ ਲਿਆ ਕੇ ਦੇਣ ਦਾ ਪਤਾ ਸੀ। ਪਰ ਮਾਂ ਦੀ ਬਿਮਾਰੀ ਬਾਰੇ ਕੋਈ ਗਿਆਨ ਨਹੀਂ ਸੀ।<br />ਕਦੇ-ਕਦੇ ਉਹ ਬੁੜ੍ਹੀਆਂ ਤੋਂ ਸੁਣ ਜਰੂਰ ਲੈਂਦੀ ਸੀ ਕਿ ਉਸ ਦੀ ਮਾਂ ਨੂੰ ਉਸ ਦੇ ਜਨਮ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ‘ਕੈਂਸਰ’ ਹੋ ਗਿਆ ਸੀ। ਪਰ ਉਸ ਨੂੰ ਕੋਈ ਖਾਸ ਸਮਝ ਨਾਂ ਪੈਂਦੀ। ਜਦੋਂ ਭੋਲੀ ਦਾ ਬਾਪ ਸਰਦਾਰਾ ਸਿੰਘ ਖੇਤ ਉਠ ਜਾਂਦਾ ਤਾਂ ਭੋਲੀ ਦੀ ਬਿਮਾਰ ਮਾਂ ਮਹਿੰਦਰ ਕੌਰ ਭੋਲੀ ਨੂੰ ਗਲ ਲਾ ਕੇ ਰੋਣ ਲੱਗ ਜਾਂਦੀ ਅਤੇ ਕਹਿੰਦੀ, “ਮੈਥੋਂ ਬਾਅਦ ਤੈਨੂੰ ਕੌਣ ਗਲ ਨਾਲ ਲਾਊ ਧੀਏ?” ਮਹਿੰਦਰ ਕੌਰ ਵੈਰਾਗ ਵਿਚ ਡੁਸਕਦੀ। ਪਰ ਬਚਪਨ ਮੱਤ ਵਾਲੀ ਭੋਲੀ ਮਾਂ ਨੂੰ ਪੁੱਛਦੀ, “ਬੇਬੇ ਤੂੰ ਰੋਨੀਂ ਕਾਹਤੋਂ ਐਂ?” ਤਾਂ ਉਹ ਫਿਰ ਰੋ ਕੇ ਜਵਾਬ ਦਿੰਦੀ, “ਮੈਂ ਆਬਦੇ ਕਰਮਾਂ ਨੂੰ ਰੋਨੀਂ ਐਂ ਧੀਏ!” ਤੇ ਧੀ ਨੂੰ ਹਰ ਵਾਰ ਇਸ ਤਰ੍ਹਾਂ ਵੈਰਾਗ ਨਾਲ ਹਾਉਕੇ ਭਰ-ਭਰ ਪਿਆਰ ਕਰਦੀ, ਜਿਸ ਤਰ੍ਹਾਂ ਉਹ ਆਪਣੇ ਹਰ ਸਾਹ ਨੂੰ ਆਖਰੀ ਸਾਹ ਸਮਝਦੀ ਹੋਵੇ। ਜਿਸ ਤਰ੍ਹਾਂ ਉਸ ਨੂੰ ਆਪਣੇ ਕਿਸੇ ਸਾਹ ‘ਤੇ ਇਤਬਾਰ ਹੀ ਨਾ ਹੋਵੇ। ਸਾਹ ਦਾ ਕੀ ਭਰੋਸਾ? ਆਇਆ ਨਾ ਆਇਆ!<br />-“ਮਾਂ ਪਾਣੀ ਦੇਵਾਂ?” ਦੁਪਿਹਰੋਂ ਬਾਅਦ ਸੁੱਤੀ ਉਠੀ ਮਾਸੂਮ ਭੋਲੀ ਨੇ ਪੁੱਛਿਆ। ਕਿੰਨਾ ਖਿਆਲ ਰੱਖਦੀ ਸੀ ਉਹ ਆਪਣੀ ਮਾਂ ਦਾ!<br />-"ਦੇ-ਦੇ ਪੁੱਤ!" ਭੋਲੀ ਦੀ ਮਾਸੂਮ ਆਵਾਜ਼, ਮਾਸੂਮ ਸ਼ਕਲ, ਮਾਸੂਮ ਸੁਭਾਅ ‘ਤੇ ਮਾਂ ਨੂੰ ਤਰਸ ਜਿਹਾ ਆਇਆ। ਉਸ ਅੰਦਰ ਝੋਕਾ ਜਿਹਾ ਫਿਰ ਗਿਆ ਅਤੇ ਮਾਂ ਦਾ ਬੇਵਸਾ, ਹੁਬਕੀਂ ਰੋਣ ਨਿਕਲ ਗਿਆ। ਮਾਂ ਨੂੰ ਆਪਣੀ ਜਿ਼ੰਦਗੀ ‘ਤੇ ਇਤਨਾ ਕਰੋਧ ਆਇਆ ਕਿ ਉਹ ਖੁਦਕਸ਼ੀ ਕਰ ਲਵੇ। ਕੀ ਅਰਥ ਸੀ ਉਸ ਦੀ ਜਿ਼ੰਦਗੀ? ਜਿਹੜਾ ਆਪਣੀ ਫੁੱਲ ਵਰਗੀ ਧੀ ਨੂੰ ਖਿਡਾ, ਪਰਚਾ ਨਹੀਂ ਸਕਦੀ ਸੀ? ਉਸ ਦੇ ਚਾਅ-ਮਲਾਰ ਪੂਰੇ ਨਹੀਂ ਕਰ ਸਕਦੀ ਸੀ?<br />-“ਮਾਂ ਲੈ ਪਾਣੀ....।” ਭੋਲੀ ਨੇ ਕਿਹਾ ਮਾਂ ਨੇ ਪਾਣੀ ਫੜ ਲਿਆ। ਦੁਆਈ ਲੈ ਲਈ।<br />-“ਲੈ ਪੁੱਤ ਗਿਲਾਸ ਰੱਖ ਦੇ।” ਮਾਂ ਨੇ ਕਿਹਾ। ਭੋਲੀ ਨੇ ਫੜ ਕੇ ਗਿਲਾਸ ਹੇਠਾਂ ਰੱਖ ਦਿੱਤਾ।<br />-“ਮਾਂ ਮੈਂ ਭੱਠੀ ‘ਤੇ ਖੇਡ ਆਵਾਂ?”<br />-“ਜਾਹ ਪੁੱਤ ਖੇਡ ਆ।” ਉਹ ਚਲੀ ਗਈ। ਖੇਡਦੇ ਬੱਚਿਆਂ ਨਾਲ ਖੇਡ ਲੱਗ ਗਈ।<br />-“ਲੈ ਕੁੜ੍ਹੇ-ਕੀ ਵਿਚਾਰੀ ਦੀ ਕੋਈ ਉਮਰ ਐ?” ਭੱਠੀ ‘ਤੇ ਦਾਣੇ ਭੁੰਨਾ ਰਹੀ ਇਕ ਬੁੱਢੀ ਨੇ ਭੋਲੀ ਵੱਲ ਤਰਸ ਭਰੀਆਂ ਨਜ਼ਰਾਂ ਨਾਲ ਤੱਕ ਕੇ ਕਿਹਾ।<br />-“ਰੋਇਆ ਕਰੂਗੀ ਵਿਚਾਰੀ ਮਾਂ ਨੂੰ।” ਦੂਜੀ ਬੋਲੀ।<br />ਭੋਲੀ ਨੂੰ ਚਾਹੇ ਪੂਰੀ ਸਮਝ ਨਹੀਂ ਆਈ ਸੀ। ਪਰ ਬੁੜ੍ਹੀਆਂ ਦੀਆਂ ਗੱਲਾਂ ਉਸ ਨੂੰ ਚੰਗੀਆਂ ਵੀ ਨਹੀਂ ਲੱਗੀਆਂ ਸਨ। ਉਹ ਖੇਡਣਾ ਵਿਚੇ ਹੀ ਛੱਡ ਘਰੇ ਆ ਗਈ। ਬਿਨਾ ਕੁਝ ਖਾਧੇ-ਪੀਤੇ ਮੰਜੇ ‘ਤੇ ਪਈ ਮਾਂ ਨਾਲ ਜੱਫੀ ਪਾ ਕੇ ਪੈ ਗਈ। ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਕਿਉਂ ਅੱਜ ਮਾਂ ਉਸ ਨੂੰ ਕੁਝ ਜਿਆਦਾ ਹੀ ਪਿਆਰੀ-ਪਿਆਰੀ ਜਿਹੀ ਲੱਗੀ ਸੀ? ਮਾਂ ਦੇ ਸਰੀਰ ‘ਚੋਂ ਆਉਂਦੀ ਬਦਬੂ ਉਸ ਨੂੰ ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਕਿਉਂ ਚੰਗੀ-ਚੰਗੀ ਲੱਗੀ ਸੀ? ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਕਿਉਂ ਅੱਜ ਉਸ ਦਾ ਮਾਂ ਨਾਲੋਂ ਉਠਣ ਨੂੰ ਦਿਲ ਨਹੀਂ ਕਰਦਾ ਸੀ? ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਕਿਉਂ ਅੱਜ ਉਸ ਨੂੰ ਮਾਂ ਦਾ ਬਹੁਤਾ ਹੀ ਮੋਹ ਜਿਹਾ ਆ ਰਿਹਾ ਸੀ? ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਕਿਉਂ ਅੱਜ ਮਾਂ ਦਾ ਚਿਹਰਾ ਦੇਖ ਕੇ ਉਸ ਨੂੰ ਰੋਣ ਜਿਹਾ ਆ ਰਿਹਾ ਸੀ?<br />ਖੇਤੋਂ ਬਾਪੂ ਬਲਦ ਲੈ ਕੇ ਆ ਗਿਆ।<br />ਬਾਪੂ ਕੋਲ ਸਿਰਫ ਇਕ ਕਿੱਲਾ ਜ਼ਮੀਨ ਅਤੇ ਇਕ ਹੀ ਬਲਦ ਸੀ। ਜਿਸ ਨਾਲ ਉਹ ਖੇਤੀ ਕਰਦਾ ਸੀ। ਛਿਮਾਹੀ ਖਾਣ ਜੋਗੇ ਦਾਣੇ ਮਸਾਂ ਹੀ ਘਰ ਆਉਂਦੇ ਸਨ।<br />-“ਉਏ ਪੁੱਤ ਭੋਲਿਆ! ਤੂੰ ਸ਼ੇਰਾ ਮੇਰੇ ਆਸਤੇ ਅੱਜ ਚਾਹ ਨਹੀਂ ਬਣਾ ਕੇ ਰੱਖੀ ਉਏ?” ਬਾਪੂ ਦੇ ਬੋਲਾਂ ਵਿਚ ਲਾਡ ਸੀ। ਪਿਆਰ ਸੀ।<br />-“ਬਾਪੂ ਅੱਜ ਮੇਰਾ ਬੇਬੇ ਨਾਲੋਂ ਉਠਣ ਨੂੰ ਜੀਅ ਨਹੀਂ ਕਰਦਾ-ਅੱਜ ਤੂੰ ਆਪ ਈ ਬਣਾ ਲੈ।” ਭੋਲੀ ਨਾਲ ਦੀ ਨਾਲ ਰੋ ਪਈ। ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਬਾਪੂ ਕੀ ਸੋਚ ਕੇ ਚੁੱਪ ਹੋ ਗਿਆ ਸੀ।<br />ਉਸ ਨੇ ਚੁੱਲ੍ਹੇ ਵਿਚ ਛਿਟੀਆਂ ਡਾਹ ਕੇ ਆਪ ਹੀ ਚਾਹ ਧਰ ਲਈ।<br />ਭੋਲੀ ਸਾਰੀ ਰਾਤ ਮਾਂ ਨਾਲ ਪਈ ਰਹੀ। ਜਦੋਂ ਉਸ ਦੀ ਜਾਗ ਖੁੱਲ੍ਹਦੀ ਤਾਂ ਉਹ ਮਾਂ ਨੂੰ ਘੁੱਟ ਕੇ ਜੱਫੀ ਪਾਉਂਦੀ ਅਤੇ ਮਾਂ ਦਾ ਮੂੰਹ ਚੁੰਮਦੀ। ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਕਿਉਂ ਅੱਜ ਉਸ ਦਾ ਜੀਅ ਜਿਹਾ ਹੀ ਨਹੀਂ ਰੱਜਦਾ ਸੀ?<br />ਜਦੋਂ ਭੋਲੀ ਦੀ ਸਵੇਰੇ ਅੱਖ ਖੁੱਲ੍ਹੀ ਤਾਂ ਮਾਂ ਮੰਜੇ ‘ਤੇ ਨਹੀਂ ਸੀ। ਵਿਹੜੇ ਵਿਚ ਪਿੰਡ ਦੀਆਂ ਚਾਰ ਕੁ ਬੁੜ੍ਹੀਆਂ ਹੀ ਬੈਠੀਆਂ ਗੱਲਾਂ ਕਰ ਰਹੀਆਂ ਸਨ। ਭੋਲੀ ਦਾ ਦਿਲ ਧੜਕਿਆ। ਉਹ ‘ਬੇਬੇ’ ਕਹਿ ਕੇ ਮੰਜੇ ਤੋਂ ਭਮੱਤਰ ਕੇ ਉਠੀ ਸੀ।<br />-“ਪੈ ਜਾਹ ਡੱਡੇ ਪੈ ਜਾਹ।” ਇਕ ਬੁੱਢੀ ਨੇ ਉਸ ਨੂੰ ਵਿਰਾਉਣ ਦੀ ਕੋਸਿ਼ਸ਼ ਕੀਤੀ।<br />-“ਮੇਰੀ ਬੇਬੇ ਕਿੱਥੇ ਐ?”<br />-“ਹਸਪਤਾਲ ਐ ਪੁੱਤ।”<br />-“ਰਾਤ ਤਾਂ ਘਰੇ ਸੀ?”<br />-“ਤੜਕਿਓਂ ਤਿੰਨ ਵਜੇ ਲੈ ਕੇ ਗਏ ਐ-ਕੁੜ੍ਹੇ।”<br />-“ਮੈਨੂੰ ਦੱਸਿਆ ਕਿਉਂ ਨਹੀਂ?”<br />-“ਤੂੰ ਪੁੱਤ ਸੁੱਤੀ ਪਈ ਸੀ।”<br />-“ਮੇਰਾ ਬਾਪੂ ਕਿੱਥੇ ਐ?”<br />-“ਉਹ ਵੀ ਨਾਲ ਈ ਗਿਐ।”<br />-“ਮੈਂ ਵੀ ਜਾਊਂਗੀ।” ਤੇ ਉਹ ਮੰਜੇ ਤੋਂ ਪਾਗਲਾਂ ਵਾਂਗ ਉਠ ਕੇ ਭੱਜ ਤੁਰੀ। ਬੁੜ੍ਹੀਆਂ ਨੇ ਫੜ੍ਹ ਕੇ ਮਸਾਂ ਹੀ ਰੋਕੀ। ਉਹ ਬੁੜ੍ਹੀਆਂ ਨੂੰ ਗਾਹਲਾਂ ਕੱਢਦੀ ਰਹੀ। ਅਖੀਰ ਬੇਵੱਸ ਹੋ ਕੇ ਰੋਣ ਲੱਗ ਪਈ।<br />ਦੁਪਿਹਰੋਂ ਬਾਅਦ ਬਾਪੂ ਪਹੁੰਚ ਗਿਆ। ਉਦਾਸੀ ਅਤੇ ਦੁੱਖ ਦੀ ਸਿੱਕਰੀ ਉਸ ਦੇ ਚਿਹਰੇ ਤੋਂ ਸਾਫ਼ ਜ਼ਾਹਿਰ ਕਰਦੀ ਸੀ ਕਿ ਕੋਈ ਬੁਰੀ ਖਬਰ ਸੀ। ਭੋਲੀ ਡਡਿਆ ਕੇ ਬਾਪੂ ਦੀ ਬੁੱਕਲ ਵਿਚ ਵੜ ਗਈ। ਬਾਪੂ ਵੀ ਕੁੜੀ ਦੇ ਦੁੱਖ ਨੂੰ ਸਮਝਦਾ ਸੀ।<br />-“ਕਿਉਂ ਸਰਦਾਰਾ ਸਿਆਂ-ਕੀ ਹਾਲ ਐ ਹੁਣ ਮੁਹਿੰਦਰ ਕੁਰ ਦਾ ਪੁੱਤ?” ਅੰਬੋ ਨੇ ਪੁੱਛਿਆ। ਉਹ ਬੜੀ ਹੀ ਹਮਦਰਦ ਬੁੜ੍ਹੀ ਜਾਪਦੀ ਸੀ।<br />-“ਡਾਕਦਾਰ ਪੈਸੇ ਭਾਲਦੈ ਤਾਈ!” ਕਹਿਰਾਂ ਦੀ ਮਜਬੂਰੀ ਵਿਚ ਉਸ ਨੇ ਸਿਰ ਫੇਰਿਆ।<br />-“ਸਰਦਾਰਾ ਸਿਆਂ ਬੰਦਾ ਲੱਖੀਂ ਨਾ ਹਜਾਰੀਂ-ਪੈਸਾ ਤਾਂ ਕੋਹੜਿਆ ਵਾ ਹੱਥਾਂ ਦੀ ਮੈਲ ਐ-ਜਦੋਂ ਮਰਜ਼ੀ ਐ ਕਮਾ ਲਈਏ-ਪਰ ਬੰਦਾ ਨਹੀਂ ਮਿਲਦਾ ਭਾਈ-ਚੱਲ ਮੇਰੇ ਨਾਲ ਤੁਰ-ਬੋਲ ਕਿੰਨੇ ਪੈਸੇ ਚਾਹੀਦੇ ਐ-ਫੋਟ੍ਹ ਚੰਦਰਾ! ਸਿਰਫ ਐਨੀ ਕੁ ਗੱਲ ਪਿੱਛੇ ਮੂੰਹ ਢਿੱਲਾ ਜਿਆ ਕਰੀ ਫਿਰਦੈਂ? ਵੇ ਜਾਹ ਪਰ੍ਹੇ! ਆ ਤੁਰ ਮੇਰੇ ਨਾਲ....!” ਅੰਬੋ ਸਰਦਾਰੇ ਨੂੰ ਖਿੱਚ ਕੇ ਆਪ ਦੇ ਘਰ ਲੈ ਗਈ। ਵਰਾਂਡੇ ਵਿਚ ਮੰਜਾ ਡਾਹ ਦਿੱਤਾ ਅਤੇ ਆਪ ਆਪਦੇ ਵੱਡੇ ਮੁੰਡੇ ਸੌਦਾਗਰ ਸਿੰਘ ਕੋਲੇ ਅੰਦਰ ਚਲੀ ਗਈ।<br />ਪੰਦਰਾਂ ਕੁ ਮਿੰਟਾਂ ਬਾਅਦ ਹੀ ਉਸ ਨੇ ਸਰਦਾਰੇ ਨੂੰ ਅੰਦਰ ਆਵਾਜ਼ ਮਾਰ ਲਈ।<br />ਸਰਦਾਰਾ ਅੰਦਰ ਚਲਾ ਗਿਆ।<br />-“ਬੋਲ ਸਰਦਾਰਾ ਸਿਆਂ ਕਿੰਨੇ ਪੈਸੇ ਦਿਆਂ?” ਅੰਬੋ ਦੇ ਮੁੰਡੇ ਸੌਦਾਗਰ ਨੇ ਖੁੱਲ੍ਹ-ਦਿਲੀ ਵਿਖਾਈ।<br />-“ਦੋ ਕੁ ਹਜਾਰ ਤਾਂ ਚਾਹੀਦਾ ਈ ਐ ਬਾਈ।”<br />-“ਤੂੰ ਦੋ ਤਾਂ ਕੀ ਤਿੰਨ ਹਜਾਰ ਲੈ-ਹੈ ਕਮਲਾ? ਬੰਦਾ ਬੰਦੇ ਦੀ ਦਾਰੂ ਐ-ਆਹ ਫੜ ਤਿੰਨ ਹਜਾਰ-!” ਉਹ ਪੈਸੇ ਦਿੰਦਾ ਬੋਲਿਆ।<br />-“ਤੇ ਨਾਲੇ ਜੇ ਆਪਾਂ ਦੂਜਾ ਵਿਹਾਰ ਜਿਹਾ ਕਰ ਲੈਂਦੇ ਤਾਂ ਸਿਆਣਿਆਂ ਦੇ ਆਖਣ ਮਾਂਗੂੰ ਕੰਮ ਪੱਕਾ ਜਿਆ ਹੋ ਜਾਂਦਾ?” ਕਹਿ ਕੇ ਅੰਬੋ ਨੇ ਸਰਦਾਰੇ ਦਾ ਚਿਹਰਾ ਨਿਰਖਿਆ।<br />-“ਕਿਹੜਾ ਵਿਹਾਰ ਤਾਈ?” ਸਰਦਾਰਾ ਹੈਰਾਨ ਸੀ।<br />-“ਓਸ ਗੱਲ ਦੇ ਆਖਣ ਮਾਂਗੂੰ-ਡੁੱਬੜਾ ਨਾਂ ਨਹੀਂ ਆਉਂਦਾ ਸਰਦਾਰਾ ਸਿਆਂ ਪੁੱਤ-ਹਿੱਕ ਤੇ ਧਰਕੇ ਤਾਂ ਪੁੱਤ ਕਿਸੇ ਨੇ ਕੁਛ ਲੈ ਨਹੀਂ ਜਾਣਾ ਹੁੰਦਾ-ਪਰ ਜੇ ਤੂੰ ਕਿੱਲੇ ‘ਤੇ 'ਗੂਠਾ ਲਾ ਕੇ ਗਹਿਣੇ ਕਰਨ ਦਾ ਵਿਹਾਰ ਜਿਆ ਕਰ ਦੇਵੇਂ ਤਾਂ-?”<br />-“......।” ਸਰਦਾਰਾ ਖਾਮੋਸ਼ ਹੋ ਗਿਆ।<br />-“ਕਮਲਿਆ ਪੁੱਤਾ ਜੇ ਮਹਿੰਦਰ ਕੁਰ ਠੀਕ ਹੋ ਗਈ-ਤੈਨੂੰ ਤਾਂ ਸਾਰੇ ਕਿੱਲੇ ਵਿਚੇ ਹੀ ਆ ਗਏ-ਨਾਲੇ ਇਹ ਰਕਮ ਤਾਰ ਕੇ ਤੂੰ ਆਬਦਾ ਕਿੱਲਾ ਜਦੋਂ ਮਰਜ਼ੀ ਐ ਦੁੱਧ ਵਰਗਾ ਲੈ ਲਵੀਂ।” ਸਿਰੇ ਦੀ ਗੱਲ ਕਰ ਕੇ ਅੰਬੋ ਨੇ ਉਸ ਨੂੰ ਚਿੱਤ ਕਰ ਦਿੱਤਾ। ਸਰਦਾਰਾ ਕਰ ਵੀ ਕੀ ਸਕਦਾ ਸੀ? ਦੋ ਪੁੜਾਂ ਸੰਨ੍ਹ ਜਾਨ ਸੀ। ਅਖੀਰ ਮਜ਼ਬੂਰ ਹੋ ਕੇ ਉਸ ਨੂੰ ਪਰੋਨੋਟ ‘ਤੇ ਅੰਗੂਠਾ ਲਾਉਣਾ ਪਿਆ ਅਤੇ ਰਕਮ ਲੈ ਕੇ ਹਸਪਤਾਲ ਚਲਾ ਗਿਆ। ਉਹ ਸਾਹ ਜਿਹੇ ਵਰੋਲਦਾ ਫਿਰਦਾ ਸੀ।<br />ਅੰਬੋ ਲੋਕਾਂ ਵਿੱਚ ਹਿੱਕ ਠੋਕਦੀ ਫਿਰਦੀ ਸੀ। ਅਖੇ: ਜੇ ਬੰਦਾ ਬੰਦੇ ਦੇ ਭੀੜ ਪੈਣ 'ਤੇ ਕੰਮ ਨਾ ਆਇਆ ਤਾਂ ਫਿੱਟੇ ਮੂੰਹ ਜੰਮਣ ਦੇ! ਪਰ ਕਿੱਲੇ ਵਾਲੀ ਵਿਚਲੀ ਗੱਲ ਦਾ ਕਿਸੇ ਨੂੰ ਵੀ ਨਹੀਂ ਪਤਾ ਸੀ। ਅਗਲੇ ਦਿਨ ਸਰਦਾਰਾ ਹਸਪਤਾਲੋਂ ਫਿਰ ਵਾਪਿਸ ਆ ਗਿਆ। ਭੋਲੀ ਬਾਪੂ ਨਾਲ ਹਸਪਤਾਲ ਜਾਣ ਦੀ ਜਿ਼ਦ ਕਰ ਰਹੀ ਸੀ।<br />-“ਪੁੱਤ ਮੈਨੂੰ ਅੰਬੋ ਤਾਈ ਦੇ ਘਰ ਹੋ ਆਉਣ ਦੇ-ਫਿਰ ਆਪਾਂ ਚੱਲਦੇ ਐ।” ਤੇ ਉਹ ਅੰਬੋ ਤਾਈ ਦੇ ਘਰੇ ਚਲਾ ਗਿਆ। ਅੰਬੋ ਮੰਜੇ ਤੇ ਬੈਠੀ ਮਾਲਾ ਫੇਰ ਰਹੀ ਸੀ। ਦੂਰੋਂ ਸਰਦਾਰੇ ਨੂੰ ਦੇਖ ਕੇ ਉਹ ਉਚੀ-ਉਚੀ ਬੋਲਣ ਲੱਗ ਪਈ, “ਹੇ ਮਹਾਰਾਜ! ਸਾਰੇ ਸੰਸਾਰ ਨੂੰ ਈ ਤੰਦਰੁਸਤੀ ਦੇਈਂ।” ਮਚਲੀ ਹੋ ਕੇ ਉਸ ਨੇ ਅੱਖਾਂ ਮੀਟ ਲਈਆਂ ਸਨ।<br />-“ਤਾਈ ਮੱਥਾ ਟੇਕਦੈਂ।” ਸਰਦਾਰਾ ਅੰਬੋ ਦੀ ਪੈਂਦ ਬੈਠ ਗਿਆ।<br />-“ਆ ਪੁੱਤ ਸਰਦਾਰਿਆ-ਮਹਾਰਾਜ ਭਾਗ ਲਾਵੇ-ਰਾਜੀ ਖੁਸ਼ੀ ਰੱਖੇ-ਤੇ ਆਪਣਾ ਦੇਹ ਗੱਲ ਮਹਿੰਦਰ ਕੁਰ ਦੀ?” ਖਚਰੀ ਬੁੜ੍ਹੀ ਨੇ ਗਰਾਰੀ ਵਿਚ ਗਰਾਰੀ ਫਸਾ ਲਈ। ਉਹ ਕੁਤਰੇ ਵਾਲੀ ਮਸ਼ੀਨ ਵਾਂਗ ਸ਼ੁਰੂ ਹੋ ਗਈ ਸੀ।<br />-“ਅਜੇ ਤਾਂ ਮਾੜਾ ਈ ਹਾਲ ਐ ਤਾਈ।”<br />-“ਹੇ ਬਾਘਰੂ! ਤੂੰ ਬੰਦਿਆਂ ਨੂੰ ਐਨੀਆਂ ਤਕਲੀਪਾਂ ਕਿਉਂ ਦਿੰਨੈ?” ਅੰਬੋ ਨੇ ਰੱਬ ਵੱਲ ਨੂੰ ਗਲ ਉਗੀਸ ਲਿਆ।<br />-“ਤਾਈ-ਡਾਕਦਾਰ ਥੋੜੇ ਜਿਹੇ ਪੈਸੇ ਹੋਰ ਮੰਗਦੈ।” ਜਕਦੇ ਜਕਦੇ ਸਰਦਾਰੇ ਨੇ ਕਹਿ ਹੀ ਦਿੱਤਾ।<br />-“ਫੇਰ ਕੀ ਹੋ ਗਿਆ ਸ਼ੇਰਾ? ਮੈਂ ਦੇਖਗਾਂ ਬੈਠੀ! ਤੈਨੂੰ ਚਿੰਤਾ ਕਾਹਦੀ? ਜਸਮੇਲ ਕੁਰੇ ਚਾਹ ਧਰ ਪੁੱਤ-ਜਾਹ ਵੇ ਮਿਲਟੂ ਆਬਦੇ ਪਿਉ ਨੂੰ ਸੱਦ ਕੇ ਲਿਆ।” ਅੰਬੋ ਨੇ ਇਕੇ ਸਾਹ ਕਈ ਹੁਕਮ ਚਾਹੜ ਦਿੱਤੇ।<br />ਅੰਬੋ ਦੀ ਨੂੰਹ ਜਸਮੇਲ ਕੌਰ ਚਾਹ ਬਣਾ ਕੇ ਰੱਖ ਗਈ। ਬਾਹਰੋਂ ਸੌਦਾਗਰ ਵੀ ਆ ਗਿਆ।<br />-“ਆਪਣੇ ਸਰਦਾਰਾ ਸਿਉਂ ਨੂੰ ਥੋੜੇ ਜਿਹੇ ਪੈਸਿਆਂ ਦੀ ਹੋਰ ਲੋੜ ਸੀ।” ਚਾਹ ਦੇ ਸੜ੍ਹਾਕੇ ਮਾਰਦੀ ਬੁੜ੍ਹੀ ਤਿਰਛੀ ਝਾਕ ਰਹੀ ਸੀ।<br />-“ਫੇਰ ਕੀ ਹੋ ਗਿਆ? ਇਹਦਾ ਆਬਦਾ ਘਰ ਐ-ਗੁਆਂਢ ਮੱਥੈ-ਕਿੰਨੇ ਕੁ ਲੋੜੀਦੇ ਸੀ?” ਸੌਦਾਗਰ ਨੇ ਫੋਕੀ ਅਪਣੱਤ ਜ਼ਾਹਿਰ ਕੀਤੀ।<br />-“ਹਜਾਰ ਕੁ ਦੀ ਹੋਰ ਲੋੜ ਸੀ ਬਾਈ।”<br />-“ਮਿਲਜੂਗਾ-ਫਿਕਰ ਕਿਉਂ ਕਰਦੈਂ?” ਅੰਬੋ ਬੋਲੀ।<br />-“ਪਰ ਤਾਈ-ਹੁਣ ਤਾਂ ਮੇਰੇ ਕੋਲੇ ਕੁਛ ਗਹਿਣੇ ਧਰਨ ਨੂੰ ਵੀ ਨਹੀਂ ਰਹਿ ਗਿਆ।” ਸਰਦਾਰੇ ਦੀ ਆਵਾਜ਼ ਵਿਚ ਹੰਝੂ ਬੋਲੇ।<br />-“ਕਮਲਿਆਂ ਤੈਨੂੰ ਗਹਿਣੇ ਕਰਨ ਨੂੰ ਕਹਿੰਦਾ ਕੌਣ ਐਂ?”<br />-“ਤੇ ਉਹੋ ਆਪਣਾ ਸਾਅਵਾ ਬਲਦ ਵੇਚਤਾ?” ਸੌਦਾਗਰ ਨੇ ਪੈਂਦੀ ਸੱਟੇ ‘ਦੱਲਿਆਂ’ ਵਾਲਾ ਦਾਅ ਸੁੱਟਿਆ ਤਾਂ ਸਰਦਾਰੇ ਦਾ ਮੂੰਹ ਸਿਉਂਤਾ ਗਿਆ। ਉਹ ਸੋਚ ਰਿਹਾ ਸੀ ਕਿ ਮਾਂ ਪੁੱਤ ਰਲ ਕੇ ਮੇਰੀ ਮਜ਼ਬੂਰੀ ਦਾ ਫਾਇਦਾ ਉਠਾ ਰਹੇ ਸਨ।<br />-“ਕਮਲਿਆ-ਜਦੋਂ ਖੂਹ ਈ ਵੇਚਤਾ ਤੇ ਫਿਰ 'ਕੱਲੀ ਗਾਂਧਲ ਦਾ ਕੀ ਕੰਮ? ਮੇਰਾ ਮਤਬਲ ਜਦੋਂ ਖੇਤ ਈ ਗਹਿਣੇ ਕਰਤਾ ਫੇਰ ਬਲਦ ਦੀ ਕੀ ਜਰੂਰਤ? ਨਾਲੇ ਮਾੜੇ ਕਰਮਾਂ ਆਲਿਆ-ਤੇਰੇ ਤਾਂ ਕੋਈ ਪੁੱਤ ਵੀ ਹੈਨੀ-ਜੀਹਨੂੰ ਸੀਰੀ ਰਲਾ ਦੇਵੇਂਗਾ?” ਅੰਬੋ ਦੀ ਵਕਾਲਤ ਪਾਸ ਕੀਤੀ ਲੱਗਦੀ ਸੀ।<br />ਉਸ ਦੀਆਂ ਗੱਲਾਂ ਨੇ ਸਰਦਾਰੇ ਦੇ ਦਿਲ ‘ਤੇ ਜ਼ਖਮ ਜਰੂਰ ਕੀਤੇ ਸਨ। ਪਰ ਮਜ਼ਬੂਰੀ ਮਾਰਿਆ ਉਹ ਚੁੱਪ ਸੀ। ਉਸ ਨੇ ਸਾਰਾ ਕੁਝ ਸਹਿਣ ਕਰ ਲਿਆ। ਸੌਦਾਗਰ ਨੇ ਜੇਬ ਵਿਚੋਂ ਸੌ-ਸੌ ਦੇ ਦਸ ਨੋਟ ਕੱਢ ਕੇ ਸਰਦਾਰੇ ਨੂੰ ਫੜਾ ਦਿੱਤੇ ਅਤੇ ਸਰਦਾਰਾ ਚਲਾ ਗਿਆ।<br />ਸ਼ਾਮ ਨੂੰ ਹੀ ਅੰਬੋ ਸਰਦਾਰੇ ਦਾ ਬਲਦ ਖੋਲ੍ਹ ਲਿਆਈ।<br />ਜਦੋਂ ਲੋਕਾਂ ਨੇ ਬਲਦ ਖੋਲ੍ਹ ਕੇ ਲਿਜਾਣ ਦਾ ਕਾਰਨ ਪੁੱਛਿਆ ਤਾਂ ਅੰਬੋ ਨੇ ਬੜੀ ਆਫਰ ਕੇ ਉੱਤਰ ਦਿੱਤਾ, “ਗਊ ਦਾ ਜਾਇਆ ਖੁਰਨੀ ਤੇ ਖੜ੍ਹਾ ਭੁੱਖਾ ਤਿਹਾਇਆ ਮਰੀ ਜਾਂਦੈ-ਜੇ ਬੇਕਿਰਕ ਲੋਕਾਂ ਨੂੰ ਨਹੀਂ ਤਰਸ ਤਾਂ ਸਾਨੂੰ ਤਾਂ ਆਉਂਦੈ? ਜੇ ਐਥੇ ਸਾਡੇ ਚਾਰ ਦਿਨ ਪੱਠੇ ਖਾ ਲਊ ਤਾਂ ਸਾਡਾ ਕੀ ਥੁੜਜੂ? ਹਰ ਕੋਈ ਆਬਦੀ ਕਿਸਮਤ ਖਾਂਦੈ ਭਾਈ!” ਪਰ ‘ਅੰਦਰਲੀ’ ਗੱਲ ਦਾ ਫਿਰ ਨਾ ਕਿਸੇ ਨੂੰ ਪਤਾ ਲੱਗਿਆ। ਅੰਬੋ ਗੱਲਾਂ ਦੀਆਂ ਬੱਤੀਆਂ ਵੱਟਦੀ ਫਿਰਦੀ ਸੀ।<br />ਅਗਲੇ ਦਿਨ ਹੀ ਡਾਕਟਰ ਨੇ ਦੋ ਹਜਾਰ ਰੁਪਏ ਦਾ ਹੋਰ ਸੁਆਲ ਪਾ ਦਿੱਤਾ, “ਇਸ ਕੇ ਟੀਕੇ ਹਮੇਂ ਚੰਡੀਗੜ੍ਹ ਸੇ ਮੰਗਵਾਨੇ ਪੜੇਂਗੇ।”<br />ਸਰਦਾਰਾ ਤਾਂ ਜਿਵੇਂ ਧਰਤੀ ਵਿੱਚ ਹੀ ਗਰਕ ਗਿਆ ਸੀ। ਪਹਾੜ ਜਿੱਡਾ ਸੁਆਲ! ਦੋ ਹਜਾਰ ਰੁਪਈਆ? ਪਰ ਮਹਿੰਦਰ ਕੌਰ ਦੀ ਜਾਨ, ਉਹ ਆਪਣੀ ਜਾਨ ਵੇਚ ਕੇ ਵੀ ਬਚਾਉਣੀ ਚਾਹੁੰਦਾ ਸੀ। ਉਹ ਡਿੱਗਦਾ ਢਹਿੰਦਾ ਪਿੰਡ ਪਹੁੰਚਿਆ। ਅੰਬੋ ਕੋਲ ਜੋ ਕਿੱਲਾ ਗਹਿਣੇ ਸੀ, ਉਹ ਦੋ ਹਜ਼ਾਰ ਵਿਚ ਬੈਅ ਕਰ ਦਿੱਤਾ।<br />ਸ਼ਾਮ ਨੂੰ ਜਦ ਸਰਦਾਰੇ ਨੇ ਦੋ ਹਜਾਰ ਰੁਪਏ ਡਾਕਟਰ ਅੱਗੇ ਰੱਖੇ ਤਾਂ ਡਾਕਟਰ ਰੁਪਏ ਜੇਬ ਵਿਚ ਪਾਉਂਦਾ ਬੋਲਿਆ, “ਟੀਕੇ ਹਮਨੇ ਚੰਡੀਗੜ੍ਹ ਸੇ ਮੰਗਵਾ ਕਰ ਲਗਾਏ ਥੇ-ਲੇਕਿਨ ਬਿਮਾਰੀ ਕੰਟਰੋਲ ਸੇ ਬਾਹਰ ਹੋ ਚੁੱਕੀ ਥੀ-ਮੁਝੇ ਅਫਸੋਸ ਹੈ ਕਿ ਮੈਂ ਆਪ ਕੀ ਬੀਵੀ ਕੋ ਬਚਾ ਨਹੀਂ ਸਕਾ।” ਤੇ ਡਾਕਟਰ ਚਲਾ ਗਿਆ। ਸਰਦਾਰੇ ਅੰਦਰੋਂ ਕੀਰਨਾਂ ਨਿਕਲਣ ਲੱਗਿਆ ਸੀ। ਪਰ ਬਾਹਰ ਬੈਂਚ ‘ਤੇ ਬੈਠੀ ਭੋਲੀ ਦੇ ਖਿਆਲ ਨੇ ਉਸ ਦੀ ਭੁੱਬ ਗਲ ਵਿੱਚ ਹੀ ਘੁੱਟ ਦਿਤੀ। ਉਹ ਬਾਹਰ ਬੈਂਚ 'ਤੇ ਬੇਖ਼ਬਰ ਬੈਠੀ ਲੱਤਾਂ ਹਿਲਾ ਰਹੀ ਸੀ।<br />ਇਕ ਭੋਲੀ ਤੋਂ ਬਿਨਾਂ ਸਾਰੇ ਪਿੰਡ ਨੂੰ ਪਤਾ ਲੱਗ ਗਿਆ ਸੀ ਕਿ ਮੁਹਿੰਦਰ ਕੌਰ ਚੱਲ ਵਸੀ ਸੀ। ਪਤਾ ਲੱਗਦੇ ਹੀ ਸੌਦਾਗਰ ਆਪਣਾ ਟਰੈਕਟਰ ਅਤੇ ਟਰਾਲੀ ਲੈ ਕੇ ਹਸਪਤਾਲ ਪਹੁੰਚਿਆਂ। ਪੋਸਟ ਮਾਰਟਮ ਤੋਂ ਬਾਦ ਪਾੜੀ ਝੀੜੀ ਲਾਸ਼ ਮੰਜੇ ਉਤੇ ਪਾ, ਟਰਾਲੀ ਵਿਚ ਰੱਖ ਲਈ।<br />-“ਚੱਲ ਬਈ ਪੁੱਤ ਭੋਲਿਆ ਬੈਠ ਟਰੈਗਟ 'ਤੇ-ਪਿੰਡ ਚੱਲੀਏ।” ਸਰਦਾਰੇ ਨੇ ਭੋਲੀ ਨੂੰ ਕਿਹਾ।<br />-“ਤੇ ਬੇਬੇ?” ਭੋਲੀ ਨੇ ਪੁੱਛਿਆ।<br />-“ਉਹ ਵੀ ਨਾਲ ਈ ਚੱਲੂਗੀ ਪੁੱਤ।” ਭਰਿਆ ਗਲਾ ਸਾਫ ਕਰਕੇ ਸਰਦਾਰੇ ਨੇ ਕਿਹਾ। ਉਸ ਦੀ ਕਮਜ਼ੋਰ ਛਾਤੀ ਅੰਦਰ ਸਾਹ ਖੜਕ ਜਿਹੇ ਰਹੇ ਸਨ।<br />-“ਬਾਪੂ ਬੇਬੇ ਕਿੱਥੇ ਐ?” ਭੋਲੀ ਨੇ ਬਾਪੂ ਦਾ ਪਜਾਮਾ ਫੜ ਕੇ ਪੁੱਛਿਆ।<br />-“ਔਹ ਸੀ-ਟਰਾਲੀ ‘ਚ ਮੰਜੇ ਤੇ ਪਈ।”<br />-“ਮੈਂ ਤਾਂ ਬੇਬੇ ਨਾਲ ਪੈ ਕੇ ਜਾਊਂਗੀ ਬਾਪੂ।” ਭੋਲੀ ਨੇ ਕਿਹਾ ਤਾਂ ਸਰਦਾਰੇ ਦਾ ਕਾਲਜਾ ਭਰਾੜ੍ਹ ਹੋ ਗਿਆ ਅਤੇ ਅੱਖਾਂ ‘ਚੋਂ ਬੇਮੋਖਾ ਹੜ੍ਹ ਤੁਰ ਪਿਆ। ਉਹ ਮੂੰਹ ਹਨ੍ਹੇਰੇ ਵਿਚ ਖੜ੍ਹਾ, ਧਰਾਲੀਂ ਵਗਦੇ ਹੰਝੂ ਪੂੰਝ ਰਿਹਾ ਸੀ।<br />-“ਬਾਪੂ-ਮੈਂ ਤਾਂ ਬੇਬੇ ਨਾਲ ਪੈ ਕੇ ਜਾਊਂਗੀ।” ਭੋਲੀ ਨੇ ਜਿ਼ਦ ਫੜ ਲਈ। ਉਸ ਮਾਸੂਮ ਨੂੰ ਕੀ ਪਤਾ ਸੀ ਕਿ ਮਾਂ ਦੀ ਠੰਢੀ ਛਾਂ ਤਾਂ ਸਿਰ ਤੋਂ ਉਡ ਗਈ ਸੀ?<br />-“ਨਹੀਂ ਪੁੱਤ-ਡਾਕਟਰ ਨੇ ਕਿਹੈ ਬਈ ਤੇਰੀ ਬੇਬੇ ਮਸਾਂ ਸੁੱਤੀ ਐ-ਜਗਾਉਣੀ ਨਹੀਂ-ਤੂੰ ਘਰੇ ਜਾ ਕੇ ਆਬਦੀ ਬੇਬੇ ਨਾਲ ਪੈਜੀਂ-ਬਹੁਤ ਛਿਆਣਾਂ ਪੁੱਤ ਐ।” ਬਾਪੂ ਨੇ ਸਮਝਾਇਆ। ਉਹ ਬਰਾਬਰ ਅੱਖਾਂ ਤੇ ਨੱਕ ਪੂੰਝ ਰਿਹਾ ਸੀ।<br />-“ਚੰਗਾ।” ਭੋਲੀ ਸਹਿਮਤ ਹੋ ਗਈ।<br />ਮਹਿੰਦਰ ਕੌਰ ਦੀ ਲਾਅਸ਼ ਸਮੇਤ ਸਾਰੇ ਪਿੰਡ ਪਹੁੰਚ ਗਏ।<br />ਹਨ੍ਹੇਰਾ ਕਾਫੀ ਹੋ ਚੁੱਕਾ ਸੀ। ਲਾਅਸ਼ ਵਾਲਾ ਮੰਜਾ ਟਰਾਲੀ ‘ਚੋਂ ਉਤਾਰਿਆ ਗਿਆ। ਆਂਢ-ਗੁਆਂਢ ਦੀਆਂ ਬੁੜ੍ਹੀਆਂ ਨੇ ਰੋਣਾਂ ਸ਼ੁਰੂ ਕਰ ਦਿੱਤਾ। ਅੰਬੋ ਬੁੜ੍ਹੀ ਵੀ ਪੱਟਾਂ ‘ਤੇ ਹੱਥ ਮਾਰਦੀ, ਹਿੱਕ ਪਿੱਟਦੀ ਆ ਗਈ।<br />-“ਅੰਮਾਂ ਤੂੰ ਕਾਹਤੋਂ ਰੋਨੀਂ ਐਂ?” ਭੋਲੀ ਨੇ ਪੁੱਛਿਆ।<br />-“ਭੋਲੀ-ਪੁੱਤ ਤੇਰੀ ਬੇਬੇ ਮਰਗੀ!” ਤੇ ਭੋਲੀ ‘ਬੇਬੇ-ਬੇਬੇ’ ਕਰਦੀ ਮਾਂ ਦੀ ਲਾਅਸ਼ ‘ਤੇ ਡਿੱਗ ਪਈ। ਹੁਣ ਉਸ ਨੂੰ ਸਾਰੀ ਕਹਾਣੀ ਦੀ ਸਮਝ ਆ ਗਈ ਸੀ।<br />ਅਗਲੇ ਦਿਨ ਸਸਕਾਰ ਕੀਤਾ ਗਿਆ।<br />ਕਾਫੀ ਦਿਨ ਬੀਤੇ। ਅੰਬੋ ਨੇ ਫਿਰ ਸਰਦਾਰੇ ਦੇ ਘਰ ਗੇੜਾ ਮਾਰਿਆ।<br />-“ਸਰਦਾਰਿਆ-ਪੁੱਤ ਰੱਬ ਦਾ ਕਰਿਆ ਕੌਣ ਮੋੜ ਸਕਦੈ-ਰੱਬ ਦਾ ਭਾਣਾ ਮੰਨ-ਸਬਰ ਕਰ ਪੁੱਤ!”<br />-“ਹੁਣ ਤਾਂ ਜੱਗ ਤੇ ਜੀਅ ਨਹੀਂ ਲੱਗਦਾ ਤਾਈ-ਬੱਸ ਜੇ ਜਿਉਨੈਂ ਤਾਂ ਸਿਰਫ ਭੋਲੀ ਖਾਤਰ।” ਉਹ ਉੱਚੀ ਉੱਚੀ ਰੋ ਪਿਆ। ਦਿਲ ਉਸ ਦਾ ਲਹੂ-ਲੁਹਾਣ ਸੀ।<br />-“ਤੂੰ ਦਿਲ ਨਾ ਸਿੱਟ ਸਰਦਾਰਿਆ-ਤੂੰ ਇਉਂ ਕਰਿਆ ਕਰ-ਰੋਟੀ ਉਧਰ ਆਪਣੇ ਵੱਲ ਈ ਖਾ ਲਿਆ ਕਰ-ਨਾਲ ਈ ਭੋਲੀ ਨੂੰ ਲੈ ਆਇਆ ਕਰ-ਥੋਡਾ ਦਿਲ ਲੱਗਜੂ-ਭੋਲੀ ਬਹੂਆਂ ਨਾਲ ਚੱਕਣ ਧਰਨ ਕਰਵਾ ਦਿਆ ਕਰੂ ਤੇ ਤੂੰ ਪਸ਼ੂਆਂ ਨੂੰ ਪਾਣੀ ਧਾਣੀ-ਪੱਠੇ ਦੱਥੇ ਪਾ ਦਿਆ ਕਰੀਂ।” ਤੇ ਅੰਬੋ ਚਲੀ ਗਈ।<br />ਸਿਰਫ ਰੋਟੀ ਖਾਤਰ ਸਰਦਾਰੇ ਨੂੰ ਸੀਰੀਆਂ ਵਾਂਗ ਕੰਮ ਕਰਨਾ ਪੈਂਦਾ। ਪਰ ਪਤਾ ਨਹੀਂ ਕਿਉਂ, ਉਸ ਤੋਂ ਝੇਪ ਨਹੀਂ ਚੁੱਕੀ ਜਾਂਦੀ ਸੀ? ਭੋਲੀ ਵਿਚਾਰੀ ਸਵੇਰ ਤੋਂ ਲੈ ਕੇ ਅੱਧੀ ਰਾਤ ਤੱਕ ਸਾਰੇ ਪ੍ਰੀਵਾਰ ਦੇ ਕੱਪੜੇ ਧੋਂਦੀ, ਭਾਂਡੇ ਮਾਂਜਦੀ, ਜੁਆਕ ਖਿਡਾਉਂਦੀ। ਪਰ ਫਿਰ ਵੀ ਅੰਬੋ ਤੇ ਉਸ ਦੀਆਂ ਨੂੰਹਾਂ ਉਸ ਨੂੰ ਝਿੜਕਦੀਆਂ ਰਹਿੰਦੀਆਂ। ਕਦੇ-ਕਦੇ ਕੁੱਟਦੀਆਂ ਵੀ। ਭੋਲੀ ਨੂੰ ਆਪਣਾ ਜੀਵਨ ‘ਕਾਲ਼ੀ ਬੋਲ਼ੀ ਰਾਤ’ ਵਰਗਾ ਲੱਗਦਾ। ਜਿਸ ਵਿਚ ਉਸ ਨੂੰ ਹੱਥ ਮਾਰਿਆਂ ਵੀ ਕੁਝ ਨਹੀਂ ਦਿਸਦਾ ਸੀ।Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-45430064872915809582007-12-05T22:48:00.000-08:002007-12-05T22:49:29.642-08:00No Jutti, No Kutta...<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-7ch86FTu6HxA4zFjT96iHQbYXIXtlqGrcJ0IYFt5aOM6v4zttvalmE9_bjzMfvBU33VgB1EJgdla5NTwIEnYQSBsCiCXGrLkVYwXmZuxYFyqz4d-21Hqw9r57cpV7n_ozPogeKhUodk/s1600-h/Bapu+Ji.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5140748416558999666" style="FLOAT: left; MARGIN: 0px 10px 10px 0px; CURSOR: hand" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-7ch86FTu6HxA4zFjT96iHQbYXIXtlqGrcJ0IYFt5aOM6v4zttvalmE9_bjzMfvBU33VgB1EJgdla5NTwIEnYQSBsCiCXGrLkVYwXmZuxYFyqz4d-21Hqw9r57cpV7n_ozPogeKhUodk/s200/Bapu+Ji.jpg" border="0" /></a><br /><div></div>Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4039469537629949238.post-78944088965130091582007-12-05T22:38:00.000-08:002008-10-26T21:54:40.290-07:00ਕਹਾਣੀ: "ਨ੍ਹੋ ਜੁੱਤੀ ਨ੍ਹੋ ਕੁੱਤਾ!!"<strong><span style="font-size:130%;color:#ff0000;">"ਨ੍ਹੋ ਜੁੱਤੀ! ਨ੍ਹੋ ਕੁੱਤਾ!!"</span> </strong><br /><strong><span style="color:#99ff99;">(ਕਹਾਣੀ)</span></strong><br /><br />ਬਾਬਾ ਬਖਤੌਰਾ ਸਿੱਧ-ਪੱਧਰਾ ਬੰਦਾ ਸੀ। ਪੂਰਨ ਫ਼ੱਕਰ, ਸਾਊ, ਦਰਵੇਸ਼! ਦਸਾਂ ਨਹੁੰਆਂ ਦੀ ਕਿਰਤ ਕਰਕੇ ਖਾਣ ਵਾਲਾ ਮਾਨੁੱਖ! ਸਵੇਰੇ, ਸਾਝਰੇ ਉੱਠ ਕੇ ਸਭ ਤੋਂ ਪਹਿਲਾਂ ਗੁਰਦੁਆਰੇ ਜਾ ਕੇ ਝਾੜੂ ਫੇਰਨਾ, ਪਾਣੀ ਛਿੜਕਣਾ, ਮਹਾਂਵਾਕਿ ਲੈ ਕੇ ਫਿਰ ਕੁਝ ਖਾਣਾ-ਪੀਣਾ ਉਸ ਦਾ ਪ੍ਰਣ ਸੀ।<br />ਬਾਬਾ ਇੱਕ ਗ਼ਰੀਬ ਜਿ਼ਮੀਦਾਰ ਘਰ ਦਾ ਜੰਮਪਲ ਸੀ। ਬਾਬੇ ਦੇ ਬਾਪ ਕੋਲ ਪੰਜ ਏਕੜ ਆਪਣੀ ਜ਼ਮੀਨ ਸੀ ਅਤੇ ਕੁਝ ਉਹ ਅੱਧ-ਮਾਮਲੇ 'ਤੇ ਲੈ ਕੇ ਵਾਹ ਲੈਂਦਾ ਅਤੇ ਘਰ ਦਾ ਤੋਰਾ ਸੋਹਣਾ ਤੋਰੀ ਜਾਂਦਾ ਸੀ। ਬਾਬਾ ਬਖਤੌਰਾ ਦੋ ਭੈਣਾਂ ਦਾ ਇਕੱਲਾ-ਇਕੱਲਾ ਭਰਾ ਸੀ। ਭੈਣਾਂ ਵੱਡੀਆਂ ਸਨ ਅਤੇ ਬਾਬਾ ਛੋਟਾ ਸੀ। ਦੋਹਾਂ ਭੈਣਾਂ ਦੇ ਵਿਆਹ ਮਗਰੋਂ ਬਾਬੇ ਨੂੰ ਪੰਜਵੀਂ ਜਮਾਤ ਵਿਚੋਂ ਹਟਾ ਕੇ ਬਾਪੂ ਨੇ ਵਾਹੀ ਵਿਚ ਹੀ ਅੜੁੰਗ ਲਿਆ। ਬਾਬੇ ਬਖਤੌਰੇ ਦੇ ਸਿਰ 'ਤੇ ਬਚਪਨ ਤੋਂ ਹੀ ਧੌਲੇ ਸਨ। ਜਿਸ ਕਰਕੇ ਲੋਕਾਂ ਨੇ ਉਸ ਦਾ ਨਾਂ ਹੀ 'ਬਾਬਾ' ਪਾ ਲਿਆ। ਆਮ ਤੌਰ 'ਤੇ ਪਿੰਡ ਦੇ ਲੋਕ, ਫਿਰ ਘਰਦੇ ਅਤੇ ਫਿਰ ਰਿਸ਼ਤੇਦਾਰ ਉਸ ਨੂੰ 'ਬਾਬਾ ਬਖਤੌਰਾ' ਆਖਣ ਲੱਗ ਪਏ। ਬਾਬਾ ਬੜਾ ਲਹਿਰੀ ਬੰਦਾ ਸੀ। ਕਿਸੇ ਦਾ ਵੀ ਗੁੱਸਾ ਨਾ ਕਰਦਾ। ਜੇ ਗਲੀ ਵਿਚ ਖੇਡਦੇ ਬੱਚੇ ਉਸ ਨੂੰ ਵਿਅੰਗਮਈ, "ਕੀ ਹਾਲ ਐ ਬਾਬਾ ਜੀ?" ਪੁੱਛਦੇ ਤਾਂ ਉਹ ਬੜਾ ਸੁਆਰ ਕੇ, "ਠੀਕ ਐ ਪੁੱਅਤ!" ਆਖ ਕੇ ਉੱਤਰ ਦਿੰਦਾ।<br />ਇਕ ਦਿਨ ਬਾਬਾ ਅਤੇ ਬਾਪੂ ਖੇਤ ਕੱਸੀ ਦਾ ਪਾਣੀ ਲਾ ਰਹੇ ਸਨ ਕਿ ਬਾਬੇ ਦਾ ਫ਼ੌਜੀ ਮਾਮਾ ਆ ਗਿਆ। ਖੁੱਲ੍ਹੇ ਸੁਭਾਅ ਅਤੇ ਸੁਡੌਲ ਸਰੀਰ ਵਾਲਾ ਮਾਮਾ ਬੜਾ ਦਲੇਰ ਆਦਮੀ ਸੀ। ਬਾਬੇ ਬਖਤੌਰੇ ਨਾਲੋਂ ਉਹ ਸਿਰਫ਼ ਦਸ ਕੁ ਸਾਲ ਹੀ ਵੱਡਾ ਸੀ।<br />-"ਉਏ ਆ ਬਈ ਸਰਬੰਧੀਆ!" ਬਾਪੂ ਉਸ ਨੂੰ ਬੜਾ ਲਿਫ਼ ਕੇ ਮਿਲਿਆ। ਬਾਪੂ ਉਸ ਨੂੰ ਦਿਲੋਂ ਪਿਆਰ ਕਰਦਾ ਸੀ।<br />-"ਲੋਟ ਐ ਪ੍ਰਾਹੁਣਿਆਂ! ਤੂੰ ਸੁਣਾ?"<br />-"ਬੱਸ ਧੱਕੀ ਜਾਨੇ ਐਂ ਗੱਡੀ-ਤੂੰ ਦੇਹ ਗੱਲ ਖੇਡਦੀ ਐ ਕਾਟੋ ਫ਼ੁੱਲਾਂ 'ਤੇ ਕਿ ਨਹੀਂ?"<br />-"ਬੱਸ! ਸਦਾਂ ਦਿਵਾਲੀ ਸਾਧ ਦੀ ਚੋਰ ਦੀਆਂ ਰਾਤਾਂ।" ਮਾਮਾ ਬੜਾ ਖੁੱਲ੍ਹ ਕੇ ਹੱਸਿਆ ਸੀ।<br />-"ਉਹ ਤਾਂ ਪਤਾ ਈ ਐ-ਲੰਡਰ ਹੈਗਾਂ-ਕੋਈ ਫਿ਼ਕਰ ਨਾ ਫ਼ਾਕਾ-ਨੂੰਹ ਲਿਆਉਣੀ ਨ੍ਹੀ ਧੀ ਤੋਰਨੀ ਨੀ-ਤੇਰੀ ਤਾਂ ਭਾਈ ਆਪੇ ਨਿੱਤ ਦੁਆਲੀ ਐ-ਨਾਮਾਂ ਫੌਜ 'ਚੋਂ ਕਮਾਈ ਜਾਨੈਂ ਤੇ ਗੁਰੂ ਭਲਾ ਕਰੇ ਗੁਲਛਰੇ ਉਡਾਈ ਜਾਨੈਂ-ਨਾ ਰੰਨ ਨਾ ਕੰਨ।"<br />ਮਾਮਾ ਹੱਸੀ ਜਾ ਰਿਹਾ ਸੀ।<br />-"ਤੇਰਾ ਕੀ ਹਾਲ ਐ ਬਾਬਾ?"<br />-"ਠੀਕ ਐ-।" ਮੁੱਛ ਫ਼ੁੱਟ ਚੋਬਰ ਬਾਬਾ ਬਖਤੌਰਾ ਮਾਮੇ ਤੋਂ ਕੁਝ ਸੰਗਦਾ ਸੀ। ਜੁਆਨ ਮਾਮਾ ਕਦੇ ਕਦੇ ਉਸ ਕੋਲੋਂ 'ਕੁੜੀਆਂ' ਦੀਆਂ ਗੱਲਾਂ ਪੁੱਛਣ ਲੱਗ ਪੈਂਦਾ। ਪਰ ਬਾਬਾ ਇਹੋ ਜਿਹਾ ਹੈ ਨਹੀਂ ਸੀ। ਉਹ ਤਾਂ ਸਾਧੂ ਬੰਦਾ ਸੀ।<br />ਸ਼ਾਮ ਨੂੰ ਉਹ ਘਰੇ ਆ ਗਏ।<br />ਬੇਬੇ ਰੋਟੀ ਲਾਹ ਰਹੀ ਸੀ।<br />-"ਫ਼ੌਜੀਆ ਤੂੰ ਬਿਆਹ ਬੂਹ ਦਿਖਾਉਣੈਂ ਕਿ ਨਹੀਂ?" ਬਾਪੂ ਨੇ ਦੇਸੀ ਦਾਰੂ ਦੀ ਬੋਤਲ 'ਚੋਂ ਮੱਕੀ ਦਾ ਗੁੱਲ ਖਿੱਚਦਿਆਂ ਤਾੜਿਆ। ਪਾਣੀ ਦਾ ਡੋਲੂ ਉਹ ਪਹਿਲਾਂ ਹੀ ਭਰ ਲਿਆਇਆ ਸੀ।<br />-"ਆਹ, ਕਰਵਾਉਣੈਂ ਇਹਨੇ ਬਿਆਹ! ਜਦੋਂ ਆਖੀਏ ਦੰਦੀਆਂ ਜੀਆਂ ਕੱਢ ਕੇ ਦਿਖਾਦੂ।" ਬੇਬੇ ਨੇ ਮੱਕੀ ਦੀ ਰੋਟੀ 'ਫ਼ਾਅੜ੍ਹ' ਕਰਦੀ ਛਾਬੇ ਵਿਚ ਮਾਰੀ।<br />-"ਪਤਾ ਨ੍ਹੀ ਮੇਰੇ ਪੇਕਿਆਂ ਦੀ ਜੜ੍ਹ ਰਹੂ, ਪਤਾ ਨ੍ਹੀ ਨਹੀਂ-ਬੰਦਾ ਹੁੰਦੈ ਕਦੇ ਤਾਂ ਗੱਲ ਮੰਨਦੈ-ਇਹਦੀ ਅਕਲ 'ਤੇ ਤਾਂ ਠੀਕਰਾ ਮੂਧਾ ਵੱਜਿਐ!"<br />-"ਇਹਦੀ ਅਕਲ ਤਾਂ ਮਲੱਟਰੀ ਨੇ ਚਰਲੀ!" ਬਾਪੂ ਬੋਲਿਆ।<br />-"ਉਏ ਭੈਣੇ! ਕਰਵਾਲਾਂਗੇ ਵਿਆਹ ਵੀ-ਐਨੀ ਕਾਹਲੀ ਵੀ ਕਾਹਦੀ ਐ?" ਮਾਮੇ ਨੇ ਕੰਗਣੀਂ ਤੱਕ ਦਾਰੂ ਦਾ ਭਰਿਆ ਗਿਲਾਸ ਅੰਦਰ ਸੁੱਟਿਆ।<br />-"ਨਾ ਅਜੇ ਤੂੰ ਗੀਗੈਂ? ਬੋਢਲ ਕੱਟਾ ਹੋਇਆ ਪਿਐਂ-ਦਾਹੜ੍ਹੀ ਤੇਰੇ ਗਿੱਟਿਆਂ ਤੱਕ ਆਈ ਵੀ ਐ।" ਬੇਬੇ ਤਪੀ ਬੈਠੀ ਸੀ।<br />-"ਲੈ ਸੁਣ ਲੈ ਪ੍ਰਾਹੁਣਿਆਂ!" ਫ਼ੌਜੀ ਨੇ ਬਾਪੂ ਨੂੰ ਸ਼ਕਾਇਤ ਜਿਹੀ ਲਾਈ। ਦਾਰੂ ਦੇ ਪੈੱਗ ਨਾਲ ਸਰ੍ਹੋਂ ਦਾ ਸਾਗ ਖਾਂਦੇ ਦੀ ਉਸ ਦੀ 'ਗਪਲ-ਗਪਲ' ਦੂਰ ਤੱਕ ਸੁਣਦੀ ਸੀ। ਮੂੰਹ ਦੀ 'ਟੁੱਚ-ਟੁੱਚ' ਟਿਕੀ ਰਾਤ ਵਿਚ ਤਾੜੀ ਵਾਂਗ ਵੱਜਦੀ ਸੀ।<br />-"ਇਹ ਥੋਡਾ ਮਸਲੈ ਬਈ-ਮੈਂ ਵਿਚ ਆ ਕੇ ਕਾਹਤੋਂ ਘਰੂਟ ਮਰਵਾਵਾਂ?" ਬਾਪੂ ਨੇ ਹੱਥ ਖੜ੍ਹੇ ਕਰ ਦਿੱਤੇ।<br />-"ਮੈਂ ਤੇ ਬਾਬਾ 'ਕੱਠੇ ਈ ਵਿਆਹ ਕਰਵਾਵਾਂਗੇ।" ਉਸ ਨੇ ਵੱਡੀਆਂ ਸਾਰੀਆਂ ਮੁੱਛਾਂ 'ਤੇ ਹੱਥ ਫੇਰ ਕੇ ਆਖਿਆ। ਦਾਰੂ ਦੇ ਛਿੱਟੇ ਦੂਰ-ਦੂਰ ਤੱਕ ਬੁੜ੍ਹਕੇ!<br />-"ਇਹਦਾ ਤਾਂ ਰਾਮ ਕੁਰੇ ਇੱਕੋ ਈ 'ਲਾਜ ਐ-ਸੁੱਕਿਆ ਵਿਆ ਛਿੱਤਰ ਲੈ-ਲੇ ਤੇ ਟੋਟਣ ਈ ਟੋਟਣ ਭੰਨੇ-ਹੋਰ ਕਿਤੇ ਨਾ ਮਾਰੇ-ਬੱਸ!" ਬਾਪੂ ਨੇ ਦੂਜੀ ਬੋਤਲ 'ਚੋ ਗੁੱਲ ਮਰੋੜਦਿਆਂ ਕਿਹਾ।<br />-"ਵੇ ਤੂੰ ਵਿਆਹ ਕਰਵਾ ਨਾ ਕਰਵਾ-ਖਾ ਖਸਮਾਂ ਨੂੰ-ਤੂੰ ਕਿਹੜਾ ਸਾਡੀ ਕੋਈ ਗੱਲ ਮੰਨਣੀ ਐਂ? ਪਰ ਸਾਡਾ ਇੱਕ ਕੰਮ ਜਰੂਰ ਕਰ।"<br />-"ਭੈਣੇ ਤੇਰੇ ਕਹੇ ਤਾਂ ਮੈਂ ਖੂਹ 'ਚ ਡਿੱਗਣ ਨੂੰ ਤਿਆਰ ਐਂ।" ਮਾਮਾ ਰੂੜੀ-ਮਾਰਕਾ ਨਾਲ 'ਬਾਬੂ' ਬਣਿਆਂ ਬੈਠਾ ਸੀ। ਦੀਵੇ ਦੀ ਲੋਅ ਉਸ ਦੀਆਂ ਅੱਖਾਂ ਵਿਚ ਡੋਲ ਰਹੀ ਸੀ।<br />-"ਤੈਨੂੰ ਖੂਹ 'ਚ ਡਿੱਗਣ ਨੂੰ ਜਮਾਂ ਨ੍ਹੀ ਆਖਦੇ।"<br />-"ਖਾਤੇ 'ਚ ਡਿੱਗ ਪੈਨੈਂ?" ਉਹ ਵੱਡਾ ਸਾਰਾ ਜਬਾੜ੍ਹਾ ਖੋਲ੍ਹ ਕੇ ਹੱਸਦਾ ਸੀ।<br />-"ਵੇ ਫ੍ਹੋਅਟ! ਮੈਂ ਕਹਿੰਨੀ ਆਂ ਸਾਡੇ ਛੋਰ੍ਹ ਨੂੰ ਵੀ ਫ਼ੌਜ 'ਚ ਭਰਤੀ ਕਰਵਾ ਦੇਹ-ਵਾਹੀ 'ਚ ਈ ਗਿੱਟੇ ਫਿਰਦੇ ਜਾਦੇ ਐ ਇਹਦੇ।"<br />-"ਕੱਲ੍ਹ ਨੂੰ ਈ ਲਓ!"<br />-"ਨੀ ਤੂੰ ਰਹਿਣ ਦੇ! ਜੁਆਕ ਨੂੰ ਲੈ ਕੇ ਬੇਗੇ ਲਹਿਰੇ ਬੱਜੂ-ਫੇਰ ਝਾਕੇਂਗੀ-ਐਹੋ ਜੇ ਨੇੜੇ ਤੇੜੇ ਖੜ੍ਹਦੇ ਵੀ ਨੀ ਹੁੰਦੇ-ਪਾਕਸਤਾਨੋਂ ਲੱਭ ਕੇ ਲਿਆਉਣੇ ਪੈਣਗੇ।"<br />-"ਵੇ ਤੂੰ ਕੋਈ ਚੱਜ ਦੀ ਗੱਲ ਕਰਿਆ ਕਰ!"<br />-"ਪ੍ਰਾਹੁਣਿਆਂ ਆਪਣਾ ਪੱਕਾ ਵਾਅਦਾ ਰਿਹਾ-ਮੈਂ ਇਹਨੂੰ ਫੌਜ 'ਚ ਭਰਤੀ ਕਰਵਾਊਂ-ਦੇਖੀਂ ਫੌਜ 'ਚ ਜਾ ਕੇ ਤਾਂ ਇਹ ਬੰਦਾ ਬਣਜੂ-ਐਥੇ ਰਹਿ ਕੇ ਤਾਂ ਰਹਿਜੂ ਤੇਰੇ ਅਰਗਾ ਗਰੜਪੌਂਕ!"<br />-"ਦੇਖ ਲੈ ਰਾਮ ਕੁਰੇ! ਮੈਂ ਇਹਦੇ ਮੱਥੇ 'ਚ ਬੋਤਲ ਮਾਰ ਕੇ ਟੀਕ ਚਲਾਦੂੰ!" ਬਾਪੂ ਦੀ ਸ਼ਰਾਬੀ ਜ਼ਬਾਨ ਮੂੰਹ ਵਿਚ 'ਡੱਕ-ਡੱਕ' ਵੱਜਣ ਲੱਗ ਪਈ ਸੀ।<br />ਸਾਰੇ ਹੱਸੀ ਗਏ।<br />ਅਗਲੇ ਦਿਨ ਮਾਮਾ ਬਾਬੇ ਬਖਤੌਰੇ ਨੂੰ ਲੈ ਕੇ ਤੁਰ ਗਿਆ। ਪੁੱਤ ਦੇ ਸੁਨਿਹਰੀ ਭਵਿੱਖ ਦੀ ਆਸ ਵਿਚ ਬੇਬੇ ਅੱਖਾਂ 'ਚੋਂ ਮੱਲੋਮੱਲੀ ਡੁੱਲ੍ਹਦੇ ਹੰਝੂ ਬੋਚੀ ਖੜ੍ਹੀ ਸੀ।<br />ਬਾਬੇ ਬਖਤੌਰੇ ਨੂੰ ਮਿਲਟਰੀ ਵਿਚ ਭਰਤੀ ਕਰਵਾ ਦਿੱਤਾ। ਹੱਡ ਦਾ ਕਰੜਾ ਅਤੇ ਮਿਹਨਤੀ ਬਾਬਾ ਫ਼ੌਜ ਵਿਚ ਚੰਗਾ ਤੁਰ ਪਿਆ ਸੀ।<br />ਪੂਰੇ ਸੱਤ ਸਾਲਾਂ ਬਾਅਦ ਬਾਬੇ ਦਾ ਵਿਆਹ ਹੋ ਗਿਆ। ਮਾਮਾ ਪੈਨਸ਼ਨ ਆ ਗਿਆ ਸੀ। ਬਾਬੇ ਦੇ ਘਰਵਾਲੀ ਜੈਕੁਰ ਵੀ ਬਾਬੇ ਵਾਂਗ ਦਿਲ ਦੀ ਸਾਫ਼ ਔਰਤ ਸੀ। ਰੱਬ ਦੀ ਰਜ਼ਾ ਵਿਚ ਰਾਜ਼ੀ ਰਹਿਣ ਵਾਲੀ ਦਿਲਦਾਰ ਔਰਤ।<br />ਤਿੰਨ ਸਾਲਾਂ ਵਿਚ ਵਿਚ ਹੀ ਜੈਕੁਰ ਨੇ ਦੋ ਸੋਹਣੇ ਸੁਨੱਖੇ ਪੁੱਤਾਂ ਨੂੰ ਜਨਮ ਦਿੱਤਾ। ਮਾਮਾ ਵਧਾਈ ਦੇਣ ਆਇਆ। ਉਹ ਇੱਕ 'ਜੀਵਨ ਸਾਥਣ' ਨਾਲ ਸ਼ਾਦੀ ਕਰਕੇ ਹੁਣ ਅਮਰੀਕਾ ਜਾ ਰਿਹਾ ਸੀ। ਉਸ ਦੀ ਜੀਵਨ ਸਾਥਣ ਅਮਰੀਕਾ ਵਿਚ ਵਸਦੀ ਵਿਧਵਾ ਔਰਤ ਸੀ। ਜਿਸ ਨੇ ਅਖ਼ਬਾਰ ਵਿਚ 'ਜੀਵਨ ਸਾਥੀ ਦੀ ਲੋੜ' ਦਾ ਇਸ਼ਤਿਹਾਰ ਦਿੱਤਾ ਸੀ ਅਤੇ ਜੁਗਤੀ ਮਾਮੇ ਨੇ ਇਸ ਇਸ਼ਤਿਹਾਰ ਦਾ ਪੂਰਾ ਪੂਰਾ ਫ਼ਾਇਦਾ ਉਠਾਇਆ ਸੀ।<br />ਮਾਮੇ ਦੇ ਅਮਰੀਕਾ ਜਾਣ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਹੀ ਬਾਬੇ ਬਖਤੌਰੇ ਦੇ ਬੇਬੇ-ਬਾਪੂ ਵਾਰੀ ਵਾਰੀ ਚੜ੍ਹਾਈ ਕਰ ਗਏ। ਸਰਦੀ ਪੁਰਦੀ ਮਿੱਟੀ ਕਿਉਂਟਣ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਬਾਬਾ ਆਪਣੇ ਦੋਹਾਂ ਪੁੱਤਾਂ ਅਤੇ ਘਰਵਾਲੀ ਜੈਕੁਰ ਨੂੰ ਆਪਣੇ ਕੋਲ ਹੀ ਲੈ ਗਿਆ। ਕੁਆਟਰ ਮਿਲ ਗਿਆ ਅਤੇ ਮੁੰਡੇ ਉਸ ਨੇ ਸੈਨਿਕ ਸਕੂਲ ਵਿਚ ਦਾਖਲ ਕਰਵਾ ਦਿੱਤੇ। ਜੈਕੁਰ ਦੀ, ਗੁਆਂਢਣ ਫ਼ੌਜਣ ਰੁਕਮਣ ਨਾਲ ਬਾਹਵਾ ਬੁੱਕਲ ਖੁੱਲ੍ਹ ਗਈ ਸੀ। ਸਾਰੀ ਦਿਹਾੜੀ ਉਹਨਾਂ ਦੀ ਰਾਲ-ਬੋਲ ਬਣੀ ਰਹਿੰਦੀ। ਜਦੋਂ ਸ਼ਾਮ ਨੂੰ ਬੱਚੇ ਅਤੇ ਫ਼ੌਜੀ ਘਰੇ ਆ ਜਾਂਦੇ ਤਾਂ ਉਹ ਆਪਣੇ ਆਪਣੇ ਘਰੇਲੂ ਕਿੱਤਿਆਂ ਵਿਚ ਰੁੱਝ ਜਾਂਦੀਆਂ।<br />ਸਰਵਿਸ ਪੂਰੀ ਕਰਨ ਬਾਅਦ ਬਾਬਾ ਬਖਤੌਰਾ ਸੂਬੇਦਾਰ ਪੈਨਸ਼ਨ ਆ ਗਿਆ। ਬੱਚੇ ਆ ਕੇ ਇੱਕ ਪ੍ਰਾਈਵੇਟ ਸਕੂਲ ਵਿਚ ਲਾ ਦਿੱਤੇ ਅਤੇ ਆਪ ਬਾਬਾ ਮਿਲਟਰੀ 'ਚੋਂ ਮਿਲੀ ਰਕਮ ਬੈਂਕ ਵਿਚ ਰੱਖ ਕੇ ਸ਼ਾਹੀ ਠਾਠ ਨਾਲ ਰਹਿਣ ਲੱਗ ਪਿਆ। ਜ਼ਮੀਨ ਦੇ ਪੰਜ ਏਕੜ ਉਹ ਅੱਧ 'ਤੇ ਦੇ ਛੱਡਦਾ। ਖਾਣ ਜੋਗੇ ਦਾਣੇ ਹਾੜ੍ਹੀ-ਸਾਉਣੀ ਘਰੇ ਆ ਜਾਂਦੇ।<br />ਬਾਬਾ ਹਰ ਰੋਜ਼ ਗੁਰਦੁਆਰੇ ਜਾਣ ਲੱਗ ਪਿਆ। ਗੁਰਬਾਣੀ ਸੁਣਦਾ, ਕੀਰਤਨ ਸਰਵਣ ਕਰਦਾ ਅਤੇ ਕਦੇ ਕਦੇ ਖੇਤ ਗੇੜਾ ਮਾਰ ਆਉਂਦਾ।<br />ਫ਼ੌਜੀ ਮਾਮੇ ਦਾ ਚਿੱਠੀ ਪੱਤਰ ਆਉਂਦਾ ਰਹਿੰਦਾ। ਉਸ ਦੀ ਘਰਵਾਲੀ ਨੂੰ ਕੋਈ ਬਾਲ-ਬੱਚਾ ਨਹੀਂ ਹੋਇਆ ਸੀ। ਉਹ ਹਮੇਸ਼ਾ ਬਾਬੇ ਦੇ ਮੁੰਡਿਆਂ ਨੂੰ ਗੋਦ ਲੈ ਕੇ ਅਮਰੀਕਾ ਲੈ ਜਾਣ ਲਈ ਲਿਖਦਾ। ਉਹ ਇਹ ਵੀ ਲਿਖਦਾ ਕਿ ਮੁੰਡੇ ਤਾਂ ਬਾਬੇ ਬਖਤੌਰੇ ਦੇ ਹੀ ਰਹਿਣੇ ਸਨ। ਬੱਸ! ਉਹ ਤਾਂ ਸਿਰਫ਼ ਕਾਗਜ਼ ਪੂਰਤੀ ਲਈ ਬੱਚੇ 'ਅਡਾਪਟ' ਕਰ ਕੇ ਅਮਰੀਕਾ ਸੈੱਟ ਕਰਨਾ ਚਾਹੁੰਦਾ ਸੀ। ਉਸ ਦੇ ਘਰਵਾਲੀ ਵੀ ਇਸ ਗੱਲ ਨਾਲ ਸਹਿਮਤ ਸੀ।<br />-"ਊਂ ਤਾਂ ਜੈਕੁਰੇ ਜੁਆਕਾਂ ਦੀ ਜਿੰਦਗੀ ਬਣਜੂ-ਅਮਰੀਕਾ ਤਾਂ ਕੋਈ ਕਰਮਾਂ ਆਲਾ ਈ ਜਾਂਦੈ-ਕੇਰਾਂ ਤਾਂ ਨਾਮਾਂ ਰੋਲ ਕਰ ਦੇਣਗੇ ਬੱਗੇ ਸ਼ੇਰ-ਨਾਲੇ ਮਾਮਾ ਵੀ ਦਿਲ ਦਾ ਮਾੜਾ ਬੰਦਾ ਨ੍ਹੀ।" ਬਾਬਾ ਬਖਤੌਰਾ ਜੈਕੁਰ ਨੂੰ ਆਖਦਾ।<br />-"ਆਹੋ ਨਾਲੇ ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਆਹਰ ਬਣਿਆਂ ਰਹੂ-ਉਹਨਾਂ ਦਾ ਵੀ ਆਪਣੇ ਬਿਨਾ ਕੌਣ ਐਂ? ਉਹ ਜਾਣੇ ਬਾਹਲਾ ਕਿਹਾ ਤਾਂ ਤੋਰ ਦਿਆਂਗੇ।" ਜੈਕੁਰ ਨੇ ਆਪਣੇ ਵੱਲੋਂ ਪੂਰਨ ਹੁੰਗਾਰਾ ਦਿੱਤਾ।<br />ਬਾਬੇ ਨੇ ਮਾਮੇ ਨੂੰ ਚਿੱਠੀ ਲਿਖ ਦਿੱਤੀ।<br />ਮਾਮਾ ਅਤੇ ਮਾਮੀ ਸਰਦੀਆਂ ਵਿਚ ਆ ਗਏ। ਮਾਮੇ ਨੇ ਵਾਲ ਕਟਵਾ ਕੇ ਦਾਹੜ੍ਹੀ ਕਤਰ ਲਈ ਸੀ। ਅੱਧਬੱਗੀ ਦਾਹੜ੍ਹੀ ਨੂੰ ਉਹ ਵਾਰ ਵਾਰ ਪਲੋਸਦਾ ਸੀ। ਬਾਬਾ, ਮਾਮੇ ਦੇ ਚੋਹਲ ਮੋਹਲ ਦੇਖ ਕੇ ਅੰਦਰੋਂ ਹੱਸ ਰਿਹਾ ਸੀ।<br />ਵਕੀਲ 'ਐੱਨ ਸਿੰਘ' ਨਾਲ ਗੱਲਬਾਤ ਕਰਕੇ ਸਾਰੇ ਕਾਗਜ਼ ਪੱਤਰ ਤਿਆਰ ਕਰਵਾਏ। ਮੋਗੇ ਕਚਿਹਰੀਆਂ ਵਿਚ ਸਾਰਾ ਕੇਸ ਪੇਸ਼ ਕਰਕੇ ਦੋਨੋਂ ਮੁੰਡੇ ਕੁਲਬੀਰ ਅਤੇ ਜਸਬੀਰ 'ਗੋਦ' ਲੈ ਲਏ।<br />ਚਾਰ ਕੁ ਹਫ਼ਤੇ ਬਾਅਦ ਮਾਮਾ, ਮਾਮੀਂ ਅਤੇ ਦੋਨੋਂ ਮੁੰਡੇ ਅਮਰੀਕਾ ਉਡਾਰੀ ਮਾਰ ਗਏ।<br />-"ਲੈ ਇਹਨਾਂ ਦੇ ਵਾਲ ਨਾ ਕਟਵਾਈਂ!" ਤੁਰਦੇ ਮਾਮੇਂ ਨੂੰ ਬਾਬੇ ਨੇ ਭਰੇ ਮਨ ਨਾਲ ਆਖਿਆ ਸੀ।<br />ਬਾਬਾ ਅਤੇ ਜੈਕੁਰ ਇਕੱਲੇ ਰਹਿ ਗਏ। ਹੁਣ ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਸਿਰਫ਼ ਗੁਰੂ-ਘਰ ਦਾ ਹੀ ਆਸਰਾ ਰਹਿ ਗਿਆ ਸੀ। ਦੋਵੇਂ ਮੀਆਂ-ਬੀਵੀ ਹੁਣ ਬਹੁਤਾ ਸਮਾਂ ਗੁਰਦੁਆਰੇ ਹੀ ਬਤੀਤ ਕਰਦੇ। ਸਮਾਂ ਪਾ ਕੇ ਦੋਹਾਂ ਨੇ ਅੰਮ੍ਰਿਤਪਾਨ ਕਰ ਲਿਆ ਅਤੇ ਗੁਰੂ ਵਾਲੇ ਬਣ ਗਏ। ਹੁਣ ਦੋਹਾਂ ਦਾ ਵਕਤ ਬਾਣੀ ਪੜ੍ਹਦਿਆਂ ਸੁਣਦਿਆਂ ਹੀ ਨਿਕਲਦਾ। ਬਾਬੇ ਬਖਤੌਰੇ ਨੇ ਧਾਰਮਿਕ ਕਿਤਾਬਾਂ ਦਾ ਅਧਿਐਨ ਸ਼ੁਰੂ ਕਰ ਦਿੱਤਾ। ਸ੍ਰੀ ਗੁਰੂ ਨਾਨਕ ਦੇਵ ਜੀ ਦੀਆਂ ਉਦਾਸੀਆਂ ਤੋਂ ਲੈ ਕੇ ਉਸ ਨੇ ਸ੍ਰੀ ਗੁਰੂ ਗੋਬਿੰਦ ਸਿੰਘ ਜੀ ਦੀਆਂ ਜੰਗਾਂ ਤੱਕ, ਸਾਰਾ ਇਤਿਹਾਸ ਪੜ੍ਹ ਲਿਆ ਸੀ। ਬਾਬੇ ਨੂੰ ਸਿੱਖ ਇਤਿਹਾਸ ਪ੍ਰਤੀ ਕਾਫ਼ੀ ਗਿਆਨ ਹੋ ਗਿਆ ਸੀ। ਹੁਣ ਉਹ ਨੌਜਵਾਨਾਂ ਨੂੰ ਸਿੱਖੀ ਨਾਲ ਜੋੜਨ ਲਈ ਯਤਨਸ਼ੀਲ ਰਹਿੰਦਾ। ਜੈਕੁਰ ਗੁਰਦੁਆਰੇ ਦੇ ਆਸੇ ਪਾਸੇ ਤੋਂ ਇੱਟਾਂ ਰੋੜੇ ਚੁਗਦੀ, ਬੂਟਿਆਂ ਨੂੰ ਪਾਣੀ ਦਿੰਦੀ ਅਤੇ ਨਾਮ ਜਪਦੀ ਰਹਿੰਦੀ। ਲੰਗਰ ਵਿਚ ਸੇਵਾ ਕਰਦੀ ਉਹ 'ਪ੍ਰਸ਼ਾਦਾ ਵਾਹਿਗੁਰੂ' ਆਖ ਕੇ ਰੋਟੀ ਪੁੱਛਦੀ।<br />ਵਰ੍ਹੇ ਬੀਤ ਗਏ। ਮੁੰਡਿਆਂ ਦੀ ਅਤੇ ਮਾਮੇ ਮਾਮੀਂ ਦੀ ਚਿੱਠੀ ਆਉਂਦੀ ਤਾਂ ਤਪਦੇ ਹਿਰਦੇ ਠਰ ਜਾਦੇ।<br />ਅੱਜ ਅਮਰੀਕਾ ਤੋਂ ਆਈ ਚਿੱਠੀ ਨੇ ਦੋਹਾਂ ਦੇ ਖੰਭ ਲਾ ਦਿੱਤੇ। ਚਾਅ ਨਾਲ ਉਹਨਾਂ ਦੇ ਪੱਬ ਧਰਤੀ 'ਤੇ ਨਹੀਂ ਲੱਗਦੇ ਸਨ। ਬਾਬੇ ਅਤੇ ਜੈਕੁਰ ਨੇ ਸ੍ਰੀ ਗੁਰੂ ਗਰੰਥ ਸਾਹਿਬ ਅੱਗੇ ਸੱਤ-ਸੱਤ ਵਾਰ ਨੱਕ ਰਗੜ ਕੇ ਗੁਰੂ ਦਾ ਸ਼ੁਕਰਾਨਾ ਅਦਾ ਕੀਤਾ ਸੀ। ਕੁਲਬੀਰ ਨੇ ਡਾਕਟਰੀ ਪਾਸ ਕਰ ਲਈ ਸੀ ਅਤੇ ਜਸਬੀਰ ਇੰਜਨੀਅਰ ਬਣ ਗਿਆ ਸੀ। ਹੁਣ ਉਹਨਾਂ ਦੇ ਵਿਆਹ ਦੀ ਗੱਲ ਚੱਲੀ ਸੀ। ਬਾਬੇ ਅਤੇ ਜੈਕੁਰ ਨੂੰ ਅਮਰੀਕਾ ਦੀ ਰਾਹਦਾਰੀ ਅਤੇ ਨਾਲ ਹਵਾਈ ਟਿਕਟਾਂ ਲਈ ਲੱਖ ਰੁਪਏ ਦਾ ਚੈੱਕ ਪਹੁੰਚ ਗਿਆ ਸੀ। ਉਹ ਅਮਰੀਕਾ ਜਾਣਾ ਤਾਂ ਨਹੀਂ ਚਾਹੁੰਦੇ ਸਨ, ਪਰ ਪੁੱਤਾਂ ਦੇ ਵਿਆਹ ਦੀ ਗੱਲ ਦਾ ਚਾਅ ਉਨ੍ਹਾਂ ਨੂੰ ਅਮਰੀਕਾ ਵੱਲ ਨੂੰ ਇੱਕ ਤਰ੍ਹਾਂ ਨਾਲ ਘੜ੍ਹੀਸ ਰਿਹਾ ਸੀ।<br />ਮਹੀਨੇ ਕੁ ਬਾਅਦ ਹੀ ਦੋਹਾਂ ਨੂੰ ਅਮਰੀਕਾ ਦਾ ਵੀਜ਼ਾ ਮਿਲ ਗਿਆ ਅਤੇ ਉਹ ਅਮਰੀਕਾ ਨੂੰ ਉਡਾਰੀ ਮਾਰ ਗਏ। ਦੋਹਾਂ ਦੇ ਦਿਲ ਜਹਾਜ਼ ਨਾਲੋਂ ਤੇਜ਼ ਉੱਡ ਰਹੇ ਸਨ। ਪੁੱਤਾਂ ਨੂੰ ਮਿਲਣ ਦਾ ਚਾਅ ਹਿੱਕ 'ਚ ਧੂਹ ਪਾ ਰਿਹਾ ਸੀ। ਉਹ ਸੋਚ ਰਹੇ ਸਨ ਕਿ ਉਹਨਾਂ ਦੇ ਪੁੱਤ ਕਿੱਡੇ ਕੁ ਹੋ ਗਏ ਹੋਣਗੇ? ਦਾਹੜ੍ਹੀਆਂ ਭਰ ਗਈਆਂ ਹੋਣਗੀਆਂ! ਚਿਣ ਕੇ ਦਸਤਾਰਾਂ ਸਜ਼ਾਈਆਂ ਹੋਣਗੀਆਂ? ਚਾਅਵਾਂ ਦੇ ਸਮੁੰਦਰ ਵਿਚ ਤਰਦੇ ਉਹ ਨਿਊਯਾਰਕ ਏਅਰਪੋਰਟ 'ਤੇ ਆ ਉਤਰੇ।<br />ਇੰਮੀਗਰੇਸ਼ਨ ਤੋਂ ਵਿਹਲੇ ਹੋ ਕੇ ਬਾਹਰ ਨਿਕਲੇ ਤਾਂ ਸਾਹਮਣੇ ਮਾਮਾ ਮਾਮੀ ਖੜ੍ਹੇ ਸਨ। ਮਾਮੀ ਤਾਂ ਹਾਰ ਗਈ ਸੀ, ਪਰ ਮਾਮੇ ਦੀ ਡਰਾਈਵਰ ਕੱਟ ਦਾਹੜ੍ਹੀ ਕਾਫ਼ੀ ਪ੍ਰਭਾਵ ਦੇ ਰਹੀ ਸੀ। ਦਾਹੜ੍ਹੀ ਨੂੰ ਕਲਫ਼ ਲਾ ਕੇ ਉਹ 'ਮੋਰ' ਬਣਿਆਂ ਖੜ੍ਹਾ ਸੀ। ਦਾਹੜ੍ਹੀ ਕਾਲੀ ਕਰੀ ਹੋਣ ਕਰਕੇ ਵਿਚੋਂ ਚਿੱਟੇ ਦੰਦ ਖਿਲ-ਬਿਲੀਆਂ ਛੱਡ ਰਹੇ ਸਨ।<br />ਸਾਰੇ ਜੱਫ਼ੀਆਂ ਪਾ ਕੇ ਮਿਲੇ। ਸੁੱਖ-ਸਾਂਦ ਪੁੱਛੀ ਗਈ ਅਤੇ ਕੁਝ ਕੁ ਰਵਾਇਤੀ ਗੱਲਾਂ ਹੋਈਆਂ।<br />-"ਕੁਲਬੀਰੇ ਹੋਰੀਂ ਕਿੱਥੇ ਐ?" ਜੈਕੁਰ ਦਾ ਦਿਲ ਕਾਹਲਾ ਪਿਆ ਹੋਇਆ ਸੀ।<br />-"ਐਥੇ ਈ ਸੀ-ਆਸੇ ਪਾਸੇ ਹੋ ਗਏ ਹੋਣੇ ਐਂ-ਮੁੰਡੇ ਖੁੰਡੇ ਐ-ਲੈ, ਔਹ ਆ ਗਏ!" ਮਾਮੀ ਨੇ ਕਿਹਾ।<br />ਦੇਖ ਕੇ ਬਾਬੇ ਬਖਤੌਰੇ ਦਾ ਦਿਲ ਹਿੱਲ ਗਿਆ! ਜੈਕੁਰ ਭਮੱਤਰ ਕੇ ਪਿੱਟਣ ਵਾਲੀ ਹੋ ਗਈ! ਕੁਲਬੀਰ ਅਤੇ ਜਸਬੀਰ ਦੀ ਦਾਹੜ੍ਹੀ ਅਤੇ ਮੁੱਛਾਂ 'ਚਟਮ' ਕਰਵਾਈਆਂ ਹੋਈਆਂ ਸਨ! ਵਾਲਾਂ ਦੇ ਕੁੰਡਲ ਬਣਵਾ ਕੇ, ਕੰਨਾਂ ਵਿਚ ਮੁਰਕੀਆਂ ਪੁਆਈਆਂ ਹੋਈਆਂ ਸਨ। ਕੁਲਬੀਰ ਦੇ ਜੀਨ ਦੀ ਘਸੀ ਜਿਹੀ ਪੈਂਟ ਪਾਈ ਹੋਈ ਸੀ, ਜਿਹੜੀ ਗੋਡੇ ਕੋਲੋਂ ਜਾਣ ਕੇ ਪਾੜੀ ਲੱਗਦੀ ਸੀ। ਜਸਬੀਰ ਦੇ ਗਰਮੀ ਹੋਣ ਕਾਰਨ ਲੰਡਾ ਜਿਹਾ ਕੱਛਾ ਹੀ ਪਾਇਆ ਹੋਇਆ ਸੀ। ਉਹਨਾਂ ਦਾ ਦਾ ਚਾਅ ਗਫ਼ੂਰ ਦੇ ਹੁੱਕੇ ਦੀ ਸੁਆਹ ਵਾਂਗ ਉੱਡ ਗਿਆ!<br />-"ਹਾਏ ਡੈਡ! ਹਾਏ ਮੰਮ!!" ਕੁਲਬੀਰ ਅਤੇ ਜਸਬੀਰ ਨੇ ਓਪਰਿਆਂ ਵਾਂਗ ਕਿਹਾ। ਜੈਕੁਰ ਨੇ ਢਿੱਡ ਦੀ ਅੱਗ ਨੂੰ ਵਾਰੀ ਵਾਰੀ ਕਾਲਜੇ ਨਾਲ ਘੁੱਟਿਆ। ਬਾਬੇ ਨੇ ਸਿਰ ਪਲੋਸ ਦਿੱਤਾ।<br />-"ਮਾਮਾ ਤੂੰ ਤਾਂ ਮੇਰੀ ਔਲਾਦ ਈ ਗਾਲਤੀ-ਇਹ ਤਾਂ ਸਾਲੇ ਕੰਜਰਾਂ ਮਾਂਗੂੰ ਕੋਕਰੂ ਜਿਹੇ ਪਾਈ ਫਿਰਦੇ ਐ-ਮੈਂ ਤਾਂ ਲੋਕਾਂ ਦੇ ਮੁੰਡਿਆਂ ਨੂੰ ਸਿੱਖ ਬਣਾਉਂਦਾ ਬਣਾਉਂਦਾ ਆਪ ਈ ਟੋਭੇ 'ਚ ਜਾ ਡਿੱਗਿਆ।" ਘਰ ਆ ਕੇ ਬਾਬੇ ਨੇ ਉਲਾਂਭਾ ਦਿੱਤਾ। ਉਸ ਦਾ ਦਿਲ ਰੋਈ ਜਾ ਰਿਹਾ ਸੀ।<br />-"ਉਏ ਭਾਣਜੇ ਐਥੇ ਮਾਹੌਲ ਈ ਸਹੁਰਾ ਕੁਛ ਐਹੋ ਜਿਐ-ਬਥੇਰ੍ਹੇ ਸਿੱਖ ਬਣ ਜਾਣਗੇ-ਤੂੰ ਕਿਹੜਾ ਜੁਆਨੀ 'ਚ ਈ ਗਾਤਰਾ ਪਾ ਲਿਆ ਸੀ?" ਮਾਮੇ ਨੇ ਪੈੱਗ ਪੀਣ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਕਿਹਾ। ਉਹ ਤਿੱਖੀ ਜਿਹੀ ਮੁੱਛ ਨੂੰ ਵਾਰੀ ਸਿਰ ਵੱਟ ਚਾੜ੍ਹਦਾ ਸੀ।<br />-"-----।" ਬਾਬਾ ਚੁੱਪ ਸੀ।<br />-"ਭਾਣਜੇ ਜੈਸਾ ਦੇਸ਼ ਵੈਸਾ ਭੇਸ-ਜੇ ਇਹਨਾਂ ਦੇ ਵਾਲ ਨਾ ਕਟਾਵਾਉਂਦੇ ਤਾਂ ਇਹਨਾਂ ਨੂੰ ਸਕੂਲ 'ਚ ਦਾਖਲਾ ਈ ਨ੍ਹੀ ਮਿਲਣਾ ਸੀ।" ਮਾਮਾ ਹੱਦੋਂ ਵੱਧ ਗੱਪ ਮਾਰ ਗਿਆ ਸੀ।<br />-"ਮਾਮਾ ਗੋਲੀ ਮਾਰਦਾ ਐਹੋ ਜਿਹੇ ਸਕੂਲ ਨੂੰ-ਵਾਪਸ ਤੋਰ ਦਿੰਦਾ-ਉਥੇ ਆਪੇ ਕਰਕੇ ਖਾਈ ਜਾਂਦੇ-ਭੁੱਖੇ ਤਾਂ ਮਰਨ ਨਹੀਂ ਲੱਗੇ ਸੀ-ਆਬਦਾ ਦੀਨ ਧਰਮ ਤਾਂ ਰੱਖਦੇ!"<br />-"ਚੱਲ ਥੁੱਕ ਗੁੱਸੇ ਨੂੰ-ਬਥੇਰ੍ਹੀ ਉਮਰ ਪਈ ਐ ਦੀਨਾਂ ਧਰਮਾਂ ਆਸਤੇ-ਤੂੰ ਐਧਰਲੀ ਦੀਨ ਦੁਨੀਆਂ ਦੇਖ!" ਮਾਮੇ ਨੇ ਬਾਬੇ ਨੂੰ ਥਾਪੜਦਿਆਂ ਕਿਹਾ।<br />ਕਈ ਦਿਨ ਗੁਜ਼ਰ ਗਏ।<br />ਮਾਮੇ ਮਾਮੀਂ ਨੇ ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਕਾਫ਼ੀ ਘੁੰਮਾ ਫਿਰਾ ਦਿੱਤਾ ਸੀ। ਵਧੀਆ ਵਧੀਆ, ਮਹੱਤਵਪੂਰਨ ਥਾਵਾਂ ਦਿਖਾ ਦਿੱਤੀਆਂ ਸਨ। ਕੁਲਬੀਰ ਅਤੇ ਜਸਬੀਰ ਸਵੇਰੇ ਜਾਂਦੇ ਅਤੇ ਸ਼ਾਮ ਨੂੰ ਮੁੜਦੇ। ਬਾਬੇ ਨੂੰ ਉਹਨਾਂ ਦਾ ਕੋਈ ਚਾਅ ਨਹੀਂ ਰਹਿ ਗਿਆ ਸੀ। ਸਗੋਂ ਪਤਿਤ ਹੋਣ ਦਾ ਦੁੱਖ ਸੀ। ਹੁਣ ਬਾਬਾ ਅਤੇ ਜੈਕੁਰ ਸਭ ਕਾਸੇ ਨੂੰ 'ਰੱਬ ਦਾ ਭਾਣਾ' ਮੰਨ ਕੇ ਸਾਂਅਵੇਂ ਹੋ ਤੁਰੇ ਸਨ। ਅਗਲੇ ਦਿਨ ਉਹਨਾਂ ਦਾ ਗੁਰਦੁਆਰੇ ਜਾਣ ਦਾ ਪ੍ਰੋਗਰਾਮ ਬਣਿਆਂ। ਬਾਬੇ ਅਤੇ ਜੈਕੁਰ ਨੂੰ ਕੁਝ ਸ਼ਾਂਤੀ ਜਿਹੀ ਆਈ ਕਿ ਅਮਰੀਕਾ ਜਿਹੇ ਗੋਰਿਆਂ ਦੇ ਦੇਸ਼ ਵਿਚ ਵੀ ਗੁਰੂ ਦੇ ਲਾਡਲੇ ਸਿੰਘਾਂ ਨੇ ਗੁਰਦੁਆਰੇ ਉਸਾਰੇ ਹੋਏ ਸਨ। ਖ਼ਾਲਸਾ ਜੀ ਦੇ ਬੋਲ ਬਾਲੇ ਸਨ। ਸਿੰਘਾਂ ਦੀ ਹਿੰਮਤ ਨੂੰ ਉਹ ਅੰਦਰੋ-ਅੰਦਰੀ ਦਾਦ ਦੇ ਰਹੇ ਸਨ।<br />ਸਵੇਰੇ ਨਿੱਤਨੇਮ ਤੋਂ ਬਾਅਦ ਉਹਨਾਂ ਨੇ ਨਾਸ਼ਤਾ ਕੀਤਾ ਅਤੇ ਕਾਰ ਲੈ ਕੇ ਗੁਰਦੁਆਰੇ ਨੂੰ ਚੱਲ ਪਏ। ਗੁਰੂ ਦਰਸ਼ਣਾਂ ਲਈ ਉਹਨਾਂ ਦਾ ਮਨ ਬਹਿਬਲ ਹੋਇਆ ਪਿਆ ਸੀ।<br />ਪਾਰਕਿੰਗ ਵਿਚ ਕਾਰ ਖੜ੍ਹੀ ਕਰ ਕੇ ਉਹਨਾਂ ਨੇ ਜੋੜੇ ਲਾਹੇ ਅਤੇ ਨੰਗੇ ਪੈਰੀਂ ਗੁਰੂ-ਘਰ ਨੂੰ ਹੋ ਤੁਰੇ। ਬਾਬਾ ਅਤੇ ਜੈਕੁਰ 'ਧੰਨ ਐਂ ਮਾਲਕਾ-ਧੰਨ ਐਂ ਮਾਲਕਾ' ਕਰਦੇ ਜਾ ਰਹੇ ਸਨ। ਉਹਨਾਂ ਦਾ ਚਾਅ ਨਹੀਂ ਚੁੱਕਿਆ ਜਾ ਰਿਹਾ ਸੀ।<br />ਜਦੋਂ ਉਹ ਗੁਰੂਘਰ ਪਹੁੰਚੇ ਤਾਂ ਪ੍ਰਬੰਧਕਾਂ ਨੇ ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਦਰਵਾਜੇ 'ਤੇ ਹੀ ਰੋਕ ਦਿੱਤਾ। ਕਾਰਨ ਪੁੱਛਣ 'ਤੇ ਪ੍ਰਬੰਧਕ ਨੇ ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਸੰਖੇਪ ਸ਼ਬਦਾਂ ਵਿਚ ਦੱਸਿਆ ਕਿ ਅੰਦਰ ਇੱਕ ਗਰੁੱਪ ਵੱਲੋਂ ਧਰਨਾ ਦਿੱਤਾ ਹੋਇਆ ਸੀ ਅਤੇ ਲੜਾਈ ਹੋ ਪਈ ਹੈ। ਸਿੰਘ ਪੱਗੋਲੱਥੀ ਹੋ ਕੇ ਹਟੇ ਹਨ ਅਤੇ ਸ੍ਰੀ ਸਾਹਿਬਾਂ ਦੀ ਖੁੱਲ੍ਹ ਕੇ ਵਰਤੋਂ ਕੀਤੀ ਗਈ ਹੈ। ਕੁਝ ਸਿੰਘ ਅਤੇ ਬੀਬੀਆਂ ਸਖ਼ਤ ਫ਼ੱਟੜ ਹਨ।<br />ਪੁਲੀਸ ਅਤੇ ਐਂਬੂਲੈਂਸਾਂ ਦੀ ੳਡੀਕ ਹੋ ਰਹੀ ਸੀ।<br />ਬਾਬਾ ਅਤੇ ਜੈਕੁਰ ਸੁੰਨ ਖੜ੍ਹੇ ਸਨ।<br />ਅਜੇ ਉਹ ਗੱਲਾਂ ਕਰਦੇ ਕਰਦੇ ਪ੍ਰਕਰਮਾ ਵਿਚ ਦਾਖਲ ਹੋਏ ਹੀ ਸਨ ਕਿ ਅਚਾਨਕ ਪੁਲੀਸ ਦੇ ਕੋਈ ਤੀਹ-ਚਾਲੀ ਗੋਰੇ ਜਵਾਨ, ਜੁੱਤੀਆਂ ਅਤੇ ਕੁੱਤਿਆਂ ਸਮੇਤ ਅੰਦਰ ਦਾਖਲ ਹੋ ਗਏ। ਭਗਦੜ ਮੱਚ ਗਈ ਸੀ ਅਤੇ ਬਾਬਾ ਬਖਤੌਰਾ, "ਨ੍ਹੋ ਜੁੱਤੀ! ਨ੍ਹੋ ਕੁੱਤਾ!!" ਕਰਦਾ ਕਰਦਾ, ਕੁਰਲਾਉਂਦਾ ਹੀ ਰਹਿ ਗਿਆ! ਬਾਬਾ ਪੁਲੀਸ ਨੂੰ ਜੁੱਤੀ ਅਤੇ ਕੁੱਤਿਆਂ ਸਮੇਤ ਅੰਦਰ ਜਾਣੋਂ ਰੋਕਣਾ ਚਾਹੁੰਦਾ ਸੀ। ਪਰ ਸੁਣਨੀ ਕਿਸ ਨੇ ਸੀ? ਮੇਲੇ ਵਿਚ ਚੱਕੀਰਾਹੇ ਨੂੰ ਕੌਣ ਪੁੱਛਦਾ ਸੀ? ਪੁਲੀਸ ਨੇ ਕੁਝ ਸਿੰਘਾਂ ਨੂੰ ਗ੍ਰਿਫ਼ਤਾਰ ਕਰਕੇ ਹੱਥਕੜੀਆਂ ਜੜ ਲਈਆਂ ਅਤੇ ਕੁਝ ਜ਼ਖਮੀ ਸਿੰਘਾਂ ਅਤੇ ਬੀਬੀਆਂ ਨੂੰ ਐਂਬੂਲੈਂਸਾਂ ਵਿਚ ਲੱਦ ਕੇ ਹਸਪਤਾਲ ਤੋਰ ਦਿੱਤਾ। ਪੁਲੀਸ ਦਾ ਐਕਸ਼ਨ ਇਤਨੀ ਤੇਜ਼ੀ ਨਾਲ ਹੋਇਆ ਸੀ ਕਿ ਸਾਰੇ ਦੇਖਦੇ ਹੀ ਰਹਿ ਗਏ ਸਨ!<br />ਕਾਰਵਾਈ ਖ਼ਤਮ ਹੋਣ ਉਪਰੰਤ ਬਾਬੇ ਨੇ ਮਾਮੇ ਨੂੰ ਕਿਹਾ ਕਿ ਉਹ ਦੁਭਾਸ਼ੀਏ ਦਾ ਕੰਮ ਕਰੇ। ਉਹ ਪੁਲਸ ਅਫ਼ਸਰ ਨੂੰ ਕੁਝ ਸੁਆਲ ਪੁੱਛਣੇ ਚਾਹੁੰਦਾ ਹੈ। ਪਹਿਲੀ ਗੱਲ ਤਾਂ ਪੁਲੀਸ ਜੁੱਤੀਆਂ ਅਤੇ ਕੁੱਤਿਆਂ ਸਮੇਤ ਗੁਰੂਘਰ ਅੰਦਰ ਕਿਉਂ ਦਾਖਲ ਹੋਈ? ਕੀ ਉਹਨਾਂ ਨੂੰ ਗੁਰੂਘਰ ਦੀ ਮਰਿਆਦਾ ਦਾ ਨਹੀਂ ਪਤਾ? ਗੁਰੂਘਰ ਦੀ ਮਰਿਆਦਾ ਕਾਇਮ ਰੱਖਣ ਲਈ ਤਾਂ ਸਿੰਘਾਂ ਨੇ ਸੀਸ ਦੇਣੋਂ ਸੰਕੋਚ ਨਹੀਂ ਕੀਤਾ! ਇਸ ਗੱਲ ਦਾ ਖਾਸ ਖਿਆਲ ਰੱਖਣਾ ਜ਼ਰੂਰੀ ਸੀ!<br />ਉਹ ਗੋਰੇ ਅਫ਼ਸਰ ਕੋਲ ਆ ਗਏ। ਬਾਬੇ ਦੀਆਂ ਗੱਲਾਂ ਦਾ ਉੱਤਰ ਪੁਲਸ ਅਫ਼ਸਰ ਨੇ ਬੜੇ ਵਿਅੰਗਮਈ ਲਹਿਜ਼ੇ ਵਿਚ ਦਿੱਤਾ।<br />-"ਮਿਸਟਰ ਸਿੰਘ! ਮੈਨੂੰ ਸਾਡੇ ਚਰਚ ਬਾਰੇ ਇਤਨੀ ਜਾਣਕਾਰੀ ਨਹੀਂ, ਜਿਤਨੀ ਕਿ ਤੁਹਾਡੇ ਗੁਰਦੁਆਰਿਆਂ ਬਾਰੇ ਹੈ-ਕਿਉਂਕਿ ਇੱਥੇ ਆਉਣ ਦਾ ਸਾਨੂੰ ਆਮ ਹੀ ਮੌਕਾ ਮਿਲਦਾ ਰਹਿੰਦਾ ਹੈ! ਜਿੱਥੋਂ ਤੱਕ ਜੁੱਤੀਆਂ ਅਤੇ ਕੁੱਤਿਆਂ ਦਾ ਸੁਆਲ ਹੈ-ਉਹ ਇਹ ਹੈ ਕਿ ਸਾਨੂੰ ਮਾਹੌਲ ਸ਼ਾਂਤ ਬਣਾਉਣ ਲਈ ਹਰ ਸੰਭਵ ਕੋਸਿ਼ਸ਼ ਕਰਨੀ ਪੈਂਦੀ ਹੈ-ਮਰਿਆਦਾ ਸਾਡੇ ਕਾਨੂੰਨ ਅੱਗੇ ਕੋਈ ਮਹੱਤਵ ਨਹੀਂ ਰੱਖਦੀ-ਨਾਲੇ ਗੁਰੂਘਰ ਦੀ ਮਰਿਆਦਾ ਸਭ ਤੋਂ ਪਹਿਲਾਂ ਪ੍ਰਬੰਧਕ ਭੰਗ ਕਰਦੇ ਹਨ-ਅਸੀਂ ਤਾਂ ਬਾਅਦ ਵਿਚ ਆਉਂਦੇ ਹਾਂ-ਗੁਰੂਘਰ ਵਿਚ ਝਗੜੇ ਕਰਨਾ ਮਰਿਆਦਾ ਹੈ? ਕਿਰਪਾਨਾਂ ਚਲਾਉਣਾ ਮਰਿਆਦਾ ਹੈ? ਗੁਰੂਘਰ ਦੇ ਪ੍ਰੇਮੀਆਂ ਨੂੰ ਫ਼ੱਟੜ ਕਰਨਾ ਮਰਿਆਦਾ ਹੈ? ਮਿਸਟਰ ਸਿੰਘ! ਤੁਸੀਂ ਪੁਲੀਸ ਨੂੰ ਦੋਸ਼ੀ ਠਹਿਰਾਉਣ ਦੀ ਵਜਾਏ ਪ੍ਰਬੰਧਕਾਂ ਨੂੰ ਹੀ ਮਰਿਆਦਾ ਬਰਕਰਾਰ ਰੱਖਣ ਲਈ ਕਿਉਂ ਨਹੀਂ ਕਹਿੰਦੇ? ਸਾਨੂੰ ਤਾਂ ਜਾਨੀ ਨੁਕਸਾਨ ਹੋਣ ਦੇ ਡਰੋਂ ਮਜ਼ਬੂਰਨ ਐਕਸ਼ਨ ਲੈਣਾ ਪੈਂਦਾ ਹੈ-ਅਸੀਂ ਮਜ਼ਬੂਰ ਹਾਂ ਮਿਸਟਰ ਸਿੰਘ! ਪਰ ਮੈਂ ਤੁਹਾਡੀ ਭਾਵਨਾ ਅਤੇ ਤੁਹਾਡੇ ਜਜ਼ਬਾਤਾਂ ਦੀ ਕਦਰ ਕਰਦਾ ਹਾਂ।" ਤੇ ਅਫ਼ਸਰ ਕਾਰ ਵਿਚ ਬੈਠ ਕੇ ਤੁਰ ਗਿਆ। ਬਾਬੇ ਸਮੇਤ ਸਾਰੇ ਹੀ ਨਿਰੁੱਤਰ ਖੜ੍ਹੇ ਸਨ। ਅਫ਼ਸਰ ਦੀਆਂ ਗੱਲਾਂ ਕੋਈ ਝੂਠੀਆਂ ਵੀ ਨਹੀਂ ਸਨ। ਪੈਸਾ ਆਪਦਾ ਖੋਟਾ ਸੀ! ਬਾਣੀਏਂ ਨੂੰ ਕਾਹਦਾ ਦੋਸ਼ ਸੀ?<br />-"ਇਹ ਗੁਰੂਘਰਾਂ 'ਚ ਲੜਾਈ ਹੈ ਕਾਹਦੀ ਮਾਮਾ?" ਬਾਬੇ ਨੇ ਪੁੱਛਿਆ।<br />-"ਗੋਲਕ ਦੀ-ਚੌਧਰ ਦੀ।"<br />-"ਹੈਅ, ਥੋਡੀ ਬੇੜੀ ਬਹਿਜੇ!"<br />-"ਇੱਥੇ ਤਾਂ ਭਾਣਜੇ ਨਿੱਤ ਆਹੀ ਹਾਲ ਰਹਿੰਦੈ-ਕਿਰਪਾਨਾਂ ਤਾਂ ਕੀ? ਐਥੇ ਤਾਂ ਕਦੇ ਕਦੇ ਗੋਲੀ ਵੀ ਚੱਲ ਪੈਂਦੀ ਐ! ਪੈਸਾ ਤੇ ਪ੍ਰਧਾਨਗੀ ਹਰ ਕੋਈ ਚਾਹੁੰਦੈ!"<br />-"ਫੇਰ ਤਾਂ ਗੁਰਸਿੱਖ ਹਾਰੇ ਤੇ ਜੱਗ ਜੀਤਾ ਆਲੀ ਗੱਲ ਹੋਈ।" ਬਾਬੇ ਦਾ ਦਿਲ ਘੋਰ ਦੁਖੀ ਸੀ।<br />ਉਹ ਬਾਹਰੋਂ ਹੀ ਮੱਥਾ ਟੇਕ ਕੇ ਮੁੜ ਆਏ।<br />ਬਾਬੇ ਦਾ ਦਿਲ ਧਾਹਾਂ ਮਾਰੀ ਜਾ ਰਿਹਾ ਸੀ। ਸਾਰੀ ਰਾਤ ਬਾਬੇ ਅਤੇ ਜੈਕੁਰ ਨੂੰ ਨੀਂਦ ਨਾ ਪਈ। ਉਹ ਜਿਵੇਂ ਹੀ ਪਏ ਸਨ, ਉਵੇਂ ਹੀ ਉਠ ਖੜ੍ਹੇ। ਬੀਤੀ ਸ਼ਾਮ ਉਹਨਾਂ ਨੇ ਰੋਟੀ ਵੀ ਨਹੀਂ ਖਾਧੀ ਸੀ। ਪੁੱਛਣ 'ਤੇ ਕੁਝ ਦੱਸਿਆ ਨਹੀਂ ਸੀ।<br />ਸਵੇਰੇ ਨਿੱਤਨੇਮ ਵਿਚ ਵੀ ਉਹਨਾਂ ਦਾ ਮਨ ਨਾ ਜੁੜਿਆ। ਮਨ ਖੰਡਨ ਹੁੰਦਾ ਰਿਹਾ। ਬਾਣੀਂ ਪੜ੍ਹਦਾ ਬਾਬਾ ਇੱਕ-ਦੋ ਵਾਰ ਰੋਇਆ ਵੀ!<br />-"ਮਾਮਾ! ਮੁੰਡਿਆਂ ਦੇ ਵਿਆਹ ਤੂੰ ਹੀ ਕੋਈ ਚੰਗਾ ਜਿਆ ਥਾਂ ਦੇਖ ਕੇ ਕਰਦੀਂ-ਅਸੀਂ ਤਾਂ ਚੱਲੇ ਆਂ ਵਾਪਿਸ।" ਨਾਸ਼ਤੇ ਦੇ ਟੇਬਲ 'ਤੇ ਬੈਠੇ ਬਾਬੇ ਬਖਤੌਰੇ ਨੇ ਕੱਛ 'ਚੋਂ ਮੂੰਗਲਾ ਕੱਢ ਮਾਰਿਆ ਸੀ।<br />-"ਕਿਉਂ? ਕਾਹਤੋਂ?" ਮਾਮੇ ਅਤੇ ਮਾਮੀਂ ਨੇ ਇਕੱਠਿਆਂ ਨੇ ਪੁੱਛਿਆ। ਉਹ ਹੱਦੋਂ ਵੱਧ ਹੈਰਾਨ ਸਨ।<br />-"ਸਾਨੂੰ ਤਾਂ ਮਾਮਾ ਗੁਰੂ ਬਿਨਾ ਕੁਛ ਨ੍ਹੀ ਲੋੜੀਦਾ-ਮੁੰਡੇ ਤੈਨੂੰ ਦਿੱਤੇ-ਤੂੰ ਜਾਣ ਤੇਰਾ ਕੰਮ ਜਾਣੇਂ।"<br />-"ਐਡੇ ਵੱਡੇ ਤਿਆਗ ਦਾ ਕਾਰਨ? ਜੀਅ ਨ੍ਹੀ ਲੱਗਦਾ ਥੋਡਾ? ਦੋਹਾਂ ਨੇ ਈ ਅੱਗ ਮਚਾਤੀ!" ਮਾਮੇਂ, ਮਾਮੀਂ ਨੂੰ ਉਹਨਾਂ ਦੇ ਜਾਣ ਦਾ ਦਿਲੋਂ ਦੁੱਖ ਸੀ।<br />-"ਮਾਮਾਂ! ਜਿਹੜੇ ਮੁਲਕ 'ਚ ਗੁਰੂ ਦੀ ਆਹ ਹਾਲਤ ਐ! ਮਹਾਤੜਾਂ ਦੀ ਕੀ ਹੋਊ?" ਅੰਦਰੂਨੀ ਪੀੜ ਦੱਸ ਕੇ ਬਾਬਾ ਪਹਿਲਾਂ ਹੁਬਕੀਂ ਅਤੇ ਫਿਰ ਭੁੱਬੀਂ ਰੋ ਪਿਆ।<br />---ਤੇ ਅਗਲੇ ਹਫ਼ਤੇ ਹੀ ਬਾਬਾ ਅਤੇ ਜੈਕੁਰ ਇੰਡੀਆ ਨੂੰ ਜਹਾਜ਼ ਚੜ੍ਹ ਗਏ।Shivcharan Jaggi Kussahttp://www.blogger.com/profile/01794628979513924816noreply@blogger.com0